Ugrás a fő tartalomra

Claudia Gray: Afterlife - Az életen is túl

Hogy akadtam rá: Egy "Mit olvassunk az Alkonyat után" cikkben leltem.

Úgy általában az egészről: Bianca lidérc lett, Lucas pedig vámpír, a két ellentétes faj. Eddig mondjuk vámpír-vámpír vadász felállásban küzdöttek szerelmükért, most pedig mindketten halottak és úgy tengetik utóéletüket. Viszont Lucas nehezen kezeli a vérszomjat, és nincs más ötletük, minthogy visszatérjenek az Örökéj Akadémia falai közé.

Befejező kötet ez, és mint olyan, sokat vár tőle az ember, noha ez a sorozat sosem volt a szívem csücske, a vámpírok miatt elolvastam. Nos, Claudia Grayről bebizonyosodott, hogy ha akarna, tudna írni, de megsínylette az Evernight azt, hogy ez az első könyve. Nincs karakterizálás, és az első könyv E/1-es csattanója, hogy a feléig elfelejtette velünk közölni Gray, hogy ők vámpírok, nagyon lehúzta a dolgot. De kezdjünk bele a negyedik kötet elemzésébe.

Összességében úgy érzem, hogy a történet maga megállta volna a helyét az én mércémen. Nehéz kifejezni ezt úgy, hogy ne legyen csalóka. Nem azt mondom, hogy ütős, dehogy, nem azt mondom, hogy tetszett, csak azt, hogy láttam benne valami potenciált. Ugyanis végre Gray komolyan vette azokat a dolgokat, amit eddig elhanyagolt és elbaltázott: a vámpírság kérdése és a nemi erőszak. Végre Lucas úgy viselkedik, mint egy igazi vámpír, és tényleg nehezére esik annak lennie, ami nem akart, akiket utálva felnőtt. Bár nem ábrázolja annyira tökéletesen, hiszen a regény egy kicsit kidolgozatlan számomra, mégis értékelem, hogy ami Biancánál és a többieknél nem volt meg, az Lucasnál igen. Raquel és a nemi erőszak dolga is végre valamennyire értékelhetően van leírva, de még mindig nem az igazi.

A karakterek sem javultak nagyon, és ez minimum egy pontot levon a könyv értékéből, mivel a történetek alappillére a jó karakterizálás, ami nagyon hiányzott ebből a kötetből. Balthazar lenne még az egyetlen, akire azt mondanám, hogy érdekes, de ő is nagyon felszínesen összedobott karakter. Csak remélni tudom, hogy Gray tanult a hibáiból.

Habár azért akadt végre a könyvben egy kis humor, ami feldobta az olvasását. Nem egetverően nagy, de jóízűen fel-felkacagtam. Hozzáteszem, hogy Lucas és Balthazar között több vonzódást láttam (igen, romantikus értelemben), mint Bianca és a pasik között. Sőt, még Ranulf és Vic között is. És ez nem hiszem, hogy csak az én hibám, hanem a rossz karakterizálás és suta fogalmazás oka.

A történet maga nem akkora, mint amire a fülszöveg utal, semmi vámpír vs. lidérc háború nincs, és ez csalódást is okozott, hogy megint csak a marketingfogás volt nagy. Viszont ennek ellenére úgy érzem, hogy végre jelentősége is volt a történetnek, végre normálisan felépítette, megvolt mindennek az ok-okozata. Viszont mégis ez a gyengepontja valahol, hogy mindenegyes dolog ennyire átlátszóan fontos. Ez olyan, mint egy gyenge fanfiction, vagy egy 14 éves író műve. Egyszerűen minden utalás, minden apró nyom szájbarágósan van elénk téve, mintha Gray félne attól, hogy nem értjük meg, hogy „úúúú, ez az első részben kapott kitűző fontos, úúúú ezek az álmok jelképesek és fontosak.”

Vannak apró logikai bakik is, mert miért ne lennének? De mégis kevesebb, mint eddig volt. Lucas vámpír, ám mikor találkozik az édesanyjával meg a vámpírvadászokkal, azok először észre se veszik, hogy vámpír… Pedig ugye milyen penge vadászok is ők. Ezt már a harmadik részben megállapítottuk, hogy elég gyenge. Bianca pedig mindig odamegy, ahol nyilván neki rossz lesz, vagy veszélyes, és ez nem bátorság, ez szimpla hülyeség és írói erőltetés, hogy márpedig veszélybe helyezem a főhőst, hogy legyen valami cselekmény. Kedves, Gray, ezt meg lehetett volna oldani kicsit körmönfontabban is. Aztán ugye Lucas vámpír, Bianca lidérc, két ellentét, halálos ellenségek és van minden bizonnyal oka is, így annyira hihetetlen volt, hogy Lucas véletlenszerűen beleiszik Bianca vérébe… hiszen az lidérc is (hogy is van vére akkor?) Az egész egyszerűen olyan, hogy szinte látjuk, ahogy az író kézzel belenyúl, és bökdösi a szereplőit, ahogy a cselekmény megkívánja és ettől lesz az egész olyan mű, ettől nem lehet élvezni, mint regényt.

Alapvető hiba benne, hogy a párbeszédek és életszerűtlenek, nem lehet elhinni, hogy bárki ilyet mond. És ez a legnagyobb hibája az egésznek. Akar egy mögöttes tartalmat behozni Gray, ami szép és jó és fontos. Itt az lenne, hogy le kell győznünk az előítéleteinket, főleg a melegekkel és a kisebbségi népcsoportokkal szemben, mert mind emberek vagyunk, érzünk, a szexuális beállítottságunk és a nemzetségünk ezen mit sem változtat. Teljesen egyetértek a mondandóval, viszont úgy kilátszik a lapok közül, hogy szinte mintha egy zöldségfőzeléket dugna a szánkba és azt mondja nekünk: egyétek meg gyerekek, mert ettől lesztek okosak és erősek. És a körítés mellé, az erőltetett párbeszédek olyan élvezetesek, mint az egy hetes száraz kenyér. Nyögvenyelősen lehet ezt csak lenyelni, és nem esik jól. Az érzelmeket Gray nem megmutatja, hanem leírja hatszor, hogy „ők nagyon szeretik egymást.” Ezt inkább meg kéne mutatnia tettekkel, hiszen ez a karakterizálás alappontja, Graynek pedig ez nem jön össze.

Összességében számomra lezárt volt a kötet, és az a baj vele, hogy az előző három rész teljesen felesleges volt hozzá, ha írt volna elé még pár fejezetet, amiben összefoglalja az első három rész történéseit, simán elment volna ez a könyv. Nem kellett ennek a sorozatnyújtás, mert látszik, hogy mindent ebben a részben akart elmondani Gray. Akinek tetszett az első rész, ezt is imádni fogja, de nem hozott nagy színvonalat Gray. Örülök, hogy vége a sorozatnak, bár a spin-off Balthazaros részt be fogom próbálni.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a sok írói erőltetés

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 1/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. június 2.

Oldalszám: 340 oldal

Megjegyzések

  1. Sziaa!
    Én most végeztem az első résszel, és megkönnyebbülten olvasom, hogy nem csak nekem vannak problémáim a történettel.:$$ Dettó ugyanezeket fogalmaztam meg én is, amiket leírtál, érzelemhiány (Bianca érzéseiről alig tudtam meg valamit:$), és feltűnő az írói erőltetés is [de nagyon]... bár a "meleg" azazhogy Balthazar és Lucas közötti "romantikus kapcsolat" témáról vitatkoznék...:DD
    De azért egy időtöltésnek elment a könyv...
    Üdvözlettel:
    Bíborka

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …