Kelley Armstrong: The Calling (A hívószó)

2012. április 15., vasárnap

Hogy akadtam rá: A Sötét erő trilógia folytatása, amit régebben egy "Mit olvassunk az Alkonyat után" cikkben találtam.
Sorozat veszély: Ez a könyv a Darkness Rising 2. és a Sötét erő sorozat 5. része.
Úgy általában az egészről: Maya Delaney élete fenekestül felfordult, talán egy éve kezdődött minden, amikor az élsportoló barátnője, Serena megfulladt egy nyugodt vizű tóban. Később egy riporter jött nyomozni a kis kutató városba, ahol Mayaék laknak, amit a Szent Cloud Vállalat pénzel. A riporternő elvileg arról akart cikket írni, hogy milyen a helyi tinédzsereknek ilyen körülmények között felnőni, de ami igazán érdekelte, az Serena halála, amiért a gyógyszer vállalatot és a kísérleti gyógyszereiket teszi felelőssé.
De miután az újságírót holtan találják, és szétnéznek a papírjai között, rájönnek, hogy négy furcsa hangzatú természetfeletti lény után kutatott. Az egyik egy olasz eredetű boszorkányvadász fajta, a másik pedig egy ősi indián alakváltó törzs. Bármennyire is őrültségnek hangzik, Maya tudja, hogy ő bizony az utóbbiba tartozik, többek között azért is, mert a város legújabb testvérpára Rafe és Annie is alakváltók, nekik is megvan az a lábnyom alakú anyajegy, ami Mayának.

Mint kiderült mindannyiukat genetikailag módosították, hogy régen kihalt természetfeletti fajokat hozzanak vissza. De mielőtt ezt Maya elmondhatta volna a legjobb barátjának, erdőtűz ütött ki, és evakuálni kellett a várost. Mindezt persze szánt szándékkal tette egy konkurens cég, vagy talán a felmentő csapat? Maya maga se tudja, csak annyit, hogy a biológiai apja akarta elrabolni.

De mielőtt a biztonságos menedékhelyre érnének, szörnyű baleset történik és a helikopter, amin utaznak, lezuhan, és nem mindannyian élik túl. Senkiben nem bízhatnak, hiszen ha a Szent Cloudék állnak a háttérben a genetikai módosítás mögött, vajon nekik nem csak értékes tesztalanyok-e? Sőt, talán még Serena gyilkosa is köztük van. De nem tehetnek mást, a gyerekeknek össze kell fognia, hogy túléljék ivóvíz és élelem nélkül a kis szigeten, ahová cseppentek, és kezdődik a harc a túlélésért.

Nos, itt ülök és nézem a képernyőt, hogy ugyan hogyan fogom összefoglalni ezt a könyvet. Mivel Kelley Armstrong, és mivel részben trilógia 2. része (de emlékszünk, hogy ez a Sötét erő trilógia után olvasandó, és azzal egy sorozatban van), ezért alapból gondoltam, hogy olyan lesz, mint Az ébredés, vagyis A pontból B pontba jutás, közben rájönnek, hogy ők bizony genetikailag módosított kísérleti alanyok, és közben elmélyülünk a romantikában, illetve megismerjük a karaktereket. És ezt is kaptam! Persze, mínusz a romantika, amin meglepődtem, ugyanis az előző részben az jobban előtérben volt, mint a legelső három részben bármikor is. De nem panaszkodom, Armstrong hozta a szokásos formáját, és egyik kalandból és veszélyből cseppenünk a másikba, és végig kislányosan sikoltozva olvastam. (Igen, be merem vállalni, hogy szoktam ilyet is. :D)

Mivel mind genetikailag módosított természetfelettik, és tudjuk is ezt, lassan a szereplők is meg tudják, ezért már alig vártam, hogy rájöjjek, milyen lényekkel lepett meg minket még Armstrong. Nem, jómagam, nem olvastam a felnőtt sorozatát, így nem tudok sokat a világról, csak annyit, ami ebben a sorozatban be lett mutatva, de annyit elárulok, hogy nagyon megörültem az új fajta lényeknek. (Hiszen, ugye a Főnix Projekt célját a nevéből is akár ki lehetett találni, ezért számítottam rá, hogy kisebb, nem ismert mitológiai lényeket fog Armstrong felhasználni.)

Történetileg a túlélős, mászkálós regények közé tartozik, amit végre, olyan sok poszt-apokaliptikus sztori után, nem éreztem unalmasnak, külföldön viszont pont ezt kifogásolták sok kritikában. Persze, nem jutottunk teljesen közel ahhoz, hogy most a Szent Cloudék vagy éppen Maya apjáék a rosszak, vagy jók, vagy ki mit akar, de nekem pont ez volt az izgalmas, és ettől akartam mindig tovább olvasni. A könyv most nem végződik olyan gyilkos függővégben, mint az előző rész, de felvázolja, hogy bizony egy nagyon izgalmas hatodik és egyben befejező részhez lesz szerencsénk. Már nagyon várom ám!

Két dolog az, amit nagyon szerettem ezek mellett még a könyvben. Az egyik Maya karaktere, no meg persze még jó párat a többiek közül is. Mivel épp egyedül maradtak étlen-szomjan, ezért kénytelenek összefogni, és túltenni magukat a különbségeiken, szóval tipikus példája annak, amikor kemény helyzetben mutatkozik meg egy-egy szereplő igazi jelleme. Itt persze, egy kicsit hasonlít a Sötét erő trilógiára, hiszen ott is egy nem kedvelt szereplőről derült ki, hogy talán annyira mégsem rossz, és itt is akadt pár meglepetés, de ennyiben véget is ér a hasonlóság. Na, de a karakterek! Egyrészt nem mindenki éli túl a balesetet, így a könyvet átjárja a gyász, de egyikük se áll le sírni-ríni, nem omlanak össze (legalábbis nem túlságosan), hanem mentik, ami még menthető, és sokan áldozatokat is hoznak. És ez benne az üdítő, hogy nem csak a főhősnek és a romantikát képviselő pasinak van jelleme, gondja és dolga, hanem mindenkinek!

De essen szó a nagyon kevés romantikáról is! Nem, nincs sok benne, hiszen inkább azon tanakodnak, vajon hogyan élik túl a holnapot, vajon hol alszanak és mit esznek, de mégis ott van azért. És ez volt benne a szép, hogy a nagy romantikus párnak van családja, vannak barátai, amiket ugyanolyan fontosnak, sőt talán egy kicsit fontosabbnak tartanak, mint egy tinédzserkori, lángoló szerelem, és próbálják kiegyensúlyozni, legalábbis önmagukban, hogy most hol is van a helyes a mérték.

Röviden tömören: egy nagyszerű, szórakoztató regény volt, amitől végig úgy éreztem, hogy az én ereimben is ott az adrenalin, és izgulva faltam minden sorát. Jó volt, és kérem a következőt! ÚGY MOST AZONNAL!



Kedvenc karakter: Maya, Sam, Corey

Ami kifejezetten tetszett: a pörgős cselekmény, a lények

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2012. április 10.

Oldalszám: 320 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.