Ugrás a fő tartalomra

Nina Malkin: Swear (Eskü)



Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem.
Reklámszöveg: Néhány szerelem összeköti az emberek. Néhány viszont elpusztít.

Úgy általában az egészről: Dice köszöni szépen, jól van. Hat hónap telt el azóta, hogy Sinclair Youngblood Powers, röviden csak Sin, eltűnt az életéből. Ő volt az a fiú, akit az 1700-as években ártatlanul elítéltek és származása miatt kivégeztek, majd egy-két baleset folytán Dice gólemmé alakította, egymásba szerettek, és hát, a történet nem végződött jól. Sin valamiért elhagyta Dice-t és semmi nem maradt hátra, mint egy kék zúzódás, és az álmok, amiket a fiúval oszt meg. Dice mindenáron szeretne átlagos lenni, úgy néz ki, hogy egy bandát is össze tud hozni a barátaival, ahol ő lenne az énekes, és be kell vallania, elég helyes az egyik tag, Tosh. Ám főhősünket nem kerüli el a természetfeletti, bármennyire is akarja, mert különös rózsaillat terjeng mindenfele és a legjobb barátnője fiúja eltűnik, így hát kénytelen bevetnie a médiumi képességeit, hogy a nyomára bukkanjon.
A Swoon maga – ami az első rész – önálló regénynek indult, aztán a kiadó hatására lett egy második része. A lényeg, hogy volt rá igény, Malkinban meg ötlet. Nem lehet azt mondani erre, hogy csak pénzlehúzás, és igazi jó kis kötet lett, de vannak hiányosságai.

A nyelvezet még mindig trágár, az elmesélés módja pedig fiatalos, hiszen a főhős E/1-ben közvetít. Vannak benne hirtelen váltások, amik sokakat zavartak, engem nem, egész volt a történet és kerek, noha nem mindig oda tettem volna a vágást Malkin helyébe, ahol voltak. A sztori egyik része ez az „együttest alapítunk” dolog, amit értem én, hogy azért kellett, hogy ez hozza őket jobban össze, barátok és miegymás, mégis sok idő elmegy a zenekari próbákkal. És míg a dalszövegeket szerettem és a dalfesztivál nem volt túlzottan leírva, az őszintén kellett oda, a kötet első felét nagyon belassítják a zenekari dolgok.

A történet másik szála a nyomozás, ami az első részben nem volt, és féltem, hogy erőltetett lesz. De Malkin nagyon jól játszik ezzel is. Végig találgattam, hogy akkor végül is mi történt, és mindig sikerült tovább vinnie a nyomoknak a történetben, nem akartam sosem letenni a könyvet, meg KELLETT tudnom mi történt, miért történik mindez. A nyomozást ismét Dice képességei segítik előre, és Ruby is, és mindkettőre kitérnék.

Ruby, a szellem a maga háttértörténtével igazán szívszorító és már csak ezért is jó volt látni őt, mint egy igazán kidolgozott karaktert, és ismételten jól használta a legjobb barát elvesztése és a gyász kártyát Malkin.

A másik segítség, amit Dice kap az isteni eredetű. Eleve odavagyok a különféle mitológiák isteneiért, és sikerül itt egyiptomi, germán, görög isteneket elénk vonultatnia Malkinnak. Ebből egyből arra gondol az olvasó, „te jó ég, ebből Mary-Sue lesz, mindent most már egy csapással megold.” Nem, Dice képességei megmaradnak egy meglepően alap szinten, amit jó volt látni, hogy igazából nem különleges erők kellenek a küzdelemhez, hanem kitartást, hit, barátság, szeretet.

És itt jön be a főtéma: a szeretet, szerelem. A különböző párosok a különböző kapcsolatokat mutatják be. Az „először utállak, de megszeretlek,” „a jajj, de jó, hogy szeretlek, olyan igazán nyálásan,” és a sokkal emberibb, mindenki által ismert bonyolult, sokszor fájdalmas szerelmet, amit Dice él át. Tudjuk, hogy mennyi mindenen mentek keresztül Sinnel, és Sinnek volt egy régi nagy szerelme is, akit igazán, tiszta szívből szeretett, de el kellett engednie, mert meghalt. Most pedig egy egészen más dolog áll Sin és Dice közé, egy másik személy, amivel bárki tud azonosulni. Vagy hogy milyen egy rossz kapcsolatban ragadni. Mindezt Malkin olyan gyönyörű mondatokkal tűzdeli meg, amik ritkán láthatóak ifjúsági romantikus könyvekben, és ettől lesz olyan igazi jó olvasmány.

Ami miatt nehezen befogadható néhány olvasó számára, az erotika, ami végig jelen van a történetben. Az első részt is ezért nevezik odakint pornónak, de ez ellen tiltakozom. Nincs benne konkrét szex jelenet, de olyan erőteljes utalások vannak, hogy méltán 16 körkarikás. Van benne leírva nemi szerv, merevedés, és orális szex is előkerül említés szinten. Az egész alapja a szerelem, és annak velejárója a szex. Egy kicsit azt is bemutatja, mennyire lényeges az első alkalom, hogy tényleg olyannal történjen meg, akit szeretünk.

Emellett persze előkerül a drog- és alkoholfogyasztás is, és Sinnek köszönhetően többször is felhevül csoportosan a levegő. De mi nekünk egy csoportos meztelen jelenet, az első részbeli orgia után, ugye? (Az orgia úgy értendő, hogy fűtött hangulatú össze-visszacsókolózás, tipi-tapi.)

Nem hiszem, hogy mindenki kedvenc könyve lenne ez, egyrészt a múlt történései sötétek, és nem olyan, mint a legtöbb ifjúsági fantasy, amik szépíteni akarnak. Mindenki emberi, vagy a pénz vagy a szerelem vezérli őket, és mindenki esendő. Dice pedig bár nem egy olyan lány, akivel mindenki tud azonosulni, mégis a szarkasztikus humorával és a talpraesettségével nem lesz idegesítő karakter.

Amit viszont még negatívnak tartok, az a könyv vége. Reméltem, hogy valami olyan katartikus lesz, mint a Swooné, hiszen ott Ruby története sokat nyomott a latban. Itt van egy darab levelünk, ami szívet tépő kicsit, de semmiképpen nem ér meg egy könnycseppet sem, és bár megoldják a nagy rejtélyt, olyan cukros lett a vége, ami ennek a könyvnek a hangulatához egyáltalán nem illett, már ha ez lenne a tényleges befejezés. Míg a történet elvarázsolt és rabul ejtett a maga kis sötét titkaival és fülledt légkörével, a vége egy egyszerű ifjúsági romantikus fantasy könyvé. Attól függetlenül Nina Malkin tud írni és jó kis könyv lett ez, örülnék egy harmadik résznek, és nem csak azért, mert szomorú végre vágyom. (Na jó, nagy részben azért. :D)

Kedvenc karakter: Ruby, Edgar

Ami kifejezetten tetszett: a szép gondolatok, a vonzódás jó ábrázolása, a nyomozás

Ami nem tetszett: egy kicsit belassul az eleje, a vége túl boldog

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. október 18.

Oldalszám: 480 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség