Ugrás a fő tartalomra

Keri Arthur: Darkness Hunts (Vadászik rád a sötétség)


Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A Dark Angels 4. része.

Úgy általában az egészről: Risa Jones félangyal, félvérfarkas, és kiskora óta látja a kaszásokat, akik a holtak lelkét begyűjtik. De nem ez az egyetlen problémája, ugyanis az apja megkereste őt azzal, hogy feladata van számára: történetesen a Pokol és a Menny kapuinak kulcsainak megkeresése. A kulcsokra mindenki vágyik, mindenki másra akarja használni és mindenkinek Risa kell hozzá, mert ő az egyetlen, aki meg tudja őket szerezni, hála az apja mágiájának. Ezek mellett persze Risát megtalálta a többi angyal, és a szívébe egy nyomkövetőt ültettek, ezért nem tud beszélni az apjával, mert azonnal riasztaná a többieket, erre kell megoldást keresnie, ami lehet, hogy csak fekete mágia lehet, amiről tudja, hogy vannak káros mellékhatásai, és nem jó játszani vele.

Mindeközben mivel az egyetlen nyomukat a titokzatos társasághoz, aki a ley-vonalakat akarja magának, megölték, Risa kénytelen a szellemével beszélni, és ez alatt szemben találja magát egy sorozatgyilkossal, aki a Direktorátust, a legfőbb törvénybetartó szervet is kicselezte, most pedig Risa felkeltette az érdeklődést, és csak neki engedi meg, hogy a nyomait, amit direkt hagy maga után, a nő kövesse.

Risának nincs nyugta, el kell kapnia a sorozatgyilkost, ki kell cseleznie az angyalokat, rá kell jönnie, hogy ki az a sötét varázsló, aki ellopta az első kulcsot, és túl kell élnie a szívének összetörését, és rá kell jönnie, hogy ki az, akiben bízhat, és ki csak áruló.

Ez már a történet negyedik része, és eleve a sorozatgyilkosos nyomozás megemlítése a fülszövegben, az egekbe emelte az elvárásaimat a könyvvel szemben, mert imádom az ilyesmit. De Keri Arthur most sem okozott csalódást, és amondó vagyok, hogy az olvasott sorozataim közül, ez a legjobb urban fantasy eddig, mert még egyik rész sem volt lapos, vagy okozott csalódást.

Arthurt nem hiába hívják az ausztrál Hamiltonnak, mert ugyanazt hozza, mint az Anita Blake szerzője, de egy kicsit több izgalommal, jobban összekapcsolódó kötetekkel, és kevesebb erotikával. Noha a fülszövegből arra gondolhatnánk, hogy Risa csak a sorozatgyilkossal fog harcolni, ez hála az égnek nem igaz, és a kulcsok keresése is folytatódik, közben persze mindenkit ki kell cseleznie Risának és Azrielnek. Szegény főhősünknek annyi mindent kell véghezvinnie, hogy szó szerint aludni nincs ideje, és ezért igazándiból az erotikus jelenetek is le vannak rövidítve a könyvben, ami egyáltalán nem zavart, sőt! Az egész könyv adrenalin lökettel kezdődik és végig ilyen lendületes, egyetlen nyugodt, kedves pillanat sincsen, talán ennek is belátható, hogy az első kötetekben annyira megszokott humor itt már teljesen lekopott, és egy-két mosolygós és szarkasztikus jeleneten kívül ez már nincs meg.

De a történet maga is egyre sötétebb hangulatú lesz, hiszen Risának muszáj felnőnie, és rájönnie, hogy régen nagyon könnyen megbízott mindenkiben, és hiába egy eszes, talpraesett főhős, aki ráadásul harcművészetekben is képzett, attól az még a szívén nem segít. Lucien már a kezdetek kezdetén gyanús volt mind Risa, mind az olvasó számára, most pedig végre meg tudjuk, hogy a szexi angyal, mit is akar. És bár Risának voltak apró olyan mozdulatai, amit én nem bírtam, hiszen Lucien már túltett mindenen, Keri Arthur szépen és logikusan magyarázza meg, így nem volt ezzel sem bajom.

Ha már a szívzűröknél tartunk, bár nincsen hárem, és sok romantikus jelenet sincs, Risa kénytelen továbbra is elviselni a régi „élete szerelmének” közelségét, mivel ő az egyetlen, aki információkat tud szerezni az utcáról, és Arthur reálisan ábrázolja, hogy milyen az, amikor nem tettük túl magunkat valakin, de ettől sem lesz az egész szenvedős. Ugyanígy Azriel szálával, ahol még mindig nagyon jó kémia-vonzódás van Risával, de hiába a harmadik részbeli jelenetük és vallomásaik, még sincsenek együtt, mert az érzelem nem állhat a munka útjába, no meg teljesen más fajokhoz tartoznak, és ha össze is jönnének, az komoly következményekkel járna.

Ezek mellett Risa barátai és Stane is erős szereplők a háttérben, Ilianna még mindig küzd a szüleivel és a homoszexualitásával, és Tao pedig az elnyelt tűzelementálhoz próbál alkalmazkodni, több-kevesebb sikerrel.

Keri Arthur hozta azt, amit vártam tőle, izgalmas, fordulatos, néhol sötét hangulatú, nyomozós regény, mindig újabb mitológiaadaggal – jelen esetben horváttal. Az urban fantasy kedvelői biztos nem fognak csalódni.

Kedvenc karakter: Risa, Azriel, Stane

Ami kifejezetten tetszett: a világkidolgozás, a csavarok, a romantika

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Signet Select

Kiadás dátuma: 2012. november 6.

Oldalszám: 400 oldal

Megjegyzések

  1. Gigi te ezeket angolul olvastad el?:) Csak mert én is elolvasnám,csak magyarul ha lehet..:D nekem sok időmbe tellene az angol lefordítása..^^" bár lehet,hogy többre mennék vele..:)

    VálaszTörlés
  2. @Kinuta: Ahol zárójelben van a magyar cím és kiadási adatoknál külföldi kiadó, azokat angolul olvastam. Ha megvették a jogokat igyekszem odaírni a posztba, sajnos erről eddig semmi hír, hogy megjelenne.

    Szerintem érdemes gyakorolni angolul olvasni, még ha elsőre lassan is megy. Én is először elég lassan olvastam. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige