Minden rosszban van valami jó, de minden jóban is akad valami rossz - avagy nagyon off poszt

2012. január 13., péntek

Az az igazság, hogy mostanában egyre többet offolok a blogomon, mert ez az én kis mentsváram, és sokat jelent nekem, és csak-azért-is-arról-írok-amiről-akarok. És ez a gondolat már régóta érlelődött bennem, de most jutottam el odáig, hogy erről fogok írni, akit nem érdekel, az most átugorhatja ezt a posztot. (Megengedem. :D Nem fenyegetek senkit a blog kabala kaktuszával.) Szóval az alap téma, hogy minden rosszban van valami jó, de sajnos a jó dolgokban is akad valami rossz, vagyis a bloggerkedés előnyeiről és hátrányairól fogok elmélkedni.

Sok minden történt mostanában, főleg a moly.hu oldalon, ami lehetne teljesen irreleváns, de nekem a moly sokat ad az olvasáshoz, ezért az olvasási élményemet a moly is befolyásolja. Aki azt hiszi, hogy most a molyos mostani vitákról fogok írni, az megnyugodhat, mert nem. Csak az is belejátszik egy iciri-picirit arra, amiről most koptatom a billentyűzetet. A posztnak két elindító lökete volt: Zenka posztja és FFG molyos karca.

Miért lesz az ember blogger? Mi késztet erre?

Igazából semmi. Én úgy voltam vele, hogy láttam egy halom könyves blogot, és teljesen megörültem, hogy milyen jó már, bár a környezetemben alig olvasnak, vannak emberek, akiknek ugyanolyan az ízlése, mint nekem, és lehet nekik írni. Meg vezethetem saját magamnak az olvasási élményeimet. Igazából ezért készült a blog, és álmaimba se hittem volna, hogy ezt valaki olvasni is fogja.

És milyen érzés? Hogy olvasnak téged ennyien?

Kifejezhetetlenül jó. :) Nekem a napi 10 látogató is sok, nem az, hogy napi 400-500. Persze, nagy részük csak letölthető könyvet keres, de látom, hogy kik azok, akik visszajárnak, és egy kicsit ezt még most sem hiszem el, hogy tényleg ennyien olvassák az agymenéseimet, sőt! Hogy bárki is adna az én véleményemre. Aminek nagyon tudok örülni, mikor e-mailben megkeresnek, hogy beszélgessünk, mert mennyire egyezik az ízlésünk, és például két legjobb barátnőmet a blogomnak köszönhetem, akikre úgy tekintek, mint az élet adományaira. :) (Hejhó, Nancy meg FFG!) Pluszban, ha éppen rossz kedvem van, mindig fel tud vidítani, egy-két jó hangulatú e-mail, amiket olvasóktól kapok, vagy egy-két komment.

Mennyiben befolyásolja az olvasási szokásaidat a blogod?

Mint minden weboldal, amit az ember üzemeltet, időt igényel, míg azt hihetnénk, hogy posztot írni egyszerű (persze, az is, sok betű egymás után), mégis néha nehezen megy, főleg, ha olyan semmilyen a könyv, vagy túl rövid, vagy pedig egy sorozat 20. kötete. És persze, ha nincs poszt, nincs látogatottság, (bár bevallom, nem szoktam azon idegeskedni, hogy jajj, mi lesz, ha nem olvasnak) ezért egyfajta sürgető kényszert érez az ember, hogy olvasson, olyat olvasson, ami érdekel sokakat, jajj, ne olvassak annyi angol könyvet, mert arra úgy se kíváncsi senki. Néha rám jön egy-két ilyen pánik roham, de aztán lenyugszom, és azt mondom, nem érdekel, én csak-azért-is angol könyveket fogok olvasni, ha nekem úgy tetszik, hátha ráveszek valakit angolul olvasásra.

És a moly?

A moly annyiban befolyásolja az olvasásaimat, hogy néha el-elcsábulok egy-két könyvre, és van sok (!) angolul olvasó, akiknek bízok az ízlésében (mert nem olyanok, mint a külföldi lefizetett blogok, akik csak jókat írnak), és így tudom, hogy előre vagy hátra helyezzem az adott angol könyvet a várólistámon. (Ami jelenleg 600 könyv felett van. *kétségbeesetten sírva fakad*) Ami pluszt ad a moly, hogy közben folyamatosan meg tudom beszélni a könyveket mással, ahogyan olvasom egyből, és ez sokat dob rajta. Imádok együtt olvasni valakivel, aki ki tudja hány száz kilométerre lakik tőlem, és annyi, de annyi jó ismerőst találtam ott. Mert igenis ott úgy érzem, hogy az adott mag, akik hozzám szólnak, azok elfogadnak olyan nyűgösnek, szúrósnak, nagyszájúnak, olyan Giginek, amilyen vagyok.

Mégis, akkor mi történt a molyon?

Hogy a többiekkel mi történt, az az ő dolguk, és ahogy ígértem ez a poszt sem erről szól. A moly egy közösségi (és könyves oldal - bár inkább fordítva, a közösségi kerülne zárójelbe) és mint közösségi oldal, néha az internetes ócsárolás színtere, amit persze a szerkesztők próbálnak minimumra fogni, és valljuk be, még mindig jobban állnak, mint más, nem felügyelt oldal.

Tehát azt mondod, a blogod miatt ért téged negatív dolog közösségi oldalakon?

Igen. Mert mint a való életben is, nem csak neten, ha van egy véleményed, az elég kétélű dolog. Van, akivel kulturáltan elbeszélek arról, hogy neki mi tetszik egy könyvben, nekem mi nem, esetleg fordítva. ÉS SOHA NEM VESZTÜNK ÖSSZE! Míg más nem éppen kellemesen reagál. Ismétlem, ez nem a múlt felhánytorgatása, nem akarok én ezzel semmit kezdeni. Csak tényközlés.

És mit kezdesz ezzel? Hogy a hátad mögött beszélnek rólad?

Mit? Az az igazság, legyen bármilyen személyes is a blogom, derüljön ki rólam bármi is, mert igenis ahogy én látom a könyveket, ahhoz hozzátartozom én is és a személyiségem, és ez minden kritikámban/véleményemben át fog jönni, attól még nem ismernek semennyire engem azok, akik szidnak. És ugyanazt teszem velük, amit való életben az ilyen emberekkel. Nem figyelek rájuk. :D Mert minek?

És mit gondolsz a negatív/értelmetlen/sértő kommentekről?

Na pont miattuk született ez a poszt, mert mostanában megint elszaporodtak. Persze, hogy bántanak, én is ember vagyok, rosszul esik, de nem állok le vitázni, mert értelme nincs. Ha elsőre én negatív embernek jöttem le nekik, akibe belerúghatnak, mert névtelenül jó dolog beszólni a másiknak, akkor én mit tehetek? Leginkább mosolyogva felajánlhatok nekik egy kaktuszt anális felhelyezésre, de mást nem igazán tehetek. (És mivel ezt senki nem díjazná, ezért A) vagy törlöm az ilyen kommenteket/leveleket, B) nem válaszolok.) És az az igazság, hogy ez is "bullying/bántalmazás," amit ők csinálnak, és annyira nevetséges, amikor jönnek nekem olyan emberek, akik meg voltak hatódva öngyilkosos tinédzseres könyvön, hogy mennyire kell egymásra figyelni, és írnak egy ilyen kommentet. (A komment valósan a blogról van kiemelve, és igen, anti-bullyingos írónő alkotásához szólt, POZITÍV kritikához.)

"Nagyon senkiházinak tartalak téged amiért némelyik mondatodban úgy beszél az író nőről mint egy kutyáról..eltudom képzelni a te kis nyomorult világodat (pasi nélkül minden este..zsíros haj és chio chips minden mennyiségben..)szerintem te ezen a blogon éled ki a szenvedéses életedet."

Most ha nagyon olyan kedvem lenne, kiselőadást tartanék arról, hogy ennek milyen hatása lehet egy ember lelkére... De az a gond, hogy eleve, nem azt kell nézni, hogy jajj, hát lehet, hogy mennyi gondja van ennek a Giginek, és szegényt sajnáljuk már, hanem, hogy egyetlen egy emberi lénnyel sem illene így beszélni, és az a fránya internet kora a sok névtelen lehetőséggel megengedi ezt, nekünk kéne betartani azt a bizonyos határt, hogy érző emberi lénynek tűnjünk.

Persze a sértő vélemény, és mondatok az élet része, csak kicsit ironikusnak érzem mai napig, hogy elvileg intellektuális, magukat kulturált embereknek nevező olvasók ugyanúgy viselkednek, ahogy szerintük nem kéne. Picit álszent dolog.

Akkor már megfordult a fejedben, hogy törlöd a blogot?

De hányszor! Mert minek hallgassam és tűrjem én az ilyen leveleket, hogy egy senkiházi szar alak vagyok? Aztán rájövök, hogy ők csak unatkoznak, hogy nincs jobb dolguk, hogy otthon gondjaik vannak, és hogy nem fogok soha az életben egy másik törött ember miatt még jobban megtörni, és feladni az egyetlen dolgot, amit szeretek csinálni. :D Szóval félelemre semmi ok, nem törlöm magam. Úgyszintén vonatkozik ez a molyra, utalás FFG karcára, lehet, hogy néha megbántódom, mert épp szadiznak ott, de ezek csak egyéni emberek, és nem maga a molyközösség.

ÉS JÖJJÖN NÉHÁNY GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉS A NEGATÍV OLVASÓKTÓL!


Ez a rész tényleg nekem írt dolgokat tartalmaz, ezért a nyelvezetért nem vállalok felelősséget, de tompítottam persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy menjenek nyaralni, akik beszóltak nekem, csak jól esett kiírni magamból. Terápia.

Szóval most sajnáltatni akarod magad, mi?

Nem. Azt más csinálja interneten, én nem kérek belőle. :D Az, hogy néhány személyes gondomra hivatkozva csúsznak a posztok, szerintem teljesen normális kiírni, hogy igenis nem "apró hopsz, most elbotlottam a szőnyegben és nincs kedvem írni/olvasni" dolog miatt lesz kényszer szünet. (Reméljük, azért több nem lesz, de hát az élet ilyen.)

Szóval azt hiszed, nagy kritikus vagy? PROFESSZIONÁLIS KRITIKUS?

Nem. Te akarod bebizonyítani, hogy én ezt hiszem magamról. Ezt nem értettem sosem amúgy, hogy miért akarják ezt elhihetni magukkal, hogy én nagy kritikus vagyok. A blog mottója, vagyis a "lelketlen kritikus véleménye" arra utal, hogy sokak szerint túl kritikus vagyok és nincs lelkem, mert nem bugyolálom cukorba, unikornisok közzé a véleményemet. Ergo ha dühös vagyok, dühösen írok, etc.

Megrendezted a kezdő írós felhívást, még sincs semmi látszatja, MIÉRT?

Először is jött a nagyon sok negatív dolog az életemben, amit nem fogok részletezni, mert magánügy. Aztán jött az, hogy a kényszerszünetet be kellett hoznom olvasásban, és amin épp keresztül mentem/megyek az életben, nem éppen egy olyan dolog, amihez nekem még plusz munka kell, és én SZERETNÉK rájuk összpontosítani, tényleg fókuszálni. Ha azt hiszitek, élvezetes SZERKESZTETLEN kéziratot olvasni, hát nem. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon kevés ember ír olyat, ami tényleg élvezetes annyira, hogy ne kelljen megállnom jegyzetelni közben. (És most külön arra is kértetek, hogy jegyzeteljek közben!) No meg működik a fordított pszichológia, tehát ha valaki névtelenül üziket ír, hogy "csináljaaaaaaaaaaaaad már," akkor jön a csak-azért-se-mert-van-jobb-dolgom. Akikét bekértem, persze, hogy elolvasom, de könyörgöm, az én kéziratom is egy éve van másnál, a kézirat olvasás-szerkesztés-dolgozás nem fél év, nem egy hét... Akinek nincs türelme ehhez, nem lesz a könyvkiadáshoz se.

Te egy senkiházi/utca sarokra járó/rossz ember vagy, aki gyerekeket eszik!

Gyerekeket csakis sajttal és ketchuppal, no meg egy kis unikornisvérrel! A többi vád alaptalan.

Itt éled ki a nyomorúságodat, mert nem adták ki a te könyvedet/bulémiás vagy/nincs pasid!

A könyvemet azért nem adták ki, mert ellentétben sok emberrel, én még kotlok rajta, mert nincs abban a fázisban, hogy kiadót lásson. MAJD! Én lassan dolgozom. Amúgy ha anyuci-apuci nekem is fizetné, már kiadtam volna./Nem, nem vagyok, csak szeretek embereket enni, jó sokat./Sosem mondtam, hogy heteroszexuális vagyok, VAGY IGEN?

Meg amúgy is, mit élnék itt ki? Én nem élvezem, hogy embereket szidok, mint ti, mert én nem szidom őket, csak az épp adott papírra vetett művet és annak hiányosságait.

Ha kritizálni akarsz, írjál jobbat/legyen diplomád!

Ha hozzám akarsz szólni, legyél kulturált/logikus/legyen érettségid/helyesírásod.

Így a végére azért annyit hozzá akarok tenni, hogy az elmúlt három év alatt nagyon sok jó embert ismertem meg az olvasás miatt, és mindenkinek köszönöm, aki akár névtelenül, komment nélkül ide járkál olvasni, mert tényleg sokat jelent. :)


Szeretnék ismételten a felesleges posztért egy kis bocsánatot is kérni, de néha muszáj kiírnom magamból egy-két dolgot. Persze minden az életben szürke, semmi sem csak fekete és fehér, szóval nem is várom, hogy ezentúl ne legyen egy-két negatív olvasóm, de ha Laurell K. Hamilton elviseli őket, aki már legendás erről, akkor én, a mezei SZEMÉLYES blogger is. Mert persze ez könyves blog, de nem hivatalos, bárki ezt hajtogatja az téved, mert ez a blog arról szól, hogy az én-fajta embereknek, mi tetszhet, egyszerűen csak könyveket ajánlok vagy nem ajánlok, nem pedig háborúkat indítok és okoskodom, azt meghagyom másoknak.

12 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Nagyon jó poszt lett! Soha nem értettem azokat az embereket, akik megharagudtak azért, mert valakinek más volt a véleménye, ne adj'isten akár pont az ő kedvencéről. Sokan nem értik a lényeget! A könyvekről nem vitatkozni, hanem beszélgetni kell.
Nem is tudtam, hogy gyerekeket eszel! :D:D:D

Nidria írta...

Szia!

Nem ismersz, nem szoktam kommentelni a blogodon, de most mégis megteszem. NAGYON IGAZAD VAN!
Röhejes, hogy emberek csak azért beszólnak, mert elmondod a véleményed. Az ilyeneket legszívesebben elküldeném a jó halálba, mert mit tudnak ők? Beszólni, igen, ahhoz rohadtul értenek, de mondd nekik, hogy nesze, írj akkor te egy kritikát egy könyvről, azt se fogja tudni, hogy melyik oldalon nyissa ki a könyvet...

Teljesen egyetértek azzal a résszel is, hogy " míg azt hihetnénk, hogy posztot írni egyszerű (persze, az is, sok betű egymás után), mégis néha nehezen megy, főleg, ha olyan semmilyen a könyv, vagy túl rövid, vagy pedig egy sorozat 20. kötete." Habár én nem írok könyvekről (még), de filmekről annál többet, és tudom jól, hogy milyen nehezen megy a kritika/vélemény írása, ha egyszerűen semmitmondó az adott alkotás. Nincs rosszabb egy kritikusnak (és igen, én kritikusnak tartalak, mivel rengeteg könyvet olvasol, és ettől lesz valaki kritikus, nem attól, hogy lediplomázik), amikor olyanról kell írnia, amit két tömör mondatban letudhatna, de ez mégsem elég.

Aki meg azzal vádol téged, hogy sajnáltatod magad, az nagyon el van tévedve. Innen is üzenném nekik, hogy nem tudom mit olvastak, mert én személy szerint végignyálaztam azt a posztodat, amit a bully könyvről írtál (elfelejtettem, hogy mi volt a címe), és abban egy szemernyi sértést nem találtam. Helyette tárgyilagosan fogalmaztál, ha valaki ezt máshogy értette, az csak saját magát írja le vele.

