Ugrás a fő tartalomra

2012-ben fogyni fogok, legalábbis várólista szinten

Ismét december, és ismét Várólista csökkentés. Noha idén nem sikerült kiolvasnom, amiket kiválasztottam, nem adom fel. Persze, Lobo, a kihívás kedves szervezője, figyelmeztetett mindenkit, hogy csináljunk alternatív polcot, én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem, mert akkor az életben rá nem veszem magam, hogy az adott könyveket tényleg el is olvassam. Nem szeretek magamnak kiskaput hagyni, mert általában ki is használom őket.

Idén kettő (igazából három) lista csökkentősre jelentkeztem, az egyik a Könyvmolypárbaj, a másik pedig a képen is látható Lobo-féle Várólista csökkentés. Így elvileg 22 könyvet biztos el kell olvasnom, ami nem új megjelenés, és már több mint féléve tologatom őket.

Idén úgy gondoltam, bemutatom a listát. Szóval, kezdjük a Könyvmolypárbajjal:


A True Bloodtól féltem, egyrészt a Twilightos hasonlítgatás miatt, és akkor épp megcsömörlöttem a Twilight-copyktól, mikor a kezem közé került a könyv, de az egyik barátnőm, Kikissz, úgy gondolta, hogy rá kell beszélnie, és utána egy nagyon kedves molytól megkaptam az első részt. Szóval jövőre én is belevágok ebbe a sorozatba. Az Üvöltő szelek a klasszikus projektre megy, ahogy Orwell is. Míg Orwellt már elkezdtem régen olvasni, csak valamiért abbamaradt, és tudom, hogy kedvencem lesz, addig az Üvöltő Szelek a sok más könyvbeli utalás miatt került fel a listára. Lisa Schroeder: The Day Before azért került fel, mert már rég szemezek Lisa Schroeder könyveivel és hát, valljuk be, az I heart you, you haunt me-val is már felkerült a kedvenc írók listájára. A Raven leginkább a borítója miatt került fel, félek, hogy átlag fantasy lesz, méghozzá break táncosokkal. A Burn Bright disztópiás regény, azonnal ment a listámra, mindenféle fülszövegolvasás nélkül (lassan a disztópiás regényeket is el kell kezdenem szűrni, amiket kifogok mostanában...). A Die for Me-ról epikusan rossz kritikákat olvastam, a borító miatt vacilláltam legelőször, mert túl szép volt, hogy igaz legyen, és nagyon úgy tűnik, hogy ez is csak MM könyv lesz, de hé, a szerelmes zombikból sosem elég. :D Az utolsó két könyv pedig az Ethical Vampires sorozat kötetei, kíváncsi vagyok, itt milyenek lesznek a vámpírok.


És íme a 12-es listám. Becca Fitzpatrick Csittje, amit sokan kerestek már rajtam, és tavaly június óta olvasom. (Hurrá!) Talán ez majd motivál arra, hogy végre végezzek vele. Lisa Schroeder többi könyve értelemszerű. A Starcrossed elvileg görög mitológiás YA fantasy. :DDD Hallom a nevetéseteket előre, ugyanis a The Goddess Test és a Siren's Storm után, előre félek ettől is, főleg, hogy elvileg ez is elég gagyi regény hírében áll. A Born at Midnight szintén érdekelt, de nagyon hátra került a listámon, valamilyen laza YA fantasyra számítok. Nagyon sok elvárásom nincs. Orwell, Austen klasszikus projektre, meg kellett valami olyan, amiről biztosan sejtem, hogy el fogja nyerni a tetszésemet. David Levithan Boy Meets Boya és az Annie on My Mind a GLBT könyvek szellemében kerültek fel, és a The Bell Jar és a Girl, Interrupted pedig a mentális betegségek miatt. Igyekeztem választékosan szedegetni az áldozataimat, mert szerintem idén azt rontottam el, hogy túl sok mazochista könyvet és laza sztorit tettem fel, amihez egy idő után már nincs hangulatom. Reméljük a legjobbakat 2012-re!

Megjegyzések

  1. Hajrá, Gigi, én is benne vagyok mind a két kihívásban! ;) Remélem, sikerül majd mindent időben elolvasnom, a Könyvmolypárbajjal mindenesetre jól haladok.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség