Ugrás a fő tartalomra

Amy Reed: Beautiful (Gyönyörű)

Hogy akadtam rá: Ellen Hopkins ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Cassie új lappal indulhat Seattle-ben, mikor odakötöznek. Senki nem tudja, hogy ahol régebben laktak egy átlagos, szürke kisegér volt, akire nem figyeltek oda. Most végre úgy tűnik, hogy kitűnő iskolai eredményeivel talán beilleszkedhet az okos lányok közé, de döntés elé állítja az élet. Ugyanis egyszer csak az ebédlőben odamegy hozzá Alex, aki egy menő és merész csaj. Cassie, aki szeretetre éhes, mert a szülei nem figyelnek rá és megvan a maguk problémája, belemegy, hogy vele barátkozik. Csak azt nem tudja, hogy ez droghoz, partikhoz, alkoholhoz és szexhez vezet, és ennél már csak egyre lejjebb van, senki nem fog rajta segíteni.

Amy Reed első könyve ez, én a második regényét, a Cleant olvastam előbb, ami egy elvonón játszódik, és hát, szépen beszél a komoly témákról, de elég boldog vége lett, ezért itt se vártam mást, mint egy kis filozófiát, ami segít nekünk az életben. NEM EZT KAPTAM!

A történet hangulata elkeserítő és nyomasztó, ahogy Cassie-t már a 20. oldalon szexuálisan zaklatják, és ahogy egyre inkább magába fordul a lány, hiszen úgy érzi, nincs remény, és sajnos ez a könyv nem ad semmiféle jó érzést. Sok dologgal foglalkozik a könyv, bemutatja, hogy mindenkinek van problémája, ha kisebb, ha nagyobb, de senkinek sem jó. Hiszen van itt öngyilkosságot elkövetett apa (Alexé), van itt szociopata báty, alkoholista anya (nem is egy), szétbomló házasságok, meghalt szülők. Azt mutatja be, hogy akár egy kis közösségben mindenki lehet törött, és nem lehet mindenkit feltétlenül megjavítani.

A fogalmazás is csak ad egy löketet, hiszen az egész inkább egy gondolathalmaz, nem egy szépen, ékesen megfogalmazott irodalmi mű, de pont ettől lesz őszinte, hihető, és még jobban elénk tárja Cassie érzéseit. Egy ideig vele süllyedünk az érzéketlenségbe, nem tudom hány embernek ismerős ez az állapot, amikor inkább semmit sem akarunk érezni, és kikapcsoljuk az egész világot, ezt Reed nagyon jól ábrázolja, de közben azért ott van, hogy Cassie mennyire vágyik arra, hogy valakinek fontos legyen. Nem nagyon, csak legalább elfogadják, ezért képes akár odaadni magát egy fiúnak, akit nem is szeret, nem is élvezi vele a szexet, de legalább ezért szóba állnak vele. (Itt jegyezzük meg, a főhős 13 éves.)

Ahogy említettem, rengeteg dologgal foglalkozik Reed, és sikerül bemutatnia mindent: öngyilkosság, alkohol-, drog- és gyógyszerfüggőség, öncsonkítás, étkezési zavarok, nemi erőszak, bántalmazás minden más formája, legyen az kapcsolatban szóbeli (Cassie kapcsolata) vagy fizikális (Alex és Sarah).

De mégis miután bejött Sarah karaktere, úgy éreztem, hogy ez nem is Cassie története, nem róla szól ez a könyv, hanem Sarah-ról. Annyira erős az ő karaktere, hogy mindenkit a háttérbe szorít és a története könnyeket csalt a szemembe, és nem csak az én szívemet érintette meg, hanem Cassie-t is, aki rájött, hogy talán mégis jó dolog érezni.

Rövid könyv ez is, mégis 250 oldalban képes teljesen lehangolni, és ez a tipikus egy szuszra elolvasós könyv, ahol az ember remél és remél, hogy majd minden jó lesz. Nem mondanám, hogy tipikus vége van, az utolsó fejezet az, ami igazán a szívembe döfte a kést, mivel Cassie egy karakternek mesél, de úgy, hogy közben egy filmhez hasonlítja az életét, hiszen neki is annyira szürreális, hogy 13 évesen, hova süllyedt. (A filmes hasonlatok végig ott vannak a könyvben, hogy jelenleg épp minek látja az életét Cassie, amiért bónusz pont jár Reednek, mert ezzel emelte ki, hogy bizony, amit a filmeken látunk, és azt hisszük, hogy nem történhet meg senkivel a való életben, bizony, előfordulnak.) És, hogy még inkább összefacsarja a szívünket, felveti, hogy mi lett volna, ha nem így történtek volna az események…

Reednek sikerült elérnie, hogy teljesen érzelmileg magával ragadjon a regény, és ezek után még jobban várom a következő regényét, még ha csak romantikus történet is lesz, semmi komoly dologgal. Nem mondanám, hogy ezt ajánlom mindenkinek, csak azoknak, akik egy kis szomorú történetre vágynak.

Kedvenc karakter: Sarah

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a vége

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. október 5.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d