Ugrás a fő tartalomra

Keri Arthur: Darkness Rising (Közeleg a sötétség)


Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: A történet egy hónappal az első rész után folytatódik: Risa úgy ahogy feldolgozta az édesanyja halálát, de persze még mindig meg akarja bosszulni, ki akarja deríteni, hogy ki felelős ezért a szörnyű tettért. Mikor Risát sebezhetővé tette a gyász, Madeline Hunter, az Igazgatóság és a vámpírtanács vezetője megkereste és alkut kötött vele, hogy mindenben Risa segítségére áll a gyilkossági nyomozásban, ha segít a tanácsnak felkeresni a Pokol Kapujának kulcsait. Ugyanis Risa édesapja azok között az angyalok között volt, akik titokban mágikus kulcsokat alkottak a Pokol Kapujához, hogy be tudják zárni azt mindörökre, de közben Risa apja úgy döntött, hogy talán mégsem kéne azoknak a kulcsoknak léteznie, ezért ellopta és elrejtette őket, amit csak a saját vére találhat meg.

Risa persze úgy gondolja, hogy maradjanak a kulcsok rejtve, ha senki nem találja meg, senki nem használhatja rosszra, de édesapja megfenyegeti őt és a barátait, hogy ha nem folytatja a kutatást, nem lesz szép jövőjük, ezért mi mást tehet, mint a kijelölt őrangyalával, azaz egy kaszással együtt nekilát visszaszerezni a könyvet, ami az instrukciókat tartalmazza. Ezek mellett Risát még a vámpírok tanácsa is teszteli, ugyanis nem bíznak abban, hogy egy félvérfarkas, félangyal majd megoldást jelenthet bármire is. A vámpírtanács tagjai rejtélyesen öregedni kezdenek és megőrülnek, majd meghalnak, senki nem tudja, mi okozhatja ezt, ezért ráállítják Risát.

Én úgy féltem ettől a második résztől, részben mert általában a folytatásos regények második része mindig rosszabb, mint az első. Másrészt a fülszövegből a kulcsok keresése teljesen kimarad, és azt hittem, olyan lesz, mint az Anita Blake, totál nem összefüggő nyomozások, és én akartam, hogy minél többet megtudjak arról, hogy mik is ezek a kulcsok, meg hol vannak, meg ki a gonosz most akkor. És annyira pozitívan csalódtam, hogy az kifejezhetetlen.

Maga a vámpíroknak való nyomozás nincs annyira előtérben, és teljes erővel a Pokol Kapuinak kulcsait keressük. Annyi fél van itt, nem csak egy rejtélyes gonosz, hanem mindenki a kulcsokat akarja valamire, mindenki Risát manipulálja (kivétel a barátait) és kénytelen-kelletlen el is kell viselnie/fogadnia néhány ember segítségét, és ettől lesz az egész igazán izgalmas. Mindenkiről sejtjük, hogy vannak nem éppen kedves motivációik, és vajon hogyan fogja megoldani Risa, hogy tényleg övé legyen a kulcs, már ha megtalálják.

A könyv nagy ereje abban rejlik, hogy egy percre sem unalmas, és végig pörögnek az események. Azt hiszi az olvasó az elején, óh, Risa gyászolgat egy kicsit, erre bumm, megjelenik egy fél, aki a kulcsokat keresi és megfenyegeti, és akkor jön más, nyomoz, nyomoz, akciójelenet, akciójelenet, közben néha egy kis romantika. Annyira jól bánik a történetvezetéssel Arthur, ezt imádom benne a legjobban. Főleg, hogy most már a könyv felénél olyan jelenet volt, amit mások a végére tartogatnak, én már ott téptem a hajamat, hogy vajon akkor a vége milyen lehet, és nem okozott csalódást, kb. három tetőpontja van a sztorinak.

Ami még mindig kiemelendő: a mágiát és a technikát keveri remekül, amint az első résznél is írtam, általában a fantasy regényekben kihagyják az elektronikus biztonsági rendszereket és az igazolványokat és a többi, itt ez a szál sem marad ki, ami külön az én kémkütyü szerető szívemnek csak öröm volt.

A főszereplőnk jobban negatív lett, hiszen az édesanyja meghalt és próbálja feldolgozni, noha nem kell félni, nem lesz ettől sírós, depressziós regény, csak néha bekerül a gyász témája is. Risát még mindig az egyik legjobb főhősnek tartom, hiszen hiába fekszik össze valakivel, nem bízik meg benne teljesen (mert olyan kapcsolatuk van csak, semmi szerelem), és igenis kételkedik mindenkiben. És most nem csak egy ember (vagyis inkább lény) olvas szerencsétlen főhős gondolataiban, noha semmi Alkonyatos hatást nem ér vele Arthur, egyszerűen csak hátrányos helyzetbe teszi a főhősünket, amivel azt éri el, hogy még jobb lesz a regény minősége, hiszen Risának többet kell manővereznie. Hiába félvér Risa, nem fejlesztett ki egy hónap alatt különleges képességeket, amivel rejtélyesen megoldana mindent, még mindig a barátaira és a családjára kell támaszkodnia.

Ebben a részben fény derül pár dologra, gyanúba keveredik pár szereplő, talán megtalálunk egy kulcsot, talán nem, új mitológiai lényekkel találkozunk (amikért jár a bónusz muffin, mert ötletes és jó a felhasználásuk) és Azrielről egy picivel többet megtudunk.

A romantika része nagyon jól van megírva, Arthur nem kapkodja el a dolgot, iszonyatosan jó vonzódás van a szereplők között, ezért igazán nem is tudom, melyik pasinak szurkolok, bár most Azriel felé dől egy kicsit a mérleg, mert ő az, aki jobban megnyilatkozik ebben a részben. Az erotika rész szintén nem zavaró ebben a részben sem, mert ugyanúgy kettő darab szex jelenet van csak, és bár elég részletesek a leírások, mégsem foglalnak maximum 4-6 oldalt a 340 oldalból, és nem megy a cselekmény rovására.

Ez a rész ugyanannyira tetszett, mint az előző, teljesen ugyanazt a színvonalat hozta humorban, izgalomban, romantikában, és ki nem tudom várni a következő részt. Ráadásul bár a vége nem függővég, de megint kaptunk pár gyomorszorító kérdést, hogy vajon mi történhetett végül is az adott szereplőkkel. Keri Arthur egy igazán jó urban fantasyt hozott össze felnőtteknek, üde színfolt ez az olvasmányaim között. 

Kedvenc karakter: Risa, Stane, Lucien, Azriel

Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a humor, a történetvezetés, a romantika része, WoW utalás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Dell

Kiadás dátuma: 2011. október 25.

Oldalszám: 368 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…