Ugrás a fő tartalomra

Lauren Oliver: Mielőtt Elmegyek


Hogy akadtam rá: A trailer óta akarom.

Úgy általában az egészről: Samantha Kingstonnak mindene megvan: népszerű, tuti barátnői vannak, az iskola egyik legjobb pasijával jár. Február 12-e ugyanolyan átlagos pénteknek indul, ahogy eddig is: suliból lógás, esti buli és persze a Cupidó napon begyűjtött rózsák számolgatása. A legfontosabb kérdés az életében, hogy milyen lesz, amikor végre aznap este elveszti a szüzességét. De Sam hirtelen meghal, és valami csoda folytán újraéli a péntek 12-ét… nem is egyszer…

Én azok közé tartozom, akik Lauren Olivertől előbb a Deliriumot olvasták, ami egy romantikus disztópiás regény egy-két szép gondolattal, de semmi meglepővel és semmi extrával. AZTÁN ITT VAN EZ A REGÉNY! Ez kismilliószor jobb és kidolgozottabb és egyedibb, mint a Delirium, és el se hiszem, hogy ugyanaz a személy írta, annyira más.

Összesen hét napot látunk, mindegyik egy-egy fejezet, szóval aki úgy olvas, hogy „na jó, még egy fejezetet,” azoknak nem előnyös. Vannak benne visszaemlékezések, ami megszakítja a cselekményt, ami amúgy sem izgalmas, de ettől lesz az egész történet és a karakterek is hitelesek. Az írásra még jellemző, hogy elég sok a káromkodás benne, de szintén ez csak a mai tinédzsereket festi meg valósághűen, nem lóg ki a szövegből, és nem túl sok.

Az egész történet reális (leszámítva az időhurkot), és egyáltalán nem fantasy, mint az esetleg először gondolná az ember a fülszövegből, nem az időhurok miértjére keresi a választ, hanem az élet egy szeletét mutatja be… reálisan. Nem igazán mondanám, hogy keményen, mert annyira nem komoly, mint egy Ellen Hopkins regény, nem elborzasztó, mégis az iskolai bántalmazások és az öngyilkosság a központi téma, bár nem az elszenvedő alany szemszögéből, mégis üdítően jól kezeli ezeket a mostani ifjúsági regények igénytelensége között.

Szól arról, milyen rájönni, hogy mi is igazán fontos az életben, hogy milyen felnőni. Hogy nem ismerhetjük egymást sosem teljesen, és hogy érdemes a hibáinkat mindig megpróbálni helyrehozni. Hogy létezi a pókháló effektus, hogy mennyire összefonódik az emberek élete, még ha nem is tudunk róla. Azt mutatja be Oliver az időhurok segítségével, hogy elég egy apró dolgot másképp csinálnod, és minden felborul az életedben. Minden kimondott szónak és jelentéktelennek tűnő tettnek mekkora hatása van, és ezért érdemes kétszer meggondolnunk, hogy kinek mit mondunk, vagy mit teszünk.

Bár a főszereplő é a barátnői unszimpatikusak, mégis lehet őket valamennyire kedvelni, vagy legalábbis egy picit együtt érezni velük, mert látjuk, hogy nekik is akadnak problémáik, a főszereplőnk pedig meglehetősen sokat változik.

Maga az időhurok, amit az Idétlen Idők óta imádok (és van utalás is a filmre, amiért bónusz muffin jár az írónak) lehet, hogy elcsépelt téma, de nálam örök kedvenc, és annyira jól írja le Oliver, hogy azonnal rabul ejtett a történet, noha nincs semmi vér, se nyomozás, vagy ilyesmi. Bár tanulságos és szép történet, én nem nagyon hiszek abban, hogy minden ember meg tud ennyire pozitív irányba változni. Nyilván lehetséges, de saját tapasztalatból nem úgy látom, hogy túlnyomó többségben ez lenne igaz. Egy picit mese habbal, de jó lenne, ha így működne a világ.




Kedvenc karakter: Juliet

Ami kifejezetten tetszett: időhurok

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 414 oldal

Megjegyzések

  1. Már szemeztem vele a könyvesboltban, most megerősítettél, hogy érdemes lenne elolvasni. :)

    VálaszTörlés
  2. Remélem, tetszeni fog neked is annyira, mint nekem. :)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Kérlek írd le nekem e-mail-ben, hogy a végén meghal-e a lány, vagy életden marad. Nagyon tetszene a könyv, de ha a végén meghal a lány, akkor nem olvasom el. Válaszod előre is köszi!:-) E-mail címem: natika15@citromail.hu :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú