Ugrás a fő tartalomra

Lauren Beukes: Zoo City

Hogy akadtam rá: A könyvfesztiválra jelent meg.

Úgy általában az egészről: A világot különös átok sújtja, és senki sem tudja, hogy pontosan miért: Bárki, aki valakinek a haláláért felelős, vagy gyilkolt, ahhoz egy állat társul, mintegy fizikai emlékeztetőként, hogy mit is tett. Nem elég, hogy ezzel megbélyegezik őket, és bárki láthatja, hogy ha valami rosszat követtek el életük során, még különleges képességeket is kapnak velük együtt.
Zinzi Decembernek is vér tapad a kezéhez, ezért egy lajhárja van, aminek segítségével elveszett tárgyakat talál meg. Ebből tartja fent magát, meg persze abból, hogy embereket ver át, mivel kell neki a pénz, hogy a régi adósságait törölni tudja. Egészen addig éli a nem éppen vidám életét, amíg az egyik munkaadóját meg nem ölik, és egy olyan fajta munkával bízzák meg, amit sosem szokott elfogadni: eltűnt embert kell megkeresnie.

Ez az új kiadó, az Ad Astra egyik újonnan megjelent könyve, és egyből lecsaptam rá. Igazából annyit tudtam róla, hogy felnőtt, nyomozós, urban fantasy, és a világról el sem olvastam semmit, noha a borító is elég árulkodó lett volna.

Az egész könyv nagy erőssége a világfelépítés, noha az elején úgy minden bevezetés nélkül belevág, hiszen a szereplőknek megszokott ez a világ, én egy kicsit kapkodtam a fejem az elején, hogy végül is, mi is van, hogy is lett ez. Ahogy halad előre a történet, egyre több mindent megtudunk az ilyen állatokról és akikhez kapcsolódtak, noha a konkrét okot, hogy miért alakult ki ez a helyzet, sosem tárja elénk Beukes, engem nem is zavart, pont eléggé megismerjük ezt az enyhén abszurd világot. És a hangulata annyira magával ragadott, hogy néha eltöprengtem, vajon nekem milyen állatom lenne. Azt tegyük hozzá, hogy a világábrázolást nagyban segíti a néha a fejezetek között lévő újságcikkek, internetes oldal bemásolások és ilyesmik. Teljesen jól bemutatja, hogy egy-egy változásra hogyan reagálna a világ, legyen szó különböző vallásokról, hogy azok hogyan magyarázzák  meg az állatok megjelenését, vagy a zeneiparról. És ettől a részletességtől lett annyira valóságos és hihető az egész.

A karakterekkel nem volt gondom, noha annyira senki nem nőtt a szívemhez. Végül is a legtöbben Zoo Cityben élnek, ahol csak az állatokkal rendelkezők laknak, így mindenkinek volt valami negatív a múltjában, de kétlem, hogy ettől nem lettek volna szimpatikusak. A főhős, bármennyire is nem egy nagy hős típus, a szarkasztikus humorával kellemes narrátornak bizonyult.

Annyira kiemelkedő karakter nincs, és hiába van mindenki jól kidolgozva, nem éppen rejtette el Beukes a gonosztevőit, és első ránézésre rájuk lehet bökni, hogy igen, ők a gyilkosok. Bár nem fájdalmasan átlátszó, így teljesen lekötött a nyomozás, noha nem éppen fordulatos, vagy akciódús a könyv. Igazából nem is ebben rejlik a bája, hanem a hangulatban, ami kicsit sötét és komor, hiszen azokat, akik állattal rendelkeznek, elítélik, kiközösítik, és gyakran szegénynegyedekben élnek. Persze a bűnözés minden formája jelen van a könyvben (sorozatgyilkosságok, drog, prostitúció), és ezt Beukes mesterien keveri a mágiával, amitől igazán egzotikus lesz a regény, no meg a dél-afrikai helyszíntől.

Elvileg ez önálló kötet, és bár a nyomozás szála lezárt, engem mégis érdekelt volna, hogy mi lesz Zinzivel, ugyanis nagy részben inkább az ő evődését látjuk, hogyan is dolgozza fel, hogy ő az, ami, hogyan fogadja el magát. Bár nem mondom, hogy a történet végére teljesen kibékül magával, mégis láttam reményt, és szívesen olvasnék róla több kötetet is. Amúgy tényleg bónusz pont, hogy a vége nem lett annyira minden rózsaszín, tökéletesen illett a regény hangulatához.

Nem tudok rá mit mondani azon kívül, hogy engem teljesen elvarázsolt, és aki egy fantasy-krimire vágyik, annak ajánlom.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a világfelépítés, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ad Astra

Kiadás dátuma: 2012. április 19.

Oldalszám: 356 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö