Ugrás a fő tartalomra

Alyson Noel: Night Star - A szerencsecsillag

Hogy akadtam rá: Megtetszett a borítója amazon.com-on.

Sorozat: A Halhatatlanok 5. része.

Úgy általában az egészről: Ever Bloomnak sok problémája van: nem tud a pasijához érni, mert volt olyan okos, hogy a főgonosznak hitt, és most ezért nem tudnak szexelni, ami ugye minden kapcsolat alapja. Ezek mellett ott van Sabine, aki nem hisz Evernek, hogy médiumi képességei lennének és a legjobb barátnője, Haven, bosszút esküdött ellene, mivel Jude megölte Romant. Persze a nagy leszámolás helyszíne nem más, mint a gimi!
Ez az a könyv, amiről írni sincs kedvem, és egyik barátnőm is azt javasolta, nyomjak annyi entert, hogy kitöltse a megszokott kritika mennyiségét. Mert ebben a kötetben SEMMI nem történt… tényleg. Semmi mást nem csináltak a hőseink 300 oldalon, minthogy leálltak beszélni, hol itt, hol ott, és akkor egy párbeszéd ment vagy 50 oldalon át és 3 fejezeten át. Az, hogy unalmas volt, az nem kifejezés.

A sorozat első részét én tényleg szerettem, ezért valahogy még nagyobb csalódásnak éltem meg, hogy a színvonal egyre csak romlott, és most elérte a béka hátsó fele alatti szintet. Eleve nem értettem, minek erre hat rész, hiszen eddig se nagyon haladtunk előre a történetben, most viszont Noel végig ismételte mindazokat a „csavarokat,” amiket az elmúlt kötetekben. Megint ott tartunk, mint a második részben, csak most Haven a nagy gonosz.

Írásilag sem tudok mit kezdeni már Noellel, nem is emlékszem, hogy az előző részekben ennyire irritált volna. Most annyira cenzúrázza a káromkodásokat (akkor minek egyáltalán bele?), amitől az egész nevetséges lesz, főleg, amikor a főgonosz „fuck” helyett „fug”-ot használ. Azzal nincs gond, ha egyáltalán nincs benne káromkodás, vagy csak egy szereplőt neveltek így, hogy mókás-gyerekes kifejezésekkel cserélje fel a durva szavakat, de így még inkább levett a könyv hihetőségéből. (Ha eddig is ez volt, akkor valahogy átsiklottam felette.) Ezek mellett ivós játékot lehetett rendezni a bólintás/bólogatás, sóhajtás és vállvonás szavakkal. Ha én ennyit bólogatnék meg vállat vonnék, már szétestem volna, legszívesebben a 10. sóhajtásnál már orvoshoz küldtem volna a szereplőket.

A leírások szinte nem létezőek, egyedül a kedvenc karakteremet fejti ki Noel, akiről majd a poszt végén írok, de a romantikus jeleneteket is viccesen ábrázolja. A következő idézeteket én fordítottam, mert nem magyarul olvastam a könyvet, csak a magyar megjelenéssel együtt szoktam magam tovább erőszakolni, hogy folytassam a sorozatot. A lényeget átadja:

„Ehelyett csak erősebben szorítom, közelebb nyomom hozzá a testem, megnyugtat a bőréből áradó higgadtság, ahogy fejest ugrok a szeme mély óceánjába.”

A romantika önmagában is érthetetlen, ha a leírásokat nem is nézzük. Tudjuk, hogy Damen nem éppen szép alak, hiszen hagyta a többi halhatatlant, hadd haljanak meg. Őt aztán nem érdekli senki más, csak Ever és a lány bugyija. Most, hogy még jobb legyen a véleményem róla, már hazudik is Evernek a régi életükről, mert hát, az a lényeg, hogy csak arra emlékezzen Ever, amit Damen tud. Tényleg fel sem tudom fogni, hogy a főhősünk, miért marad mellette.

De Ever önmagában is elég idegesítő. Kifejezetten jó barátnők lehetnének a Lauren Kate-féle Luce-szal, mert mindketten hihetetlen sötétek. Ever pár húzása:
– Úgy próbálja megvigasztalni Havent Roman halála miatt, hogy az egész egy „tragikus félreértés volt.” Nem hinném, hogy ettől hamarabb feldolgozná a szerelme halálát, de hát lehet Ever jobban tudja.
– Nem érti, hogy ha rabszolga volt előző életében, akkor az ottani énje, miért szomorú, hogy Damen megvette. HISZEN SZEXI PASI VETTE MEG RABSZOLGÁNAK! JUHÚ!
– Nem érti, hogy miért sértődik meg Miles, mikor hazudott neki.
– Hol akar érettségit, mert az az egyetlen normális dolog az életében, aztán már be se jár iskolába, mert ugyan mit kezdene érettségivel. Kedves Ever, pont ezért vagy ilyen sötét. Az iskolának azért vannak előnyei.
– Amikor Ever magányos egyetlen logikus dolgot tehet: elmegy a főgonoszhoz… Beszélgetni? Nem. Igazából nem is tudom minek ment oda…

De az egész könyvben az alapvető logika hiányzik. Ever azon balhézik, hogy miért akarja Sabine iskolába járatni, miért akar tőle bármi 17 éves lányhoz méltó viselkedést, mikor ő halhatatlan. Ever, innen megsúgom, hogy elég tini csitriként viselkedsz, és egyik életedben sem éltél nagyon sokáig… Azon kívül, hogy a mostani gonoszunk, Haven, motivációjában is akkora lyuk van, amin egy kamion is átférne (szerelmes volt egy nyilván gonosz pasiba, akiről már az elején tudták, hogy rossz-gonosz-fújj-fújj, és a pasi is átverte, majdnem megölte, de hányszor), de ráadásul ő is indulhat a Legsötétebb Karakterek versenyén Everrel. Nem jön rá, hogy Ever mit akar, pedig nyilvánvaló, Ever pedig olyan kérdéseken töpreng, ahelyett, hogy bármi hasznosat is tenne, minthogy a szellemlátó pasi vajon lát-e szellemeket. Gratulálok ennek a könyvnek! Ennél hülyébb karaktereket se láttam sehol.

És amint már említettem, javarészt erről szól a könyv, hogy a két szereplő beszél és szidja egymást, ilyen komoly helyeken: mint a gimnáziumi mosdó, sőt egy bolt. Olyan hihetetlen izgalmas célja van Havennek, mint a gimi összes pasijával járni, és a legjobb asztalt kapni az ebédlőben. Ugye? Mindjárt világuralomra tör! Sőt! Te jó ég, még pompon lány is akar lenni! A könyv megoldása szimplán lehetett volna az, hogy megrendezik Ever halálát, és tovább áll, hiszen amúgy se szeret senkit, minek tököl ott a kis városkájában, és akkor Havennel se kell törődnie.

A cím pedig szintén olyan nevetséges, ennyi erővel akár Hűtő is lehetett volna a neve, mivel a csillag annyit szerepel a könyvben, hogy Ever lát egy csillagot és azt kívánja, bárcsak minden jó lenne! OKÉ!

Na, és akkor a kedvenc karakteremről egy msn beszélgetés köztem és Nancy között:

Ágnes Laufeyson says (18:44)
ezt a leírást:
„az ősi hűtő semmiben sem hasonlított Damenéhez vagy Sabinéhoz – nem rozsdamentes fém volt, nem egy beépített szekrény nagyságú – csak régi és zöld, és szeretett hangos, fura, gurgulázó hangokat kiadni."
semmi nincs leírva ruhán kívül
csak ez a hűtő
Ági   says (18:44)
jujj
Ágnes Laufeyson says (18:44)
biztos fontos
Ági   says (18:44)
nyilván
Ágnes Laufeyson says (18:45)
xD az fogja megmenteni majd
Ági   says (18:45)
full funkciós hűtő lehet xD
Ágnes Laufeyson says (18:45)
beírom kedvenc szereplőnek majd xD
szexi hűtő
xD basszus ha egy könyvben erre figyelsz
cseppet sem gáz
Ági   says (18:46)
xDDDDDDDDDDDDD
Ágnes Laufeyson says (18:46)
xD és a hűtő szerepére
castingolnám
Tom Hiddlestont
Ági   says (18:46)
jól mutatja az érdeklődési indexet
Ágnes Laufeyson says (18:47)
neki jól áll a zöld xD

Tehát, akkor egy Tom Hiddleston!Hűtő:






Kedvenc karakter: a Hűtő

Ami kifejezetten tetszett: a Hűtő

Ami nem tetszett: az egész, a logikai bakik, a sötétség, mely mindent beborított

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 2/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 304 oldal

Megjegyzések

  1. a Tom Hiddleston-os beszólás hatalmas volt :D Bár én már a második résznél "kaszáltam a könyvsorozatot."

    VálaszTörlés
  2. hú. Nem hittem volna hogy Noel odáig süllyed, az első rész annyira jó volt :( a másodikat meg a harmadikat még elolvasgattam valahogy, aztán többet nem foglalkoztam ezzel a sorozattal, és a blogodat olvasgatva, jól tettem.

    VálaszTörlés
  3. Én régebben azt hiszem elolvastam az első három vagy négy részt... Az első még jó volt, bár néhány helyen furcsálltam néhány dolgot, az még nem volt rossz. Aztán ahogy haladtunk előre, egyre jobban kapartam tőle a falat... De mivel én is olyan vagyok, hogy vannak könyvek ami tudom, hogy rossz lesz de elolvasom, ezt is a kezembe fogok venni... Bár pénzt nem költök rá. Megvárom, hogy meglegyen a könyvtárban.

    VálaszTörlés
  4. Jóóó a Hűtő, támogatom az ötletet! :DD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö