Ugrás a fő tartalomra

Keri Arthur: Darkness Devours (Felfal a sötétség)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A Dark Angels 3. része.

Úgy általában az egészről: Risa Jones, aki félangyal, félvérfarkas és bizony mindkét oldalról a rosszat örökölte. Nem elég, hogy nincs különlegesebb képessége, de az apja ráadásul valami őrült tervben is részt vett: elkészítették a Mennyek és Pokol Kapujának kulcsait, ezzel örökre be tudnák zárni őket, ami magával vonzza a Világvégét. Risa apja lelécelt a kulcsokkal, elrejtette őket, viszont megbüntették, így ő maga nem tud hús-vér alakot ölteni, de megbűvölte a kulcsokat, hogy csak a saját vére tudja előkeríteni azokat.
Risának így muszáj a kulcsokat keresni, de eközben történik egy s más, Risa édesanyja meghal, ezért hősünk igent mond a fővámpírnak, hogy a Vámpírtanács szolgálatába áll, csak hogy kideríthesse ki mészárolta le az anyját. Viszont amire Risa nem számított: semmi eredménye nem lesz a keresésnek, csak az, hogy most a Vámpírtanács titkos és piszkos dolgait intézheti.

Valaki vámpírszajhafüggő vámpírokat öl, eleven felfalja őket, és ezt bizony Risának kell kinyomozni, ha ez nem lenne elég, úton-útfélen apja régi szövetségesei akarják démonokkal elraboltatni. És akkor még a bonyolult szerelmi életét meg se említsük, hiszen nem elég, hogy ott van az egyre gyanúsabb angyal, akivel csak szexuális kapcsolata van, és hogy segítséget kell kérnie az exétől a nyomozáshoz, de talán… talán Risa kénytelen lesz szembenézni az őt segítő kaszás iránt érzett érzelmeivel is.

EZ A KÖNYV! EZ! EZ! ILYET KÉNE MINDEN NAP OLVASNOM! Ez az a sorozat, amit jelenleg a legjobban szeretek és urban fantasy, megvan benne minden, amire csak vágyom. Noha eddig Keri Arthur eléggé szarkasztikus és humoros volt, most ez az első pár oldal után eltűnik, és egy kicsit hiányoltam is, de nem ment a minőség rovására.

A harmadik kötet az eddigi legsötétebb hangulatilag, hiszen Tao is éppen kómában fekszik, nem tudjuk, hogy Ilianna vajon mit adott a boszorkányoknak, és még mindig folyamatosan történnek az izgalmak, és egyre kétségbe ejtőbb a helyzet, hiszen két kulcs nem a jók oldalán van. Talán ezért sem közvetített olyan szarkasztikusan Risa, de bár ez sok ilyen nyomozós könyvben nem jön át, itt teljesen jól vannak ábrázolva az érzelmek, ezért megértettem, hogy a nagyszájú főhősnőnket miért köti le jobban más.

A mostani egy kötetre eső nyomozásunk sem éppen üde téma, hiszen eddig csak zsarolást láttunk, meg bosszút, de a mostani eset végre nem fekete-fehér, ahogy egy jó könyvben lennie kell. Itt én jelen esetben a gyilkosnak adtam igazat, hiszen csak gyilkosokat ölt, ráadásul olyanokat, akik kegyetlenül végeztek áldozatukkal. Emellett megtudunk pár dolgot a vámpírok világáról (Végre! Vannak nem szép vámpírok!), ami cseppet sem kedves dolog, és igen, valószínűleg tenyésztik szinte állati körülmények között ezeket a vérszajhákat, akik függőként vannak maguk is ábrázolva. Tehát bejön témának az emberiség nem éppen szép fele, mit meg nem tesz valaki a függőségért, mindegy, hogy mire van rászokva. Tehát itt sokat szerepel a prostitúció, a függőség és az emberiség sötétebb oldala. Mellesleg én nagyon imádom, amikor a világ teljes és kerek, és nem csak a gazdagokkal foglalkoznak, hanem a való életről szól a történet.

A nagy történetszálunk is halad előre, megpróbálják lenyomozni a titkos szövetkezet utolsó tagját, és idegtépően izgalmas az egész. Végigpattogtam a székemen, ágyamon, egyéb ülőalkalmatosságon, hogy „Ez az! Mindjárt elkapják őt! VÉGRE MEGTUDOK VALAMIT!” És bár Arthur remekül kimérten adagolja az információkat, még mindig nem derül, hogy ugyan ki lehet minden hátterében. Vagy tényleg ilyen sokan küzdenek ezért a nagy hatalomért? De akkor is: ki a fene állhat a szövetség mögött?

Risára nagyon rá jár a rúd ebben a kötetben, nem elég, hogy folyton el akarják rabolni, mindig az életére is törnek. Így végig váltakozik a pörgős akció, a romantika-erotika, a nyomozás és a drámai jelenetek, és pont ezt a keveréket imádom a legjobban, hogy sosem lehet tudni mi vár a következő oldalon, a fejezetek végén találhat mini-függővégek pedig mindig további olvasásra késztetnek.

A romantika! JAJJ! Talán Risa és Azriel kapcsolata most az egyik kedvencem ebben a fantasy szórakoztató irodalom témájában, nem is tudom, mikor szurkoltam egy párosnak utoljára ennyire. A vonzódás, azok a szövegek, azok a jelenetek! *összevissza ugrál izgalmában*

Még mindig tökéletes ez a sorozat az urban fantasy kedvelői számára, van ebben mindenfajta lény, és Arthur ismét előrukkol egy újabb mitológia elemmel, aminek nagyon örültem, akció, vér, sok-sok bél, beszélő démonkardok, szexi angyalok, és még annál is több rejtély. AKAROM A NEGYEDIK RÉSZT MOST!

Kedvenc karakter: Risa, Azriel, Stane

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a vonzódás és a romantika, a nyomozás, A MINDEN

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Signet Select

Kiadás dátuma: 2012. június 26.

Oldalszám: 400 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség