Ellen Hopkins: Triangles (Háromszögek)

Hogy akadtam rá: Ellen Hopkins fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Hollynak jó az élete, három gyereke van és szerető férje, mégis úgy érzi, hogy nincs semmi, amit ő maga elért volna az életben. Állandóan nyughatatlan, bár lehet, hogy ez azért is van, mert nem találta meg a biológiai szüleit. De talán jobban érzi magát attól Holly, hogy miután az utolsó gyerekét is megszülte, leadta a felesleges kilóit, és elég dögösen néz ki, ezt kihasználva, flörtöl, akivel csak tud, sőt… Úgy gondolja, hogy ha erotikus regényeket akar írni, itt az ideje, hogy egy picit félrelépjen.

Andrea, Holly barátnője, aki elszörnyedve nézi, hogyan teszi tönkre a tökéletes házasságát Holly. A bökkenő, hogy Andrea arra vágyik, ami Hollynak megadatott, egy normális párkapcsolatra, ugyanis ő elvált és egyedül neveli a tizenhárom éves lányát.

Marissa pedig Andrea testvére, akinek több dologgal is meg kell küzdenie. Férje a munkába menekült otthonról, és már régóta külön hálószobában alszanak, de a gyerekek miatt maradtak együtt, akiknek megvan a maguk problémája is. Shane, Marissa fia meleg, és Shelby, a lánya pedig négy éves és halálos beteg. Nem sok ideje van hátra, és ezzel szembenézni egy anyának, szinte lehetetlen.

Ez Ellen Hopkins első felnőtt regénye, és sok panasz érkezett rá, miszerint nem hozza a színvonalat, miszerint ez nem is jó felnőtt könyv, ezért tartottam tőle, hogy most nagyot fogok csalódni, de hála az égnek a sok negatív kritika alaptalannak bizonyult. Ugyanis persze ez nem egy komoly témával foglalkozó könyv, mint Hopkins többi regénye, tehát nem olyan, hogy végig sírja az ember, de igenis jó könyv.

Nagy cselekmény nincs, egy átlagos könyv ez, ami nőkről szól, elsősorban nőknek. Nem akar most elborzasztani minket Hopkins, hogy de rossz a drog, nemi erőszak és a többi, egyszerűen felvázolja, milyen az élet, főleg egy negyvenéves nő szemszögéből. Mert ugye, ha az ember az élete felénél tart, elgondolkozik, hogy mit ért el eddig, mit akarunk egyáltalán elérni ebben az életben, ezt példázza Holly önkeresése, akinek mindene megvan, míg a körülötte lévők szenvednek, ő mégsem érzi magát teljesnek.

Szól arról, hogy milyen törékeny az élet, és ezt mi mind fel kell, hogy dolgozzuk. Van itt régen meghalt barátnő, vannak itt halott szülők, és hát, Marissa halálosan beteg gyereke. Milyen feldolgozni azt, hogy valakinek Isten (már ha hiszünk benne) még tíz évet se adott ebben a világban. Ezen a szálon, én bevallottam sírtam, Shelby, aki ugye beszélni is alig tudott a legtüneményesebb karakter volt az összes többi között.

Vannak ám itt apróbb megemlített problémák, ami átlagosan az életben előfordulhat, de persze nem mindenkire igazak: ilyen az alkoholizmus, amibe Marissa férje menekül, a bántalmazott és megerőszakolt emberek hogyan élik túl a traumájukat, látunk egy negatív példát (Sahara), egy pozitív példát (Alex). Akad tinédzser terhesség is, no meg, hogy milyen, hogy ha valakit örökbe fogadtak, mennyire határozza meg az az embert, hogy kik nevelik fel, és mennyire van szükségünk arra, hogy ismerjük az igazi gyökereinket.

De végül is ezek csak háttérmorzsák és a központban a kapcsolatok állnak: a barátság és a szerelem, pontosabban a házasság. Látjuk Marissa és Andrea szüleit, akiknek szintén nem volt tökéletes házassága, de együtt maradtak és most már csak azért is eléldegélnek egymás mellett. Van itt házasságtörés, több szálon is, és bemutatja, milyen annak, aki megcsal, és akit megcsalnak. És vajon meg lehet-e az ilyet bocsátani, érdemes-e egyáltalán, ha mást nem a gyerekek miatt.

De persze szól ez a barátságról, hiszen Andrea és Holly között, hiába annyira mások is, igazi barátság van, no meg a tinédzser lányok között is, és párhuzamosan látjuk, hogy a tinédzserek hogyan reagálnak egy-egy szituációra és hogyan a negyvenéves nők. Elgondolkodtat azon, hogy érdemes-e bármilyen kapcsolatba erőt fektetni, avagy hány év szünet után is lehet ugyanott folytatni, ahol abbamaradt minden. És ugyanakkor bemutatja egy anya feltétel nélküli szeretetét a gyereke iránt: legyen az akár halálos beteg, meleg, vagy terhes, drogos és a többi.

Nem én voltam ennek a regénynek a célközönsége, mert nyilván nem vagyok annyi idős, házasság, gyerek még a láthatáron sincs nekem, de mégis lekötött és érdekelt a három nő sorsa, akiknek így vagy úgy, de kereszteződött az életük és hatottak egymásra. Nem ajánlanám ezt a könyvet 18 év alattiaknak, mivel erotikus tartalommal bőven el van látva, és hiába verses regény, és hiába az érzelmekre hat ilyen leírással, mégis erősek az erotikus jelenetek, és Holly szexuális kalandozásait részletekbe menően olvassuk, ami tartalmaz orgiát is. (Én szóltam előre.)

Maga a regény végig magáról az életről szól, átlagos problémák, átlagos nőkről, mégis magával ragadott. Viszont a vége az, ami igazán ütött, legalábbis szerintem. Bár Hopkins elénk lógatja a megoldásokat, mégis keserédes minden szál, ugyanis nem mondhatjuk el, hogy igenis mindenkinek boldog vége lett, olyan, mintha egy vihar előtti tájképet tenne elénk. Látjuk a fellegeket gyülekezni, tudjuk, hogy még sok problémájuk lesz a szereplőknek az életben, amit már a mi nézőközönségünk nélkül kell leküzdeniük, ezzel emlékeztetve minket is arra, hogy küzdeni kell végig, mert erről szól az élet.

Szerintem jól sikerült Hopkins első felnőtt regénye, és a többit is fogom olvasni, bár itt is lehetett érezni Hopkins saját életrajzi elemeit, de pont ettől lett jó. Megjegyzés: elvileg lesz ennek folytatása, ami viszont ifjúsági könyv lesz, kíváncsi vagyok rá, mert a tinédzser karakterekbe is rengeteg a potenciál.

Kedvenc karakter: Shelby, Shane

Ami kifejezetten tetszett: a megvalósítás, az érzelmek ábrázolása

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Atria Books

Kiadás dátuma: 2011. október 18.

Oldalszám: 544 oldal