Úgy általában az egészről: Cassie új lappal indulhat Seattle-ben, mikor odakötöznek. Senki nem tudja, hogy ahol régebben laktak egy átlagos, szürke kisegér volt, akire nem figyeltek oda. Most végre úgy tűnik, hogy kitűnő iskolai eredményeivel talán beilleszkedhet az okos lányok közé, de döntés elé állítja az élet. Ugyanis egyszer csak az ebédlőben odamegy hozzá Alex, aki egy menő és merész csaj. Cassie, aki szeretetre éhes, mert a szülei nem figyelnek rá és megvan a maguk problémája, belemegy, hogy vele barátkozik. Csak azt nem tudja, hogy ez droghoz, partikhoz, alkoholhoz és szexhez vezet, és ennél már csak egyre lejjebb van, senki nem fog rajta segíteni.
Amy Reed első könyve ez, én a második regényét, a Cleant
olvastam előbb, ami egy elvonón játszódik, és hát, szépen beszél a komoly
témákról, de elég boldog vége lett, ezért itt se vártam mást, mint egy kis
filozófiát, ami segít nekünk az életben. NEM EZT KAPTAM!
A történet hangulata elkeserítő és nyomasztó, ahogy Cassie-t
már a 20. oldalon szexuálisan zaklatják, és ahogy egyre inkább magába fordul a
lány, hiszen úgy érzi, nincs remény, és sajnos ez a könyv nem ad semmiféle jó
érzést. Sok dologgal foglalkozik a könyv, bemutatja, hogy mindenkinek van
problémája, ha kisebb, ha nagyobb, de senkinek sem jó. Hiszen van itt
öngyilkosságot elkövetett apa (Alexé), van itt szociopata báty, alkoholista
anya (nem is egy), szétbomló házasságok, meghalt szülők. Azt mutatja be, hogy
akár egy kis közösségben mindenki lehet törött, és nem lehet mindenkit
feltétlenül megjavítani.
A fogalmazás is csak ad egy löketet, hiszen az egész inkább
egy gondolathalmaz, nem egy szépen, ékesen megfogalmazott irodalmi mű, de pont
ettől lesz őszinte, hihető, és még jobban elénk tárja Cassie érzéseit. Egy
ideig vele süllyedünk az érzéketlenségbe, nem tudom hány embernek ismerős ez az
állapot, amikor inkább semmit sem akarunk érezni, és kikapcsoljuk az egész
világot, ezt Reed nagyon jól ábrázolja, de közben azért ott van, hogy Cassie
mennyire vágyik arra, hogy valakinek fontos legyen. Nem nagyon, csak legalább
elfogadják, ezért képes akár odaadni magát egy fiúnak, akit nem is szeret, nem
is élvezi vele a szexet, de legalább ezért szóba állnak vele. (Itt jegyezzük
meg, a főhős 13 éves.)
Ahogy említettem, rengeteg dologgal foglalkozik Reed, és
sikerül bemutatnia mindent: öngyilkosság, alkohol-, drog- és gyógyszerfüggőség,
öncsonkítás, étkezési zavarok, nemi erőszak, bántalmazás minden más formája,
legyen az kapcsolatban szóbeli (Cassie kapcsolata) vagy fizikális (Alex és
Sarah).
De mégis miután bejött Sarah karaktere, úgy éreztem, hogy ez
nem is Cassie története, nem róla szól ez a könyv, hanem Sarah-ról. Annyira
erős az ő karaktere, hogy mindenkit a háttérbe szorít és a története könnyeket
csalt a szemembe, és nem csak az én szívemet érintette meg, hanem Cassie-t is,
aki rájött, hogy talán mégis jó dolog érezni.
Rövid könyv ez is, mégis 250 oldalban képes teljesen
lehangolni, és ez a tipikus egy szuszra elolvasós könyv, ahol az ember remél és
remél, hogy majd minden jó lesz. Nem mondanám, hogy tipikus vége van, az utolsó
fejezet az, ami igazán a szívembe döfte a kést, mivel Cassie egy karakternek
mesél, de úgy, hogy közben egy filmhez hasonlítja az életét, hiszen neki is
annyira szürreális, hogy 13 évesen, hova süllyedt. (A filmes hasonlatok végig
ott vannak a könyvben, hogy jelenleg épp minek látja az életét Cassie, amiért
bónusz pont jár Reednek, mert ezzel emelte ki, hogy bizony, amit a filmeken
látunk, és azt hisszük, hogy nem történhet meg senkivel a való életben, bizony,
előfordulnak.) És, hogy még inkább összefacsarja a szívünket, felveti, hogy mi
lett volna, ha nem így történtek volna az események…
Reednek sikerült elérnie, hogy teljesen érzelmileg magával
ragadjon a regény, és ezek után még jobban várom a következő regényét, még ha
csak romantikus történet is lesz, semmi komoly dologgal. Nem mondanám, hogy ezt
ajánlom mindenkinek, csak azoknak, akik egy kis szomorú történetre vágynak.
Kedvenc karakter: Sarah
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a vége
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2010. október 5.
Oldalszám: 256 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése