Ugrás a fő tartalomra

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Ripper (Stefan Naplói - A Hasfelmetsző)


Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.
Úgy általában az egészről: Stefan Salvatore 20 évvel ezelőtt lett vámpír, amikor is bátyjával közös szerelme, mindkettőjüket átváltoztatta. Mivel a szülővárosuk, Mystic Falls tele volt vámpírvadászokkal, el kellett onnan menniük, és a két testvér nem éppen jó viszonyban vált el egymástól, de mégis mindig kereszteződnek az útjaik. Stefan most Angliában él, egy kis farmon egy átlagos családdal, ahol mint gondnok dolgozik, noha az Abott família szinte családtagként tekint rá. Stefan örül, Stefan boldog, hiszen embernek érzi magát, és talán, de csak talán maga mögött hagyhatja a véres múltját. Ám nemsokára rájön, hogy a halál mindenhova követi, ha mást nem Damon személyében, ugyanis Londonban egy Hasfelmetsző Jack nevű gyilkos szedi áldozatait, aki ezer százalék, hogy vámpír, és Damon pedig Londonban szórakoztatja a gazdagokat. Mit tehet hát Stefan? Ki akarja nyomozni, hogy most Klaus akarja őket megölni (hiszen már keresztezték az Ősi vámpír útját, és dühös rájuk), vagy csak Damon szórakozik?

Rövid könyv ez, ráadásul az a fajta regény, amit én fanfic-regénynek hívok, vagyis csupán a pénz miatt készült egy sorozathoz. Nem tudom, én akkor már inkább vennék pólót, társasjátékot, bármit, mint egy gyorsan megírt könyvet. No persze, megint ellentmondásos vagyok, mert a polcomon sorakoznak a tévésorozatos könyvek. De haladjunk ezzel tovább. Nem rossz könyv, nem Smith-rossz (ez már kifejezés), de nem is egy minőségi ifjúsági fantasy. Leírások nagyon nincsenek, hiszen a szellemírónk bízik abban, hogy tudjuk, hogy néz ki Ian meg Paul meg Nina, nem egy nagy érzelemábrázolós könyv ez szintén, de egy délutáni olvasásra a sorozat rajongóinak tökéletes.

A történet maga nem nagy szám, és az olvasó hamar kitalálja ki az igazi gyilkos, hiába Stefan folytonos pattogása. Ugyanis a kedvenc főhősünk annyira sötét, hogy a fejemet csapkodtam tőle a falba. Nem hiszem, hogy Stefan ennyire logikátlan és buta lenne, bármennyire nem szeretem a karakterét, de az betett, hogy először azt hiszi, hogy Damon a Hasfelmetsző, később, hogy Klaus (minden ok nélkül változtat a véleményén), majd mikor tényleg megfenyegetik őt és Damont, akkor eldönti, hogy ez bizony Damon volt. Nyilván Damon magát szereti fenyegetni, nem tudathasadásos szegény, az istenit! És végig a könyvben, ez van, mindig váltogatja, hogy mit gondol, majd mikor előkerül az igazi gyilkos, akkor is azt hiszi, hogy Damon küldte. Hát gratulálok!

Egy kicsit felborítja ez a könyv a sorozat kánonját, mert azt mondja, hogy Stefan és Damon már 1900 előtt tudták, hogy léteznek Ősök/Originalok, és hogy Klaus üldözte őket (már a harmadik részben üldözi őket, ez abszolút nem spoiler erre a könyvre), na ez az, amit nem lehet rendesen beleépíteni a tévésorozat 3. évadába, pedig ugye ahhoz íródott ez a könyv. Mert már a tévésorozatban feltűntek az Ősök, akkor itt is folyamatosan róluk kell beszélni, azon töprengenek, hogyan öljék meg őket, és Stefan azt hiszi, hogy ha ő 20 éve vámpír, simán legyőzi majd Klaust. Jó neked, Stefan, önbizalomban nincs hiány! Másfelől meg állandóan Stefan attól fél, ha a bokrok zörögnek vagy lépés zaját hallja, hogy megfordul és ott lesz Klaus, ez aztán semmi feszültséget nem ad a sztorihoz, hiszen tudjuk, hogy Klausszal Stefan csak az 1920-as években találkozik, de sebaj.

Bár a történet nem nagy szám, mégsem szenvedtem az olvasás közben, de nem is nagyon izgultam, se nem nevettem, se nem éreztem át a helyzetüket. Ahogy már fentebb írtam, ez csak egy délutáni könyv, ha éppen nincs előttünk egy Vámpírnaplók sorozatrész. Viszont a két új női karaktert kivételesen megkedveltem, és szeretném őket viszont látni a tévésorozatban, amit persze, biztos nem fogunk, de na. Most még annyi újításunk is volt, hogy nagyon úgy fest, hogy a Stefan Naplói 4-5-6 egy történetet fog kiadni, ugyanis itt függő végünk van, a gonosz nincs legyőzve, és épp egy mélyponton marad abba a történet.

Persze, akadnak logikai és tény bakik, mintha a szellemírónk nem nézné a sorozatot: történetesen, hogy a vámpíroknak nem dobog a szívük, én úgy emlékszem, hogy van vérkeringésük. (Különben nem igazán menne a szex dolog…) Stefan hasa korog, amikor éhes – ez aztán cseppet sem volt vicces, a korgó hasú vámpír.

Bónusz idegesítő faktor: Stefan hülye álneve, a Fenyő Stefan, ami lehet, hogy utalás a gonosz, emberevő fenyőkre az eredeti Vámpírnaplók könyvekről, de mindenképpen el lehet sütni vele egy kis poént. („Stefan olyan, mint a fenyő, mindig áll és karácsonykor fel lehet díszíteni.”) És Stefan ismét 1-2 nap alatt belehabarodik egy lányba, MÁR MEGINT, az ember elgondolkozik azon, hogy hány ember, tragikus sorsú szerelme meg barátja volt Elena előtt… Emellett pedig rengeteg ismétlés is van a könyvben: háromszor-négyszer elmondják, hogy az Ősök a Pokolból származnak, sosem ismertek semmi emberit, ezért kegyetlenek. Ez először hatásos, mert mi olvasók tudjuk, hogy Klaus és a többiek mennyire is emberiek és esendőek... De amikor 256 oldalon ezt egymás után sokszor olvassa az ember, akkor inkább már csak unalmas.

Mindenesetre olvasható könyv, ha nem is nagyon kiemelkedő, és várom a következő részt. (Óh, és a cím senkit ne tévesszen meg, ez nem Stefan ripper éveiről szól – ami nem tudom, micsoda magyarul, mert magyar szinkron ellenes vagyok –, hanem Hasfelmetsző Jackről.)

Kedvenc karakter: Damon, Violet, Katherine (csak álmokban szerepel, de akkor is)

Ami kifejezetten tetszett: Klaus említések

Ami nem tetszett: az ismétlések, a logikai bakik, átlátszó, Stefan sötétsége

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2011. november 8.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

  1. Nem értem hogy egy könyv sorozat hogy lehet ilyen rossz,a film meg egy nagy kedvencem.
    Akkor ezek szerint ezt a könyvet is kihúzom a virtuális listámról.az utolsó Vámpírnaplókat már inkább elcseréltem,mert annyira fáj elolvasni.A legutolsó két részt inkább nem is vettem meg.

    VálaszTörlés
  2. Hát ennek a könyvhöz nem sok köze van, mármint az eredeti sorozathoz. Nem mondom, hogy rossz, de nem egy kidolgozott, minőségi történet. :D Őszintén, az ilyen sorozat utángyártott könyvek sosem azok. Csak rajongóknak ajánlott. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …