Ugrás a fő tartalomra

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája


Hogy akadtam rá: A Vámpírakadémiát szerettem Meadtől, kíváncsi voltam a felnőtt könyvére is.
Sorozat: A Georgina Kincaid 2. része.

Úgy általában az egészről: Georgina Kincaid, a seattle-i szukkubusz kitüntetést kap a lélekmegrontási teljesítményéért, és bár nem szereti teljes mértékben a munkáját, elvégzi, mert alkut kötött a főnökével, hogy Seth Mortensen, a halandó író emlékeit nem törli. Így Georgina végre boldogan élhet Seth-tel, habár a kapcsolatuk nem teljesedhet ki szexuális téren. Mindezek mellett megjelenik, Bastien, az inkubusz, Georgina tanítványa és régi barátja, akinek egy híresen szélsőséges mozgalom vezetőjét kell megrontania. A nyugalmas démoni tevékenységeket pedig felkavarja egy új, ismeretlen halhatatlan jelenléte, akiről nem tudják, mit akarhat.
Az első részt még nagyon hasonlítgattam a Vámpírakadémiához, hiszen azt szoktam meg Meadtől, amit az ifjúsági regényeiben láttam, és valahol azt, ami rá jellemző, meg is kaptam. Ez a mitológia, humor, remek szereplők és egy csipetnyi gondolkodós mögöttes tartalom. A sorozat első része már meggyőzött, hogy ez nekem való, de a második rész sokkal jobb lett, és úgy érzem, Mead rátalált Georgina történetének igazi hangjára.

Míg az első részben eléggé átlátszó volt a nyomozós szál, és inkább a romantikus évődés kötött le, itt három vonalon fut a történet, és bár nem csavaros és meglepő a regény, mégsem untam sosem és elszórakoztatott. És talán ettől tetszett jobban, mint az első rész, mert nem akar komoly lenni, és inkább a humoron van a hangsúly, és Mead nem erőlteti, hogy „ez bizony véres könyv.” És komolyan, ki ne vágyna arra, hogy McDonaldsos utalványt kapjanak a démonok a lélekmegrontásért, hogy láthassunk démonokat virágot ültetni, Monopolizni, és angyalokat pókerezni?

A nyomozás szál csekély, és a végén a csata jelenet ismét nem nagy dolog, és még a regény tart utána két fejezeten át, ezzel is hangsúlyozva, hogy itt nem ez a lényeg. A másik szál Bastiené, aki ismételten egy remekbe szabott karakter, és remélem, hogy még fogjuk látni, mert Georginával eszeveszett jó jeleneteik voltak. Bastien megjelenése pedig újabb ablakot nyitott a főhősünk múltjába, és ismét visszaemlékezésekkel ismerjük meg jobban őt, hogy milyen is volt az élete az évek során, amikor még a nőknek nem voltak jogaik.

Bár a könyv hangvétele egyáltalán nem komoly, mégis Mead a tőle már jól megszokottan fantasyba burkolva elénk tár pár kérdést az emberi érzelmekről és problémákról. Georgina Seth-tel való kapcsolata azt feszegeti, hogy vajon mennyire hangsúlyos a szexualitás a kapcsolatokban, hogy vajon lehet-e a nélkül teljes értékű kapcsolatot ápolni. Igazán díjaztam, hogy itt ez a kérdés reálisan és normálisan van körbejárva, és nem azt hangsúlyozza, hogy szex nélkül semmi vagy, mint a mostani könyvek 90%-a. (Legalábbis pont, amiket mostanság olvastam.) Noha Seth karakterét sokan papucsnak hívják, valahogy annyira jól fel van építve, hogy el tudtam őt ilyennek képzelni. A külön bónusz pedig járt érte, hogy Seth író karakter, akivel tudok azonosulni, és imádtam az apró részleteket az alkotás folyamatáról, és az olyan kérdésekről, hogy mi van akkor, ha egy író a közvetlen közeléből merít ihletet, vagy az olvasók rossz következtetést vonnak le belőle.

A másik szálon nem erőltetetten Mead a szélsőséges nézeteket hangoztató csoportokat mutatja be, és veti fel a kérdést, hogy jó-e ez a világnak. Hiába démonok a főszereplőink és elvileg gonosznak kéne lenniük, mégsem tud az olvasó nem azonosulni velük és szurkolni a Pokol közvetítőinek, amikor ennyire előítéletes embereket próbálnak kárhozatba taszítani. A radikális csoport itt többek között a homoszexuálisok házassága ellen is tiltakozik, és Mead Georgina segítségével mutatja be, hogy pedig az egyneműek szerelmében nincs semmi megvetendő és buta dolog a vallásra fogni a gyűlölködést.

Még a háttérben előkerül a drog témája, legyen az szimpla függőség vagy „randi drog.” És hogy ha valaki nem józan, akkor nem hoz igazán helyes döntéseket, főleg a lányok és a szexuális kapcsolatok terén. Noha a drogot nem nevezi jónak, és tudom, hogy Georgina démon, kicsit húztam a számat a főhős vége-megoldásán, hogy rendben van, hogy rájön ő miben jó, mert eddig kételkedett önmagában, de picit erősnek éreztem, hogy pont akkor, amikor be van tépve.

Könnyed, kellemes, szórakoztató regény ez, amolyan csajos limonádé, és hiába fantasy inkább az átlagos élet problémáiról szól, mert a halhatatlansággal még nem szabadulnak meg emberek gondjaitól.

A kötet pedig köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Seth, Carter

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a karakterek

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. október

Oldalszám: 300 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…