Ugrás a fő tartalomra

Lauren Beukes: Zoo City

Hogy akadtam rá: A könyvfesztiválra jelent meg.

Úgy általában az egészről: A világot különös átok sújtja, és senki sem tudja, hogy pontosan miért: Bárki, aki valakinek a haláláért felelős, vagy gyilkolt, ahhoz egy állat társul, mintegy fizikai emlékeztetőként, hogy mit is tett. Nem elég, hogy ezzel megbélyegezik őket, és bárki láthatja, hogy ha valami rosszat követtek el életük során, még különleges képességeket is kapnak velük együtt.
Zinzi Decembernek is vér tapad a kezéhez, ezért egy lajhárja van, aminek segítségével elveszett tárgyakat talál meg. Ebből tartja fent magát, meg persze abból, hogy embereket ver át, mivel kell neki a pénz, hogy a régi adósságait törölni tudja. Egészen addig éli a nem éppen vidám életét, amíg az egyik munkaadóját meg nem ölik, és egy olyan fajta munkával bízzák meg, amit sosem szokott elfogadni: eltűnt embert kell megkeresnie.

Ez az új kiadó, az Ad Astra egyik újonnan megjelent könyve, és egyből lecsaptam rá. Igazából annyit tudtam róla, hogy felnőtt, nyomozós, urban fantasy, és a világról el sem olvastam semmit, noha a borító is elég árulkodó lett volna.

Az egész könyv nagy erőssége a világfelépítés, noha az elején úgy minden bevezetés nélkül belevág, hiszen a szereplőknek megszokott ez a világ, én egy kicsit kapkodtam a fejem az elején, hogy végül is, mi is van, hogy is lett ez. Ahogy halad előre a történet, egyre több mindent megtudunk az ilyen állatokról és akikhez kapcsolódtak, noha a konkrét okot, hogy miért alakult ki ez a helyzet, sosem tárja elénk Beukes, engem nem is zavart, pont eléggé megismerjük ezt az enyhén abszurd világot. És a hangulata annyira magával ragadott, hogy néha eltöprengtem, vajon nekem milyen állatom lenne. Azt tegyük hozzá, hogy a világábrázolást nagyban segíti a néha a fejezetek között lévő újságcikkek, internetes oldal bemásolások és ilyesmik. Teljesen jól bemutatja, hogy egy-egy változásra hogyan reagálna a világ, legyen szó különböző vallásokról, hogy azok hogyan magyarázzák  meg az állatok megjelenését, vagy a zeneiparról. És ettől a részletességtől lett annyira valóságos és hihető az egész.

A karakterekkel nem volt gondom, noha annyira senki nem nőtt a szívemhez. Végül is a legtöbben Zoo Cityben élnek, ahol csak az állatokkal rendelkezők laknak, így mindenkinek volt valami negatív a múltjában, de kétlem, hogy ettől nem lettek volna szimpatikusak. A főhős, bármennyire is nem egy nagy hős típus, a szarkasztikus humorával kellemes narrátornak bizonyult.

Annyira kiemelkedő karakter nincs, és hiába van mindenki jól kidolgozva, nem éppen rejtette el Beukes a gonosztevőit, és első ránézésre rájuk lehet bökni, hogy igen, ők a gyilkosok. Bár nem fájdalmasan átlátszó, így teljesen lekötött a nyomozás, noha nem éppen fordulatos, vagy akciódús a könyv. Igazából nem is ebben rejlik a bája, hanem a hangulatban, ami kicsit sötét és komor, hiszen azokat, akik állattal rendelkeznek, elítélik, kiközösítik, és gyakran szegénynegyedekben élnek. Persze a bűnözés minden formája jelen van a könyvben (sorozatgyilkosságok, drog, prostitúció), és ezt Beukes mesterien keveri a mágiával, amitől igazán egzotikus lesz a regény, no meg a dél-afrikai helyszíntől.

Elvileg ez önálló kötet, és bár a nyomozás szála lezárt, engem mégis érdekelt volna, hogy mi lesz Zinzivel, ugyanis nagy részben inkább az ő evődését látjuk, hogyan is dolgozza fel, hogy ő az, ami, hogyan fogadja el magát. Bár nem mondom, hogy a történet végére teljesen kibékül magával, mégis láttam reményt, és szívesen olvasnék róla több kötetet is. Amúgy tényleg bónusz pont, hogy a vége nem lett annyira minden rózsaszín, tökéletesen illett a regény hangulatához.

Nem tudok rá mit mondani azon kívül, hogy engem teljesen elvarázsolt, és aki egy fantasy-krimire vágyik, annak ajánlom.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a világfelépítés, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ad Astra

Kiadás dátuma: 2012. április 19.

Oldalszám: 356 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d