Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés

Hogy akadtam rá: Hamilton fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Meredith hercegnőnek nem csak az Unseelie trónjáért kell küzdenie az unokatestvérével, Cellel, de a Seelie királya, Taranis megvádolta három testőrét nemi erőszakkal. Mivel Merry tudja, hogy Rhys, Galen, és Abe ártatlanok, nincs más magyarázat, minthogy Taranisnak valami hátsószándéka van, de vajon mi? Ezért kénytelenek óvatosan lépkedni a politika útvesztőiben.

Az elég színvonalon aluli ötödik rész után féltem, hogy talán ez a sorozat is mélypontra fog süllyedni, mint az Anita Blake, és hogy csak nagy nehezen fogunk kilábalni belőle, de szerencsére nagyon pozitívan csalódtam a kötetben, és minden megvan benne, amire vágyni lehet egy Hamilton könyvnél.

Maga a történet megint rövid időt ölel fel, és ezért elég rövid is a kötet, noha hosszabb, mint az ötödik rész. Nem mondanám, hogy nagyon meglepő vagy csavaros lenne a történet, de sosem unalmas, mindig történik benne valami.

Hamilton remekül használja a mitológiát és hozza be a modern korba. Visszavisz minket egy kicsit a régi időkbe, amikor még más vallás uralkodott, nem állítja szembe a kereszténységgel, egyszerűen csak bemutatják a szereplők, hogy volt egy idő, amikor még másképp zajlott az istentisztelet. Emellett kihasználja a tündérek gazdag mitológiáját, és nem csak azt mutatja be, hogy régi isteneknek/ősöknek hiszik őket, hanem mindenféle apró nép fajtáját felhasználja, mint a vörös sipkások (Harry Pottereseknek rőtsipkások), a brownie-k, goblinok és a többi.

Ezenkívül ami nagy erőssége a könyvnek, azok a karakterek, Hamiltonnál már megszokott, hogy a sok mellékszereplő mellett a főszereplők igazi hús és vér emberek (vagy tündérek), a személyiségük teljesen egész. Ezért olvassuk tovább a sorozatot, legalábbis részben, és várjuk, hogyan alakul a kalandjuk, és ebben a részben némelyek szívét kicsit meg fogja szorongatni a mi kedves írónőnk.

Hiába arról híres Hamilton ezen sorozata, hogy erotikus fantasy, most fellélegezhetnek akiket zavar a túl sok szexualitás, itt meglepően kevés szex jelenettel találjuk magunkat szembe és azok is rövidek. De persze megmarad a szexuális alaphang, hiszen még mindig a termékenység a fő dolog a tündéreknél, és Hamilton jó néhány régi mondát is előhoz, amikben például a vérfertőzésnek volt szerepe. És őszintén, ez az, amit igazán szeretek Hamiltonban, ha kiválaszt valamit, bármilyen mitológiát, nem akarja rózsaszín cukorba mártani, és igenis olyan dolgokat tesz elénk, ami mágia ide vagy oda az emberi társadalomban is jelen van. Ahogy egy régi interjújában is mondta, „ha nem akarod, hogy elgondolkodtasson egy könyv, akkor olvass mást,” mert bár nem egy filozofikus történet, félreértés ne essék, de átjárja valami sötétség, és nem hiába felnőtt irodalom.

A kegyetlenség és a politikai manőverezések szintén lehetnek emberekre jellemzőek, és Hamilton nagyon ért ahhoz, hogy mindezt hihetően és érdekesen tárja elénk. Amit még felvet kérdésként, hogy milyen is a változás, hiszen szépek a tradíciók és tisztelni is kell őket, de egy új korhoz mindig igazodni kell, és ezt a halhatatlan lényekkel mutatja meg nekünk. Amit talán egy kicsit túlzásnak érezhet az olvasó, hogy Merry mindenkivel megértő, mindent pont a megfelelő szemszögből lát, és ki is jelenthetjük, hogy Mary-Sue (tökéletes, az íróról mintázott karakter), mivel Hamiltonnak vannak a leghíresebb ilyenfajta karakterei, de mégis olyan jól bánik a szavakkal, helyzetekkel, hogy nem különösebben zavarja meg ez az olvasót. Bennem legalábbis az merült fel néha, hogy talán így akarja bemutatni, milyen az igazi tolerancia, hiszen Merry minden kultúrát próbál megismerni és megérteni, sőt tisztelni. Ez valami olyasmi, ami a mi világunkban is eléggé hiányos.

Pár kérdésre választ kapunk, és igazi függővége van, de úgy érzem, hogy már a vége felé jár ez a sorozat, remélem, hogy Hamilton ezt nem fogja elhúzni a végtelenségig, mert nem hiszem, hogy ennél működne az egy rész/egy nyomozás felállás. Mindenesetre örülök, hogy egy újabb kellemesen sötét hangulatú Merry Gentry kötetet tarthattam a kezemben.
A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Doyle

Ami kifejezetten tetszett: a mitológia, a sötét hangulat

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2011. november 10.

Oldalszám: 268 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d