Amit a Kaktusz is olvasni akar #10

2012. június 30., szombat

Justine Larbalestier & Sarah Rees Brennan: Team Human – megjelenés: július 3.

Csak azért, mert Mel New Whitbyben lakik, egy olyan városban, amit vámpírok alapítottak, az még nem azt jelent, hogy ismer is személyesen egy vérszívó élőhalottat. A vámpírok a saját városrészükben maradnak és Mel is. Egészen addig, amikor is egy vámpír felbukkan a sulijában. Ami még rosszabb: a legjobb barátnője, Cathy, úgy tűnik, belé is szeret. Melen múlik, hogy megmentse Cathyt egy olyan hibától, amit mindörökké bánhat.

Amellett, hogy segít Cathynek (ha akarja a lány, ha nem), Mel nyomozni kezd egy másik barátja rejtélyes eltűnése ügyében, és vonzódni kezd egy bizonyos fiúhoz, aki vámpír akar lenni. Ehhez vegyünk hozzá egy morcos vámpírzsarut, számos nem várt romantikus kapcsolatot, néhány zombit, és hamarosan Mel térdig gázol a kalandban, ami egyszerre szórakoztató és szívet melengető.

A tehetséges írók Justine Larbalestier és Sarah Rees Brennan összeállnak, hogy egy vicces, érzelmes történetet meséljenek el menő vámpírokról, barátságokról, és a változásokról, amik próbára teszik a szeretet kötelékét.

Gondolatok: Mindkét írónőről sok jót hallottam, és a könyvük külön-külön is várólistás, de ez aztán még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Egy picit úgy érzem, hogy a mostani vámpírdömping kritikája, azt várom, hogy tényleg vicces, szarkasztikus szatíra legyen.

Heather Brewer: Soulbound (Legacy of Tril 1.) – megjelenés: július 5.

Mi rosszabb, mint ha megfenyegetnek, hogy járj egy olyan magániskolába, ahol lekezelnek? Mondjuk, hogy majdnem felfal egy szörny, amikor megérkezel? Vagy hogy rájössz, hogy a lelki társadat megölték egy évszázadok óta tartó titkos háborúban? És akkor még ott van a gonosz király is, aki elhatározta, hogy márpedig ő uralni fogja a világot, ha te meg nem állítod…

Ismerd meg Kayát, a fiatal lányt gyógyító erővel és küzdeni akarással. De akárhogy is küzd, három különböző férfihoz van kötve: egy hőshöz, aki feladta a dicsőségét, egy diktatórikus uralkodóhoz, aki használni akarja Kayát, és egy harcoshoz, aki elrabolta a szívét. Kaya nehezen jön rá, hogy néhány köteléket lehetetlen elvágni… és hogy a vér a legerősebb kötelék.

Gondolatok: Egy pörgős, ifjúsági urban fantasyt várok ettől, némi romantikával, és sok akcióval, hiszen már a borító is inkább verekedős-nyomozós történetet sugall.

Kat Rosenfield: Amelia Anne is Dead and Gone – megjelenés: július 5.

Becca mindig is arra vágyott, hogy kiszabaduljon a kis, Isten háta mögötti szülővárosából. De amikor egy földút mentén felfedezik egy ismeretlen lány holttestét az egész város – és Becca – élete fenekestül felfordul. Mivel Becca nem tudja felfogni, hogy a külvilág erőszakos cselekedetei akár ilyen közel is megtörténhetnek, a lány magába húzódik, és megrémül attól, hogy kezdjen valamit az életével.

Rövid fejezetek taglalják Amelia Anne Richardson életének utolsó napjait, amit felvált Becca saját nyarának története, így a két fiatal lány küzdelmét az önképükkel és kapcsolatokkal párhuzamosan látjuk, ami az olvasókat izgalomban tartja, míg egyre közelebb kerülnek Amelia halála mögött rejtőző igazsághoz.

Gondolatok: Elvileg ez egy egyszerű tinikrimi, mégis nagyon vonz, hogy a halott lány szemszögét és a főszereplőt párhuzamosan láthatjuk, elvileg sok kritika szerint tényleg érzelmes is könyv, úgyhogy remélem, tényleg nekem való lesz.

Asa Bailey: The Highgate Vampire - megjelenés: július 7.

Kathy ártatlan, egy kiközösített lány, aki valahova tartozni szeretne. Bárhova. A féltestvéréről, Amberről és a több száz éves Highgate Vámpírról szóló álmai olyan helyekre repítik, ahova nem szeretne menni. Kathy nem tudja megállítani, ami történik. Ha a rémálmai és a valóság találkozik, a Highgate Vámpír elviszi a lelkét…

Gondolatok: Igazán semmit mondó, de mégis olyan rejtélyes fülszöveg ez. Rémálmok és valóság keveredik? Ez nekem kedvenc témám, bár még jól megírva nem láttam. Másfelől tudom, hogy vámpíros, amiből sokaknak elege van, nekem sosem lesz, és pont ezért remélem, hogy ez tényleg véres regény lesz.

A Maxim kiadó várható újdonságai

2012. június 27., szerda

A tavalyi év kellemes meglepetései közé tartozott, hogy a Maxim kiadó, akik eddig tankönyvekkel foglalkoztak, belevágtak az ifjúsági és szórakoztató regények kiadásába. Mindig öröm látni, hogy újabb és újabb kiadók fordulnak azokhoz a könyvekhez, amiket nagyon szeretnénk magyarul olvasni. A Maxim kiadó első ilyen regénye az Angyalsors volt Cynthia Handtől, és most bemutatták, hogy még mik várhatóak tőlük ősszel, vegyesen válogattak, így szerintem mindenkinek lesz valami, ami majd kell közülük. :) Hát íme a lista:

Cynthia Hand: Angyalfény (Angyalsors trilógia 2.)

Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.
Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.
A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

Fordította: Komáromy Rudolf
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 416
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.
1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.
Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.
Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 344
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.
A nagy sikerű Tizenhárom okom volt... szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 356
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Alice Hoffman: Galambok őrizői

Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.
Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.
Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.

Fordította: Bozai Ágota
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 512
Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott.
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é  pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Fordította: Komáromy Zsófia
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 256
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Luca Di Fulvio: Álmok bandája

Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.
Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.
Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.
Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 571
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. 
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Fordította: Sóvágó Katalin
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 320
Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: keménytábla, védőborító / füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 444
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Elana Johnson: Surrender (Megadás)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között és a kedvenc kiadóm adja ki.
Sorozat: A Possession 2. része

Úgy általában az egészről: Szabadság városában nincs szabadság. Mindig figyel valaki, monitorozzák még az emberek gondolatait is, kiválasztják, kihez menjenek hozzá és minden este agymosáson esik át az összes lakos. A kormány állítása szerint egyedül Szabadságban lehet élni, ugyanis a Nagy Epizód után, összeomlott a Föld, és csak a Gondolkodók, olyan emberek, akik különleges képességekkel rendelkeznek, tudtak létrehozni egyetlen zárt közösséget, ahol az emberek életben maradhatnak. De ez már rég volt, és a Beavatottak mást akarnak, változást, hogy végre ismét demokrácia lehessen.
Mivel a Beavatottak belülről szerveznek lázadást, ezért mindig kiválasztják azokat az embereket, akiknek a képessége magára vonhatja az egyik legbefolyásosabb Igazgató figyelmét, mivel Hightower Igazgató egy dologra vágyik: Hogy ő irányíthasson az égvilágon mindent, és ezért a legerősebb képességekkel megáldott embereket maga mellé gyűjti.

Ebben a világban él Raine és Gunner. Gunner remekül tud repülni, ezért valószínű, hogy a Katonaság akarja beszervezni, de valamiért a Beavatottak nevezett csoport is szeretné őt maguk között tudni. Gunnert ez igazán nem érdekeli, csak annyi a fontos, hogy legalább Raine, akibe szerelmes, szóba áll vele néha napján, mert ő a Beavatottak egyik tagja. Raine-nek különleges és borzalmas képessége van, amit az apja kihasznál, de nem tehet semmit, ha fenn akarja tartani a kettősügynök szerepét. Hiába vágyik csak egy normális családra, az anyja halott, az apja hatalom mániás, így kénytelen a lázadók sorába beállni, és bármennyire is szerelmes Gunnerbe, nem ő a kiválasztott Társa. Ezek mellett pedig ott van Vi, aki a legerősebb agymosáson esett át, és Raine apja mindent tudni akar a lányról. Vajon mi lehet Vi titka? És mit tehet Raine és Gunner, hogy viszonylag szabadon éljenek?

Annyira, de annyira vártam ezt a könyvet, talán a legjobban 2012-ben, és nagyon magas is volt a mércém. Miért is? Mert Elana Johnson első könyvére sikerült összehoznia egy rémesen jó sztorit, csavarokkal, érzelmekkel, humorral, izgalommal és szerethető karakterekkel, ÉS NEGATÍV VÉGGEL! Amikor belekezdtem a Surrenderbe, nem tudtam, hogy ez egy trilógia középső része, azt hittem csak egy két részes „sorozat zárókötete,” de persze, ahogy történtek az események, leesett nekem, hogy van itt még, amire várhatunk.

Az elején feltűnt, hogy picit másképp van megszerkesztve, mint az első rész, amivel ugye sosem tudok, mit kezdeni, de ide ez így jó volt. Van két nézőpontunk: Gunner és Raine, és hogy még inkább összezavarja az átlagolvasókat, most itt mások a főszereplők, de látjuk Vit, azért mellékszerepben. Ilyenkor bízom azért az íróban, hogy tudja, miért kell ez a nézőpontváltás, és tényleg lényeges, és itt: IGEN, AZ VOLT! Vi az első rész végén rosszul járt, és őszintén nekem tökéletesen zárt volt, és remekül elfogadtam volna egy önálló regénynek, de Johnson folytatta a történetet, és hát, agymosott főhőssel mihez kezdtünk volna? Ezért váltott Raine-re. Ami még kétségkívül bajos lett volna, hogy az első részben mind Jag, mind Vi nagyon erős és szimpatikus karakter volt, hogyan lehetne hozzájuk mérten ugyanolyan szerethetőeket és badass figurákat írni? HÁT ÍGY! Ugyanis a mostani két főszereplőnk teljesen más, mint az előző részbeliek, de ugyanúgy hamar megszerettem őket, és drukkoltam nekik. Tehát Johnson tudja, hogy mit csinál.

Noha a történet komorabb, mint az első rész, hiszen disztópia, és nagyobb az elnyomás Szabadságban, mint a Jók Földjén, de itt már kevesebb humoros helyzet is adódik, hiszen nincs semmiféle játékos ismerkedés a két hős között, ők már alapjáraton szeretik egymást első oldaltól kezdve, és az egész kötet a háború és a lázadás előkészítésén dolgozik, ami nem egy könnyed téma. Habár nem véres, nem brutális, és teljesen a tinédzser kategóriába sorolható, mégis bemutatja, hogy milyen is ez, amikor egy elnyomó társadalom ellen kell küzdeni, akár gyerekfejjel. Hiába lenne ott Raine-nek és Gunnernek a szokásos tinédzserproblémák, hogy mik ők, kik ők, mit is akarnak az élettől, egyszerűen nem foglalkozhatnak vele, mert éppen hozzá kell járulni a lázadáshoz, és ez bizony nem egyszerű. Raine-nek kettősügynököt kell játszania, ami igazán nehéz, hiszen a „rossz oldalra” is le kell tennie valamit az asztalra, és ezzel a bűntudattal együtt kell élnie. Természetesen minden karakter ezzel szenved, akik a Beavatottak közé tartozik, hiszen hihetően kell alakítaniuk és nem szabotálhatnak mindent: elárulom, hogy valaki olyan, de olyan nehéz helyzetbe került, hogy még az én szívemet is megtépázta Johnson. Ezzel is hangsúlyozza, hogy nehéz időkben nehéz dolgokat kell megtenni, tök mindegy hány éves az illető, és ez bizony nyomot fog hagyni rajta.

Noha nem véres a regény, tele van izgalommal, rejtélyekkel és csavarokkal. Volt, ami még engem is sikeresen meglepett, volt, akinek a kiléte annyira nem titok, csak a karaktereink nyomoznak utána (de ez sem unalmas, annyira sok minden történik egyszerre), és Gunnernek rá kell jönnie, hogy vajon ki is a valódi apja, hiszen nem is ismeri őt, csak egy rejtélyes naplót hagyott hátra, ami a lázadók nagy, szent könyve.

Ami nagyon nagy erőssége a könyvnek: a váltott nézőpontok remek használata. Mind Gunnernek, mind Raine-nek eleve erős, szimpatikus karaktere van, és mindkettőnek a többi emberrel való kapcsolata mély érzelmekkel tarkított, tehát arról is élvezetes olvasni. Gunnernek ott van az anyja, aki igenis fontos neki, és ő csak a családja, és szeretné biztonságban tudni, míg Raine-nek csak apja van, aki a főgonosz, és hiába mondhatnánk, hogy egy kőszívű diktátor, azért az ember lányában mindig benne van, hogy szeretne családot, és valahol Raine is küzd végig azzal, hogy az apjában van még egy kis emberiség. Emellett újabb szerelmi háromszögünk van, de nem úgy, ahogy elsőre azt gondolnátok. Raine-nek van egy kiválasztott társa, a legjobb barátja, akivel soha semmi nem volt köztük, de rá kell jönnie a főhősünknek, hogy igenis szereti, és nagyon szereti, de biztos (?) nem szerelemmel. Mégis volt egy mondat, amitől én nem tudom eldönteni, hogy most kit látnék szívesen Raine mellett. De nem csak a karakterek szerethetősége miatt jó a két nézőpont, hanem így látunk két múltat, amit izgalmasak, és jó összerakni, hogy mi is történt a két főhőssel, mert gyakran vannak visszaemlékezések (noha nem túl sok, nem megy a pörgős cselekményvezetés rovására). Bónuszban két teljesen különálló cselekményt is kapunk: Raine és Gunner lehet, hogy mindketten a lázadásnak dolgoznak, de külön-külön gondjaik és feladataik vannak, így duplán izgalmas a kötet!

Ezek mellett ott vannak a régi karaktereink: Zenn, Jag és Vi, és be kell valljam, ugyanolyan erősek voltak, mint az első részben, semmivel sem kisebb a szerepük. És Johnson bemutatta, hogy lehet szívet tépő szerelmi háromszöget írni a háttérben. Tehát aki azt várta, hogy vajon mi lesz Viékkel, az is rendesen megkapja a maga dráma adagját.

Ráadásul a világfelépítéshez is kapunk pár bónuszt, végre megtudjuk, hogyan is alakult ki ez a helyzet, ami van a bolygón, és bár most Szabadság van a főszerepben, mégis látjuk, hogy mi lett a másik két hellyel: a Jók és a Rosszak Földjével. Bár sokaknak túl erős ez a fajta világfelépítés: mert nem részletezi Johnson, hogyan működnek egyes technikai tárgyak, nem megy bele fizikailag-technikailag ez most hogyan lehetséges, de nem is ködösít, tehát nem kell az olvasónak kitalálni, hogy egyes szavak most mit jelenthetnek, mégis sokan ezt kifogásolták. No meg, hogy van egy fantasys beütése egyesek szerint, mivel a genetikailag mutálódott embereknek különféle képességeik vannak: én ezt egy laza sci-finek fel tudom fogni. Amúgy a képességeket nem lövöm le, nagyszerűek, és jól játszik velük Johnson!

Ebben a regényben minden megvan, ami egy ifjúsági, disztópiához kell: izgalom, kaland, rejtélyek, egy kis negatív hangulat (főleg a vége, ismét sikerült nem rózsaszín cukros hangon befejeznie a történetet Johnsonnak) és egy csipetnyi romantika. Elmondhatatlanul akarom a harmadik részt!

Kedvenc karakter: Raine, Gunner, Vi, Zenn, Jag, Hightower Igazgató

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a cselekmény

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. június 5.

Oldalszám: 480 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #9

2012. június 25., hétfő


Keri Arthur: Darkness Devours (Dark Angels 3.) – megjelenés: június 26.

Félvérfarkas, félaedh Risa Jones az élet és halál határmezsgyéjére képes lépni, látja a Kaszásokat, aki a holtak lelkét gyűjtik be. Most pedig arra használja adottságait – és a férfi segítségét a nyomozásban, aki összetörte a szívét –, hogy megtaláljon egy társaságot, akik olyan erőt keresnek, amivel uralhatják az időt, a valóságot és magát a sorsot is. És ez mind a Vámpírtanácsnak végzett munkája mellett van, aminek legtöbb tagja holtan akarja őt látni.

De egyelőre a Tanácsnak élve van rá szüksége. Valaki vérszajhafüggő vámpírokat öl sorra, és Risának kell megtalálnia a tettest. Ha sikerrel jár, talán végre meggyőzi a Tanácsot, hogy vonják vissza a rá kiszabott kivégzést. De ahhoz hogy sikerrel járjon, előbb életben kéne maradnia…

Gondolatok: IMÁDOM EZT A KÖNYVSOROZATOT! A tökéletes, női főszereplős, pörgős urban fantasy, amire mindig is vágytam. Negatív kritikák Anita Blake-hez hasonlítják az írónő másik sorozatát, de elárulom, ebben nem volt még annyi erotika, habár szex jelenet van.


Karen Thompson Walker: The Age of Miracles – megjelenés: június 26.

„Még midig meglep, hogy milyen keveset tudunk… Talán minden, ami velem és a családommal történt, annak semmi köze a lelassuláshoz. Azt hiszem, lehetséges. De kétlem. Nagyon kétlem.”

Briliáns, maradandó, felejthetetlen, a The Age of Miracles lenyűgöző debütáló regény egy zseniális, új írótól, történet a felnőtté válásról különleges helyzetben, és arról, hogy az emberek hogyan folytatják tovább az életüket egy igen bizonytalan időben.

Egy látszólag átlagos vasárnap a kaliforniai külvárosban a 11 éves Julia és a családja arra ébrednek a világon élő összes többi emberrel egyetemben, hogy a Föld forgása hirtelen lelassult. A napok és az éjszakák egyre hosszabbá válnak, a gravitáció megváltozik, a természet felbolydul. Mégis, ahogy Julia az állandóan változó tájhoz szokik hozzá, megküzd a mindennapi élet katasztrófáival is – a szülei házasságában keletkező bajokkal, a régi barátainak elvesztésével, az első szerelem reményteli szenvedéseivel, a nagyapja bizarr viselkedésével, aki a kormányról sző összeesküvés elméleteket, és megszállottan leltározza az értékeit. Ahogy Julia hozzászokik az új normákhoz, a lelassulás könyörtelenül folytatódik.

Lényegre törő, finom prózával és egy született történetmesélő érzelmi bölcsességével Karen Thompson Walker egy egyedülálló narrátort teremtett Juliával, a kitartó és okos fiatal lánnyal, és megindítóan ábrázolja a családi életet egy teljesen más világban.

Gondolatok: Poszt-apokaliptikus (legalábbis, mivel teljesen mások a fizika törvényei) könyv ez is, de ehhez már nagy reményeket fűzök. Mivel nem tudják nagyon erről se eldönteni, hogy felnőtt vagy ifjúsági könyv-e, olyan elgondolkodtató és szép könyvet várok, mint a Society of S.

Lissa Price: A testbérlők

2012. június 20., szerda

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, és az Agave be is jelentette, hogy hamarosan jön magyarul, így megvártam úgy, nem kezdtem bele angolul. :)

Sorozat: A testbérlők 1. része

Úgy általában az egészről: A világot a háború majdnem elpusztította, egy különleges bomba miatt teljes generációk haltak meg, így csak a 20 év alattiak és a 80 év felettiek élték túl a támadást. Mivel a kiskorúak nem dolgozhatnak, így aki család nélkül maradt, arra az intézetek szörnyűsége vár, vagy pedig elmehetnek illegálisan dolgozni, miközben az utcán élnek. Callie Woodland szintén árva, de kistestvére különös betegségben szenved, ezért nem élhetnek örökre fedél nélkül, és mikor az utolsó menedéküket is elvesztik, Callie belekényszerül, hogy eladja testét. Azaz csak kibérelhetik a dús gazdagok, hogy a fiatalságukkal elvesztett fittséget és szépséget visszaszerezzék egy kis időre. Ám valami nem jól működik Callie beültetett chipjével, így az egyik bérlés alatt tudatára ébred, és rá kell jönnie, hogy talán nem minden testbérlő csak szórakozni akar a fiatal testekben.

Ez az a könyv, amit szintén nagyon-nagyon reklámoztak külföldön, de sorra érkeztek a negatív kritikák. Megacéloztam magam, azt mondtam, én teszek erre, nekem ez tetszeni fog és kész. Az első 150 oldallal még nem akadt semmi bajom, és noha nem volt egy tökéletes könyv, lekötött, aztán… aztán rájöttem, hogy bizony itt semmit nem kapok meg, amit vártam ettől, és kicsit el is szomorodtam, de a VÉGE! A vége kárpótolt mindenért.

Na, de kezdjük az elején, tele van ilyen reklámszövegekkel a könyv: „Az Éhezők Viadala rajongói imádni fogják.” Ezért azt vártam, hogy ez izgalmas, akciódús regény lesz, no meg azért, mert ez is van ráírva, hogy pörgős, adrenalin lökettel teli. Annak nem igazán mondanám, mert oké, hogy a főhős rohangál egy szál pisztollyal, de ez azért messze van attól, hogy izgalmassá tegye. Szóval a reklámok picit mellélőttek, és ha nekem kéne hozzá reklámszöveget írni, én valami ilyesmit alkottam volna: „Hamupipőke története sci-fi thrillerként.”

