A nagy könyves futószalag, avagy az író neve sosem garancia arra, hogy kitől is olvasunk

Néha vannak mellékes posztok is a blogon megjelenési információk és könyves véleményeken kívül, és ez is ilyen lesz. A mostani téma pedig az, amit nemrég fedeztem fel, vagyis hogy vannak olyan könyvek, amiket az írók nem maguktól írnak, nem azért, mert megcsapta őket az ihlet, hanem felkérik őket.

Mostanában egyre többször említem, hogy úgy érzem, főleg az ifjúsági regények piacán, beindult a tömeggyártás, vagyis vannak adott sablonok, és ugyanazt írják meg szinte, csak éppen nem angyalokkal, hanem vámpírokkal, és a többi. Vajmi kevésben különböznek ezek a könyvek, a jól bevált alapanyagokkal dolgoznak – csipet mitológia, ami nem egészen pontos, két hősszerelmes, egy esetlen lány, egy rejtélyes fiú, és lehetőleg 4 rész. Amire nem számítottam az az, hogy vannak ténylegesen ilyen cégek, amik ezzel foglalkoznak, hogy kiötlenek egy vázlatot egy regénysorozathoz, megálmodják a karaktereket, a világot, és ezt a csomagot lepasszolják egy ismeretlen írónak. Említett író, mivel még nincs szerződése, és talán szeretne ténylegesen is írni, kapva kap az alkalmon, elfogadja, és megírja a regényt, melyet később úgy tűntetnek fel, hogy az ő agyszüleménye. Illetve nem teljesen, mert a copyright oldalon ott van a lényeg, de ki olvassa el azokat?

Nem feltétlenül tartom ezt rossz dolognak, nem vágom egyik íróra se rá, hogy rossz és eladta a lelkét, de gondolkozzunk el egy kicsit ezen. A legnagyobb ilyen sikerkönyv, vagyis az egyik legalábbis: Lauren Kate: Fallen – Kitaszítva című sorozata. Ha kinyitjátok a könyvet, Lauren Kate nem az egyedüli, akié a szöveg jogilag, és így már értem, hogy miért nem szerettem a könyvet. Kate-en látszott, noha nem is tudtam akkor, hogy mi az igazi ok, hogy nem ért a karaktereihez, a világához, egészen egyszerűen azért, mert nem a sajátjai. A Pretty Little Liars könyvek, a Negyedik, a személyes "kedvencem," a The Butterfly Clues és a Vámpírnaplók (természetesen) is mind ide tartoznak, és ilyenkor az sem biztos, hogy Lauren Kate írta a többi részt, hiszen lemond erről a jogáról. (Na, most jöhetne az összeesküvés elmélet gyártók álma, nem? Ki bújik meg az írói nevek mögött.)

Mint olvasó egy picit csalódott vagyok. Úgy érzem, hogy bármilyen is egy könyv, azért kell, illetve kellene megszületnie, mert az írót inspirálta valami, vagy a környezete, vagy a körülötte lévő emberek, vagy a saját élete, és én arra az egyedi hangra vagyok kíváncsi. Azért szeretem az írókat, mert adnak magukból valamit, mert minden karakter, amit írnak, kitalálnak, az saját maguk egy darabja, és fel merik vállalni magukat ennyire a nyilvánosság előtt, hogy mi, olvasók, akik talán nem értünk a szavakhoz, kikapcsolódást kapjunk, szórakozást, inspirációt, rálátást a világra, és hogy érezzük, néha nem vagyunk egyedül a helyzeteinkkel, gondjainkkal és gondolatainkkal.

Persze, ez olyan, mint az újságírás is, fogod, kapsz egy témát, írni kell róla, egyszerűen azért, mert ez a megélhetésed. Biztosan vannak olyanok, akik azért írnak, hogy ne éhezzenek, és hát, ez is ugyanolyan meló, mint a többi, de én jobb szeretem a regényeket művészi alkotásként felfogni, és ezért nem tetszik ez az ennyire üzleties hozzáállás. Noha megértem, hogy a kiadók előbb veszik meg a standard csomagot, amit ilyen tömeggyártott futószalagon raknak össze, mert szakemberek teszik össze, de ettől valahogy személytelennek tartom ezeket a regényeket, mert nem az alkotás öröme miatt keletkeztek.

Jöhet a jogos kérdés: Miért ítéled el ezeket? Miért ne lehetne jó tömeggyártott könyvet írni? Ha nem néznéd meg a copyright lapot, tudnád-e? A válasz az, hogy nem biztos, hogy tudnám, de érezném. Ugyanis olvastam ilyen összerakott könyvet, amin látszott, hogy olyan, amilyen, de élveztem és el is szórakoztatott, ugyanakkor tudtam, hogy valami hiányzik belőle, ez pedig az a személyes hang volt. (Ez a könyv nem más, mint a The Alchemy of Forever, aminek még írója sincs a copyright lapon, egyszerűen csak a cég neve.)

És igen, ezek a regények lehetnek szórakoztatóak, lehetnek öt csillagosak, hiszen ha belegondolunk a fanfictionök (a rajongók által írt írások bárminemű filmhez, tévésorozathoz, könyvhöz, képregényhez) is lehetnek jók és élvezetesek, de egyik sem lesz katarzist okozó, illetve nagyon ritkán. Lehetnek minőségiek, lehet, hogy jól bele tudnak bújni a más által teremtett világba, de míg fanfictionnél az alkotó saját maga dönti el a hangnemet – például én mindenhez öngyilkos dolgokat írok, mert ez megy –, és ezzel saját magát viszi bele az írásba, és ettől élvezhetőbb lesz, ezeknél a könyveknél meg kell maradnia annál, amit megálmodtak nekik. Vagyis általában erőltetett happy end, és néhány írónál látszik, hogy nem az ő stílusa, amit így alkot, és ettől siklik valami félre a regényben.

De mivel egy csomó számítógépes játékhoz, tévésorozathoz is születnek képregények, regények, mint marketingfogások, és ezek lehetnek jók is (bár a többségük nem az), ezért nem vagyok ám ezek ellen teljesen. De ezekhez tartozik az is, amikor valami híres celeb ad ki fantasy könyvet, mely ugyanígy készül, és a hírességünk annyit látott a könyvből, mikor elküldték neki a tiszteletpéldányt, vagy még akkor se. És picit engem, mint lelkes olvasót zavar, hogy ennyire a pénzről szól a dolog, de hát reális, mert pénz kell a könyvnyomtatáshoz, és miért ne ragadnának meg minden alkalmat, hogy újabb és újabb dollárokhoz jussanak?

A kérdés az: Ez hozzájárul-e a tömeggyártott könyvek elszaporodásához? (Szerintem egy kicsit igen, hiába is lenne anélkül is kismillió ember, akik ugyanarról írnak.) És bár jó írásgyakorlás, miért ne lehetne tisztábban odaírni az olvasó elé ezt? (Mert akkor nem vennék meg, mint például amikor magyar író próbálja angol névvel eladni magát, és meglehetősen sokszor sikerül is.) Csalódnátok-e, ha a kedvenc könyvetekről kiderülne, hogy amiért istenítitek az írót, az nem is az ő ötlete? (Én igen.)

Természetesen továbbra is úgy veszem le a polcról a könyveket, amik megtetszenek, és nem nézem a copyright oldalt, amíg nem végzek velük, de kétlem, hogy az igazán nagy ötletek, az igazán merész és ütős könyvek futószalagon jönnének. Bár lehet ez az én előítéletességem.