Ugrás a fő tartalomra

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája


Hogy akadtam rá: A Vámpírakadémiát szerettem Meadtől, kíváncsi voltam a felnőtt könyvére is.
Sorozat: A Georgina Kincaid 2. része.

Úgy általában az egészről: Georgina Kincaid, a seattle-i szukkubusz kitüntetést kap a lélekmegrontási teljesítményéért, és bár nem szereti teljes mértékben a munkáját, elvégzi, mert alkut kötött a főnökével, hogy Seth Mortensen, a halandó író emlékeit nem törli. Így Georgina végre boldogan élhet Seth-tel, habár a kapcsolatuk nem teljesedhet ki szexuális téren. Mindezek mellett megjelenik, Bastien, az inkubusz, Georgina tanítványa és régi barátja, akinek egy híresen szélsőséges mozgalom vezetőjét kell megrontania. A nyugalmas démoni tevékenységeket pedig felkavarja egy új, ismeretlen halhatatlan jelenléte, akiről nem tudják, mit akarhat.
Az első részt még nagyon hasonlítgattam a Vámpírakadémiához, hiszen azt szoktam meg Meadtől, amit az ifjúsági regényeiben láttam, és valahol azt, ami rá jellemző, meg is kaptam. Ez a mitológia, humor, remek szereplők és egy csipetnyi gondolkodós mögöttes tartalom. A sorozat első része már meggyőzött, hogy ez nekem való, de a második rész sokkal jobb lett, és úgy érzem, Mead rátalált Georgina történetének igazi hangjára.

Míg az első részben eléggé átlátszó volt a nyomozós szál, és inkább a romantikus évődés kötött le, itt három vonalon fut a történet, és bár nem csavaros és meglepő a regény, mégsem untam sosem és elszórakoztatott. És talán ettől tetszett jobban, mint az első rész, mert nem akar komoly lenni, és inkább a humoron van a hangsúly, és Mead nem erőlteti, hogy „ez bizony véres könyv.” És komolyan, ki ne vágyna arra, hogy McDonaldsos utalványt kapjanak a démonok a lélekmegrontásért, hogy láthassunk démonokat virágot ültetni, Monopolizni, és angyalokat pókerezni?

A nyomozás szál csekély, és a végén a csata jelenet ismét nem nagy dolog, és még a regény tart utána két fejezeten át, ezzel is hangsúlyozva, hogy itt nem ez a lényeg. A másik szál Bastiené, aki ismételten egy remekbe szabott karakter, és remélem, hogy még fogjuk látni, mert Georginával eszeveszett jó jeleneteik voltak. Bastien megjelenése pedig újabb ablakot nyitott a főhősünk múltjába, és ismét visszaemlékezésekkel ismerjük meg jobban őt, hogy milyen is volt az élete az évek során, amikor még a nőknek nem voltak jogaik.

Bár a könyv hangvétele egyáltalán nem komoly, mégis Mead a tőle már jól megszokottan fantasyba burkolva elénk tár pár kérdést az emberi érzelmekről és problémákról. Georgina Seth-tel való kapcsolata azt feszegeti, hogy vajon mennyire hangsúlyos a szexualitás a kapcsolatokban, hogy vajon lehet-e a nélkül teljes értékű kapcsolatot ápolni. Igazán díjaztam, hogy itt ez a kérdés reálisan és normálisan van körbejárva, és nem azt hangsúlyozza, hogy szex nélkül semmi vagy, mint a mostani könyvek 90%-a. (Legalábbis pont, amiket mostanság olvastam.) Noha Seth karakterét sokan papucsnak hívják, valahogy annyira jól fel van építve, hogy el tudtam őt ilyennek képzelni. A külön bónusz pedig járt érte, hogy Seth író karakter, akivel tudok azonosulni, és imádtam az apró részleteket az alkotás folyamatáról, és az olyan kérdésekről, hogy mi van akkor, ha egy író a közvetlen közeléből merít ihletet, vagy az olvasók rossz következtetést vonnak le belőle.

A másik szálon nem erőltetetten Mead a szélsőséges nézeteket hangoztató csoportokat mutatja be, és veti fel a kérdést, hogy jó-e ez a világnak. Hiába démonok a főszereplőink és elvileg gonosznak kéne lenniük, mégsem tud az olvasó nem azonosulni velük és szurkolni a Pokol közvetítőinek, amikor ennyire előítéletes embereket próbálnak kárhozatba taszítani. A radikális csoport itt többek között a homoszexuálisok házassága ellen is tiltakozik, és Mead Georgina segítségével mutatja be, hogy pedig az egyneműek szerelmében nincs semmi megvetendő és buta dolog a vallásra fogni a gyűlölködést.

Még a háttérben előkerül a drog témája, legyen az szimpla függőség vagy „randi drog.” És hogy ha valaki nem józan, akkor nem hoz igazán helyes döntéseket, főleg a lányok és a szexuális kapcsolatok terén. Noha a drogot nem nevezi jónak, és tudom, hogy Georgina démon, kicsit húztam a számat a főhős vége-megoldásán, hogy rendben van, hogy rájön ő miben jó, mert eddig kételkedett önmagában, de picit erősnek éreztem, hogy pont akkor, amikor be van tépve.

Könnyed, kellemes, szórakoztató regény ez, amolyan csajos limonádé, és hiába fantasy inkább az átlagos élet problémáiról szól, mert a halhatatlansággal még nem szabadulnak meg emberek gondjaitól.

A kötet pedig köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Seth, Carter

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a karakterek

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. október

Oldalszám: 300 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d