Lauren Beukes: Zoo City

2012. április 23., hétfő

Hogy akadtam rá: A könyvfesztiválra jelent meg.

Úgy általában az egészről: A világot különös átok sújtja, és senki sem tudja, hogy pontosan miért: Bárki, aki valakinek a haláláért felelős, vagy gyilkolt, ahhoz egy állat társul, mintegy fizikai emlékeztetőként, hogy mit is tett. Nem elég, hogy ezzel megbélyegezik őket, és bárki láthatja, hogy ha valami rosszat követtek el életük során, még különleges képességeket is kapnak velük együtt.
Zinzi Decembernek is vér tapad a kezéhez, ezért egy lajhárja van, aminek segítségével elveszett tárgyakat talál meg. Ebből tartja fent magát, meg persze abból, hogy embereket ver át, mivel kell neki a pénz, hogy a régi adósságait törölni tudja. Egészen addig éli a nem éppen vidám életét, amíg az egyik munkaadóját meg nem ölik, és egy olyan fajta munkával bízzák meg, amit sosem szokott elfogadni: eltűnt embert kell megkeresnie.

Ez az új kiadó, az Ad Astra egyik újonnan megjelent könyve, és egyből lecsaptam rá. Igazából annyit tudtam róla, hogy felnőtt, nyomozós, urban fantasy, és a világról el sem olvastam semmit, noha a borító is elég árulkodó lett volna.

Az egész könyv nagy erőssége a világfelépítés, noha az elején úgy minden bevezetés nélkül belevág, hiszen a szereplőknek megszokott ez a világ, én egy kicsit kapkodtam a fejem az elején, hogy végül is, mi is van, hogy is lett ez. Ahogy halad előre a történet, egyre több mindent megtudunk az ilyen állatokról és akikhez kapcsolódtak, noha a konkrét okot, hogy miért alakult ki ez a helyzet, sosem tárja elénk Beukes, engem nem is zavart, pont eléggé megismerjük ezt az enyhén abszurd világot. És a hangulata annyira magával ragadott, hogy néha eltöprengtem, vajon nekem milyen állatom lenne. Azt tegyük hozzá, hogy a világábrázolást nagyban segíti a néha a fejezetek között lévő újságcikkek, internetes oldal bemásolások és ilyesmik. Teljesen jól bemutatja, hogy egy-egy változásra hogyan reagálna a világ, legyen szó különböző vallásokról, hogy azok hogyan magyarázzák  meg az állatok megjelenését, vagy a zeneiparról. És ettől a részletességtől lett annyira valóságos és hihető az egész.

A karakterekkel nem volt gondom, noha annyira senki nem nőtt a szívemhez. Végül is a legtöbben Zoo Cityben élnek, ahol csak az állatokkal rendelkezők laknak, így mindenkinek volt valami negatív a múltjában, de kétlem, hogy ettől nem lettek volna szimpatikusak. A főhős, bármennyire is nem egy nagy hős típus, a szarkasztikus humorával kellemes narrátornak bizonyult.

Annyira kiemelkedő karakter nincs, és hiába van mindenki jól kidolgozva, nem éppen rejtette el Beukes a gonosztevőit, és első ránézésre rájuk lehet bökni, hogy igen, ők a gyilkosok. Bár nem fájdalmasan átlátszó, így teljesen lekötött a nyomozás, noha nem éppen fordulatos, vagy akciódús a könyv. Igazából nem is ebben rejlik a bája, hanem a hangulatban, ami kicsit sötét és komor, hiszen azokat, akik állattal rendelkeznek, elítélik, kiközösítik, és gyakran szegénynegyedekben élnek. Persze a bűnözés minden formája jelen van a könyvben (sorozatgyilkosságok, drog, prostitúció), és ezt Beukes mesterien keveri a mágiával, amitől igazán egzotikus lesz a regény, no meg a dél-afrikai helyszíntől.

Elvileg ez önálló kötet, és bár a nyomozás szála lezárt, engem mégis érdekelt volna, hogy mi lesz Zinzivel, ugyanis nagy részben inkább az ő evődését látjuk, hogyan is dolgozza fel, hogy ő az, ami, hogyan fogadja el magát. Bár nem mondom, hogy a történet végére teljesen kibékül magával, mégis láttam reményt, és szívesen olvasnék róla több kötetet is. Amúgy tényleg bónusz pont, hogy a vége nem lett annyira minden rózsaszín, tökéletesen illett a regény hangulatához.

Nem tudok rá mit mondani azon kívül, hogy engem teljesen elvarázsolt, és aki egy fantasy-krimire vágyik, annak ajánlom.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a világfelépítés, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ad Astra

Kiadás dátuma: 2012. április 19.

Oldalszám: 356 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.