Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Elnyel a sötétség

Hogy akadtam rá: Laurell K. Hamilton rajongó vagyok.
Sorozat: A Merry Gentry 7. része.

Úgy általában az egészről: Meredith hercegnőnek ideje sincs feldolgoznia az erőszakot, amit nagybátyja, Taranis király, az Aranyló Udvartartás vezetője elkövetett ellene, sem azt, hogy szerelmét, a Gyilkos Fagyot elveszítette, mert máris az életére törnek, hiába esett teherbe, és ezzel elméletileg el is nyerte a Sötét Udvar koronáját. Eszközként nem más használják fel, mint anyjaként szeretett nagyanyját, és az ő halálát pedig megbosszulhatja, ha más sérelmeit nem is, és a vad falka segítségével keríti elő a gyilkosságért felelősöket.
Mivel Merry teherbe esett, ezért azt várná az olvasó, hogy vége lesz a sorozatnak, és valahol nekem ezen a köteten az érződik, hogy tökéletes befejező rész lenne, de Hamilton nem lenne Hamilton, ha nem végtelenített sorozatot írna. Nem tudom, hogy a Merry Gentrynek hány része lesz még, odakint ezen túl egy kötet jelent meg, de a 9. részt már bejelentette az írónő, bár nem írta még meg.

Mert illene befejező résznek, ezért ez sokat elárul a kötetről, főleg, hogy ez is egy minőségi Hamilton darab, szóval a rajongók megtalálják benne mindazt, amit szeretnek, és nem a szex jelenetek vannak előtérben. (Sőt! Összesen csak egy darab van benne.) Nincs ám bajom az erotikával, különben nem olvasnék ilyen könyveket, csak nem szeretem, ha a cselekményt maguk mögé szorítják, de itt erről szó sincs.

Merrynek egy nyugodt perce sincs, és a kötet cselekménye pörgős, izgalmas, bár nagy nyomozás nem folyik. Az elején már egyből megtalálják a Nagyi gyilkosát, de itt többről van szó, Merrynek rá kell jönnie, hogy túl sok ellensége van, és az se biztos, hogy minden ellene, a szerelmei és a gyerekei ellen elkövetett merényletnek egy kitalálója van, hiszen a származása miatt ennyire megvetik. A trónus öröklésének és Merry apjának gyilkosának kérdése is megoldódik, noha ez gyorsan elénk ül a végén, azért kapunk egy kellemesen véres csatajelenetet, és inkább Merry lelki tépelődését és fejlődését látjuk a könyvben, ami a végső döntéshez vezet.

Hamilton írásait amúgy is a sötét hangulat jellemzi, mindig előhoz olyan témákat, amik egyeseknek nehezen emészthető és hiába is ír fantasyt, a való világ gonoszságait csempészi bele, és részben ezért is vagyok nagy rajongója. De ebben a részben még inkább előtérbe kerül ez, hiszen bár a könyv nagy részében Merrynek cselekednie kell folyamatosan, mégis megerőszakolták, és emellett még a gyásszal is meg kell küzdenie duplán is. A traumáival küzd, és ettől lesz még keményebb karakter, mint eddig volt, és bár sok karakter kiemeli milyen kegyetlen lett, igazából az olvasó nem tud vele nem együtt érezni, mert ilyen kilátástalan politikai helyzetben, még ha akarna, se lenne előnyös, ha mindenkinek kegyelmet adna. A könyv másik nagy pontja a bosszú, és Merry is bosszút áll, először a vad falka segítségével, utána saját maga, de kénytelen belátni, hogy az, hogy nem érez semmit, csak a jéghideg haragot bármilyen csábító is, nem megoldás, ezt Hamilton szépen párhuzamba vonja a vad mágia varázsával. A világkidolgozásba pedig így építette bele jobban a vad falkát, és most őket ismerjük meg, és imádtam a Hamilton-féle feldolgozását.

A szokásos előítélet téma is előkerül, ami a Merry Gentry sorozatban erőteljesebb, mint az Anita Blake-ben, mert itt az udvartartásokban a nemesi vér és a származás jobban kiütközik, mint amúgy a modern kori felfogásban a különbségek. Persze ettől ugyanúgy igaz, hogy sokszor ítélkeznek az emberek a külső alapján, és láss csodát, hány szép ember kegyetlen, illetve akár sorozatgyilkos is, ezt a külső-belső eltérést mutatja be Hamilton még mindig az Unseelie és Seelie Udvartartással, hogy az emberek képesek első látásra ítélni, mert könnyebb, mint megismerni valakit. És az egyik karakter is képes lenne bármit eladni, még a saját családját is, hogy elfogadja a társadalmi norma. Sőt nem egy szereplő küzd ezzel a háttérben és Merry férfijai között is, hogy sosem elég senkinek, és hiába is próbálják magukat elnyomni, attól még nem lesznek boldogak, és nem ez lenne a normális, hogy inkább mindenki megpróbálná elfogadni saját magát, minthogy bármit feladjon, és még úgy se érezze jól magát.

Erőteljesen érződik ebben a regényben is Hamilton családi háttere és ezért itt is felvetődik a szülők kérdése, és Merry nagyon szép és igaz beszédet is mond arról, hogy szülőnek lenni nem annyi, hogy életet adsz a gyereknek, hanem foglalkozol és törődsz vele. A szülői szeretet boncolgatja, hogy nem feltétlen kell ahhoz vérszerinti rokonnak lenni, hogy kialakuljon ez a kötelék, viszont paradox módon valamiért mindig keresi az ember a kapcsolatot a vérszerinti családjával, bármennyire is lehetetlenek.

Persze ezeken felül ott vannak Merry egyéb problémája is, és a sokaknak nem tetsző hárem – amit én még mindig szeretek, mert Hamilton valóságosan adja elő, reális párkapcsolati problémákkal. A főhősünknek el kell döntenie, hogy mi is igazából neki a fontos, egy olyan nép rendbe tétele, akikre tényleg ráférne a változás, és ő a kulcs hozzá, főleg a származása és a nevelése miatt, vagy pedig a szerelmei és a gyerekei. Nehéz döntést kell meghoznia, de én személy szerint elégedett voltam, ahogyan Hamilton megoldotta az egészet, hiába reménnyel teli a könyv vége (és én jobban szeretem, ha valami negatív.)

Az Elnyel a sötétség vérbeli Hamilton kötet, egy sötét tündérmese tele szexi és félelmetes szörnyekkel, politikai manőverekkel és áldozatokkal.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!



Kedvenc karakter: Doyle, Rhys

Ami kifejezetten tetszett: a világkidolgozás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. október

Oldalszám: 342 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…