Ugrás a fő tartalomra

Cat Adams: A vér dala

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A Vérdal sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: Celia Graves profi testőr, és nem akadály neki akár a természetfeletti szörnyek kiiktatása sem. De a mostani munkájával valami nem stimmel: egy kis kelet-európai állam hercegére kell vigyáznia, de különös módon démoni energiát is érzékelnek a műszerek, és a démonok nem éppen vicces ellenfelek. Celia rossz megérzése be is igazolódik, amikor csapdába csalják őket, és vámpíroknak esnek áldozatul, és Celia sem ússza meg, legalábbis nem épen és emberként.
A borító olyan csodálatos volt, hogy egyből kellett nekem ez a könyv, főleg, hogy nyomozós, felnőtt urban fantasyt ígért a fülszöveg, és már rám fért volna egy jó sztori. Megint mellényúltam.

A könyv eleje pörgősen indul, pár fejezeten belül belecsöppenünk egy mozgalmas és összetett világba, és máris jönnek a vámpírok és megtámadják a főhőst! Ennél a pillanatnál imádtam a könyvet, az ágyamon olvasva izgultam, hogy jajj, istenem mi lesz itt. Aztán Celia átváltozik, valami félvámpír féleséggé és innentől a könyv megtorpan. Értem én, hogy a főhősnek fel kell dolgoznia az őt ért változást, és ezzel még az elején jól is játszik a két írónő (mert ez az írói álnév, kettő darab szerzőt takar), de pár nap alatt játszódik a cselekmény, és hogy történjen is valami, és ne csak a főhős siránkozzon, Celia hirtelen elfogad mindent. Csak néha egy-két mondatban megjegyzi, hogy mégsem, és így hitelét veszti az egész.

Bár mindig történik valami Celiával, folyamatosan mozgásban van, és állítólag meg akarják ölni, mégis untam a könyvet. Végig inkább csak beszélnek róla, hogy őt bizony meg fogják ölni, és csak egyszer kerül életveszélyes helyzetbe, ami igen kevés. Látszik, hogy a szerzőpáros szeretne akciódús, nyomozós könyvet írni, van egy-két izgalmas jelenet, de rossz a történet felosztása. Az egészből az maradt meg, hogy Celia telefonál, telefont vesz, telefont feltölt, eszik, gyógyszert vesz és pszichológushoz jár. Noha a hitelességhez hozzátartoznak az emberi dolgok (mosdóba járás, evés, etc.), mégis itt több figyelmet és oldalszámot szenteltek neki, mint kellett volna, és hiába a jó világfelépítés, elveszett a kezdeti lendület.

Aki azt reméli, hogy nyomozós könyv lesz, azt ki kell ábrándítanom, ugyanis a herceges szál szinte semmit nem szerepel benne, és a „találjuk meg Celia mesterét” szálat is olyan gyorsan, egy mondatban elintézik, hogy csak csalódást hagyott maga mögött a könyv. Így még az alapötlet csillagos ötös lenne, hiszen van több érdekes cselekményelem, a kivitelezés egy nagy egyes.

Ami miatt még elvérzik az egész könyv: az érzelmek hiánya. A szerzők megjegyzik, hogy nekik teljesen normális életük volt, de szeretnek megtört karakterekről írni (és ki nem szeret róluk olvasni?), és hogy sokat kutatattak és olvastak a témában, hogy hihető legyen, sajnos, ez sem jött össze. Mivel nincs érzelmi mélység, a leírás inkább a függöny mintájára és a szexi női lábakra összpontosít, és nem Celia belső vívódására, így hihetetlen lesz az egész, és a drámai jelenteken inkább nevettem, mint sírtam. Van egy nagy gyász jelenet, valaki meghal, és a főhős inkább a titkárnő szexi lábát elemzi (amikor heteroszexuális Celia), meg a festék minőségét a szobában, minthogy leírja a veszteségét. Tőmondatokkal is el lehetne érni a kellő hatást a megfelelő szavakkal, itt viszont pont ez hiányzik. Rengeteg ilyen van, főleg Celia saját változása, és a sok szexi pasi körüli bizsergés. Ugyanis az említett haláleset után Celia öt pasira is begerjed, noha nincs szex a könyvben (hála az égnek), és inkább az köti le, hogy szép rucija legyen, minthogy épp egy számára nagyon fontos személy eltávozott az élők sorából.

A másik még, ami engem zavart: túl sok karakter van, én pedig ilyet általában nem mondok. A könyvből már csak 70 oldalam volt hátra, és még mindig új, fontos szereplőket hozott be a szerzőpáros, és ettől lett igazán prológusszagú az egész, (megjegyezném, hogy külföldön a 6. résznél tart a sorozat,) és egy halom szereplőnek alig van jelenete, pedig a főhős életében elvileg sokat nyomnak a latban…

A világfelépítés az, ami tetszett: minden féle lények léteznek, és nyitottan mindenki tud a mágiáról. Akadnak itt vérfarkasok, a már megszokott jogi igazságtalansággal, vámpírok, démonok, zombik, ghúlok, és médiumok, jövőbe látók. Viszont igazából semmit nem állnak le megmagyarázni, ami világkidolgozásban engem nem zavar, hiszen ettől lesz dinamikus, ha nem szöszölnek vele annyit, de itt is érezhető, ami a karaktereknél, hogy csak úgy bedobnak hirtelen dolgokat. Példának okáért a könyv felénél derül ki, hogy a főhős világ életében látta a szellemeket, de ja, bocs, most volt fontos. És a VÉGE! A KÖNYV VÉGE! Olyan idegesítően rémes fordulatot tettek bele, egy hülye kifogással, hogy átfejeltem a falat dühömben.

Van egy-két nevetséges jelenet benne: például, hogy a főhős félig vámpír, és a vérszomjától korog a gyomra. Sajnálom, de ezt sosem fogom tudni komolyan venni, és hogy csokis shake-ekkel pótolja a vért, mert az is elég tápanyag. Van a főhősnek olyan különleges képessége, hogy tengeri morajlásokat varázsol elő a gépeken, és a sirályok követik, ez hadd ne mondjam, mennyire komolyan jön le.

Igazság szerint megvan a potenciál a könyvben, hogy jó legyen, vagy akár, hogy a második rész sokkal ütősebb legyen (és logikusabb), lehet, hogy a két írónő azóta fejlődött. Maga az alaphelyzet és a világ érdekes lenne, de a történet túl lapos, és egyenetlen, de bizakodom, hogy a 2. rész talán javul, addig is csak a borítót tudnám kiemelni, ami nagyon gyönyörű!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a világ

Ami nem tetszett: a főhős agyi csököttsége, hogy minden pasi irtó szexi

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Egmont Dark

Kiadás dátuma: 2012. június 22.

Oldalszám: 384 oldal

Megjegyzések

  1. Hát...ha két szerző van, és YA fantasy a könyv, akkor az nekem mindig gyanús.:D A poszt alapján pedig nem is alaptalanul. Pedig de jó lenne végre egy igazi badass, sokat nyomozó hősnő, akinek szürkeállományból is kijutott!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Connie: Ó, ez felnőtt könyv, és szerintem lesz is majd szex a következő részekben. Kétlem, hogy ennyi szexi pasival nem lenne szex...
      Amúgy én olvastam már jó könyvet szerzőpáros tollából, szóval az nem lenne akadály. :)

      Törlés
  2. Én is olvastam jót szerzőpárostól, csak az nem YA volt.:) Egyébként melyik könyvre gondolsz?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Connie: Én az Elveszett Próféciákra gondoltam. Most így az ugrik be, ami regény. Ha képregény is ér, akkor a kedvencemet (The Unwritten) ketten írják végig, és tudom, persze, mondhatni, hogy más média, de akkor is ketten dolgoznak össze. YA-ban nem ugrik be nekem sem olyan, amit ketten írtak, majd gyerekkönyvben lesz olyan, ami még érdekel: Cassandra Clare - Holly Black és Melissa Marr - Kelley Armstrong. :)

      Törlés
  3. A Clare - Black páros könyve engem is nagyon érdekel, csak miért nem pár évvel idősebbek a szereplőik? Az úgy még sokkal jobb lenne.:D

    VálaszTörlés
  4. Gigi, köszi a kritikát! Már egy ideje vívódom, hogy abbahagyjam-e a könyvet, mert nagyon untat és az is nagyon zavar, hogy nem magyaráz meg semmit (még egy sorozat x-dik darabjában is több visszautalást/magyarázatot lehet találni, mint ebben). A Te írásod megadta a végső lökést, nem szenvedek tovább! Amúgy már többször jártam az oldaladon és nagyon tetszik. Sokszor kaptam Tőled ötletet az elolvasandó/mellőzendő könyvekhez. Csak így tovább!!:-)

    VálaszTörlés
  5. @Névtelen: Örülök, hogy megkíméltelek a további szenvedéstől. :D A végén tényleg egy nagyon hihetetlenül rossz "fordulat" van, és az egész nyomozós szál egy mondat erejéig van a végén, szóval, ha a közepén szenvedsz, nem érdemes végigolvasni. :)

    *ENYHE SPOILER* Más elkapja történeten kívül a mestervámpírt és egy mondatban erre utalnak... *SPOILER VÉGE*

    VálaszTörlés
  6. Szia nem tudod mikor fogjak kiadni a tobbi reszt magyarul?😊

    VálaszTörlés
  7. @Domonika Szilasi: Sajnos, leginkább soha, mert a kiadója kivonult Magyarországról. Amíg más kiadó meg nem veszi a kiadás jogait, addig nincs rá sok esély, és nem volt akkora siker ez a könyv.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség