Holly Black: Black Heart (Fekete szív)

2012. április 12., csütörtök

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare barátnője Holly Black és folyton egymás könyvére utalgatnak, így jutottam el a Curse Workershez is.

Sorozat veszély: Ez a Curse Workers 3. és egyben befejező kötete.

Úgy általában az egészről: Cassel Sharpe éppen FBI ügynöknek tanul, csakúgy, mint egyetlen életben maradt bátyja, Barron. Ezt az alkut kötötte Cassel az immunitásáért, mivel a tudta nélkül a testvérei bérgyilkosnak használták. Ha nem lenne elég, hogy a bűntudatával kell megküzdenie, ott van még Lila iránt érzett szerelme is: A lány, akiről azt hitte, hogy megölte, majd az édesanyja szerelmi átokkal sújtva a lányt, hozzá láncolta Casselhez. Aztán mikor a fiú megpróbálta megszabadítani érzelmeitől Lilát, jött a nagy veszekedés, és hát Lila nem más, mint az egyik legnagyobb maffia főnök lánya, és a maffiavezérség várományosa.
Ezért sem lepődik meg Cassel, hogy látja a lányt bérgyilkosokat felbérelni, de annyira szereti még mindig, hogy minden áron meg akarja védeni az FBI-tól, akiknek hazudni nem éppen előnyös dolog, főleg ha épp édesanyjának adhatnak mentességet, aki Patton kormányzót szintén megátkozta, és ezzel nagy port kavart. Most pedig Cassel anyja valahol bujkál, vagy talán mégse… Talán éppenséggel a Zacharovok tartják fogva, mert elkövetett egy nagy hibát. Mit tehet hát Cassel, ki hazudik? És hogyan keveredik ki ebből a gubancból úgy, hogy mind a családja, mind a barátai életben maradjanak?

Ez a Curse Workers trilógia befejező része, és sajnáltam is, hogy véget ért Holly Black újabb sorozata. Ha már Black, akkor mindig az jut eszembe, hogy kapok egy logikusan felépített, csavaros kis sztorit, mindezt remek humorral és romantikával, és ez sem volt itt másként. Ugyanakkor mivel sorozatzáró is, ezért vártam a katarzist, hogy majd jól széttépi a szívemet az írónő, ami valahogy elmaradt, de ez nem azt jelenti, hogy nem élveztem a könyvet, mert nagyon is!

Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem aludtam, elolvastam egyben a könyvet, nem tudtam letenni, és ez már el is mondja, mennyire jó a történetvezetés. Több szálon fut a cselekmény: kettő darab nyomozás, egy FBI-os meló, a főhős romantikája, a főhős barátjának romantikája, a főhős és a barátai közötti viszony és nem utolsó sorban a főhős és a családja közötti viszony. Olyan jól váltogatja a jeleneteket az akció és a nyomozás, és a picit szívet tépő karakterek közötti drámázás között, hogy nem lehet abbahagyni. Pedig esküszöm, próbáltam, ugyanis ez a kötet, még a 300 oldalt is alig éri el terjedelemben, én pedig egy évet vártam rá, nem akartam hamar végezni vele, mégis sikerült.

A nagy nyomozások ebben a kötetben érdekfeszítőek, de nem mondom, hogy nem találtam ki előre, míg a 2. résznél teljesen meglepett a gyilkos kiléte, itt egyik elkövető vagy megoldás sem lepett meg, de mivel nem olyan átlátszó a sztori, ezért nem is unatkoztam rajta.

Ugyanakkor a könyvnek nem ebben rejlik a bája, amiért olyan jól esett, hanem a karakterek közötti viszonyban. Aki olvasta az első két részt, az tudja, mennyire lehetetlen helyzetek vannak itt a karakterek között, és hogy mennyire már az alaphelyzet sem rózsás. Adott egy család, akik a génjeik miatt bűnözőknek kényszerültek, és így nőtt fel Cassel, hogy azt hiszi, neki muszáj maffiózónak lennie. Jó volt olvasni, hogy kiskorában, hogyan nevelte és tanította az apja a zsebtolvajlásra és a zárak feltörésére, és hogy az anyjuk, hogyan vezette be mások elbájolásába. Teljesen lekötött az összes ilyen kis svindlis dolog, és örültem, hogy Holly Black rendesen utána járt ezeknek.

A testvéri viszony főleg kiemelkedő, még ha Cassel testvérét utáltam is, annyira szívszorító valahol ez, és nem is tudom még most sem, hogy sajnáljam Barront vagy ne. Ugye ő emlékmunkás, és tudjuk, hogy minden munka visszaüt, így bármikor olvas más emlékeiben, vagy módosítja őket, a sajátjai is eltűnnek. Ez már önmagában is elég dráma, és ezt Black ki is használja rendesen, nem próbálja szépíteni, inkább bevezeti azt a nagy kérdést, hogy ha az emlékeink határoznak meg minket, akkor Barron végül is milyen ember.

És van még egy halom elgondolkodtató kérdés is, főleg, mivel az átokmunkásoknak jogilag rossz helyzete van. Megéri-e így Casselnek egyáltalán az FBI-hoz szegődni, amikor ők is csak az ereje miatt használnák. Vajon ha itt ölnie kell, az jobb-e, mintha bérgyilkos lenne, hiszen a hazáért teszi? Vajon van-e helyes-helytelen döntés, és ha igen, mi az?

Ezek mellett persze ott a romantika, ami miatt megy a kedvenc romantikus könyveimhez, ugyanis Lila és Cassel most a törvény két oldalán állnak, mégis együtt nőttek fel, és mind a kettő irigyel valamit a másiktól, ugyanakkor tényleg ismerik a másikat. Komplikált ám az ő kapcsolatuk, hiszen egyikük sem ártatlan, bántották egymást is, de valahogy mindig megtalálják egymást. És hiába ír Black férfi szemszögből E/1-ben, nem esik át a ló túloldalára, nem lesz végtelenül nyálas, és pont ettől lesz hihető a fiú szemszöge.

Ami még fontos cselekményelem: Cassel és a barátsága. Az első részekben úgy kezdte, hogy hiába is nevezte Danecát és Samet barátjának, hazudott nekik, most pedig rájön Cassel, hogy mennyire is elfogadják őt, és ez azzal jár, hogy megpróbál velük őszinte lenni, ami egy olyan csalónak, mint ő, nehezére esik, főleg, ha még azt is be kell vallania, hogy ő maga gyilkos. És persze egy új szereplővel mutat tükröt Casselnek Black, hogy hol volt egy évvel ezelőtt, és mi lehetett volna belőle.

Még mindig azt mondom, hogy ez az egyik legjobb nyílt mágiás univerzumos ifjúsági fantasy, remekül kidolgozott világgal, összetett szereplőkkel, és frappáns kis történetekkel. Hogy elégedett vagyok a végével? Igen. Akadt keserédes szál, akadt olyan, amin meglepődtem, de azért pozitív hangon végződött ez az egész történet, és fájó búcsút veszek Casseltől és a maffiózó családoktól, de remélem, hogy Blacktől olvashatok még ifjúsági regényeket.

Kedvenc karakter: Cassel

Ami kifejezetten tetszett: a maffia és a mágia keveréke

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Margaret K. McElderry

Kiadás dátuma: 2012. április 3.

Oldalszám: 304 oldal

3 megjegyzés:

kai írta...

Szia Gigi! Nagyon szeretem a bejegyzéseidet, nagyon érdekes könyvekre szoktad felhívni a figyelmem.
Viszont egy dolgot szeretnék kérni tőled, hogy ha egy könyvsorozat valamelyik kötetéről írsz, akkor jelöld a bejegyzés elején légyszi, hogy melyik sorozat és hányadik kötet, mert többször volt már, hogy a bejegyzés közepén-végén jöttem rá, hogy ez egy sorozat többedik kötete, és valamennyire elspoilereztem magamnak a bejegyzés elolvasásával az előző köteteket. Remélem nem baj, hogy beleszólok, ez amolyan építő jellegű javaslat akar lenni :))

Gigi írta...

Szia!
Bocsánatot kérek utólag is, de elkövettem a hibát, hogy magamból indultam ki, ami tök rossz szokásom. Én mindig megnézem, bármelyik könyvről legyen szó, bármilyen blogon, hogy most ez sorozat-e, hányadik rész, mielőtt elolvasom a fülszöveget, vagy bármilyen kritikát.
Természetesen jogos a kérésed, és beleépítem a posztokba innentől.
Remélem, nem haragszol, hogy így elspoilereztem az előző köteteket.

kai írta...

Dehogy haragszom!
A legtöbb helyen jelölik,így én nem szoktam utánanézni, de a Te megoldásod a biztos :)

A curse workers-re már régóta kíváncsi vagyok (eredendően is nálad figyeltem fel rá :)), de annyi minden van még mellette, hogy valószínűleg elfelejtem, mit olvastam mire sorra kerül :)

Köszönöm, hogy beépíted! :))

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.