Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés

2011. november 17., csütörtök

Hogy akadtam rá: Hamilton fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Meredith hercegnőnek nem csak az Unseelie trónjáért kell küzdenie az unokatestvérével, Cellel, de a Seelie királya, Taranis megvádolta három testőrét nemi erőszakkal. Mivel Merry tudja, hogy Rhys, Galen, és Abe ártatlanok, nincs más magyarázat, minthogy Taranisnak valami hátsószándéka van, de vajon mi? Ezért kénytelenek óvatosan lépkedni a politika útvesztőiben.

Az elég színvonalon aluli ötödik rész után féltem, hogy talán ez a sorozat is mélypontra fog süllyedni, mint az Anita Blake, és hogy csak nagy nehezen fogunk kilábalni belőle, de szerencsére nagyon pozitívan csalódtam a kötetben, és minden megvan benne, amire vágyni lehet egy Hamilton könyvnél.

Maga a történet megint rövid időt ölel fel, és ezért elég rövid is a kötet, noha hosszabb, mint az ötödik rész. Nem mondanám, hogy nagyon meglepő vagy csavaros lenne a történet, de sosem unalmas, mindig történik benne valami.

Hamilton remekül használja a mitológiát és hozza be a modern korba. Visszavisz minket egy kicsit a régi időkbe, amikor még más vallás uralkodott, nem állítja szembe a kereszténységgel, egyszerűen csak bemutatják a szereplők, hogy volt egy idő, amikor még másképp zajlott az istentisztelet. Emellett kihasználja a tündérek gazdag mitológiáját, és nem csak azt mutatja be, hogy régi isteneknek/ősöknek hiszik őket, hanem mindenféle apró nép fajtáját felhasználja, mint a vörös sipkások (Harry Pottereseknek rőtsipkások), a brownie-k, goblinok és a többi.

Ezenkívül ami nagy erőssége a könyvnek, azok a karakterek, Hamiltonnál már megszokott, hogy a sok mellékszereplő mellett a főszereplők igazi hús és vér emberek (vagy tündérek), a személyiségük teljesen egész. Ezért olvassuk tovább a sorozatot, legalábbis részben, és várjuk, hogyan alakul a kalandjuk, és ebben a részben némelyek szívét kicsit meg fogja szorongatni a mi kedves írónőnk.

Hiába arról híres Hamilton ezen sorozata, hogy erotikus fantasy, most fellélegezhetnek akiket zavar a túl sok szexualitás, itt meglepően kevés szex jelenettel találjuk magunkat szembe és azok is rövidek. De persze megmarad a szexuális alaphang, hiszen még mindig a termékenység a fő dolog a tündéreknél, és Hamilton jó néhány régi mondát is előhoz, amikben például a vérfertőzésnek volt szerepe. És őszintén, ez az, amit igazán szeretek Hamiltonban, ha kiválaszt valamit, bármilyen mitológiát, nem akarja rózsaszín cukorba mártani, és igenis olyan dolgokat tesz elénk, ami mágia ide vagy oda az emberi társadalomban is jelen van. Ahogy egy régi interjújában is mondta, „ha nem akarod, hogy elgondolkodtasson egy könyv, akkor olvass mást,” mert bár nem egy filozofikus történet, félreértés ne essék, de átjárja valami sötétség, és nem hiába felnőtt irodalom.

A kegyetlenség és a politikai manőverezések szintén lehetnek emberekre jellemzőek, és Hamilton nagyon ért ahhoz, hogy mindezt hihetően és érdekesen tárja elénk. Amit még felvet kérdésként, hogy milyen is a változás, hiszen szépek a tradíciók és tisztelni is kell őket, de egy új korhoz mindig igazodni kell, és ezt a halhatatlan lényekkel mutatja meg nekünk. Amit talán egy kicsit túlzásnak érezhet az olvasó, hogy Merry mindenkivel megértő, mindent pont a megfelelő szemszögből lát, és ki is jelenthetjük, hogy Mary-Sue (tökéletes, az íróról mintázott karakter), mivel Hamiltonnak vannak a leghíresebb ilyenfajta karakterei, de mégis olyan jól bánik a szavakkal, helyzetekkel, hogy nem különösebben zavarja meg ez az olvasót. Bennem legalábbis az merült fel néha, hogy talán így akarja bemutatni, milyen az igazi tolerancia, hiszen Merry minden kultúrát próbál megismerni és megérteni, sőt tisztelni. Ez valami olyasmi, ami a mi világunkban is eléggé hiányos.

Pár kérdésre választ kapunk, és igazi függővége van, de úgy érzem, hogy már a vége felé jár ez a sorozat, remélem, hogy Hamilton ezt nem fogja elhúzni a végtelenségig, mert nem hiszem, hogy ennél működne az egy rész/egy nyomozás felállás. Mindenesetre örülök, hogy egy újabb kellemesen sötét hangulatú Merry Gentry kötetet tarthattam a kezemben.
A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Doyle

Ami kifejezetten tetszett: a mitológia, a sötét hangulat

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2011. november 10.

Oldalszám: 268 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.