Ilsa J. Bick: Hamvak

Hogy akadtam rá: Dark Egmont megjelentette, megláttam, megszerettem a fülszöveget.

Úgy általában az egészről: Alex nem éppen az a vidám, átlagos tinédzser, ugyanis agy tumora van, és semmilyen kezelés nem használ, ki tudja, mennyi ideje van hátra. Mivel megígérte szüleinek, hogy a hamvaikat (HAMVAK #1) egy tóba fogja beleszórni, ezért úgy gondolja, amíg megteheti, elintézi ezt a dolgot, hogy békésen hagyja itt ezt a világot. No de igen ám, arra nem számít, hogy miközben a tóhoz túrázik a világ véget ér. Nem, komolyan, tényleg véget, jön egy nagy elektromágneses impulzus, az állatok megkergülnek, az emberek A) meghalnak, B) nem halnak meg, C) zombik lesznek, D) különleges képességeik lesznek. Na, ki találja ki, melyik csoportba tartozik a főhős? Sajnos nem az A-ba.

Ez az a könyv, ami szerintem igen megosztó lesz, azért a két csillag. Van, aki imádni fogja és sikoltozik érte, van, aki pedig szívből gyűlölni. Jómagam az utóbbi csoporthoz tartozom, pedig tényleg akartam szeretni, hiszen a disztópia és a posztapokaliptikus regények közel állnak hozzám. Először azt hittem goodreads besorolás miatt, hogy disztópikus történet, de rá kellett hamar jönnöm, hogy a jelenkorban játszódik, és „csak” egy mezei posztapokaliptikus kaland-horror regény ez, ami nem lenne gond, ha jó lenne a kivitelezés.

Csalóka szerintem ez a könyv, mert az első fejezetnek olyan nagy ütőereje van, hogy ha abba beleolvas az ember, egyből meg is veszi a könyvet. Be is zsongtam én is, az előreutalás, hogy a nagynénjével beszél a főhős, majd „és akkor beszéltek utoljára,” kellemesen borzongató. Igen ám, de tele lesz az egész ilyen előreutalásokkal, ami a végén már idegesítő volt. A leírásra lehet panasz, hiszen tájleírás az nincs, tőmondatok akadnak, és szlenges a fogalmazás, de ezek még a kisebb gondok. Ott vannak a förtelmes vágások… Le vannak írva oldalakon át az olyan jelentéktelen jelenetek, minthogy ettek, de semmit nem ad a történethez, de a verekedés NINCS. Az egyik szereplő nekiáll verekedni, vágás, és „három nap múlva” felirat. Pont az izgalmas részeket küszöbölte ki Bick, pedig nekem a zombis-verekedős részek voltak azok, amik lekötötték a figyelmemet, lásd, ezért kapott két csillagot. Sokan mondják, hogy ez brutális horror, nos, vannak benne véres, belezős jelenetek, és arra bezzeg Bick nem pazarolja a pompás jelzőit, de ez is csalóka, mert igen keveset szerepelnek a zombik, mert…

Mert ez egy rémesen felépített történet. Nem tudom egyszerűen megérteni, hogy ez most mi volt. Olyan érzetem támadt, hogy Bick nem tudta, mit akart, mikor nekiült írni. Az eleje érdekes, öngyilkosságra hajlamos, halálos betegséges főhős, oké, aztán megtörténik a nagy Változás a világban, és a történet átmegy ebbe a nagyon Éhezők Viadalás ki öl meg kit dologba, persze zombikkal, meg hát az emberek is harcolnak egymással a fogyó ételkészletekért, menedékért, etc. Azt hinné az ember, hogy erről fog szólni, hogy rájönnek, mik ezek a zombik, miért zombik. NEM! A végén átmegy az egész Witherbe (lásd valahol oldalt a Chemical Garden sorozatcímke alatt), vagyis egy kis zárt közösség, ahol úgymond békesség van, de milyen áron, mit akarnak velük. Annyira zavaros a felépítése a történetnek... Tényleg olyan, mintha minden divatos történetelemet bele akart volna építeni Bick, és sikerült is neki, csak nem épp pozitív eredménnyel.

A főhősök annyira buták, hogy már nekem fájt. A 19 éves veterán (ISMÉTLEM VETERÁN szupersztár bombaszakértő) annyira idegesítő volt számomra, és nem is láttam benne a nagy katonát, mert agyilag azon a szinten van, amin a főhősünk, Alex. Mindketten csak az író erőltetés miatt mozognak, és az hajtja előre a cselekményt. Van elég kajájuk télire, tüzelőjük, menedékük, minden, logika a következőt diktálja: MENJÜNK EL INNEN A TÉL  KELLŐS KÖZEPÉN! Azt… igazán eszes kigondolás ez… És végig ilyen, a főhős akkor akar szökni, menni, mikor lehetetlen, mikor ésszerűtlen.

A főhős pedig a Mary-Sue (tökéletes karakter) betegség jeleit is mutatja, ami miatt iszonyatosan irritáló. Úgy van beállítva, hogy mindenre képes, mindenre felkészült, de persze annyira tesze-tosza, mint Bella Swan, nem akar újraéleszteni valakit, mert undi, majd a kislányt otthagyja az erdő közepén, mondván jó neki ott. Említett kislánynak vannak a legnagyobb és legokosabb ötletei, pedig 8 éves körül van, és lekörözi a szupersztár veteránunkat is észben. (Annyira hihető, miért nem szólt inkább Ellie-ről ez a könyv, nem értem.) Furcsa mód a főhősünk okos, de belesétál a csapdákba, amire kb. rá van írva, hogy „CSAPDA.” A főhős morális horizontja elég változó, egy igen kérdéses dologról egyszer ezt mondja, egyszer azt, mert minden szereplőhöz jó viszonyt kell ápolni, főleg, ha az egyik a veterán szuperpasink, akire nyálazunk. De ami a legeslegzavaróbb az egészben, hogy Alex nem elég, hogy túlélte ezt az egész világvégét, pedig meg kellett volna halnia, nem csak egyszeresen különleges, hanem többszörösen is. Mert olyan, de olyan, de olyan hasznos különleges képességre tesz szert, ami miatt akár nagy vezető is lehetne belőle. (Azt meg végképp ne mondjam, hogy az MS szindróma két alapvető jelét is viseli: férfias név, nőies nőnek, és a „minden állat szeret engem, pedig nem tehetek róla” kártya.) De annyira önzetlen ám Alex, hogy a lehető legnormálisabb karaktert, hagyja éhezni, csak mert „nem szimpatikus neki,” fel van háborodva azon, hogy egy utcaszéli pasi nem mondta el neki, hogy ő miért maradt életben (nem mintha utcaszéli pasi tudná a választ, de na…), és azon sír, hogy karácsonykor nincs ajándékozás, mikor elvesztette az összes embert, akit szeret… A bónuszpont: Míg a könyv elején és közepén semmit nem tud az orvosi sebkezelésről, a végén már profin varr sebet, mert eddig is tudott. TÉNYLEG?

Térjünk át a romantikára, mert az annyira kötelező egy horror-kaland könyvben is, hogy rögtön itt a jó kis sémás szerelmi háromszög. Ragyogó. Mivel akkora jelleme van mindenkinek, mint egy darab kőnek, ezért aztán a romantika sem éppen élvezetes. Van A pasi, a szexi veterán, aztán B pasi, a szexi Különleges Tini… Nagyon nincs romantikázás benne, hirtelen csókcsatákkal találjuk magunkat szembe és Bick szó szerint vette a slap-slap-kiss romantikát. (Pofon-pofon-csók… ami amúgy a kedvenc romantika fajtám, de itt nem igazán jött be.)

Óh, a világfelépítés az, ami igazán finom falat itt. Nincs rendesen semmi megmagyarázva, hiszen nem tudósok, nem is akarják kideríteni, hogy mi történt, pedig engem az érdekelne a legjobban. Valamit felvázolnak, először a hormonokkal magyarázzák, hogy aki menstruál az zombi lesz, na, már most, itt hibás a logika, oké, hogy a fiúknak is vannak hormonjaik, rendben, de a menstruáció azért nem pont 65 év körül ér véget, itt pedig azzal magyarázzák először. Ahogy a kedvenc oldalam mondaná: did not do the research, azaz nem éppen nézett utána a dolgoknak, csak beleírogatott ezt-azt. Nem vagyok fizikus, sem biológus, így a következő okfejtés lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de nekem akadtak vele gondjaim. Ki lehet nyugodtan javítani. Tehát van nekünk alapban az, hogy ez az elektromágneses impulzus tehet mindenről, ami feltehetőleg azért van, mert atombombáztak, meg minden atomreaktor felrobbant. Most wikipédiázok, van három formája a maghasadásból származó energia megnyilvánulásának: lökéshullám, radioaktív sugárzás és elektromágneses impulzus. Na már most, idézem: „A robbanás során jelentkező széles spektrumú elektromágneses sugárzás hősugárzás formájában fejti ki romboló hatását. A hősugárzás okozhat tüzet, égési sérüléseket, a keletkező ultraibolya sugárzás pedig ideiglenes vagy végleges vakságot.” Ebből nekem az jön le, hogy nem magas frekvenciájú sípolást hallana a kedves főhősünk, hanem ezt. De jó, legyen nincsen semmiféle égési sérülés, mert magaslégköri robbantás volt, de radioaktivitás akkor is van, ami ugyanúgy terjed mindenhol, és nekem ne magyarázzák be, hogy az senkire nincs semmilyen hatással, ha az ÖSSZES LÉTEZŐ bomba, etc, felrobban. Ugyanúgy fognak növényeket termelni, meg minden és mindenki boldog lesz.