Őszintén bevallom, még most sem tudok mit kezdeni a Hamupipőke párhuzammal, és ez se nem negatív, se nem pozitív. Valószínűleg egy jóval sötétebb történetet vártam, hiszen disztópia, és az említett reklámozás sem segített, de e helyett számomra tele volt mesés elemekkel. Nem, konkrétan ez nem mese átírat, de a főhős magát Hamupipőkének látja, hiszen szegény utcalány, aki egy kis segítséggel (habár nem a jótündér, hanem sci-fi csodatechnikák és a pénz varázsolja széppé), bekerül a gazdagok világába, ahol találkozik egy jóképű, befolyásos családból származó fiúval. Sőt, még az oly jellegzetes báljelenet is megvan, az elhagyott cipővel. Talán emiatt van, hogy nem annyira komor a könyv, hiszen a főhősnek egy-egy varázsütésre sikerül megoldania a főgondot, ha ő előállít egy problémát, elmondja a Nagy Igazságot, akkor mindenki vidáman csapódik hozzá, hiszen biztosan igaza van, míg a főhősnek tart vagy pár száz oldalig, míg leesik neki valami.

Nagyon látszik a könyvön, hogy kezdő író tollából származik, és hiába érdekes a világfelépítés, nem annyira kidolgozott, és noha az első 100 oldal a világot mutatja be és az alaphelyzetet, mégis utána eltűnik ez a hangulat és simán egy gazdag-szegény herceges-hercegnős történetbe csapott át egy ideig legalábbis. A történet aránytalanul van vezetve, míg az elején lekötött a bemutatás, és nem panaszkodtam, azért a könyv közepén már húztam a számat, mert még a szokásos tini szerelmi háromszöget is lenyeltem egy ideig (mert épp most rózsaszín cukormázra vágytam, de azt sem kaptam, erről később), de a történet sok ponton elnyújtott, és NEM a nyomozásra fekteti a hangsúlyt, ami izgalmas lenne. A baj az, hogy az olvasó az első 30 oldalon kitalálja, hogy ki is van még a dolgok mögött, illetve, hogy milyen „nagy rejtélyek” lapulnak még meg a testbérlés mögött, és azután eléggé kínzó, hogy a főhős csak a huszadik elmagyarázásra, a könyv háromnegyedénél jön rá erre.

A világkidolgozás annyiban érdekes, és ez a könyv egyik nagyon jó pontja, hogy a testbérlés végül is nem más, mint prostitúció, noha elvileg itt vannak szabályok, hogy nem lehet bérelt testben szexelni, ugyan, ki tartja ezt be. (A könyv egyik hiányossága, hogy ezeket a szabályszegéseket, amik számunkra nyilvánvalóak, nem mutatja be, ezzel is lágyítva a képet, ami disztópiában nem pluszpont.) Kirázott a hideg, ahogy úgy beszéltek a tinédzserekről, mintha csak ruhák lennének, vagy új kocsik, és valljuk be, a prostitúció is erről szól, hogy mennyire semmibe veszik azt, akit éppen kihasználnak. Ezért a háttértartalomért már megéri ezt a könyvet olvasni, de a kezdő írók betegségei a nagyon kritikusoknak levonhat az olvasás értékéből.

A legnagyobb hiba talán az, hogy nincs a könyvnek érzelmi mélysége. A főhős és a testvére közötti ragaszkodás rendben van, néha még sikerült meg is érintenie, hogy csak ők vannak egymásnak, mégis alig kapott jelenetet Callie öccse, pedig az jót tett volna a könyvnek. Ott van Michael, a jó barát, aki szexi és a gazdag, jóképű fiú, Blake, ebből máris következik a szerelmi háromszög, ami nem túl rózsaszínes, mert nincs annyira előtérben, de sehol nem éreztem az érzelmeket, így nem drukkoltam egyik fiúnak se, és meg se kaptam a romantika adagomat, aminek örültem volna. Leginkább talán az a gond, hogy a karaktereknek sincs semmi mélysége, így senkivel nem tudtam azonosulni, és a főhősnek akadt pár irreális reakciója, amitől néha a hajamat téptem.

A világfelépítésében is akadnak lyukak, főleg, hogy az egész könyv arról szólna, hogy aki szép és nincsenek rokonai, azokat beszervezik, hogy még szebbé tegyék őket, és eladják a testüket. Na, már most, ha már alapból van olyan csodatechnikájuk, amitől akárhogy alakítgathatnak valakit, akkor nem hiszem, hogy az alapszépség annyit számítana, de még ha igen, akkor is van egy jelenet, ahol a főhős szétver valakit, hogy ne vigyék el. Megjegyzem, a sebeket tíz perc alatt be tudják gyógyítani. Ezek mellett a társadalom különböző rétegeire se nagyon veszteget időt Price, csak a nagyon gazdagokat és a nincstelen kiskorúakat mutatja be, és habár magát a háborút nem részletezik, és az nem zavart, többet akartam megtudni a társadalomról.

Ami viszont a legjobb, ami miatt azt mondanám, hogy érdemes elolvasni, az a vége. Teljesen meglepett, és tényleg olyan jó helyzetet állított fel a következő részre Price, hogy nem érdekeltek az apróbb logikai bukfencek és hogy lassú volt a cselekmény folyása, így várom a második részt. Ha az olvasó nem vár egy véres, komoly, nyomozós regényt, hanem egy kellemes, kikapcsoló disztópiát, annak jó, olyan kis nyári regény.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!


Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a testbérlés ötlete, a vége

Ami nem tetszett: lassú, a logikai bakik, a fordítás

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 336 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #8

2012. június 17., vasárnap

Jövő héten nem sok megjelenés lesz, ami érdekel, (nem mintha időm lenne annyit olvasni :D), de íme azaz egy könyv, ami nagyon szúrja a szemem:

Courtney Summers: This is Not a Test - megjelenés: június 19.

Itt a világvége. Hat tanuló a Cortege Gimnáziumba menekült, de hogy van tető a fejük felett, még nem minden, amikor a holtak dörömbölnek az ajtókon. Elég egy harapás, hogy megöljön valakit és szörnyként jöjjenek vissza.

Sloane Price-nak ez nem hangzik rosszul. Hat hónapja az ő saját világa már összeomlott és azóta nem talált semmi okot arra, hogy éljen. Most viszont tökéletesnek tűnik a helyzet arra, hogy feladja. Amíg Sloane lelkesen várja, hogy a védelmi vonaluk felmondja a szolgálatot, kénytelen az apokalipszist öt másik ember szemével látni, akik ténylegesen élni is akarnak.

De ahogy a napok telnek-múlnak, a túlélésért való küzdelem motivációja ijesztő módokon változik meg és hamarosan a csoport sorsát egyre kevésbé az határozza meg, hogy mi van odakint, és egyre inkább a kiszámíthatatlan és erőszakos harc az életért - és a halálért - odabent.

Ha minden odaveszett, te miből merítenéd az erődet?

Gondolatok: Valamiért sok negatív kritikát láttam erről a könyvről, és lehet, hogy jómagam sem járok mindig szerencsésen, ha apokaliptikus-zombis sztorikról van szó, de reménykedem, hogy a főhős öngyilkos hajlama miatt kedvemre való lesz a könyv.

Laurell K. Hamilton: Végzetes Flört

2012. június 15., péntek

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban kezdtem el olvasni a sorozatot, baráti ajánlásra.

Sorozat: Az Anita Blake 18. része

Úgy általában az egészről: Anita Blake-nek sosincs nyugta, még a hétköznapi munkájában sem, ami a halottkeltés. Kénytelen visszautasítani több pénzes ügyfelet is, mivel nem a megfelelő okok vezérlik őket a zombik feltámasztásához, ám valaki nem fogadja el a nemet, és Anita ismét súlyos helyzetben találja magát.
Mivel ez egy kisregény (novella?), amolyan töltelék rész két nagy kötet között, ezért nem is vártam sokat tőle. Sokan kérdezik, hogy ha a Micah nem jelent meg magyarul, ugyan ez miért látott napvilágot, vagy miért nem egyben a kettő. Ugyan, erre nem tudok válaszolni, de van egy feltételezésem: A Micah-t nem olvastam, fogalmam sincs, mennyit ad hozzá a történethez, de rémesen rossz értékelést kapott, ezért nem is tudok haragudni a kiadóra, hogy az nem jelent meg. Viszont a Végzetes Flörtnek örültem, mert nemcsak egy új karaktert hoz be, és ezért lényegesebb a nagy történet szempontjából, de kellemes kikapcsolódást is nyújtott.

Most jön az, hogy miért szeretem Hamiltont, ez a kötet is nagyon jól példázza. Mert hiába „csak” egy erotikus, horror fantasy történet, mégis olyan jól ábrázolja az emberi lélek dolgait, a legsötétebbtől, a kétségbeesetten át, a jóra való törekvésig. Mivel Anita munkája, hogy zombikat éleszt fel, nap mint nap dolgozik a gyászolókkal, akik nem tudják, vagy nem akarják felfogni, hogy egy zombi nem ugyanaz, hiába nem is tudja az magáról, hogy halott.

Bár történet itt is van, és inkább az, mint erotika, a rövid terjedelem miatt nem igazán csavaros, nem meglepő, (ezért is jár neki csak a négy csillag), de szórakoztató és kikapcsoló, amilyennek egy Anita Blake regényt is elvárnék. Megvan a szokásos vér, zombik, és a már megszokott „Anita mindent megold maga, nem kell neki segítség” attitűd.

De mégis most valahogy így visszanézve a többi kötetet Anita egy pici változáson ment keresztül, ami a novella nyugis részén volt igazán érezhető. Anita egy kicsit fellazult, legalábbis próbálkozik derűsebben állni az emberekhez, ennek oka az is, hogy mindenkitől átvesz valamit az ember egy-egy kapcsolatban, főhősünknek pedig akad egy pár férfi az életében, akitől tanulhat. Sokan vannak a hárem ábrázolása ellen, engem viszont ez nem zavar, mert már Anita sem áll olyan lehetetlenül a dologhoz. Lehet, hogy nem igazán fekszik ez a mai normák közé, de én mindig is olyan voltam, hogy szívesen olvasok olyanról, ami az árral szemben megy, plusz elképzelhetőnek tartom ezt a felállást. No persze Anita világában eléggé idealizáltan van ábrázolva, de itt is és más kötetekben is imádtam olvasni arról, hogy sok sérült szereplő megtalálja a párját, megtalálják önmagukat, és alapítanak egy olyan családfélét, ahol nem számítanak a külső és belső sebek, és Anita is végre feldolgoz pár dolgot a saját gyerekkorából.

Persze, a szokásos még egy pasi elmaradhatatlan, meg a szex jelenet, és még magam sem tudom, hogy mit fogok az új szereplőnkről gondolni, mert annyira nem mutatkozott be. De itt van a jól megszokott erkölcsi kérdésünk is: mit teszünk meg a szeretteinkért. Anita (a szememben legalábbis) eléggé antihős, de nem mondom, hogy meg tudnám ezért vetni, mindig is jobban bírtam azokat, akikben van egy kis negatív hatás is, de kíváncsi vagyok, hogyan fogják feldolgozni, amit most ebben a részben meglépett és nem volt éppen egy kedves, aranyos dolog.

Lehet, hogy sokan földhöz vágják ezt a könyvet, hogy megint egy rész, ahol Anita begyűjtött egy pasit, de én az említettek miatt másképp látom a könyvet. Olyan Anitás, ahogy szeretem, de sosem titkoltam, hogy mennyire elfogult fanatikus vagyok. Ami hiányzott számomra belőle: Jean-Claude, mert bármennyire is imádom Nathanielt és Micah-t, egyedül számomra kevesek voltak, és a kedvenc vámpírom hiánya azért űrt hagyott a pici szívemben. Nagy reményekkel várom a következő részt, ami fülszövegből tökéletesen izgalmasnak hangzik.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Micah, Nathaniel, Anita

Ami kifejezetten tetszett: a zombik :D

Ami nem tetszett: rövid

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 176 oldal

Oláh Gábor: Holnap más leszek

2012. június 12., kedd

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Nórát pszichológushoz küldik szülei, mert több napra meglógott otthonról, de a valódi okot e mögött nem is sejtik. De Nóra maga se tudja, hogy miért olyan amilyen: nem történt vele semmi tragikus, nem váltak el a szülei, nem verik, nem erőszakolták meg. Sőt nem is szingli, legalábbis általában akad pasija, ez sem gond. Amit viszont nem tud kiverni a fejéből, hogy ott volt a diszkó balesetnél, ahol többen is meghaltak, és szembesülnie kellett azzal, hogy milyen rövid is az élet.
Ez az a könyv, amit nagyon vártam, mert a fülszövege sok jót ígért, és ráadásul magyar író tollából származó magyar helyszínen játszódó történet. Mivel már sokszor csalódtam könyvekben, ezért mindig félve kezdek ahhoz, amiről már előtte elgondoltam, hogy milyen remek lehet. De most nem csak, hogy azt kaptam, amit reméltem, de még többet is!

Az elmesélés sem a megszokott regény stílus, itt nincsenek párbeszédek, csak Nóra szövegét látjuk, amit elmesél a pszichológusnak, semmi mást. (És mivel az egész élőbeszéd, Nóra mondanivalója, ezért nem éreztem soknak a szlenget, csak hitelesebb lett tőle a regény.) De ez cseppet sem zavaró, pont ettől lesz igazán közvetlen, és ettől tudtam még jobban átérezni a főhősünk helyzetét, az pedig még többet dobott az egészen, hogy Nóra szarkasztikus humorral tálal mindent, így a legapróbb, legjelentéktelenebb eseményeken is tudtam nevetni, és ugyanúgy lekötöttek, mint a lelki gondok.

Mert ebben a könyvben nem a történet a lényeg, igazából az nincs is, ez nem az a fajta, hanem az elgondolkoztató féle. Felvet egy halom kérdést, ami vagy az átlagos tinédzser problémák közé tartozik, vagy pedig a valóságos világbeli dolgok közé, amit sokan hiába tagadnak, hogy Magyarországon úgy sincs, mert van.

Bár Nóra teljesen más, mint én voltam akkoriban, mégis együtt tudtam vele érezni, ahogy nem találja a helyét a világban, mert szerintem ezen mind átestünk. Ő magam sem tudja, hogy ki ő, minek van itt, és ez a céltalanság a tinédzserek életére nagyon jellemző probléma. Ezek mellett ilyenkor kezdi el az ember az élet nagy kérdéseit fejtegetni: ráeszmélünk, hogy halandóak vagyunk, az élet rövid, élni kell, de mégis hogyan? A könyv nem mélyed bele ebbe, sőt semelyik problémát nem erőltetni ránk, csak Nóra gondolatai és felvetései között merülünk el ebben mi is, és átrágjuk, hogy mi hogyan állunk hozzá.

De persze a halál mellett ott a másik nagy horderejű dolog: a szerelem. Nóra ezt is elemezgeti, hogy ugyan mi lehet az, és különféle kapcsolatokat is látunk a könyvben. Ott van Nóra és a két régi expasija, amivel remekül bemutatja az író a szenvedélyes tinédzser „szerelmet,” ami igazán talán nem is igazi, bármennyire is elsodornak minket akkor az érzelmek. A háttérben Nóra szüleivel és nagyszüleivel festi fel, hogy hiába élnek együtt jó ideje, bármikor felléphetnek egy kapcsolatban problémák, és vagy leküzdik őket vagy nem. Viszont aki attól fél, hogy Nóra majd végtelenül szerelmes lesz, és átcsap rózsaszínbe a történet, azt megnyugtatom, itt semmi ilyesmiről nincs szó. (Ennek én személy szerint nagyon örültem.)

De nem is végtelenül komor a könyv, egyszerűen csak valóságos. Érint még olyan témákat, mint az öngyilkosság, a családon belüli erőszak, tinédzser terhesség, drog, alkohol, abortusz, de egyik sincs annyira előtérben, hogy elriassza azokat, akik részletesen nem bírják az ilyen témákat. Viszont pont ezzel mutatja be, hogy az emberek nagy része mennyire közömbös az ilyenekkel szemben, hiszen hány olyan van, hogy valaki félrefordítja inkább a tekintetét, és úgy gondolja, hogy ettől megszűnnek a gondok. Nóra is küzd ezzel, hogy ugyan ott vannak a világ globális dolgai, és ahhoz túl kicsi, hogy bármit is tegyen, mikor a közelében is akadnak olyanok, akik segítségre, tanácsra szorulnak, és azokkal sem tud mindig mit kezdeni.

Ezen kívül még két témát érint jobban a könyv: az egyik a barátság, és a tinédzser (főleg lányok) közötti nagyon szélsőséges és változó kapcsolatokat. A másik pedig önmagunk elfogadása, ugyanis Nóra nagyon sokat küzd azzal, hogy szépnek/normálisnak lássa és érezze magát.

A könyv végén sok szál marad nyitva, ami engem nem zavart, így az író ránk bízza, hogy kinek milyen sorsot szánunk, és valljuk be, az élet is ilyen, nincs semmi elvarrva, mindig lesznek újabb akadályok.

A Holnap más leszek egy kellemes regény, kikapcsol, megnevetett, elgondolkodtat, visszaidézi a tinédzser éveket, és bár nincsenek eget rengető izgalmak, jó volt látni, ahogy Nóra összerakja önmagát, és rájön, hogy miért is érdemes élni, és hogy van kiút a rossz helyzetekből. A történet nem több, nem kevesebb, mint egy szelet a magyar tinik életéből, és annak kiváló. Remélem, hogy még látunk ifjúsági regényt Oláh Gábortól.

Kedvenc karakter: Nóra, Eszter, Rőzse, Panni

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat, a kivitelezés, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból (annyira illik a tartalomhoz, hogy miután eljutottam a történetben a cipőig, engem is állandóan kísértett, ha ránéztem a könyvre)

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 222 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #7

2012. június 10., vasárnap


Bár még a Könyvheti megjelenésektől roskadozik a váró- és olvasólistám, ismét jövök egy várólistás-akarom-olvasni-most-azonnal poszttal. A június még nagyban tart, és nem csak a friss megjelenések kötnek le, de az írós versenyem is, ezért van néha nagyobb szünet két kritika között. De nemsokára ígérem, jövök az Agave frissekkel. :D Na, de közben külföldön hamarosan megjelenik három olyan könyv, amire nagyon fenem a fogam:

Diana Peterfreund: For Darkness Shows the Stars – megjelenés: június 12.

Generációkkal ezelőtt egy genetikai kísérlet rosszul sült el – A Visszaszorítás – megölte az emberiség egy nagy részét, így a Luddita nemesek uralomra kerülhettek, akik betiltották a technológiát.

Elliot North mindig is tudta, hol a helye. Négy évvel ezelőtt Elliot nem szökött el a gyerekkori szerelmével, a szolgálóval, Kai-jal, inkább a családi birtokhoz fűződő kötelességeit választotta a szerelem helyett. Azóta a világ megváltozott: a Poszt-Visszaszorításosok egy új rétege újra be akarja indítani a technikai fejlődést, és Elliot birtoka nem megy valami fényesen, ezért bérbe kell adnia a rejtélyes Cloud Feetnek, egy hajókészítő csoportnak, ahova Malakai Wentforth kapitány, ismert felfedező is tartozik – egy majdnem felismerhetetlenségig megváltozott Kai. És míg Elliot azon töpreng, hogy talán ez egy második esély a szerelmüknek, Kai eltökélte, hogy megmutatja Elliotnak, hogy mit adott fel, amikor elengedte őt.

De Elliot hamar rájön, hogy a régi barátja egy titkot rejteget – egy olyat, ami megváltoztathatja az egész társadalmukat… vagy térdre kényszerítheti azt. És a lány újra választás elé áll: ragaszkodjon-e ahhoz, amiben eddig hitt, vagy hagyjon fel mindennel, azzal a fiúval, akit mindig is szeretett, még ha el is vesztette őt örökre.

Jane Austen Meggyőző érvek inspirálta a könyvet, a For Darkness Shows the Stars lélegzetelállító romantika arról, hogyan legyünk nyitottak a jövőre, és hogyan engedjük be azt a szívünkbe, akiről tudod, hogy összetörheti.

Gondolatok: Noha, nem olvastam MÉG a Meggyőző érveket, de Austenben bízok a Büszkeség és balítélet után, és ez még disztópiás újramesélés is. A borító is iszonyatosan gyönyörű, ez a könyv nálam instant vásárlólistás, szóval nagy reményekkel állok majd neki.

Vicki Pettersson: The Taken (Celestial Blues 1.) – megjelenés: június 12.

A férfi egy bukott angyal. A nő riporter. De együtt kell megoldaniuk egy rémisztő sorozatgyilkosságot, ami mind a halandó és halhatatlan világban pusztít.

Griffin Shaw magánnyomozó volt, de az több mint ötven éve volt, mikor a nyomozóknak még nagy divatja volt… és amikor még ő is életben volt. Most már Centurió, egy angyal, aki átsegíti a többi lemészárolt lelket a túlvilágra. De bár Shaw lehet, hogy angyal… nem éppen szent. Miközben a saját halálának rejtélyes körülményei kísértik, megragadja az alkalmat, hogy bosszút álljon, mikor szemtanúja lesz egy újságíró, Katherine „Kit” Craig megtámadásának.

Egyesítve erejüket, a két valószínűtlen bosszúálló elindulnak megkeresni a gyilkost, aki holttesteket hagy Las Vegason át egészen a halhatatlanok túlvilágába. Ez egy veszélyes út, ami a Bűn városának legsötétebb bugyraiba vezeti őket és egy olyan gonosz összeesküvés közepébe, ami a Strip negyed fényein túl mutat, és mindkettejükkel végezhet.

De a halál nem az egyetlen olyan fenyegetés, amivel Griffinnek szembe kell néznie. Minél közelebb kerül Kithez, annál jobban elbűvöli a halandó bája. Ellen tud állni ennek? Egyáltalán akar-e ellenállni?

Gondolatok: Felnőtt urban fantasy nyomozós könyv angyalokkal. Reményeim szerint lesz olyan izgalmas, mint Keri Arthur vagy Karen Marie Moning, és nem csap át sima, egyszerű ponyvába.

Amy Reed: Crazy – megjelenés: június 12.

Connor tudja, hogy Izzy sosem fog úgy belé szeretni, ahogy ő szereti a lányt. De valahogy mégis a lány beengedte őt az őrült, izgalmas világába, és a bizalmasa lesz. De minél közelebb kerülnek egymáshoz, Connor annál inkább rájön, hogy Izzy jó kedve túlságosan is jó, és hogy a rossz kedve túlságosan is mély. És ez az eget rengető energia, amitől a lány úgy ragyog, egy sokkal sötétebb helyre vezet.

Ahogy Izzy viselkedése egyre vadabb és önpusztítóbb lesz, Connor egyre kétségbeesettebb lesz, hogy megállítsa a lányt. Tudja, hogy nem mentheti meg a fájdalmától… de mi van, ha senki más sem képes erre?

Gondolatok: Amy Reed azonnali olvasólistán van nálam, és nagyon-nagyon várom ezt a könyvet. Nem sok bipolaritással foglakozó könyvet olvastam, de érdekel a téma.

Elizabeth Scott: Living Dead Girl (Élőhalott lány)

2012. június 8., péntek

Hogy akadtam rá: Kedvenc kiadóm adja ki, Goodreads ajánlotta, Nancy-től megkaptam, aki sokat áradozott a könyvről és az írónőről. :)

Úgy általában az egészről: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki nem tudta, hogy milyen jó az élete. Megfizetett érte.
Így látod a helyzeted: Alice Ray-jel lakik, az apjával, aki a lányt otthon tanítja, mert szegény beteg, és hát látszik is rajta, elég sovány. De persze erről a betegségről mindenki tud, hiszen ez egy kis közösség.

Valójában pedig ez történik: A lány neve nem Alice. Ray öt éves korában rabolta el, és azóta is fogva tartja, és olyan dolgokat tesz vele, amit soha senkinek nem szabadna átélnie. Ray csak a nagyon fiatal lányokat szereti, és Alice viszont közelít a tizenötödik életévéhez, hiába is éheztetik, már látszik rajta, hogy öregszik, ami csak egyet jelent, Ray-nek nem lesz többé rá szüksége.

Most fejeztem be ezt a könyvet, és jónak láttam erről most írni, mert később sem fogom a megfelelő szavakat találni rá. Rövid a történet, összesen 170 oldalas, de ennyi idő alatt is Elizabeth Scott kitépte a szívemet és apró darabokra törte, ahogy a főhősét is.

Az elmesélés már különös, hiszen először hozzánk szól a narrátor lány, hogy mi hogyan látnánk az ő helyzetét, mint külső szemlélő, és ezzel már felvesz egy olyan közvetlen stílust, amitől úgy éreztem, hogy Alice velem szemben ül, és nekem meséli el a történetét személyesen. Na ettől csak még jobban a szívembe markolt az egész.

A történetet két idősíkon meséli el Alice, visszaemlékszik az elrablására, mindig „egyszer volt, hol nem volt” motívumot használva, amivel még inkább kiemeli Scott azt, hogy mennyire tagadja magában a főhősünk, hogy volt egy másik, jobb élete is. És közben látjuk a jelent, ahogy a megtört Alice próbál élni.

Ez az a könyv, ami hiába rövid, nem lehet annyira gyorsan olvasni, ahogy szeretnénk, mégpedig a téma miatt. A rövid, tömör mondatokkal és gyönyörű, kegyetlen hasonlatokkal, képekkel Scott közben úgy játszik az olvasó érzelmeivel, mintha mi magunk is átélnénk az egészet. Alice üressége és reménytelensége végig beköltözött az én mellkasomba is, az ő fájdalma az enyém lett, és olyan ritkán éreztem ezt regényeknél!

A téma maga is nehéz: a pedofília és az emberrablás. A pedofília nálam az a téma, ami nagyon nehezen megy, mert mindig felfordul tőle a gyomrom, és noha itt a nemi erőszak jelenetek (amiből te jó ég, mennyi van!) nincsenek leírva részletesen, még a nemi szerv szó sem szerepel, hiszen ifjúsági könyv mégis úgy megviseltek, hogy le kellett tennem a könyvet, visszaszorítanom a könnyeimet, és megedzenem magam a folytatásra.

Elizabeth Scott nem tudom mennyi kutató munkát végezhetett, de az egész beteges dolgot hihetően mutatja be. Hogy az áldozat miként irtja ki magából az érzelmeket, hogy tovább éljen, hiszen, ahogy Alice is megjegyzi, hiába hiszik az emberek, hogy valamit nem képesek túlélni, de sikerül, csak éppen nem jönnek ki jól és lelkileg egészen belőle.

„Mindenhez hozzá tudsz szokni. Azt hiszed, hogy nem, meg akarsz halni. De nem teszed. Nem fogsz. Egyszerűen csak vagy.”

Alice végig fájdalmasan üres, lemondott már mindenről, és olyan fizikai és lelki terrort élt át, ami borzasztó. Noha tényleg a könyv nem részletesen, végig a hideg rázott tőle. Ezenfelül bemutatja, hogy milyen is az, ahogy a társadalom áll ehhez: „Miért nem szólt az áldozat? Miért nem kért segítséget?” Scott pedig választ ad erre, hogy a rettegést a fogva tartók hogyan is használják, illetve, hogy hiába látnak az emberek akár a szomszédjukban olyat, amiről ösztönösen érzik, hogy nincs rendben, lehet, hogy nem fognak szólni, direkt félrenéznek. Vagy pedig a másik eset, hogy észreveszik, hogy a másik ember mennyire megtört, és pont ezért még jobban kihasználják, ha már más is megtette.

Ezzel felvet egy elég elborzasztó gondolatot: mennyire romlott is lehet az emberi lélek. Itt a fogva tartónak is megvan a maga oka, hogy miért a kislányokhoz vonzódik, és ez is rettenetes, és sajnos megeshet akárhol, akármikor. Nem mondja ártatlannak Ray-t az írónő, félreértés ne essék, de ő is volt áldozat, és ezzel felfesti azt a szörnyű képet, hogy erőszak erőszakot szül: esetünkben nemi erőszak nemi erőszakot. Mivel ha egy ember ilyen borzalmas dolgokon esik át, lehet, hogy nem segít rajta semmilyen terápia, és ha túlságosan megtört, túl kevés emberiség maradt benne, betegessé és romlottá válhat annyira a lelke, hogy pont azt teszi, amit vele is, hogy visszaszerezzen valami uralmat az élete felett. Ez kisebb mértékben, de jelen van Alice-ben is: vajon ő belőle is erőszak tevő lesz? Mert ráérez ám az ízére ő is, hogy milyen szédítő érzés, ha másoknak árthat, ahogy neki is. Ezek mellett pedig egyéb apróságokat is látunk a háttérben, például, hogy nem muszáj ahhoz erőszakos tettnek bekövetkeznie ahhoz, hogy valaki megtörjön, és a drogokhoz nyúljon a feledés ködéért.

A könyv és a történet ott ér véget, ahol kell, igazán hatásos lezárást kapunk, és pár percen át, csak ültem fájdalommal a mellkasomban, és kavarogtak bennem az érzések és a gondolatok. Erős idegzettel bíróknak ajánlom a könyvet, vagy akit érdekel a téma. Tényleg nem részletes, és jómagam 14 év felett simán bárkinek a kezébe nyomnám, de annyira sötét és komor hangulata van, hogy nem mindenki fogja bírni. Tökéletes könyv ez, és most már radaromra tettem Elizabeth Scottot.

Kedvenc karakter: Alice

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat, a vége

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból (habár a tartalomhoz illik)

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2008. szeptember 2.

Oldalszám: 170 oldal

David Levithan: Boy Meets Boy (Ha két fiú találkozik)

2012. június 7., csütörtök


Hogy akadtam rá: Szeretem David Levithan írásait és GLBT könyvet kerestem.

Úgy általában az egészről: Paul, Joni és Tony jó barátok, és úgy töltik a hétvégéjüket, ahogy mindig: a táncolva. Ám Paul végre találkozik álmai pasijával, akiről kiderül, hogy az új diák, és ideje lenne már, hogy túllépjen az exén, aki megcsalta, tehát örömmel vág bele az ismerkedés örömeibe. Joni eközben szintén új kapcsolat felé kacsintgat, aminek lehet nem lesz jó vége, és Tony pedig még mindig a túlságosan is vallásos szüleivel próbálja megértetni, hogy melegnek lenni nem rossz dolog.
David Levithantól már két könyvet olvastam, és ez az egyik legismertebb műve, sőt díjnyertes is, no meg GLBT, ezért gondoltam, hogy én ezt akarom. Nem zavart, hogy rövid, mert minden könyv, amit az írótól olvastam nagyon rövid volt, de érzelmes, és megragadott bennem valamit. Na, ez maradt el a Boy Meets Boynál.

Levithan a megszokott stílusát hozza, rövid, lényegre törő mondatok, fiatalos fogalmazás (néhol a normál regény formáit felbontja párbeszédeknél), mégis ami hiányzott nekem az a fanyar, ironikus humor, ami eddig jellemző volt rá. Minden eddigi olvasott könyvébe valahogy belecsempészett olyan vicceket, ami teljesen jó hangulatot teremtett, még a komoly, mentális betegséggel foglalkozó történetébe is. Ezt a könyvet pedig nem lehet máshoz hasonlítani, mint egy bolyhos, kis aranyos plüssállatra, ami annyira cuki, hogy majd belehalsz. Na, ide aztán illene a humor, mégis csak nagyon kevés ilyen sor akadt benne.

A történetről elárultam, hogy nyálas, szívmelengető, aranyos, akár egy unikornis. Nem történik benne semmi, bálunk természetesen van és egy pici tini drámánk, de a fülszöveg ezt is lelövi, pedig jóval a fele után történik a Nagy Fordulópont. És talán ez a könyv legnagyobb gyengesége, hogy hiába jó a mögöttes tartalom, a humor és a történet hiánya miatt le-leraktam, pedig tényleg 200 oldalas sincs, és a vége felé, amikor 10 oldalam volt hátra, inkább nekiálltam tumblrön keresgélni, ennyire nincs még érzelmi magaslat sem.

Márpedig a karakterek jók, és ezért is ajánlanám a könyvet, mert ez kellemes benne. Mindenki összetett és kidolgozott, bár Pault elvét egy olyan hibát, ami miatt én nem tudtam megkedvelni, de Tony, aki küzd azért, hogy elfogadják, hogy meleg, és Infinite Darlene, aki a focicsapat sztárjátékosa és transzvesztita.

A könyv nagy része (nem meglepően) a GLBT témával foglalkozik, méghozzá humorosan. Paul olyan városban lakik, ahol úgy nevezett „meleg utópia” van, tehát mindenki elfogadja őket annak, amik. Vannak itt homoszexuális, biszexuális, transzszexuális karakterek, és persze heteroszexuálisok is. Itt a homoszexuális-heteroszexuális szövetség azért jött létre, hogy ízlésesebb legyen a suli bál, hogy a heterók megtanuljanak rendesen táncolni. És mégis sikerül Levithannak ezt a témát kifejtenie, hogy milyen nehéz ezt beismerni, elfogadtatni a szülőkkel, illetve milyen megbélyegezve lenni a társadalom által. Hogy a biszexuálisokat is, hogy lenézik, mert „nem képesek választani, hogy mit akarnak,” pedig miért ne vonzódhatnának két nemhez is.

Emellett inkább a barátságról szól a könyv, és hogy milyen is az, amikor végre valahára az ember szerelmes, és egyensúlyoznia kell a szerelme és a barátai között. Tony és Paul között igazán szép barátság van, és ezt az összes apró vicces szokásukkal jól ábrázolja Levithan, hogy mennyire is összeszoktak és mennyi emlékük van együtt, és mennyire számíthatnak egymásra. Míg Paul szeretné úgy beosztani az idejét, hogy jusson mindig a barátaira is, addig Joni ennek pont az ellentéte, és ezzel is az új pasija kivívja a baráti körének az ellenszenvét, és ezt is akarja bemutatni a könyv, hogy hogyan kell/lehet alkalmazkodni a szerelmünk barátaihoz.

Természetesen egy halom apróbb jó gondolat is van benne: az exekről, és a velük való bajos kapcsolatokról, a hosszú távú kapcsolatokról, hogy tinédzser korban mennyire furcsának és lehetetlennek tűnhetnek azok, akik már 50 éve házasok, hogy vajon mi a titka annak, hogy egy kapcsolat jól működjön, hiszen mindig is lesz fent is és lent is. És az elmaradhatatlan „tinédzser vagyok, de ki is vagyok én, mit akarok az élettől” kérdés is elhangzik.

Mint mondtam az alapgondolat, a karakterek és a stílus jó, de valami erősen hiányzik, főleg, hogy a végén sincs semmiféle katarzis, a története olyan, mintha a felénél abbamaradt volna, pár fontos kérdésre nem is kapunk választ, ami csak azért zavart, mert a fele könyv például egy problémáról szól, és azt hittem lesz megoldása.

Aki egy kellemes, könnyed, romantikus könyvre vágyik minden egyéb nélkül, annak ajánlom, csak ne várjatok tőle túl sokat.

Kedvenc karakter: Infinite Darlene, Tony

Ami kifejezetten tetszett: a téma

Ami nem tetszett: nem történik semmi, a vége

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Alfred A. Knopf

Kiadás dátuma: 2005. május 10.

Oldalszám: 192 oldal

Emily Brontë: Üvöltő szelek

2012. június 3., vasárnap


Hogy akadtam rá: Nancyvel közös projektunkra válogattam.

Úgy általában az egészről: Lockwood úr házat bérel a kietlen angliai vidéken, és találkozik a földesurával, Heathcliff-fel, akiről először azt hiszi, hogy ugyanolyan kedves és magába zárkózott ember, mint ő maga, de rá kell jönnie, hogy Heathcliff és egész családja egy mogorva társaság, hát még hogy meglepődik, mikor a gazdasszony elmeséli neki a család különös történetét.
Ez az a könyv, amit rengeteg regényben említenek meg, hogy milyen rettentően romantikus, és ehhez hasonlítják magukat a hősök. Ezért arra számítottam, hogy egy kellemes, romantikus történet lesz, mivel sokan bizonygatták, hogy Heathcliff olyan, mint Mr. Darcy, és az írónőt is állandóan Jane Austenhez hasonlítják. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A történet elmesélése is már érdekes, és elsőre engem meg is zavart, ugyanis nem Heathcliff vagy Catherine (akik a főszereplőink) mesélik el a történetet, hanem külső szemlélők, még hozzá E/1-ben! És a kavarodást csak fokozza, hogy Lockwood úrnak mesél Deanné, akinek mesélt Catherine, Heathcliff, és még több más karakter, így visszaemlékezésben a visszaemlékezésben a visszaemlékezés is van. Ez azt vonja maga után, hogy egyrészt néha eléggé kell figyelni, hogy éppen ki beszél, másrészt, hogy előre tudjuk, hogy mi lesz: Vagyis hogy Heathcliff és Catherine nem jönnek össze, hiszen a nő meghalt, és majdnem minden szereplőnk balsorsát látjuk az első jelenetben. Így mondhatnánk, hogy ez unalmas, hiszen tudjuk a végkifejletet, de Brontë pont ezzel éri el az igazán szívbe markoló hatást, elénk tárja, hogy ennek a történetnek rossz vége lesz, tessék, majd bemutatja a szereplőit, akiket megismerünk, megkedvelünk, és szurkolunk nekik, reménykedünk, pedig tudjuk, hogy nem lesz ebből semmi jó.

Nem is tudom, hol kezdhetném, hogy mi tetszett benne igazán, az egész regény annyira remek. A hangulata sötét, két család életét mutatja be az angliai vidéken, és egy balsorsú szerelmet. Heathcliff örökbefogadott gyerek* és míg az apa kivételezik vele, és a család lánya, Catherine odáig van érte, a többiek megvetik és szolgánál is rosszabbul bánnak vele. A történet folyamán, nemcsak Heathcliff-fel példázva, előkerül a téma, hogy a szülői szeretet mennyire fontos és mennyire alappillére az emberi természetnek. Hiszen míg Heathcliff nem kapja meg, és ezért is akar később mindenkin bosszút állni, addig Catherine fiútestvérének, Hindlynek pedig azzal kell megküzdenie, hogy apja szemében nem érhet fel a jövevényhez, és ezért lesz olyan amilyen, ezért viselkedik a fiúval kegyetlenül, ami ismét csak egy ördögi kör, és a gyűlölet még jobban elmélyül. A könyv második fele a főszereplők gyerekeiről szól, (amit innentől Második Generációnak hívok), és náluk is példásan látszik, hogy melyik szereplő milyen lett a szülői szeretettől illetve annak hiányától. Az ifjabbik Heathcliff, aki bármit megtenne apja elismeréséért, Hareton, aki vakon szereti az apafiguráját, mindegy milyen kegyetlenül és igazságtalanul bánnak vele, és az ifjabbik Catherine, akinek az apja teljesen védelmező szeretete a lány naivságát okozza.

Brontë remekül bemutatja, hogy mennyit számít a nevelés és a környezetünk abban, hogy milyen emberré is válunk. Bebizonyítja, hogy bárkiből ki lehet hozni a rossz oldalát, mindegy mennyire ártatlan és naiv gyerekkorában. És érdekes kérdést vet fel ezzel a könyv, hogy végül is hol romlott el ez az egész, miért lett ilyen vége ennek a történetnek, amilyen. Mert bár mindegyik főhősünket lehet negatívan nézni, és talán csak a Második Generációban van általánosan kedvelhető szereplő, mégis én mindenkit szerettem, és megértettem. És pont ettől volt olyan nehéz bárkit is hibáztatni, hogy végül is ki a felelős mindezért. Bár Heathcliff az, aki a legtöbb gonosz dolgot véghezviszi, ő a nagy elrontó erő, mégis számomra teljesen érthető volt, hogy azokkal, akik verték, így viselkedik, noha a bosszú nem éppen kedvező és pozitív dolog, amit a könyv be is bizonyít.

Heathcliff az, akit mindenki kiemel, hogy milyen gonosz, és hogy ő van mindenkire rossz hatással, és való igaz, hogy ő az egyik főmozgató erő, de nem tudom őt tekinteni minden forrásának. Megint mások azt mondják, hogy milyen romantikus hős, és ezzel sem tudok egyetérteni. A fő narrátorunk Lockwood is megjegyzi, hogy azt hitte először, hogy Heathcliff olyan, mint ő maga és visszahúzódó ember, aztán rájön, hogy valami súlyos gond van a másik férfival. Bár igaz, hogy mérhetetlen nagy szerelme az egyik oka, amiért ilyen lett, mégsem tudnám elképzelni, mint ideális férjjelöltet, ahogy sokan tekintenek a karakterére, mindenesetre végig szimpatizáltam vele.

A szerelem az, ami nagyon szépen van ábrázolva az egész könyvben. Több fajta párt látunk, több fajta szerelmet, de persze a középpontban Catherine és Heathcliff áll, akik annyira egyformák, hogy tényleg lelki társak, és ez az erejű szerelem pusztít, nem csak őket, de a környezetükben mindenkit. Lehet ezen tanakodni, hogy ezzel Brontë azt akarta-e bemutatni, hogy akik igazán szerelmesek és összeillenek, azoknak együtt kell lenni, mert különben semmi jó nem sül ki belőle.

Amit különösen szerettem a történetben, hogy a könyv felénél már a Második Generációról szól, akik kiköpött másaik az első generációnak, és egy másik döntéssel másképpen alakulnak az események, és ezzel mutatja be Brontë, hogy lehetett volna más is az eredeti főhőseink történetének vége.

Rengeteget gondolkoztam a könyv közben, minden karaktert elemezgettem magamban, megszerettem őket, beköltöztek a fejembe és velük együtt sétáltam Szelesdombon, szóval nagyon nagy kedvencet avathattam ebben a könyvben. Aki szereti a komor szerelmes történeteket, azoknak mindenképpen ajánlom!

* Tudtátok, hogy van egy olyan teória, miszerint Catherine és Heathcliff testvérek? Úgy igazából?

Megjegyzés: Noha nem tudom, hogy ez sorolható-e mágikus realizmusba, de nagyon tetszett, hogy mindenki mennyire babonás, és állandóak szellemekről, tündérnyilakról és mindenféléről beszélnek.

Kedvenc karakter: Heathcliff (és ifjabbik is), Catherine (és ifjabbik is), Isabelle, Edgar, Hareton

Ami kifejezetten tetszett: a komor hangulat

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 408 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #6

2012. június 2., szombat

Szóval ez a hét nagy dömping könyvmegjelenés terén. Te jó ég! Mellesleg már nagyban elkezdődött a CampNaNoWriMo, ami egy írós verseny, és egy hónap alatt kell megírni egy regényt, így csalok, és a posztot még előtte megírtam, mert sejtéseim szerint élni nem lesz időm. :D

Ez a lista NEM A TELJES KÖNYVHETI MEGJELENÉSI LISTA. Sőt, még csak nem is a teljes heti megjelenési lista, csak azok a könyvek, amik szerény személyemet érintik, amiket meg akarok venni és el akarok olvasni, és épp ezen a héten jelennek meg. FIGYELEM: VEGYESEN TARTALMAZ MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI MEGJELENÉSEKET!


Pár borító még nem készült el a Könyvmolyképző kiadónál, ezek frissítésre kerülnek, amint elérhetőek lesznek.

Elana Johnson: Surrender (Possession 2.) – megjelenés: június 5.

Tiltott szerelem, részegítő hatalom, és az irányítástól való rettegés…

Raine mindig is jó lány volt. Szabadföldön él a szabályok szerint. Végül is az apja szabályai ezek: ő a Direktor. Csakis miatta hajlandó Raine olyan erőt használni, ami olyan veszélyes, hogy senki sem tudhat róla. Még a szobatársa, Vi sem.

Ez mind megváltozik, amikor Raine beleszeret Gunnerbe. Raine-nek minden oka megvan rá, hogy távol maradjon Gunntól, de nem tudja megtenni. Főleg, amikor rájön, hogy milyen kapcsolat is fűzi a fiút Vi szerelméhez, Zennhez. Raine sosem ismert senkit még, akit olyan erősen agymostak volna, mint Vit. Raine apja elvárja tőle, hogy kémkedjen Vi után és mindent jelentsen le neki. De Raine elgondolkozik, hogy vajon mit tudhat Vi, amit az apja annyira titokban akar tartani, és mi történhet, ha segít Vinek emlékezni rá. Még azt is gyanítani kezdi, hogy Vi titkának köze lehet a Szabadföld legújabb foglyához, a lázadó Jag Barque-hoz…

Gondolatok: JAJJ! EZ A KÖNYV! AKAROM MOST AZONNAL! A Possession meglepően negatív hangulattal végződött, és örömömben felsikoltottam, hogy végre egy könyv, ahol nem ül elénk a rózsaszín happy end, ami még inkább zavaró egy disztópiás könyvben. Most új szereplők szemszögén át látjuk az előző rész főhőseinek kalandjait, és nem tudom, mit várok. A megszokott humort, szerethető karaktereket és izgalmat, igen, de remélem, hogy nem lesz minden teljesen boldog a végén, mert én már csak ilyen vagyok.

Catherine Knutsson: Shadows Cast by Stars – megjelenés: június 5.

Kétszáz év múlva a jövőben a vér a legértékesebb áru a bolygón – főleg az ősi emberek vére, mert abban megtalálhatóak olyan antitestek, amik megvédik őket a Pestistől, ami a világ többi részét sújtja.

A tizenhat éves Cassandra Mercredi lehet, hogy immunis a Pestisre, de az nem azt jelenti, hogy biztonságban van – a kormány fegyveres erői keresik fel az ősi vérvonalból származó embereket, hogy leszívhassák a vérüket. Amikor egy ilyen keresőalakulat fenyegeti Cassandra és családja életét elmenekülnek a Szigetre: egy rejtélyes és idillikus helyre, amit a Csapat véd, egy gerillaharcosokból álló különítmény – és egy titokzatos energiamező, ami kint tartja a kívülállókat és a szellemvilágot pedig bent. És bár a falu gyógyítója a szárnyai alá vette, és a törzsfőnök fia pedig a szívébe zárta a lányt, a szellemvilág lényei dühösek, és Cassandrát választották ki, hogy a hangjuk és eszközük legyen…

Egyesítve az Első Emberek legendáit az ismertebb görög mitológiai történetekkel és az Arthur mondakörrel, a Shadows Cast by Stars kísérteties, gyönyörűen megírt történet, ami új életet lehet a régi hagyományokba.

Gondolatok: Annyira izgalmasan hangzik ez a könyv, bár a borítója nekem nagyon nem tetszik. Újabb disztópia-fantasy ötvözet, méghozzá görög mitológiával és Arthur mondakörrel, ami két nagy szerelmem. Nagyon magasra helyeztem a lécet ezzel a könyvvel kapcsolatban, picit kételkedem is benne, hogy felérhet-e tényleg egy ilyen fülszöveghez.

Emmy Laybourne: Monument 14 (Monument 14 1.) – megjelenés: június 5.

„Az édesanyád azt üvölti, hogy le fogod késni a buszt. Látod, ahogy a házad felé tart az utcán. Nem állsz meg, nem öleled meg, és nem mondod neki, hogy szereted. Nem köszönöd meg neki, hogy jó volt veled, kedves és türelmes anya. Persze, hogy nem – leszaladsz a lépcsőn és a sarokhoz futsz.

Csak ha éppen ez a legutolsó alkalom, hogy látod édesanyádat, akkor azt kívánod bárcsak megálltál volna és megtetted volna ezeket. Talán le is késhetted volna azt a buszt.

De a busz szinte száguldott az utcánkon, szóval futottam.”

Tizennégy gyerek. Egy szupermarket. Egy millió dolog, ami rosszul sülhet el.

Emmy Laybourne akciódús első regényében hat középiskolás (van, amelyik népszerű, van, amelyik nem), két nyolcadikos (egy technikai zseni), és hat kisgyerek együtt bent ragad egy szupermarketben, és menedéket építenek maguknak. Míg odakint egy halom egyre szörnyűbb katasztrófa, kezdve a soha nem látott jégesővel a vegyi anyag szennyezésig, úgy tűnik, hogy elpusztítják a világot mindörökre.

Gondolatok: Apokaliptikus, túlélős regény gyerekekkel. Nem egy újdonsült téma, de még mindig vonz, és még mindig hiszek benne, hogy találok egy jó apokaliptikus, ifjúsági regényt. Mivel ez nem vírusos, hanem természeti katasztrófás, így elég nagy reményekkel állok hozzá, hiába rövid és sorozat is.

Annabel Monaghan: A Girl Named Digit – megjelenés: június 5.

Farrah „Digit” Higgins lehet, hogy ősszel az MIT-ra megy, de ez a los angelesi zseni maga mögött hagyta a kocka énjét, hogy végre beilleszkedhessen a népszerűek közé a Santa Monicai Gimnáziumban és végre tényleg élvezhesse az utolsó évét a suliban. De amikor Farrah, a Kaliforniai Egyetem egyik matek professzorának lánya, mit sem sejtve megfejti egy terrorista csoport számsorozatát, az eddig eseménytelen utolsó gimis éve egyből érdekesebbé válik. Hamarosan már ő maga nyomoz az ügyben, menekül a terroristák elől, és a saját elrablását teteti – míg közben megpróbálja meggyőzni a fiatal, szexi FBI ügynököt, hogy vegye komolyan. Na, ennyit arról, hogy idén elvegyül a többiek között…

Gondolatok: Kémes, humoros, kellően bugyuta, egy nyári olvasmánynak tűnik, kémkedéssel. :D Mi kéne még?

C. J. Omololu: Transcendence – megjelenés: június 5.

Amikor egy látogatás során a londoni Towerban egy mindent elsöprően valós látomást idéz elő, egy olyan lefejezésről, ami évszázadokkal ezelőtt történt, Cole Ryan attól fél, hogy kezd megőrülni. Egy titokzatos fiú, Griffon Hall érkezik a segítségére, de az azonnal elkezdődő kapcsolatuk intimitása az emlékek gátját még szélesebbre tárja.

Ahogy az érzelmei egyre nőnek, Griffon felfedi, hogy mindketten az Akhet tagjai – egy elit csoporté, akik emlékeznek múltbéli emlékekre és az összegyűjtött bölcsességet a világ javára fordítják. De nem minden Akhet altruista, és egy rossz útra tért tag Cole-t akarja, hogy bosszút állhasson a közös múltjukon. Most, hogy ilyen nagy veszélybe került, Cole-nak össze kell rakni a kirakós darabkáit a számos életéből. Amire rájön, tönkreteheti a jövőjét Griffonnal, de az egyetlen megoldás, hogy mindkettejüket megmentse az, ha kockára teszi a szerelmüket. Teli veszéllyel, romantikával és intrikával, a Transcenence új életet lehel a régóta elgondolkoztató kérdésbe: Mihez kezdenél, ha többször élhetsz?

Gondolatok: Jajj, reinkarnációs szerelem. Akarom, hogy végre-valahára ebből a témából is találjak jót. Nem várok sokat ettől a könyvtől, talán egy kis délutáni kikapcsolódást, főleg a borító miatt sem várok nagy minőséget, de a téma miatt nem tudok elmenni a könyv mellett.


Elizabeth Scott: Miracle – megjelenés: június 5.

Megan egy csoda. Legalábbis mindenki ezt mondja. Mivel túlélt egy repülőgép balesetet, amiben mindenki más meghalt, Megan tudja, hogy hálásnak kéne lennie azért, hogy él. De az igazság az, hogy nem érzi magát csodának. Igazából nem érzi magát semminek. Aztán lassanként visszatérnek az emlékei a balesetről.

Fél és egyedül van, Megan nem tudja, hogy kihez forduljon. A környezete képtelen – vagy csak nem akarja – őt másnak látni, csakis Csoda Megannak. Mindenki ilyen, kivétel Joe, a gyönyörű szomszéd fú, akinek tragikus múltja és titkai vannak. Megan csak annyit akar az élettől, hogy menjen vissza a régi kerékvágásba, de minél jobban megpróbál megfelelni mindenkinek, annál rosszabbul érzi magát. És most talán túl gyorsan zuhan, hogy bárki megmentse…

Gondolatok: Nem olvastam még az írónőtől, de sok jót hallottam róla, szóval egy komoly, gyásszal és egyébbel foglalkozó könyvet várok, de azért remélem, hogy nem lesz a romantikán a hangsúly.


M. J. Scott: Blood Kin (The Half-Light City 2.) – megjelenés: június 5.

Képzelj egy várost, ami fel van osztva. Egy várost, ahol az emberek és a tündér mágia vonakodva, de a vámpír Vérek és az alakváltó Szörnyetegek mellett él. Egy várost, ahol a törékeny béke, amit egy egyezség tart fenn, ami a négy faj törvényeit meghatározza… egy egyezség, ami napról napra egyre gyengébb lábakon áll.

Nem terveztem azt, hogy tolvaj és kém leszek. De elég kevés választása van egy Tündér nagyúr félvér lányának. Az apám elhagyott engem, de legalább örököltem tőle egy kis mágiát, és a varázslatokkal és a bűbájokkal olyan jól bánok, hogy jobb vagyok, mint bárki titkok felderítésében, amit mások rejtegetni akarnak. És most a városnak sok titka van. És akiket érdekel, az jól fizet…

Sosem számítottam rá, hogy a város azon részében, ahol élek Keresztes Lovagokba botlok. Guy DuCaine eltökélt a munkája, a becsület és a hűség iránt – mindezek rám nem jellemzőek. Lehet, hogy nem csak a gyanút ébresztettem fel benne, de ő a Rendhez tartozik és az emberi világba. Szóval amikor árulás és erőszak fenyegeti mindkettők fajtáját, lehet, hogy csak az, hogy megtanuljunk egymásban bízni, fog minket megmenteni.

De még ha egy kém és egy szent lovag tudnak is együtt dolgozni, a békéhez való utat nehéz lesz megtalálni…

Gondolatok: A csodálatos pornó 2. része. Igazság szerint, ha a világkidolgozásra és a helyesírásra több figyelmet fordított volna az írónő, mint a mágikus orgazmusokra, akkor lehetne jó könyv is. Itt már a fülszöveggel is akadnak gondjaim, de a maga szent pasi, badass csaj felállás nem áll tőlem messze. Azért hátha fejlődött Scott egy év alatt.

Sarah Wylie: All These Lives – megjelenés: június 5.

A tizenhat éves Dani meg van arról győződve, hogy kilenc élete van. Gyerekként már kétszer élve kikerült olyan helyzetből, ahol meg kellett volna halnia. De Dani ikertestvére, Jena, nem ilyen szerencsés. Rákos és talán még ezt az egy életét sem képes megtartani. Dani apja tagadásban van. Az édesanyja megpróbálja összeszedni magát és bebizonyítani, hogy minden normális. És Jena pedig szépen lassan haldoklik. Hogy ezzel megküzdjön, Dani eldönti, hogy megszabadul a felesleges életeitől. Talán majd az univerzum visszaveszi őket, és másnak adja, valaki olyannak, aki jobban akar élni, mit ő maga. Valaki olya, mint Jena. De amikor Dani már nem bírja tovább, rá kell jönnie egy rettentő dologra. Talán nincs is kilenc élete. Talán mindig is csak egy volt neki.

Gondolatok: Gyönyörű borító, és milyen téma! Komoly is, talán fantasy is, vagy csak a főhős képzelődik? Na, pont ilyen könyvekre vágyok én! És nagyon szeretném, ha felérne az egekben lévő lécig, amit ennek állítottam.


Cyn Balog: Tündérszerelem – megjelenés: június 7.

Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen – teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy „tökéletes” szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.

Gondolatok: Igazság szerint ezzel azóta szemezek, hogy 2-3 éve bereklámozták a Vörös Pöttyös újságban, azóta pedig megtudtam, hogy Cyn Balog jó barátnője az egyik kedvenc írómnak, Amanda Grace-nek, és én úgy vagyok vele, hogy az íróbarátnők könyvét mindig elolvasom. Tündéres, romantikus, nem sokat várok, de hátha megint alkotnak a tündérekkel valami kellemeset.

Laurell K. Hamilton: Végzetes Flört (Anita Blake 18.) – megjelenés: június 7.

Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.

Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól.

Gondolatok: ANITA BLAKE HARDCORE FANATIKUS VAGYOK! Az sem zavar, ha majd hatvan éves néniként is ezt fogom olvasni.


Lauren Kate: Kín (Fallen – Kitaszítva 2.) – megjelenés: június 7.

Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő Fallen (Kitaszítva) sorozat második könyve..., melyben a szerelem mindent túlél.

Gondolatok: Angyalokat akarok, érzelmeket, meg értelmet és történetet. Nem tudom, hogy mit fogok kapni, de A BORÍTÓ!

Claire Merle: The Glimpse – megjelenés: június 7.

A közeljövőben a társadalom elkülönül aszerint, hogy hajlamosak-e az emberek genetikailag a mentális betegségekre. A tizenhét éves Ana eddig a Tiszták kiváltságos életét élte, mert elhibázták a DNS tesztjét. Amikor erre a hatóságok rájönnek, akkor szembe kell néznie azzal, hogy kitagadják a Gyülekezetből, ez olyan sors, amit csak az a tény enyhít, hogy már odaígérték a Tiszta fiúnak, Jasper Taurellnek.

Jasper gazdag és befolyásos családból származik és Ana állapota ellenére a lánnyal akar lenni. A hatóságok vonakodva bár, de haladékot adnak Anának. Ha a 18. születésnapja előtt hozzámegy Jasperhez, akkor maradhat a Gyülekezetben, amíg a betegsége meg nem jelenik. De ha Jasper meggondolja magát, akkor száműzik az Őrültek közé. Ahogy Ana esküvője és a születésnapja egyre közelebb kerül, reménykedik abban, hogy valami megmenti majd a Város rémségeitől és a „normális” élettől. De aztán Jasper eltűnik.

Mivel azt hiszik, hogy Jaspert egy különös szekta rabolta el, akikkel a hatóságok nem fognak foglalkozni, Ana kiszökik a jól őrzött Gyülekezetből, hogy ő maga keresse meg a fiút. A keresése közben eljut a társadalom aljához és az emberi lélek mélyére. Ahogy egyre mélyebbre ás Jasper eltűnésének ügyében, olyan pusztító horderejű igazságokat, ami semmisé tesz mindent, amiben eddig hitt, de megtanul úgy szeretni is, mint még soha.

Gondolatok: Igen vegyesek ezzel az érzelmeim, ahogy a kinti bloggereknek is. Disztópia + mentális betegség = EZ AZ! De… de nem tudom, hogy mennyit tud vajon ez az írónő a mentális betegségekről, noha persze mondhatjuk, hogy az állam ott abban a felépített világban kijelenti, hogy genetikából ezt meg lehet állapítani, hogy ki hajlamos rá. Ami nem teljesen igaz felvetés, mert nem csak genetikai dolgokon múlik ez. Mindenesetre én azért megpróbálkozom ezzel a könyvvel, mert hátha csak az amerikaiak értették félre. (:D Volt erre is példa.)

Karen Marie Moning: Rossz Hold kelt fel (Tündérkrónikák 4.) – megjelenés: június 7.

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni. MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, de rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál. A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt. Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott. Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen. Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte? Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat? Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?

Gondolatok: Még nem olvastam el a harmadik részt sem, bár lehet, mikor ezt a posztot kiteszi az automatikus ütemező, már olvastam, ki tudja, milyenek a szeszélyeim, DE A LÉNYEG! Tündérkrónikák 4. rész, amit hála az égnek a Kelly kiadótól átvett a Cor Leonis kiadó. Örvendjünk Moning fanok!


Alyson Noel: Night Star – A szerencsecsillag (Halhatatlanok 5.) – megjelenés: június 7.

A legjobb barátból lesz a legkomiszabb ellenség. Mindent tud rólad: a titkaidat, a gyengéidet, és hogy mi fáj a legjobban.
Haven bosszút akar állni Roman haláláért, Evert hibáztatja, és kérlelhetetlen. Hogy legyőzhesse, Ever el kell gondolkodjon: megéri a győzelem, ha a barátját Árnyvidék sötétségébe kell taszítania? Miután évszázadokig küzdöttek azért, hogy együtt lehessenek, ismét csak egy hajszálon függ a szerelmük. Szörnyű titokra derül fény, és Ever felteszi magának a kérdést: lehet, hogy mégsem Damen a neki rendelt férfi?
„Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek."

Gondolatok: Az agysejtek irtás folytatódik! Avagy hogyan lehet egy nagyszerű első részt elrontani öt rossz résszel! Juhú! Mazochisták előnyben, nyugalom, már csak ez, meg még egy rész van hátra ÉS VÉGE! Amúgy meg legkomiszabb ellenség? MEG AKAR ÖLNI ÉS AZ KOMISZ? Hujjujj, el se tudom képzelni, hogy mi kell ide, hogy „halálos ellenség” legyen valakiből.

Oláh Gábor: Holnap más leszek – megjelenés: június 7.

A tizenhét éves Nórát pszichológushoz küldik a szülei, mert több napra meglógott otthonról, és bár ennek komoly okát nem is sejtik, érzik, hogy valami nem stimmel vele. Nórának a pszichológusnál elhangzó szavai vezetik be az olvasót egy érzékeny, gondolkodó lány lelkivilágába.
Oláh Gábor - akinek már több regénye jelent meg a Noran és a Novella kiadóknál - első ifjúsági témájú könyve egy mai magyar tinédzser tipikus gondjairól számol be rendkívüli beleérzéssel és humorral.

Gondolatok: VÉGRE! ERRE VÁGYTAM! Tényleg, végre egy ilyesfajta magyar könyv, nagyon sokat várok ám ettől. Remélem, hogy nem annyira igaz a reklám, mint a Szent Johanna Gimire (mert az aztán nem egy valós gyerekekről szóló történet). Szeretnék végre egy komoly témás könyvet magyar helyszínnel, magyar statisztikákkal és magyar esélyekkel, helyzetekkel.

Aprilynne Pike: Illúziók (Laurel 3.) – megjelenés: június 7.

Laurel tavaly óta nem találkozott Tamanival; akkor arra kérte a fiút: engedje el. Bár még mindig sajgott a szíve, biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Davidet választotta. De amikor az élet végre visszatér a normális kerékvágásba, Laurel felfedezi, hogy ismét harcolnia kell egy ismeretlen ellenféllel. Újra Tamanihoz kell fordulnia védelemért és jótanácsért, mert az Avalont fenyegető veszély nagyobb annál, mint amit a tündérek valaha is képzeltek volna. Most először Laurel nem lehet biztos abban, hogy ők kerülnek ki győztesen.

Gondolatok:

Lissa Price: A testbérlők (A testbérlők 1.) – megjelenés: június 7.

A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Lissa Price idei szenzációja az év legígéretesebb ifjúsági sci-fije, amit a stílus minden rajongójának ajánlunk.

Gondolatok: Disztópia, szóval minden egyéb elővigyázatosság nélkül repült a „muszáj megszereznem” listára. Még akkor szemeztem vele, hogy megjelent volna angolul, erre Agave máris lecsapott rá, amit jó jelnek tekintek. NEM rémítenek el a külföldi rossz kritikák, jó lesz és kész! :D

Maggie Stiefvater: Lament (A tündérek könyve 1.) – megjelenés: június 7.

Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?
A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket.
Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.
Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

Gondolatok: Rengetegen szeretik, imádják Stiefvater, és ajánlották is nekem sokszor. Kivéve a barátnőim, mert nem akarták hallani, ahogy darabokra szedem a Shivert, íme, a kompromisszum: tündérekkel jól megvagyok és meglátom, hogyan ír Stiefvater.

A poszt a Magyar Könyves Blogger Rovatok miatt készült el. További friss megjelenésekért, látogassatok el FantYAstic Volumes oldalára. :)


Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.