Ugrás a fő tartalomra

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Ripper (Stefan Naplói - A Hasfelmetsző)


Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.
Úgy általában az egészről: Stefan Salvatore 20 évvel ezelőtt lett vámpír, amikor is bátyjával közös szerelme, mindkettőjüket átváltoztatta. Mivel a szülővárosuk, Mystic Falls tele volt vámpírvadászokkal, el kellett onnan menniük, és a két testvér nem éppen jó viszonyban vált el egymástól, de mégis mindig kereszteződnek az útjaik. Stefan most Angliában él, egy kis farmon egy átlagos családdal, ahol mint gondnok dolgozik, noha az Abott família szinte családtagként tekint rá. Stefan örül, Stefan boldog, hiszen embernek érzi magát, és talán, de csak talán maga mögött hagyhatja a véres múltját. Ám nemsokára rájön, hogy a halál mindenhova követi, ha mást nem Damon személyében, ugyanis Londonban egy Hasfelmetsző Jack nevű gyilkos szedi áldozatait, aki ezer százalék, hogy vámpír, és Damon pedig Londonban szórakoztatja a gazdagokat. Mit tehet hát Stefan? Ki akarja nyomozni, hogy most Klaus akarja őket megölni (hiszen már keresztezték az Ősi vámpír útját, és dühös rájuk), vagy csak Damon szórakozik?

Rövid könyv ez, ráadásul az a fajta regény, amit én fanfic-regénynek hívok, vagyis csupán a pénz miatt készült egy sorozathoz. Nem tudom, én akkor már inkább vennék pólót, társasjátékot, bármit, mint egy gyorsan megírt könyvet. No persze, megint ellentmondásos vagyok, mert a polcomon sorakoznak a tévésorozatos könyvek. De haladjunk ezzel tovább. Nem rossz könyv, nem Smith-rossz (ez már kifejezés), de nem is egy minőségi ifjúsági fantasy. Leírások nagyon nincsenek, hiszen a szellemírónk bízik abban, hogy tudjuk, hogy néz ki Ian meg Paul meg Nina, nem egy nagy érzelemábrázolós könyv ez szintén, de egy délutáni olvasásra a sorozat rajongóinak tökéletes.

A történet maga nem nagy szám, és az olvasó hamar kitalálja ki az igazi gyilkos, hiába Stefan folytonos pattogása. Ugyanis a kedvenc főhősünk annyira sötét, hogy a fejemet csapkodtam tőle a falba. Nem hiszem, hogy Stefan ennyire logikátlan és buta lenne, bármennyire nem szeretem a karakterét, de az betett, hogy először azt hiszi, hogy Damon a Hasfelmetsző, később, hogy Klaus (minden ok nélkül változtat a véleményén), majd mikor tényleg megfenyegetik őt és Damont, akkor eldönti, hogy ez bizony Damon volt. Nyilván Damon magát szereti fenyegetni, nem tudathasadásos szegény, az istenit! És végig a könyvben, ez van, mindig váltogatja, hogy mit gondol, majd mikor előkerül az igazi gyilkos, akkor is azt hiszi, hogy Damon küldte. Hát gratulálok!

Egy kicsit felborítja ez a könyv a sorozat kánonját, mert azt mondja, hogy Stefan és Damon már 1900 előtt tudták, hogy léteznek Ősök/Originalok, és hogy Klaus üldözte őket (már a harmadik részben üldözi őket, ez abszolút nem spoiler erre a könyvre), na ez az, amit nem lehet rendesen beleépíteni a tévésorozat 3. évadába, pedig ugye ahhoz íródott ez a könyv. Mert már a tévésorozatban feltűntek az Ősök, akkor itt is folyamatosan róluk kell beszélni, azon töprengenek, hogyan öljék meg őket, és Stefan azt hiszi, hogy ha ő 20 éve vámpír, simán legyőzi majd Klaust. Jó neked, Stefan, önbizalomban nincs hiány! Másfelől meg állandóan Stefan attól fél, ha a bokrok zörögnek vagy lépés zaját hallja, hogy megfordul és ott lesz Klaus, ez aztán semmi feszültséget nem ad a sztorihoz, hiszen tudjuk, hogy Klausszal Stefan csak az 1920-as években találkozik, de sebaj.

Bár a történet nem nagy szám, mégsem szenvedtem az olvasás közben, de nem is nagyon izgultam, se nem nevettem, se nem éreztem át a helyzetüket. Ahogy már fentebb írtam, ez csak egy délutáni könyv, ha éppen nincs előttünk egy Vámpírnaplók sorozatrész. Viszont a két új női karaktert kivételesen megkedveltem, és szeretném őket viszont látni a tévésorozatban, amit persze, biztos nem fogunk, de na. Most még annyi újításunk is volt, hogy nagyon úgy fest, hogy a Stefan Naplói 4-5-6 egy történetet fog kiadni, ugyanis itt függő végünk van, a gonosz nincs legyőzve, és épp egy mélyponton marad abba a történet.

Persze, akadnak logikai és tény bakik, mintha a szellemírónk nem nézné a sorozatot: történetesen, hogy a vámpíroknak nem dobog a szívük, én úgy emlékszem, hogy van vérkeringésük. (Különben nem igazán menne a szex dolog…) Stefan hasa korog, amikor éhes – ez aztán cseppet sem volt vicces, a korgó hasú vámpír.

Bónusz idegesítő faktor: Stefan hülye álneve, a Fenyő Stefan, ami lehet, hogy utalás a gonosz, emberevő fenyőkre az eredeti Vámpírnaplók könyvekről, de mindenképpen el lehet sütni vele egy kis poént. („Stefan olyan, mint a fenyő, mindig áll és karácsonykor fel lehet díszíteni.”) És Stefan ismét 1-2 nap alatt belehabarodik egy lányba, MÁR MEGINT, az ember elgondolkozik azon, hogy hány ember, tragikus sorsú szerelme meg barátja volt Elena előtt… Emellett pedig rengeteg ismétlés is van a könyvben: háromszor-négyszer elmondják, hogy az Ősök a Pokolból származnak, sosem ismertek semmi emberit, ezért kegyetlenek. Ez először hatásos, mert mi olvasók tudjuk, hogy Klaus és a többiek mennyire is emberiek és esendőek... De amikor 256 oldalon ezt egymás után sokszor olvassa az ember, akkor inkább már csak unalmas.

Mindenesetre olvasható könyv, ha nem is nagyon kiemelkedő, és várom a következő részt. (Óh, és a cím senkit ne tévesszen meg, ez nem Stefan ripper éveiről szól – ami nem tudom, micsoda magyarul, mert magyar szinkron ellenes vagyok –, hanem Hasfelmetsző Jackről.)

Kedvenc karakter: Damon, Violet, Katherine (csak álmokban szerepel, de akkor is)

Ami kifejezetten tetszett: Klaus említések

Ami nem tetszett: az ismétlések, a logikai bakik, átlátszó, Stefan sötétsége

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2011. november 8.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

  1. Nem értem hogy egy könyv sorozat hogy lehet ilyen rossz,a film meg egy nagy kedvencem.
    Akkor ezek szerint ezt a könyvet is kihúzom a virtuális listámról.az utolsó Vámpírnaplókat már inkább elcseréltem,mert annyira fáj elolvasni.A legutolsó két részt inkább nem is vettem meg.

    VálaszTörlés
  2. Hát ennek a könyvhöz nem sok köze van, mármint az eredeti sorozathoz. Nem mondom, hogy rossz, de nem egy kidolgozott, minőségi történet. :D Őszintén, az ilyen sorozat utángyártott könyvek sosem azok. Csak rajongóknak ajánlott. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik