Ugrás a fő tartalomra

Matthew Sturges & Bill Willingham: House of Mystery - Room and Boredom (A Rejtélyek Háza - Szoba és Unalom)

Hogy akadtam rá: Vertigo sorozatokat kerestem.

Úgy általában az egészről: Köszöntelek a Rejtélyek Házában! Ülj le egy italra, és meséld el életed történetét! Hidd el, a sok dimenzióból érkezett vándor, csakis rád kíváncsi.

Káin és Ábel vígan élnek az Álmok földjén (Sandman – az Álmok fejedelme), egyik testvér a Rejtélyek, míg másik a Titkok Házában. Ám egy napon Káin háza, a Rejtélyek Háza eltűnik. Viszont előkerül, nem kell aggódni, a kietlen puszta közepén, a dimenziók kereszteződésénél. Valamilyen oknál fogva, átalakult egy világok közötti fogadóvá, ahova bármelyik dimenzióból érkező fáradt utazó beülhet egy italra, persze csak, ha történettel fizet, mert mindenki szeret egy jó kis mesét, nem igaz?

Erről a házról álmodik Fig, aki a mi világunkból való átlagos egyetemista, ha nem számítjuk az, hogy megrögzötten rajzolja a Rejtélyek Házának alaprajzát. Miután két szellemalak üldözi, és felgyújtják a házát, véletlenül bekerül ő is Rejtélyek Házába. A bökkenő? A Ház valakiket nem enged el csak úgy, nekik örökkön örökké ott kell maradniuk, pedig Fig másra se vágyik, csakhogy hazamehessen.

Nem akartam szeretni ezt a sorozatot, nem és kész, van elég sorozatom már. De egyszerűen vonzott, főleg Káin és Ábel miatt, ki nem szereti őket? De mit is kaptam ettől?

Először is horror fantasy, tehát adott egy élő ház, ami a kedvenc horror témáim egyike. Van itt brutális, véres, morbid jelenet, amitől este kirázott a hideg. Természetesen akad történet is, ami pörgős, és izgalmas, mindig akad egy-egy infó morzsa, ami a rejtély felfedéséhez vezet minket, egyszóval letehetetlen.

Mindezt megfejeli a szerzőpáros humorral és jól kidolgozott, szerethető karakterekkel. Adott nekünk Cressida, egy minden pasi fejét elcsavaró nő, Harry, a pultos, aki jó hallgató közönség, Ann, a badass kalóz.

Sokan panaszkodtak rá, hogy érthetetlen, mert sokat ugrál a történet időben és térben. Való igaz, sok a váltás, hiszen minden fejezetben látunk egy-egy mellékkaraktert is, akik előadják életük sztoriját.

Miben rejlik mégis ennek a kötetnek a varázsa? Hogy amellett, hogy szórakoztató és borzongató, még van benne mögöttes tartalom is, ami elgondolkoztat minket. Egyszerűen arról szól, milyen embernek lenni, milyen elfogadni magunkat, a saját korlátjainkat, és így élni, mert még ha nehéz is az élet, mindig menni kell tovább.

A rajzok gyönyörűek, ámbár erős 18-as könyv, tehát brutális horroros, véres és erotikus képekre is kell számítani. Mégis teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy a Rejtélyek Házának misztikus világa magába szippantott és új szerelmem született.

Kedvenc karakter: Ann, Költő

Ami kifejezetten tetszett: az élő ház, az alapsztori, a karakterek, a humor, a mögöttes tartalom

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Vertigo

Kiadás dátuma: 2009. január 20.

Oldalszám: 128 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö