Ugrás a fő tartalomra

Alyson Noel: Dark Flame - Sötét Láng

Hogy akadtam rá: Megtetszett a borítója amazon.com-on.

EZ A HETEDIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Ever Bloom halhatatlan, szép, és szőke, és több pasi is kajtat utána, mégsem tökéletes az élete. Hogy miért is? A legjobb barátnőjét halhatatlanná változtatta, ami már csak azért is gond, mert Haven eddig szürke kis egér volt, feltűnési viszketegséggel és végre megkapta, amire vágyott, gyönyörű lett és hatalma is van. Nem érti, miért kellenek szabályok, ha egyszer örökké élhet. Ha ez még nem elég, ott van az a kis varázsige, amit Ever elrontott, és nem Romant kötötte magához, hanem fordítva. És nem tehet róla, egyszerűen vágyakozik a mi rosszfiúnk után, akár egy sötét láng a lelkében ez az érzelem, kiolthatatlan.

Kezdjük ott, hogy én imádtam az első rész minden sorát. Nem azt mondom, hogy teljesen tökéletes volt, de istenit, végre egy olyan sorozat, ahol nem tudtam, milyen lények vannak, ahol végre reinkarnációs szerelem volt! És aztán Noel belesett a hibába, hogy nem tudja, mi az a fantasy és mi az a tini irodalom szőke lányoknak. Mert az egy dolog, hogy Noel a szőke lányos irodalommal futott be, de ha már fantasyba vágja a fejszéjét, rájöhetne, az teljesen más konfliktusokat és felépítést igényel.

Nem is tudom leírni, mekkora csalódás volt számomra ez a rész, mivel tényleg szerettem az alapötletet meg az első és a harmadik részt… ez pedig annyira gyenge, hogy én, mint sorozat rajongó sem tudtam értékelni.

Kezdjük azzal, hogy valaki fejbe verte Noelt és elfelejtett írni, vagy nem tudom, mi a kifogás erre a szövegre, ami nekem nem is regény már. Se nyelvtani helyesség, se szép (vagy csak simán értékelhető) fogalmazás nincs benne. Tele van szlenggel, Roman szövegeit meg ne is emlegessük, hogy próbál angol úriember lenni, majd belekáromkodik egyet, szörnyen sántított az egész. És ami még dob az egészen negatív irányba, hogy megpróbál Noel úúú, de ügyesnek tűnni azzal, hogy ha már nem is használ összetett mondatokat, de teledobálja felesleges jelzőkkel, így akár Dament egy mondaton belül 8 (AZAZ NYOLC) jelzővel jellemzi, ami inkább felsorolás hatását kelti, nem leírásét.

Természetesen 312 oldalon nem történik semmi, hiszen minek, ugye egy negyedik részben. Amit Ever a harmadik részben elrontott varázslat az áll a középpontban, de olyan sután, hogy csak téptem a hajam. Ever nem csinál semmit, csak ide megy, oda megy, itt sír, ott sír, amott nyivákol, és bevallom, végiguntam a kötetet, mert csak nagy konfliktus sincsen ebben a részben, ami persze eddig sem sikerült Noelnek. Hát most fogta, és kiírta a vége-harc jelenetet. Talán túl sok szappanoperát vagy Disney Channeles sorozatot nézett Noel, mert kb. itt a fordulatok, történetelemek olyan szinten vannak, és ezért vagyok rá leginkább mérges, mert a könyv felénél felbukkan egyetlen jó ötlet, de azt is elveti egy mondatban Noel, nem használja ki, amit nyújtana az egész sorozat potenciálja. Most legalább nem felszínes vásárlásokra megy el a dolog, csak Ever sír menthetetlenül, vagy épp smárol és olvadozik, mert már három pasiért is dobog a szíve.

Aztán jöjjenek a logikai bakik is, mert abból is akad bőven, olyan, amitől szerintem a szerkesztőnek minimum sírva kellett volna fakadnia. Jude megsérül, a csontjáig felvágják, de persze össze se varrják, meg bent sem tartják kórházban, pedig elég súlyosan vért vesztett. Nem tudom, Noel ezt pl. honnan szedte, Jude most akkor végtelen vérkészlettel rendelkezik, mint a Vámpírnaplókban Matt? Másfelől pedig, két szereplő egymással szemben áll, majd az alábbi mondat hangzik el: „Haven állt mögöttünk.” Most melyikük mögött? HOL?

Ezek ilyen apróságok, de vannak olyan cselekményelemek, amik egyszerűen banálisak, és ettől lett leginkább kínzóeszköz az egész könyv. (Szívesen alkalmaznám ezt a saját íróján, de gondolom, nem lenne rá nagy hatással.) Havennek elmondják, hogy „hé, figyelj, halhatatlanná tettelek, ez eléggé necces, és sajnálom,” Haven reakciója pedig kb. az alábbit tartalmazza: „de hát ez tök szupcsi meg coooool, meg szupcsi, meg coool.” És ez csak az első két fejezet, én nem tudom, hova lett Noel szókincse, de visszavásárolhatná a zaciból. Mellesleg Roman meg is mérgezte Havent a harmadik részben, de a csaj úgy bele van esve, mint vak ló a gödörbe, és észre se veszi, hogy Roman gonosz? Ez mennyire hihető már? Leginkább semennyire, ahogy kb. Damen és Ever kapcsolata. Mert ezt is sikeresen elrontotta Noel, a harmadik részben megutáltam Dament, de most megint megváltozott a mi fiú főhősünk, és nem is baj, de most ő lett sötét, mint a vakablak. Ever szintén nem valami okos, hiszen elmondják neki ötvenszer: NE VARÁZSOLJÁL! NEM SZABAD! NE HASZNÁLD AZT A KÉST! Ever jó kislány módjára fütyülve, dalolászva azt a kést használja varázsigéhez. Na már most ez olyan, mintha leülnénk egy embert nézni, ahogy megy a vonatsíneken. Egyszer biztos, hogy elütik, csak idő kérdése, ennyire volt kb. ez a könyv is élvezetes és meglepő. Ha ez nem lenne elég, a vége utolsó mondatokban akkora utalás van, hogy szinte olyan fájdalmat okozott, mintha téglával vertek volna fejbe, amire előtte gondosan ráírták alkoholos filccel, hogy „LÁTHATATLAN, KÖRMÖNFONT UTALÁS ARRA, HOGY MI LESZ A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN.”

Az emberi kapcsolatokat Noel nagyon rosszul ábrázolja. Azok a karakterek, akik megváltoznak, mind rossz vagy jó irányba egyáltalán nem hihetőek. Egyszerűen csak kijelentik: „Helló, XY vagyok, most már jó/rossz.” Ezt nem lehet átélni/átérezni/elhinni, legalább ne így csinálná, ha már muszáj ilyen pálfordulást beleírnia. Ha már emberi kapcsolatok: Damenről és Everről nem hiszem el, hogy szerelmesek. Hatszor kiemelik, hogy ők lelki társak több száz éve, de Ever SEMMIT nem mond el Damennek, hanem Jude-tól várja a segítséget, esetleg Ava-tól, vagy a sarki boltostól, esetleg a kóbor macskától. Ez nem azt mutatja, hogy mennyire bízol a társadban, a szerelmedben, mellesleg Evernek beindulnak a hormonjai és a szexualitást annyira rosszul vázolja fel Noel, hogy őt szívesen cenzúráznám. Ne akarjuk szexszel feldobni a dolgokat, ha nem értünk a megírásához. Ever egyetlen pozitív barátjaként pedig Miles-t mutatják be… Nos, amit ő is lerendez, azt sem hívnám a tökéletes barátság mintaképének, ha Noelnek ilyen barátai vannak, akkor csak sajnálni tudom.

Van még két extra olyan baki a könyvben, amit csak faarccal tudtam végigolvasni, és közben azon töprengtem, „ez most komoly?” Az egyik, hogy egyszer úgy éreztem, hogy valami kiesett a könyvben: a varázslat nagy hatása az volt, hogy Ever Roman felé is vonzódik, mégis hirtelen leírja, hogy Ever lefogyott meg pattanásos, ergo kezd nem halhatatlan lenni, de ez nincs is így kifejtve… Egyszerűen egy nagy zagyvaság volt az egész. Ehhez meg hozzájön az is, hogy eddig benyeltem, hogy a Nyárvidék pogány vallásokból van, meg minden miszticizmus, de erre bedob helytelenül bele görög mitológiát, amire tudjuk, hogy Goddess Test óta még allergiásabb vagyok.

A másik extra vicc, hogy töpreng az ember, mi is az a „sötét láng.” Nos, a könyv első felében ezt nem tudjuk meg, majd egyszer csak Ever a gonosz varázslatot kezdi el így hívni: „Sötét láng lobogott bennem, amit ki kéne oltanom.” Aztán innentől kezdve ivós játékot lehetett volna rendezni, annyiszor szerepelt ez a kifejezés. Értem én, hogy szép, és rejtélyesnek hat, de van egy mérték, amit nem kéne áthaladni az ilyen jól hangzó hasonlatokkal/metaforákkal, tekintve, hogy amúgy a fogalmazás nem éri el ezt a szintet, hogy komolyan tudjam venni a sötét lángozást. (Annyit tudnék mondani, hogy akkor venném komolyan a címet, hogy ha a karakterekre utalna, hogy azok sötétek. – Mint a moly. :D Ugye?)

Legyen még egy harmadik extra vicc is, ami az egész történetet bontja darabjaira. Ugye Damen és Ever nem tudnak egymáshoz érni, nagyon sok rajongó ezen van kiakadva, hogy szegények nem tudnak szexelni. Kérdem én, miért ne tudnának? Eleve szinte érezhetetlen mágikus energiaóvszert húznak maguk köré, smárolnak, ölelkeznek. Ettől a szeretkezés sem áll olyan távol, és jó esetben oda is kéne eleve óvszer is. Szóval akkor, mire fel ez az egész ellenszerkeresés?

Az alapsztori érdekelne, de sajnos Noel, mint író nálam ezzel a kötetével leszerepelt, és nem sokat várok a másik két résztől már.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a fogalmazás, a nulla történet, LOGIKAI BAKIK TÖMKELEGE

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. június 2.


Oldalszám: 312 oldal

Megjegyzések

  1. Az első rész nagyon tetszett... de ez... valami borzalom szerintem. Pedig alapjáraton jó sztrorit kerekíthetett volna az írónő.

    VálaszTörlés
  2. szia!
    tanácsot kérnék! meg ekell h mondjam az evermore tetszett de a blue moonnál nálam betelt a pohár! az olyan szar volt! nem tom ost h a shadowlandet érdemes-e elolvasnom, mit gondolsz?

    VálaszTörlés
  3. szerintem a shadowland jó történet, bár én hatalmas evermore fan vagyok de a 4. nem tud lekötni most is azzal küzdök hogy olvassam már ki de nem megy

    VálaszTörlés
  4. Szia! Ez egy nagyon jól leírt vélemény a 4. részről, már éppen gondolkoztam, hogy elolvasom (igaz még nincs meg sehonnan), de hát ezek után...akkor most mi van? Akkor gondolom Damen meg Ever "szerelme" megint nem fog kiteljesedni....vagyis akkor nem is szerelmesek? ááá ebbe a sorozatba bele sem kellett volna kezdenem, esetleg tudnál nekem ajánlani valami jó kis szerelmes-misztikus-fantasy könyvet? :)

    VálaszTörlés
  5. Lori:
    Gigi válasza:
    "Szia! Ide segítség nélkül még mindig nem tudok válaszolni, szóval legközelebb e-mailben vagy formspringen kérdezz (fentebb a link.)
    Nem mondanám azt, hogy ha nem fekszenek le egymással attól nem szerelmesek. Számomra ez így helytelen megállapítás, de nem, az a dolog még mindig nem oldódik meg, bár szerintem nagyobb gond is van ebben a könyvben.
    Ajánlás, mindegyikről írtam blogon is (rövid itt a karakterhatár, nem tudok sokat írni)
    Neil Gaiman: Csillagpor - bár ez felnőtt mese
    Stephenie Meyer: Alkonyat - bár gondolom már megvolt
    Beth Fantaskey: Jessica's Guide to Dating on the Dark Side - Nem tudom, lehet-e angol, ezért ajánlok azt is.
    Richelle Mead: Vámpírakadémia
    Benina: A boszorka fénye
    Dia Reeves: Slice of Cherry - bár ez igen beteg, de jó :D
    Nina Malkin: Swoon"

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!
    Három napja kezdtem el olvasni a halhatatlanok sorozatot. Az első két részén túl is jutottam de, azt gondolom,hogy a nem folytatom tovább.
    Az első rész tetszett a maga módján, ezért rögtön el is kezdtem olvasni a második részét. Nagyon kíváncsi voltam hogy folytatódik a történet, de amikor a végére értem szó szerint leblokkoltam.
    Egy viszonylag jó történetet, hogy lehet ennyire elrontani!!! Ez számomra érthetetlen és az is marad.
    Azt viszont tudom hogy, a Halhatatlanok sorozat nekem elkezdődött az első résszel és a másodikkal be is fejeződött, épp úgy ahogy a Kék Holdba az az utolsó szó, hogy VÉGE!

    VálaszTörlés
  7. Én is így voltam: az első részt tényleg imádtam, egy nap alatt olvasós volt, nem volt tökéletes, de jó volt az alapsztori, aztán nem tudom... ez a hülyeség, hogy nem érhetnek egymáshoz és ez a nagy szexuális téma beleerőltetés igazán elrontotta...
    Mondjuk én még persze tovább olvasom. :D Most már csak azért is befejezem.

    VálaszTörlés
  8. Szia azt szeretném megkérdezni,hogy a sorozatból menyi könyv van még hátra? a válaszodat előre is köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Még 2 rész van hátra a sorozatból: A Night Star (amit ha jól néztem, a magyar kiadó erre az évre ígért) és az Everlasting.

      Törlés
  9. Köszönöm a gyors választ :)

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: És látom, neked sem megy az olvasás. Köszönöm, hogy figyelembe veszed a blog szabályzatát.

      Törlés
  11. Én most olvastam el ezt a részt... Több, mint egy hetembe került, pedig aztán zabálom a könyveket! Az utóbbi időben ennél pocsékabbat nem is olvastam!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség