Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: How to Cheat a Dragon's Curse (Így cselezd ki egy sárkány átkát)

Hogy akadtam rá: Az első részből van film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 4. része.

Úgy általában az egészről: Beköszöntött a tél, így a sárkányok hibernálták magukat, mégis az ifjú kalóztanoncoknak ez nem ok a pihenésre: nagy megmérettetés áll előttük, síelve kell vadászniuk. Természetesen a hősünk, Hablaty (Hiccup) nem éppen az az izmos viking, és bár nem olyan szörnyű vadászásban, mint Halvér (Fishlegs), mégis megszánja szerencsétlen madarakat és direkt lő mellé, úgy is megszokta, hogy az egész törzs lenézi, hiába ő lesz majdan a következő törzsfőnök. Viszont valami történik Halvérrel, valami, amire senki nem tudja a magyarázatot, ám talán köze van ahhoz, hogy az előző kötet végén megharapott valakit egy halálos mérgű sárkány. Vajon Halvér meghal, vagy Hablatynak sikerül megmentenie?
A harmadik rész függővége után nagy izgalommal vettem kezembe a kötetet – és igen, gyerekmesét olvasok, mert most semmi más nem megy le –, és Cowellben nem csalódtam, hozta a színvonalat. Ugyanaz az elbűvölő világ, könnyed humorral és izgalmas kalandokkal, amiben ott rejtőzik egy halom morális tanulság.

Hablaty tényleg egy minta szereplő, és imádnám, ha ifjúsági regényekben is találkoznánk ilyenekkel. Ténylegesen kilóg a többiek közül, nem szép, nem izmos, ráadásul szerencsétlen is, és ott a nagy nyomás, hogy meg kell felelnie a törzsfőnöknek, hiszen övé lesz majd a vezetés szerepe, mégis mindenki kineveti. Azt hinné az ember, hogy három rész után már kezdik megtanulni a vikingek, hogy az erő nem éppen mindig előre való, és hogy néha gondolkozni is kéne, de hát így nőttek fel, nehezen változik meg a véleményük, tehát a könyv ugyanabban a sémában épül fel, mint a többi. Hablatyot lenézik, történik valami, ő viszont előveszi a bátorságát, az eszét, és a jó szívét és hiába ő ment meg mindenkit, nem kap elismerést.

Itt már előrevetült, hogy talán, talán fog változni valami a történetben, hogy haladunk előre, hiszen amúgy 10 részes lesz a könyvsorozat, nem több. Végre Hablaty apja mintha kezdené felfogni, hogy Takonypóc bizony meg akarja ölni Hablatyot, és hogy talán Hablaty egymaga, a saját módján, felér ahhoz, hogy törzsfőnök legyen, bár én még mindig úgy látom, hogy a vikingeknek kéne felnőnie.

Hablaty az, amiért igazán érdemes olvasni a könyvet, annyi jóság van benne, én pedig tényleg ritkán mondom jó oldalon álló szereplőkre, hogy szerethetőek. Hablaty még mindig az egyetlen, aki tisztelettel bánik a sárkányokkal, a többiek állatoknak gondolják őket, akiket ostoroznak és a többi, és jó volt látni, hogy Hablaty az eszével győzi meg a sárkányokat, hogy segítsenek neki.

Míg sajnáltam, hogy ebben a kötetben Fogatlan szinte alig szerepelt, addig legalább Hablaty és az apja közötti viszony ismét előtérbe került, pár igazán megindító jelenettel.

A főtémája ennek a résznek, hogy a Sorsot meg lehet-e változtatni, látjuk ezt Norber, a Nem Normálisnál, akit soha senki nem játszott még ki a fej vagy írás játékával, kivéve Hablaty. És Norbert azt a tipikus babonás felfogást testesíti meg, hogy ha létezik egy prófécia, akkor az biztos igaz, viszont Hablaty köszöni szépen, ő nem kér ebből, van elég gondja így is, meg sem fordul a fejében, hogy a történetben szereplő jóslat igaz lenne, jól kineveti és racionálisan áll a problémához.

Akad sírós jelenet a könyvben, akad izgalom, és egy apró csavar a végén, amire nem számítottam. Szól az elkötelezett, őszinte barátságról, hiszen Hablatyot nem érdekli, hogy nem vet rá jó fényt, hogy Halvérrel, a fura, beteges árvával járkál ide-oda, ő az, aki igazán megérti, és erre van egy gyönyörű idézet is, amivel zárnám a kritikát:

„Néha csak egy Igaz Barát tudja, hogy mire gondolunk, mikor beszélni próbálunk.
Valaki, aki sok időt töltött velünk, gondosan meghallgat minket, hogy mit is akarunk mondani, és megpróbál megérteni.”

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Camicazi

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2010. április 20.

Oldalszám: 272 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d