Ugrás a fő tartalomra

Amy Reed: Beautiful (Gyönyörű)

Hogy akadtam rá: Ellen Hopkins ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Cassie új lappal indulhat Seattle-ben, mikor odakötöznek. Senki nem tudja, hogy ahol régebben laktak egy átlagos, szürke kisegér volt, akire nem figyeltek oda. Most végre úgy tűnik, hogy kitűnő iskolai eredményeivel talán beilleszkedhet az okos lányok közé, de döntés elé állítja az élet. Ugyanis egyszer csak az ebédlőben odamegy hozzá Alex, aki egy menő és merész csaj. Cassie, aki szeretetre éhes, mert a szülei nem figyelnek rá és megvan a maguk problémája, belemegy, hogy vele barátkozik. Csak azt nem tudja, hogy ez droghoz, partikhoz, alkoholhoz és szexhez vezet, és ennél már csak egyre lejjebb van, senki nem fog rajta segíteni.

Amy Reed első könyve ez, én a második regényét, a Cleant olvastam előbb, ami egy elvonón játszódik, és hát, szépen beszél a komoly témákról, de elég boldog vége lett, ezért itt se vártam mást, mint egy kis filozófiát, ami segít nekünk az életben. NEM EZT KAPTAM!

A történet hangulata elkeserítő és nyomasztó, ahogy Cassie-t már a 20. oldalon szexuálisan zaklatják, és ahogy egyre inkább magába fordul a lány, hiszen úgy érzi, nincs remény, és sajnos ez a könyv nem ad semmiféle jó érzést. Sok dologgal foglalkozik a könyv, bemutatja, hogy mindenkinek van problémája, ha kisebb, ha nagyobb, de senkinek sem jó. Hiszen van itt öngyilkosságot elkövetett apa (Alexé), van itt szociopata báty, alkoholista anya (nem is egy), szétbomló házasságok, meghalt szülők. Azt mutatja be, hogy akár egy kis közösségben mindenki lehet törött, és nem lehet mindenkit feltétlenül megjavítani.

A fogalmazás is csak ad egy löketet, hiszen az egész inkább egy gondolathalmaz, nem egy szépen, ékesen megfogalmazott irodalmi mű, de pont ettől lesz őszinte, hihető, és még jobban elénk tárja Cassie érzéseit. Egy ideig vele süllyedünk az érzéketlenségbe, nem tudom hány embernek ismerős ez az állapot, amikor inkább semmit sem akarunk érezni, és kikapcsoljuk az egész világot, ezt Reed nagyon jól ábrázolja, de közben azért ott van, hogy Cassie mennyire vágyik arra, hogy valakinek fontos legyen. Nem nagyon, csak legalább elfogadják, ezért képes akár odaadni magát egy fiúnak, akit nem is szeret, nem is élvezi vele a szexet, de legalább ezért szóba állnak vele. (Itt jegyezzük meg, a főhős 13 éves.)

Ahogy említettem, rengeteg dologgal foglalkozik Reed, és sikerül bemutatnia mindent: öngyilkosság, alkohol-, drog- és gyógyszerfüggőség, öncsonkítás, étkezési zavarok, nemi erőszak, bántalmazás minden más formája, legyen az kapcsolatban szóbeli (Cassie kapcsolata) vagy fizikális (Alex és Sarah).

De mégis miután bejött Sarah karaktere, úgy éreztem, hogy ez nem is Cassie története, nem róla szól ez a könyv, hanem Sarah-ról. Annyira erős az ő karaktere, hogy mindenkit a háttérbe szorít és a története könnyeket csalt a szemembe, és nem csak az én szívemet érintette meg, hanem Cassie-t is, aki rájött, hogy talán mégis jó dolog érezni.

Rövid könyv ez is, mégis 250 oldalban képes teljesen lehangolni, és ez a tipikus egy szuszra elolvasós könyv, ahol az ember remél és remél, hogy majd minden jó lesz. Nem mondanám, hogy tipikus vége van, az utolsó fejezet az, ami igazán a szívembe döfte a kést, mivel Cassie egy karakternek mesél, de úgy, hogy közben egy filmhez hasonlítja az életét, hiszen neki is annyira szürreális, hogy 13 évesen, hova süllyedt. (A filmes hasonlatok végig ott vannak a könyvben, hogy jelenleg épp minek látja az életét Cassie, amiért bónusz pont jár Reednek, mert ezzel emelte ki, hogy bizony, amit a filmeken látunk, és azt hisszük, hogy nem történhet meg senkivel a való életben, bizony, előfordulnak.) És, hogy még inkább összefacsarja a szívünket, felveti, hogy mi lett volna, ha nem így történtek volna az események…

Reednek sikerült elérnie, hogy teljesen érzelmileg magával ragadjon a regény, és ezek után még jobban várom a következő regényét, még ha csak romantikus történet is lesz, semmi komoly dologgal. Nem mondanám, hogy ezt ajánlom mindenkinek, csak azoknak, akik egy kis szomorú történetre vágynak.

Kedvenc karakter: Sarah

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a vége

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. október 5.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige