Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Fekete Vér

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban nyomták a kezembe.

Úgy általában az egészről: Anita barátjának, Jasonnek nagy problémája akad. Történetesen haldoklik az apja, akivel sosem volt jó viszonyban, és haza kell látogatnia elbúcsúzni, viszont el kéne hitetnie az apjával, hogy ő bizony heteroszexuális, így Anitának vele kell tartania, mint álbarátnő.

Sokszor álltam ennek a résznek neki, és hiába vagyok nagy Anita Blake fanatikus, nekem is betett a három fejezetnyi BDSM szex jelenet. Legalább ne így indítana a történet. Ráadásul már az elején fogjuk a fejünket Ms. Blake attitűdjén. Azt mondja, az nagyobb probléma, hogy csak misszionárius pózban szexeltek Jasonék, minthogy az apja haldoklik, akivel bonyolult kapcsolata van. Hát gratulálok, Hamilton, meg Anita! Ennél ellenszenvesebb hozzáállás már nem is lehetne.

De a kötet mentségére legyen szólva, már nem volt annyi szex jelenet benne, viszont most megint előkerült a mágikus nemi erőszak, és nagyon nem tetszett, ahogy ezzel a témával bánik Hamilton. Persze, nem olyan érzéketlenül csinálja, mint a legtöbb írjunk bele menő témát a könyvembe stílusú író, meg Anita kemény meg minden, de akkor is. Valahogy hiányoltam, hogy ezt jobban kifejtse, ha már úgy is a könyv nagy része csak lelki szenvedés.

Mert hiába nincs nagy origázás, történet nagyon nem akad. Persze, most ez nem rendőrségi ügy, de azért mégis belecseppennek a hőseink valami veszélyesbe. Nos, ennél nevetségesebb történetet ki nem lehetett volna találni. Szerintem Hamilton is most csak pihentette valahol a múzsáit, mert ez annyira egyszerű valami volt, hogy egy Disney vígjátékban talán elmegy. Történetesen az a nagy bonyodalom, hogy egy helyi bajkeverő gyereket összekevernek Jasonnel. Ha most ebből nem esik le senkinek sem a könyv csattanója, az vessen magára. Nem tudom, hogy Hamilton hova tette a rejtélyes, csavaros történeteit, de igazán elővehetné azt a zsákocskát.

És nem csak ettől lesz az egész egy nagy paródia. Oké, hogy a cselekmény siralmasan egyszerű, de persze ezt úgy vázolja fel Hamilton, hogy mintha azt várja el tőlünk, hogy ezen hasra essünk. Ott van még az a nagy felhajtás, amit az újságírókkal meg a sztárolással csinál. Engem se a Gyémántfiú, se az Árnyékvilág nem tudott meghatni ezzel, Hamilton se fog. Bármilyen is szörnyű, ha az emberről pletykálnak, ezen is csak nevetni tudtam. (Igen, rólam is szoktak pletykálni, mert miért ne, de engem nem ez lenne életem sztorijának a főcselekménye.) Emellett még ott van, hogy megjelent Richard, mert miért ne jelenne meg, és ismét hozta a nevetséges, szinte paródia fanfictionbe illő mondatait. „Enyém vagy, Anita, utállak, Anita, csak téged akarlak, Anita.” Ezt úgy ásítások és önmagam fojtogatása közben olvastam, és vártam, mikor csapkodja meg már valaki egy kaktusszal a vérfarkas alfánkat.

Anitát pedig eddig megtűrtem, de most már elegem lett belőle, annyira érzéketlen volt és picsogós az egész könyvben. Persze, jajj, de nehéz hatvan jó pasival együtt lenni, aki mindenki monogám felé, de ő bárkivel összefeküdhet. Ha ez nem lenne elég, még az egyik karakter, Gretchen rá is mutat, innen látszik, hogy mintha már Hamilton is csak figurázná magát. Vagy csak akart egy kötetet írni a „hatedomnak” is. (A hatedom olyan emberek csoportja, akik azért olvassák a könyvet, hogy szidják.)

Összességében nem egy egetverően rossz kötet ez, de nem nagy durranás, és a Harlekin után pedig vártam már egy javuló tendenciát. Remélem, a 17. rész jobb lesz.

Kedvenc karakter: Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a karakterek

Ami nem tetszett: hülye történet, Anita nyivákolása

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010. június 3.


Oldalszám: 359 oldal

Megjegyzések

  1. Richardal ez a bajom soha nem tudja mit is akar, vagy meg akarja ölni vagy meg akarja... Anitát, komolyan olyankor fog el a röhögőgörcs olvasás közben, amikor "féltékenykedik" rá és be beszólogat. Bár nem tudom, hogy ez hány kötetig lesz még ennyire vicces, hogy puffog ide oda mint egy durrfarkú szurcsók. Most tartok a nagy vízválasztó 12. kötetnél, és kb. most néztem rá először úgy, hogy ojjé de örülök, hogy látlak. Persze melyik jelenet? Amikor megy a nagy 3-as alakváltásos eksön. Örültem neki, és áldottam, hogy benyitott.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d