A másik, amit nem értek, azaz hogy ha magaslégköri robbantás volt, akkor hogy van HAMU (HAMVAK #2) a levegőben? Mármint a földhöz közel nincs hamu, mindenki lélegzik nyugodtan, de felül minden hamus, ugyanis előjön a kék hold jelenség, mint Krakataunál. Wikipédia ismét: „A kitörés után évekig világszerte sötétebb volt az ég és több hónapokig a korábbinál látványosabbak voltak a napnyugták. A kitörés másik optikai következménye volt, hogy még két évig tapasztalható volt az egyébként nagyon ritka kék hold jelenség.” De ez azért van, mert hamu kerül mindenhova a légkörben… Ami totál vicces, az a következő mondat: „Sírt az űrhajósokért, akik egy halálra ítélt műholdban utaztak egy idegen Hold alatt.” – De az űrhajósok NEM a földi légtérben vannak, és csak innen kék meg zöld a Hold… Na, mindegy.

Ami még a világfelépítés gyenge része, az a főhős különleges képessége, a „pókérzékszerv,” vagyis a szaglás. Kiszagolja mindenki érzelmét (ez még mindig jobb, mint az érzelmek HALLÁSA), és eléggé furán van megírva. A félelmet aludt tejnek érzi, a hazugságot tisztítószernek, a zombikat hagymának, rohadt fognak és büdös zokninak, az öregeket koszos alsónak és fingnak (KOMOLYAN MONDOM!), a lovakat szénának és napfénynek (milyen illata van a napfénynek?). A legjobb, hogy a két pasit is ám szagolgatja, és csak azért bízik meg a Szexi Veteránban, mert jó illata van, pedig tudja, hogy sötét titkot rejteget (amiről nem tudunk meg semmit, kell valami a második részbe is.) A másik Nagyon Különleges Tinit ÁRNYÉK szagúnak érzékeli (tehát olyan büdös, mint a kutyám, Árnyék?), de ha épp szerelmes gondolatai vannak a csávónak, akkor átvált almába, mert az alma a kedvenc kajája. De a többi különleges képességgel megáldott embereket „üresnek és fehérnek” szagolja, a vicc az, hogy akinél megszáll, az a nő is „üres és fehér” szagú, de nem köti össze a kettőt. De persze ő totál okos… az… valóban.

A Hamvak egy olyan motívum, amitől a falnak mentem, és jöhet ide is az ivósjáték effektus, ugyanis Alex szüleitől kezdve, mindent hamuval példáz. Tényleg, ajánlom, hogy valami erős alkohollal üljetek neki (18 éven felüliek persze), és ha isztok egy kicsit minden „hamu” szónál, lehet, máris jobban értékelitek a könyvet, nekem is ezt kellett volna tennem.

Vannak ám még logikai bukfencek, sőt, tele van a könyv velük:

– Három nap alatt bárki lefogyhat… Én is kérem ezt a diétát.

– A legjobb, ha alszunk agyrázkódása.

– A gyerekeken mindig segítenek, a gyerekeket mindig lelövik, ez a kettő nem ellentmondásos.

– Annyi sebet lehet beszerezni, amennyit csak akarunk, hiszen a főszereplő pasi abba se hal bele, ha 10 liter vért veszít.

– Ha befonjuk a hajunkat, baseball sapit felveszünk, kinézünk 65 évesnek.

– Ha a nyakunkba tesznek egy kötelet, és annak segítségével húznak a földön, nem fulladunk meg.

Persze próbál beletenni valami nagy tartalmat, hogy milyen kegyetlen lenne a világ, ha mindennek vége lenne, milyen farkastörvények uralkodnának... de egyszerűen nem tudtam a hibáin túllátni, hogy élvezzem.

Biztos, hogy van, aki imádni fogja, de nekem ez nem ütötte meg most a mércét. A vége piszok nagy függővég, de én csak fellélegeztem, hogy végre vége, és nem ért el nagyobb hatást, úgy is sejtem, hogy majd a második rész úgy kezdődik: „HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB.” Olyan, mint egy egyszeri Zs-kategóriás film, de akinek pl. a Divergent tetszett, tehát a fizikai képtelenségek nem zavarnak, annak akár ez is bejöhet.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a belezés

Ami nem tetszett: karakterek, romantika, összevisszaság a történetben

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Dark Egmont

Kiadás dátuma: 2011. október

Oldalszám: 558 oldal