2011-es tévésorozatos toplisták

Akartam 2011-es sorozatos posztot írni, már régóta bennem van, viszont nem vitt rá a lélek, hogy a félévadzárókról, esetleg a Merlin kalandjai 4. évadjáról írjak kritikát, de hogy mégse maradjatok (tényleg felesleges) poszt nélkül, elhatároztam, hogy csinálok egy TOP 5-ös listát. A listát livejournalon találtam, szóval semmi eredeti nincs a kategóriákban, csak a véleményem a saját. Picit unalmas lehet, de hát ez van, nem nézek sok sorozatot. :D Abból nem vagyok olyan mazochista.

Nyilván nem kell mondanom, hogy SPOILERES a 2011-ben leadott részekre a következőkből: Odaát, Merlin kalandjai, A rejtély, Vámpírnaplók.

LEGJOBB SOROZAT KARAKTEREK:

Mert igenis a sorozatok elsőszámú vonzereje a jól felépített karakterek maradnak, akik miatt végignézünk akár rossz részeket, sőt évadokat is.

5. Sam Winchester (Supernatural/Odaát): Nagyon meglepő, gondolom én. :D Legelőször teljesen „Dean girl” voltam, úgy az első öt évadban, és alapvetően meg se értettem Samet, aztán amikor a hatos évadban elvesztette a lelkét, és végre olyan kis szociopata karakter lett, akit imádok, végignéztem az elmúlt életén, és rájöttem, hogy hát igen, Sam egy kicsit olyan, mintha tükörbe néznék. Talán innen volt a kezdeti utálatom iránta, azóta megbékéltem vele, és teljesen fanatikussá váltam, valahogy az ő karakterfejlődésében néha magamra ismerek.

4. Elijah (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): Ő az egyik kedvenc karakterem a TVD-ből és teljesen fel vagyok háborodva, hogy milyen keveset szerepel. :D Valahogy úgy érzem, hogy ahogy behozták az Originalokat (sosem fogok TVD kifejezéseket fordítani, mert tiltakozom a magyar szinkron ellen), ők vették át az uralmat a sorozat fölött, értem én ezalatt, hogy az Original vámpírok sokkal érdekesebbek, összetettebbek és jobban megtört karakterek, mint a Salvatore fiúk, és ez már akkor bebizonyosodott, mikor Elijah képernyőre került. Stílusos, de azért nem annyira gonosz, amolyan igazi régimódi „becsületes ember.” Egyszerűen nem lehet nem szeretni.

3. Klaus (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): Ő a másik kedvencem a TVD-ből, ami nem meglepő, tekintve, hogy mindig a gonoszokat imádom, és mivel ő is Original a fentiek illenek rá is. Amiért nagyon piros pont jár (és nem, nem az imádni való akcentusa), hogy sikerült úgy megírniuk az íróknak, hogy egyszerre legyen tényleges gonosz, (hiszen mégiscsak gonoszabb, mint Elijah, akit személy szerint nem is sorolok gonosznak…), de van érző oldala, ő is valahol emberi, de mégis hiányzik belőle valami, nem teljesen szociopata, csak kegyetlen. Na, ez a szép keverék, és hogy nem az a buta főgonosz (kivéve, ha nem kapcsolja be a denevérhallását), juttatta dobogóra.

2. Merlin (Merlin/Merlin kalandjai): Amennyit áradoztam már a Books of Magicről és Tim Hunterről, abból talán lejött (nem mindenki olvassa folyamatosan a blogot, ezért írom ezt ide), hogy van a gonosz, vérben tapicskoló karakterek mellett egy másik kedvencem, amit nagyon nehéz megírni, hogy tényleg abba a kategóriába essen. Ez pedig nem más, mint az esetlen főhős, aki mégis szarkasztikus, no meg nagy hős, nagy szívvel, és minél több szenvedéssel. (Mert ugye milyen jó, mikor a kedvenc karaktereidet állandóan megtörik, az feláll, megy tovább, és megint elkezdik kínozni.) Szóval ez a típus Merlin, aki a 4. évadban is ugyanolyan maradt, ezzel feljutva a dobogóra.

1. Balthazar (Supernatural/Odaát): Óh, igen, mennyire kis mellékszereplő ám a 6 részével, de azon nem változtat, hogy nála hamarabb nem kedveltem meg még karaktert. Igen, igen, lehet azt mondani, hogy a tipikus hedonista, rossz fiús alkat, de mégsem gonosz, és nem azért, mert angyal, hanem főleg a Cas iránti hűsége/szeretete/barátsága miatt. (És amúgy tiltakozom a felvetés ellen, miszerint csak Sebastian Roché miatt első helyezés, írhattam volna még legalább egy helyre Rochét és nem tettem, sajna A rejtélyben nem 2011-ben játszott, különben biztos bejutott volna. :D)

LEGJOBB TÉVÉSOROZAT:

5. Különleges Ügyosztály (Law & Order: Special Victims Unit): Az, hogy ez a sorozat ötödik helyre került két okkal is magyarázható: egyrészt nem láttam az összes 2011-ben leadott részt, másrészt pedig bárki bármit mond nekem a 13. első két részében már hiányzott Elliott Stabler, bár persze, nem az volt a lényege. Szintén ebből a sorozatból nem választottam „legjobb jelenetet” és semmi mást, mert ez egy teljesen különálló kategória, mert hiába fiktív történetek, mégsem az a színtiszta szórakoztató sorozat, nem pont az a célja.

4. Vámpírnaplók (The Vampire Diaries): Mert bár a harmadik évadnak vannak gyengeségei, sőt, mikor nem volt ennek a sorozatnak, attól még ugyanúgy leköt. (És nem, nem Sebastian Roché és Ian Somerhalder miatt.) A lényeg, hogy bár romantikus dráma lenne, sosem csöpög annyira, hogy megundorodjak tőle, és még egész szép kerek fantasy történet is van benne.

3. Odaát (Supernatural): Bár most a hetedik évadtól odáig meg vissza vagyok, sajnos a 6. évad egy része is belelóg a 2011-es teljesítményébe, ami pedig nem volt valami fényes, ezért lett csak 3. most az Odaát. Nagyon bemutatnom nem kell: mitológia, meleg tesók (hogy édesanyámat idézzem, jó-jó, tudom, hogy heteroszexuálisok) és sok-sok sírás, néha azon, hogy milyen rossz egy rész, néha azon, hogy milyen jó egy rész.

2. A rejtély (Fringe): Még csak most kezdtem el nézni ezt a sorozatot, amiért jár nekem egy nagy kaktuszos csapkodás, ugyanis egyből beleszerettem. A készítő gárda egy régi kedvenc sorozatom, az Alias íróit tartalmazza, ezért sok-sok-sok-sok-sok párhuzam felfedezhető, és őszintén bevallom, először csak ez vitt tovább, aztán külön is megkedveltem az összes karaktert, meg a világot és a sztorit. A 2011-es részlege igen jól sikerült, mert pont ez a harmadik évad második fele, (ahol az epikus nagy sztori van, és én mindig nagy sztori párti vagyok,) és a negyedik évad első fele, ami bár nagyon sokaknak nem tetszik, én ugyanúgy élvezem, mint eddig. Mert már igazán nem is véres sci-fi sorozat ez, hanem dráma, amit pedig én imádok.

1. Merlin kalandjai (Merlin): Igen, meglepő vagy nem, tavaly a legjobban a Merlin teljesített, mindig megvolt egy alap szintje, és csak egy rész volt kifogásolható az egész évadból. Hiába családi vígjáték, most a negyedik évadban megint sötétítettek a hangulaton (és Morgana ruháin :D), és egy-két igazán szívszorító jelenetet is sikerült belecsempészniük. Noha személy szerint nekem az évadzáró utolsó pár perce nem tetszett, és nem azért, amire a slasherek gondolnak, egyszerűen csak összecsapottnak éreztem, attól még ő volt tavaly a legjobb sorozat.

LEGJOBB SOROZATBELI PÁROSÍTÁS:

Mert néha, de csak nagyon néha, sikerül olyan párosítást írnia az íróknak, akiknek én is szurkolok. Akár a könyvekben, a sorozatokban sem sikerül mindig eltalálniuk az íróknak az én ízlésemet, ami természetesen nem mérvadó, mert ahány ember, annyiféle romantikus beállítottság, de a lényeg, hogy itt nem lett ötös lista. Ha belegebedtem is, csak kettőt találtam:

2. Damon/Elena (The Vampire Diaries): Mert igen, én ezért kezdtem el nézni alapvetően a sorozatot, mert az előzetes azt ígérte, hogy a gonosz vámpír is szerelmes lesz. Aztán az első évadban nagyon jó volt a vonzalom a két karakter között, ám ez valahol a második évad közepe felé el-elmaradt, amikor is Damon csak sírt és sírt, végül pedig most a harmadik évadra, abszolút lekopott a régi lelkesedésem, persze, azért még mindig, ha választani kell a Salvatore-ok közül, akkor neki szurkolok, de részletesebben a következő kategóriánál.

1. Peter/Olivia (Fringe): Először nem hittem, hogy egy ilyen abszolút egy rész/egy nyomozás dolgos sorozatban én fogok bárkiknek is szurkolni, hogy jöjjenek össze. Aztán annyira jól megírták Peter karakterét, és nem mellesleg bírom Oliviát is, hogy abszolút az ő pártjukra álltam a sorozat kezdetétől. Na, itt jön az, amihez tényleg érteni kell, úgy írni hosszú sorozatot, hogy a párosok érdekesek maradjanak. Nyilván, mivel ez nem tiniknek szóló romantika, nem kell annyira figyelni rá, de mégis sikerült nekik. Az írók kellőképpen adagolják az akadályokat és a boldog pillanatokat, hogy még mindig a negyedik évadban is nekik szurkoljak, ugyanolyan erővel, ha nem jobban is, mint az elején

LEGJOBB NEM-KÁNON PÁROSÍTÁSOK:

A kánon jelentése a rajongói körökben: Minden, ami konkrétan le van írva, lásd, ami tényleg megtörtént a sorozatokban. Tehát a nem-kánon páros az, amiket csak a rajongó találnak ki, látnak bele a sorozatba. ITT NEM KÉREK PISZKÁLÁST, MINDNEKINEK A SAJÁT DOLGA, HOGY MIT LÁT BELE ÉS MIT NEM!

5. Dean/Castiel (Supernatural/Odaát): Igazság szerint talán végül azért kezdtem el nézni az Odaátot, mert rábeszéltek, hogy ugyan nézzük, van benne elég meleg poén. (Nem vagyok ám ilyen felszínes, mint látszik. :D) Aztán tényleg, valahogy Dean és Cas kapcsolata annyira, de annyira tetszett, hogy egy ideig nagyon nagy Destiel lázban égtem, ez egy kicsit csökkent az utóbbi időkben, talán a túl sok fanfic miatt, de még mindig benne van a Top 5-ben.

4. Klaus/Elena (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): És itt a folytatása annak, hogy miért is kopott meg a Delena fénye számomra, mert nemes egyszerűséggel Elenát már mindenkivel össze akarom hozni, csak Damonnal meg Stefannal nem. (Meg Mattel sem.) Mivel az Original Petrovának lehetett köze Klaushoz és Elijah-hoz akár romantikus téren, és tudjuk, hogy Klaus csak egy meg nem értett karakter, és Elena meg mindenkit megért (még Rebekah-t is), ezért tartozok a Team Klausosok közé.

3. Elijah/Elena (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): Ugyanaz, mint fent, de kicsit több subtexttel, mert igenis, ki ne gondolt volna legalább egy pillanatig erre a párosra, mikor Elijah kijelentette, hogy törődött anno Katherine-nel és még egyszer nem követ el hasonló hibát? No meg Elijah mégis csak barátságosabb, mint Klaus.

2. Sam/Dean (Supernatural/Odaát): Óhó, Gigi kedvence, TESTVÉREK! És nem, nem ezért imádom a sorozatot, de már az első résztől olyan UST (nem feloldott szexuális vonzalom) van a két főhős között, hogy öröm volt nézni, és nem egyszer utalnak rá más karakterek, és maguk az írók is.

1. Arthur/Merlin (Merlin/Merlin kalandjai): Mert amióta elhangzott az a bizonyos „manservant” szó, azóta nem tudok másra figyelni, hogy „jézusom, de szeretik egymást.” És ez most a 2011-es egyik legjobb részben tényleg nagyon tetőfokára hágott. No, persze, tudom, heteroszexuális sorozat, de akkor is, még Katie (Morgana) is elismeri, hogy milyen jó párosítás ez. :D

LEGJOBB SOROZAT RÉSZEK:

Mindenkinek van olyan sorozatrésze, amit képes hétszer megnézni EGYMÁS UTÁN. (Én igen. :D) És ezekből válogattam a legjobbakat.

5. A Servant of Two Masters (4x06) (Merlin/Merlin kalandjai): Azért teszem szegény Merlint itt utolsónak, mert mégiscsak családi vígjáték, etc., etc. Szóval ez volt az a rész, amit kétszer is megnéztem egymás után, majd még kétszer. :D Bár mindegyik Merlin rész újranézős (kivétel a Lamia), ez az, ami igazán nagyon-nagyon röhögősen tetszett, és kellett egy kis vidám folt is, abba a nagyon komor 4. évadba. És bérgyilkos!Merlin mindent visz!

4. Wallflower (4x07) (Fringe/A Rejtély): Tanakodtam, hogy melyik Fringe rész legyen, mert most a negyedik évadból annyi, de annyi a top kedvencem, végül maradtam ennél, ahol még a heti gonoszunkat is megsajnáltam. És minél több a szenvedés, Gigi annál jobban élvezi.

3. Homecoming (3x09) (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): Nem is tudtam, melyik Vámpírnaplók rész jusson be, mert volt egy-kettő igazán jó. Mégis maradok ennél, mert ez volt az, ami tényleg visszaadta a hitemet a TVD-ben, no meg flashbackelős részt elvből nem választok legjobbnak, pedig idén még a két visszatekintős volt az, ami megnyert nagyon magának. (Meg még a 2. évadból 1-2 rész, de na.)

2. The French Mistake (6x15) (Supernatural/Odaát): Bár kismillió több rész van az Odaátból, amit kiemelhetnék, ez egy ékes példája a fanszerviznek, vagyis amikor a rajongóknak írják a részt. Misha tweet mániájától kezdve, az a sok öniróniai utaláson át (kevés néző, ki nevez el magáról karaktert) egészen a címig (ha valaki nem tette, nézzen utána mit jelent :DDD) minden tökéletes.

1. How to Win Friends and Influence Monsters (7x09) (Supernatural/Odaát): Valójában úgy érzem, hogy szinte bármelyik hetedik évados részt kiemelhettem volna, mert annyira oda vagyok érte, de mégis erre mondom most azt, hogy a legjobb volt, minden meg volt benne, ami kellett. Humor, nyomozás, a képregény verzió szétalázása (MERT AZ IGENIS ROSSZ!), a főszál előre lendítése, kérdések felvetése, és EPIKUS függővég, no meg előtte van ám drámázás is, röviden: minden, amitől nekem SPN az SPN.

KARAKTEREK, AKIKRE NAGYON RÁFÉRNE EGY BUSZ:

Akár elüthetné őket, akár feltehetnék őket a fiktív buszra.

5. Guinevere (Merlin/Merlin kalandjai): Tényleg amúgy semmi bajom nem volt Gwennel még az első évadban, aztán mindenki elkezdett beleszeretni, mindenkit elkezdett lesmárolni, és ő lett a tökéletes szereplő. Nem, nem a Merthur fan beszél belőlem, tényleg nem bírom a karakterét, de sajnos soha az életben nem fogják kiírni.

4. Stefan Salvatore (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): Főleg abstractelfnek, Nancynek, Aileynek és Kikissznek ajánlanám ezt. MERT CSAK ENNYIRE utálom Stefant, se gonoszként, se jóként nem szeretem, nincs stílusa, egy gyurmafigura számomra, aki ráadásul állandóan hisztis.

3. Bonnie Bennett (The Vampire Diaries/Vámpírnaplók): Bonnie a könyvben is idegesítő és a sorozatban sincs ez másképp, semmi különösebb szerepe nincs, csak a helyi boszorkány, akihez néha lehet menni megoldásokért, és lehet neki adni pasikat, ha nincs elég sor a forgatókönyvben. Minden egyes történetszálától kiráz a hideg.

 

2. Scott McCall (Teen Wolf): Az hagyján, hogy a sorozat milyen minőségű, de hogy ennél sötétebb főhőst is ritkán lát az ember, aki ráadásul fiú.

 

1. Fauxlivia (Fringe/A Rejtély): Nincs nála idegesítőbb karakter a világon, akárhányszor megjelenik a képernyőn, én elkezdek szitkozódni, ahogy az Aliasos párhuzamát is utáltam, őt is.