Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Ripper (Stefan Naplói - A Hasfelmetsző)

Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.

Úgy általában az egészről: Stefan Salvatore 20 évvel ezelőtt lett vámpír, amikor is bátyjával közös szerelme, mindkettőjüket átváltoztatta. Mivel a szülővárosuk, Mystic Falls tele volt vámpírvadászokkal, el kellett onnan menniük, és a két testvér nem éppen jó viszonyban vált el egymástól, de mégis mindig kereszteződnek az útjaik. Stefan most Angliában él, egy kis farmon egy átlagos családdal, ahol mint gondnok dolgozik, noha az Abott família szinte családtagként tekint rá. Stefan örül, Stefan boldog, hiszen embernek érzi magát, és talán, de csak talán maga mögött hagyhatja a véres múltját. Ám nemsokára rájön, hogy a halál mindenhova követi, ha mást nem Damon személyében, ugyanis Londonban egy Hasfelmetsző Jack nevű gyilkos szedi áldozatait, aki ezer százalék, hogy vámpír, és Damon pedig Londonban szórakoztatja a gazdagokat. Mit tehet hát Stefan? Ki akarja nyomozni, hogy most Klaus akarja őket megölni (hiszen már keresztezték az Ősi vámpír útját, és dühös rájuk), vagy csak Damon szórakozik?

Rövid könyv ez, ráadásul az a fajta regény, amit én fanfic-regénynek hívok, vagyis csupán a pénz miatt készült egy sorozathoz. Nem tudom, én akkor már inkább vennék pólót, társasjátékot, bármit, mint egy gyorsan megírt könyvet. No persze, megint ellentmondásos vagyok, mert a polcomon sorakoznak a tévésorozatos könyvek. De haladjunk ezzel tovább. Nem rossz könyv, nem Smith-rossz (ez már kifejezés), de nem is egy minőségi ifjúsági fantasy. Leírások nagyon nincsenek, hiszen a szellemírónk bízik abban, hogy tudjuk, hogy néz ki Ian meg Paul meg Nina, nem egy nagy érzelemábrázolós könyv ez szintén, de egy délutáni olvasásra a sorozat rajongóinak tökéletes.

A történet maga nem nagy szám, és az olvasó hamar kitalálja ki az igazi gyilkos, hiába Stefan folytonos pattogása. Ugyanis a kedvenc főhősünk annyira sötét, hogy a fejemet csapkodtam tőle a falba. Nem hiszem, hogy Stefan ennyire logikátlan és buta lenne, bármennyire nem szeretem a karakterét, de az betett, hogy először azt hiszi, hogy Damon a Hasfelmetsző, később, hogy Klaus (minden ok nélkül változtat a véleményén), majd mikor tényleg megfenyegetik őt és Damont, akkor eldönti, hogy ez bizony Damon volt. Nyilván Damon magát szereti fenyegetni, nem tudathasadásos szegény, az istenit! És végig a könyvben, ez van, mindig váltogatja, hogy mit gondol, majd mikor előkerül az igazi gyilkos, akkor is azt hiszi, hogy Damon küldte. Hát gratulálok!

Egy kicsit felborítja ez a könyv a sorozat kánonját, mert azt mondja, hogy Stefan és Damon már 1900 előtt tudták, hogy léteznek Ősök/Originalok, és hogy Klaus üldözte őket (már a harmadik részben üldözi őket, ez abszolút nem spoiler erre a könyvre), na ez az, amit nem lehet rendesen beleépíteni a tévésorozat 3. évadába, pedig ugye ahhoz íródott ez a könyv. Mert már a tévésorozatban feltűntek az Ősök, akkor itt is folyamatosan róluk kell beszélni, azon töprengenek, hogyan öljék meg őket, és Stefan azt hiszi, hogy ha ő 20 éve vámpír, simán legyőzi majd Klaust. Jó neked, Stefan, önbizalomban nincs hiány! Másfelől meg állandóan Stefan attól fél, ha a bokrok zörögnek vagy lépés zaját hallja, hogy megfordul és ott lesz Klaus, ez aztán semmi feszültséget nem ad a sztorihoz, hiszen tudjuk, hogy Klausszal Stefan csak az 1920-as években találkozik, de sebaj.

Bár a történet nem nagy szám, mégsem szenvedtem az olvasás közben, de nem is nagyon izgultam, se nem nevettem, se nem éreztem át a helyzetüket. Ahogy már fentebb írtam, ez csak egy délutáni könyv, ha éppen nincs előttünk egy Vámpírnaplók sorozatrész. Viszont a két új női karaktert kivételesen megkedveltem, és szeretném őket viszont látni a tévésorozatban, amit persze, biztos nem fogunk, de na. Most még annyi újításunk is volt, hogy nagyon úgy fest, hogy a Stefan Naplói 4-5-6 egy történetet fog kiadni, ugyanis itt függő végünk van, a gonosz nincs legyőzve, és épp egy mélyponton marad abba a történet.

Persze, akadnak logikai és tény bakik, mintha a szellemírónk nem nézné a sorozatot: történetesen, hogy a vámpíroknak nem dobog a szívük, én úgy emlékszem, hogy van vérkeringésük. (Különben nem igazán menne a szex dolog…) Stefan hasa korog, amikor éhes – ez aztán cseppet sem volt vicces, a korgó hasú vámpír.

Bónusz idegesítő faktor: Stefan hülye álneve, a Fenyő Stefan, ami lehet, hogy utalás a gonosz, emberevő fenyőkre az eredeti Vámpírnaplók könyvekről, de mindenképpen el lehet sütni vele egy kis poént. („Stefan olyan, mint a fenyő, mindig áll és karácsonykor fel lehet díszíteni.”) És Stefan ismét 1-2 nap alatt belehabarodik egy lányba, MÁR MEGINT, az ember elgondolkozik azon, hogy hány ember, tragikus sorsú szerelme meg barátja volt Elena előtt… Emellett pedig rengeteg ismétlés is van a könyvben: háromszor-négyszer elmondják, hogy az Ősök a Pokolból származnak, sosem ismertek semmi emberit, ezért kegyetlenek. Ez először hatásos, mert mi olvasók tudjuk, hogy Klaus és a többiek mennyire is emberiek és esendőek... De amikor 256 oldalon ezt egymás után sokszor olvassa az ember, akkor inkább már csak unalmas.

Mindenesetre olvasható könyv, ha nem is nagyon kiemelkedő, és várom a következő részt. (Óh, és a cím senkit ne tévesszen meg, ez nem Stefan ripper éveiről szól – ami nem tudom, micsoda magyarul, mert magyar szinkron ellenes vagyok –, hanem Hasfelmetsző Jackről.)

Kedvenc karakter: Damon, Violet, Katherine (csak álmokban szerepel, de akkor is)

Ami kifejezetten tetszett: Klaus említések

Ami nem tetszett: az ismétlések, a logikai bakik, átlátszó, Stefan sötétsége

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2011. november 8.

Oldalszám: 256 oldal