Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: The Calling (A hívószó)

Hogy akadtam rá: A Sötét erő trilógia folytatása, amit régebben egy "Mit olvassunk az Alkonyat után" cikkben találtam.
Sorozat veszély: Ez a könyv a Darkness Rising 2. és a Sötét erő sorozat 5. része.
Úgy általában az egészről: Maya Delaney élete fenekestül felfordult, talán egy éve kezdődött minden, amikor az élsportoló barátnője, Serena megfulladt egy nyugodt vizű tóban. Később egy riporter jött nyomozni a kis kutató városba, ahol Mayaék laknak, amit a Szent Cloud Vállalat pénzel. A riporternő elvileg arról akart cikket írni, hogy milyen a helyi tinédzsereknek ilyen körülmények között felnőni, de ami igazán érdekelte, az Serena halála, amiért a gyógyszer vállalatot és a kísérleti gyógyszereiket teszi felelőssé.
De miután az újságírót holtan találják, és szétnéznek a papírjai között, rájönnek, hogy négy furcsa hangzatú természetfeletti lény után kutatott. Az egyik egy olasz eredetű boszorkányvadász fajta, a másik pedig egy ősi indián alakváltó törzs. Bármennyire is őrültségnek hangzik, Maya tudja, hogy ő bizony az utóbbiba tartozik, többek között azért is, mert a város legújabb testvérpára Rafe és Annie is alakváltók, nekik is megvan az a lábnyom alakú anyajegy, ami Mayának.

Mint kiderült mindannyiukat genetikailag módosították, hogy régen kihalt természetfeletti fajokat hozzanak vissza. De mielőtt ezt Maya elmondhatta volna a legjobb barátjának, erdőtűz ütött ki, és evakuálni kellett a várost. Mindezt persze szánt szándékkal tette egy konkurens cég, vagy talán a felmentő csapat? Maya maga se tudja, csak annyit, hogy a biológiai apja akarta elrabolni.

De mielőtt a biztonságos menedékhelyre érnének, szörnyű baleset történik és a helikopter, amin utaznak, lezuhan, és nem mindannyian élik túl. Senkiben nem bízhatnak, hiszen ha a Szent Cloudék állnak a háttérben a genetikai módosítás mögött, vajon nekik nem csak értékes tesztalanyok-e? Sőt, talán még Serena gyilkosa is köztük van. De nem tehetnek mást, a gyerekeknek össze kell fognia, hogy túléljék ivóvíz és élelem nélkül a kis szigeten, ahová cseppentek, és kezdődik a harc a túlélésért.

Nos, itt ülök és nézem a képernyőt, hogy ugyan hogyan fogom összefoglalni ezt a könyvet. Mivel Kelley Armstrong, és mivel részben trilógia 2. része (de emlékszünk, hogy ez a Sötét erő trilógia után olvasandó, és azzal egy sorozatban van), ezért alapból gondoltam, hogy olyan lesz, mint Az ébredés, vagyis A pontból B pontba jutás, közben rájönnek, hogy ők bizony genetikailag módosított kísérleti alanyok, és közben elmélyülünk a romantikában, illetve megismerjük a karaktereket. És ezt is kaptam! Persze, mínusz a romantika, amin meglepődtem, ugyanis az előző részben az jobban előtérben volt, mint a legelső három részben bármikor is. De nem panaszkodom, Armstrong hozta a szokásos formáját, és egyik kalandból és veszélyből cseppenünk a másikba, és végig kislányosan sikoltozva olvastam. (Igen, be merem vállalni, hogy szoktam ilyet is. :D)

Mivel mind genetikailag módosított természetfelettik, és tudjuk is ezt, lassan a szereplők is meg tudják, ezért már alig vártam, hogy rájöjjek, milyen lényekkel lepett meg minket még Armstrong. Nem, jómagam, nem olvastam a felnőtt sorozatát, így nem tudok sokat a világról, csak annyit, ami ebben a sorozatban be lett mutatva, de annyit elárulok, hogy nagyon megörültem az új fajta lényeknek. (Hiszen, ugye a Főnix Projekt célját a nevéből is akár ki lehetett találni, ezért számítottam rá, hogy kisebb, nem ismert mitológiai lényeket fog Armstrong felhasználni.)

Történetileg a túlélős, mászkálós regények közé tartozik, amit végre, olyan sok poszt-apokaliptikus sztori után, nem éreztem unalmasnak, külföldön viszont pont ezt kifogásolták sok kritikában. Persze, nem jutottunk teljesen közel ahhoz, hogy most a Szent Cloudék vagy éppen Maya apjáék a rosszak, vagy jók, vagy ki mit akar, de nekem pont ez volt az izgalmas, és ettől akartam mindig tovább olvasni. A könyv most nem végződik olyan gyilkos függővégben, mint az előző rész, de felvázolja, hogy bizony egy nagyon izgalmas hatodik és egyben befejező részhez lesz szerencsénk. Már nagyon várom ám!

Két dolog az, amit nagyon szerettem ezek mellett még a könyvben. Az egyik Maya karaktere, no meg persze még jó párat a többiek közül is. Mivel épp egyedül maradtak étlen-szomjan, ezért kénytelenek összefogni, és túltenni magukat a különbségeiken, szóval tipikus példája annak, amikor kemény helyzetben mutatkozik meg egy-egy szereplő igazi jelleme. Itt persze, egy kicsit hasonlít a Sötét erő trilógiára, hiszen ott is egy nem kedvelt szereplőről derült ki, hogy talán annyira mégsem rossz, és itt is akadt pár meglepetés, de ennyiben véget is ér a hasonlóság. Na, de a karakterek! Egyrészt nem mindenki éli túl a balesetet, így a könyvet átjárja a gyász, de egyikük se áll le sírni-ríni, nem omlanak össze (legalábbis nem túlságosan), hanem mentik, ami még menthető, és sokan áldozatokat is hoznak. És ez benne az üdítő, hogy nem csak a főhősnek és a romantikát képviselő pasinak van jelleme, gondja és dolga, hanem mindenkinek!

De essen szó a nagyon kevés romantikáról is! Nem, nincs sok benne, hiszen inkább azon tanakodnak, vajon hogyan élik túl a holnapot, vajon hol alszanak és mit esznek, de mégis ott van azért. És ez volt benne a szép, hogy a nagy romantikus párnak van családja, vannak barátai, amiket ugyanolyan fontosnak, sőt talán egy kicsit fontosabbnak tartanak, mint egy tinédzserkori, lángoló szerelem, és próbálják kiegyensúlyozni, legalábbis önmagukban, hogy most hol is van a helyes a mérték.

Röviden tömören: egy nagyszerű, szórakoztató regény volt, amitől végig úgy éreztem, hogy az én ereimben is ott az adrenalin, és izgulva faltam minden sorát. Jó volt, és kérem a következőt! ÚGY MOST AZONNAL!



Kedvenc karakter: Maya, Sam, Corey

Ami kifejezetten tetszett: a pörgős cselekmény, a lények

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2012. április 10.

Oldalszám: 320 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d