No, hát elég hosszan írtam neked, remélem tényleg nem törlöd a blogodat, mert nekem nagyon fontos (még ha nem is kommentelek), egyike azon oldalaknak, ahol követni tudom a kortárs írókat, valamint ahol megleshetem, hogy mit érdemes elolvasni. Egy a lényeg: tojd le magasról a negatív embereket, és folytasd a blogolást :)

judy írta...

Én csak annyit írnék,hogy ne foglalkozz velük.
Mi így szeretünk.
És unalmas lenne ha folyton mindig minden könyvre csak jókat írnál!Az igazságra vagyunk kíváncsiak!

flamepetals írta...

Teljesen egyetértek veled. Azok, akik egy-egy könyv negatív kritikáját sértésnek veszik akár magukra, akár az íróra nézve, magukra vessenek, nem kell velük törődni. Te csak leírtad a véleményedet. (Az ember azt hinné, hogy aki rendszeresen olvas irodalmas, az intelligens, de sajnos mindig vannak kivételek, amik erősítik a szabályt.)
Én személy szerint élvezem a kritikáidat. Rendszerint fel tudják kelteni az érdeklődésemet az adott könyv iránt (ha a könyv olyan), és ha mást nem is, legalább a várólistámra felkerülnek.
Te hoztad meg hozzá a kedvem, hogy kicsit bővebben is írjak a könyves élményeimről, amit már régóta tervezgettem.
Ami az angolul olvasást illeti, nekem a közelmúltban jött meg hozzá a kedvem, neked (is) köszönhetően, és már több sikerélményem volt ezzel kapcsolatban, úgyhogy azokat a bejegyzéseket is örömmel olvasom.
További jó blogolást kívánok:)

flamepetals

Petra írta...

Szia! Én sem szoktam kommentelni, de imádom a blogodat, kb. naponta nézegetem :D Ne törődj a piszkálódókkal! Pont azért ilyen jó a blogod, mert mindig leírod az igazságot. (Sok rossz könyvtől mentettél már meg vele) És légyszi, légyszi ne zárd be az oldalt!!! Imádom az írásaidat! (Azokat is amiknek semmi köze a könyvekhez :D)

WildWorld írta...

Hát, ha te nem írhatod le, én azért leírom: aki ilyen tapló, nyugodtan üljön kaktuszba! Ha a feltételezett IQ meg EQ-szintjéből indulok ki, tartósan nem fog fájdalmat okozni. :D

Berenice írta...

Szia!
Itt még egy nem kommentelő, de a blogodat naponta csekkoló olvasód :)!
Drága, ez a te blogod és mi olyannak szeretjük amilyen. Akkor és úgy írod ahogy akarod, de ezt Te is tudod. Remélem megsimogatja a lelkedet amit most mondok:
1. Téged olvaslak, a molyt pedig már egy ideje nem szívesen.
2. Vettem meg már könyvet a nálad olvasottak miatt? Igen.
3. Mindig egyetértek veled? Ó nem, néha nagyon nem, de olyankor biztosabb vagyok a magam véleményében.
4. Olvasok angolul? Már igen, ha lassan is. Sejted kinek a hatására?

Érezzük és értjük a nehézségeidet, legalábbis amit az orrunkra kötsz, de látod a többség nem bánt, hanem szeret azokkal együtt is.
Írd hát a blogot magadnak, nekünk, akkor amikor jól esik és ahogy jónak látod!
B.

Gigi írta...

Köszönöm mindenkinek a kommentet! :)

@Berenice: Örülök, ha tudtam ajánlani egy-két angol könyvet. :) Igazából azokat a posztokat sose tudom, hogy csak a levegőnek írom, vagy valakit érdekel is. :D De már akad pár angolul olvasó, úgyhogy biztos marad. És köszönöm, hogy mindig olvasol! :)

@WildWorld: Az a fura, hogy kaptam olyanoktól is hirtelen negatívat, akikkel azelőtt meg elbeszélgettem... :D Úgyhogy nem tudom ezt mihez kötni. Néha úgy gondolják, hogy jó belém rúgni, de ez az életben mindenkivel így van.

@Petra: Köszi, hogy olvasol! :) Nyugi, nem zárom be az oldalt, mindig lenyugtatom magam, ha odajutok. :D

@flamepetals: szintén örülök az angol olvasásnak. :D Igazából a negatív kritikát sosem sértésnek szánom, még ha érzelmes és szarkasztikus is, de külföldön vannak az enyémnél durvább kritikák is.

@judy: Jól összefoglaltad, hogy én is mit várok egy bloggertől. :D Külföldön annyira nehéz olyat találni, aki leírják, hogy tényleg mit gondolnak, mert a legtöbbjük csak kiadótól kap könyvet és nem mernek rosszat írni. Én sem hobbiból írok rosszat, mint ahogy sokan gondolják. :D

@Nidria: Nem, nem fogom törölni a blogot, még akkor sem ha megint kényszer szünetem lesz. :D Szeretném addig vezetni, amíg olvasok, kíváncsi leszek pár év múlva milyen könyvek lesznek többségben, mert most ugye az ifjúsági fantasyk. :)
Amúgy igen, nincs nehezebb arról írni, ami olyan átlagos, és egyszer elolvasható/nézhető. :D Szoktam így járni, hogy csak ülök felette és megerőltetem magam, hogy azért egy word oldal csak meglegyen.

@szilvamag: xD Pedig én kannibál vagyok, ha már gonosz is. (Amúgy ezt a gonosz jelzőt is kaptam már meg magyar íróktól. :D) És úgy igaz, ahogy írtad, nem feltétlen egymásnak kell esni, sokakkal beszélgettem úgy, hogy ő szeret valamit én nem és fordítva, és sosem lett belőle heves, indulatos vita. Olyankor elég nehéz komolyan venni a másik véleményét, amikor csak személyeskedés van benne.

Ági írta...

Szia Gigi!
Én is szoktalak elég sűrűn csekkolni, ha nem is írok. Rengeteg könyvet szerettem meg általad (Pl.: óriási nagy TMI fan lettem :D) És mi az, amit még szeretek? Az, hogy kerek-perec megmondod egy könyvvel kapcsolatban, hogy mi a helyzet. Így legalább én is tudok szelektálni.
Bár igaz, hogy volt olyan is, ami neked nagyon nem tetszett, nekem meg igen. Még sem álltam le vitázni. Hogy miért? Mert nem vagyunk egyformák, valakinek ez, valakinek meg amaz tetszik. Ahány ember annyiféle. Tudom, közhely, de attól még igaz.
Szóval örülök, hogy nem zársz be. Az ilyen embereket, akiknek meg az a legnagyobb örömük, hogy beléd kötnek nézd levegőnek. Egy idő után megunják.
Szóval hajrá! Sok Gigi kritikát akarok még olvasni a könyvekről :D

Nusii írta...

Szia. Teljesen egyetértek veled. Én is szoktam kritizálni könyveket, amik nem tetszenek, és akkor mindig megkapom az oltásokat a barátaimtól, hogy "mert hülye vagy, e jó könyv" "írj jobbat" "gyerekes vagy, ezt nem értheted" stb. és akkor mondom : MIVAN? nem tetszik valami, és rögtön sértegetnek.csak mert nem vagy odáig a kedvencükkel. Utálom az ilyet.
és ne foglakozz velük, én imádom a blogodat.:) egy csomó könyvet azért kezdtem olvasni, és azért szerettem meg, mert itt láttam.:) csak így tovább.!:)

Sophie1564 írta...

Szia Gigi! :)

Ez egy szép, hosszú írás lesz, de remélem, végigolvasod.

Szoktam csekkolni a blogot, de nem szoktam írni. Miután ezt elolvastam, úgy éreztem, most kell.

Ne figyelj a rosszakaródira! Mindig voltak és lesznek világban retardált hadibarmok, akik másokat ócsárolnak ok nélkül. Ezekre nem érdemes se időt, se energiát pazarolni! :) Ne figyelj rájuk, mert igenis sokan vannak, akik szeretik az írásaidat. Jó sokat láttam! :D

A kritikáidat én mindig ésszerűnek és reálisnak fogom fel. Én azt látom tükröződni ezen az egészen, hogy már sok dolgot megtapasztaltál könyvek és írás terén, és elmondod erről a véleményed. Így sokat tanultam tőled. Néha más megvilágításban láttam egy-egy kötetet, és ezáltal később másra is figyeltem olvasás közben. A megfogalmazás, a szereplők stb. Én úgy érzem, ezek számomra fontosak, ha szeretnék jó történetet írni. (Szoktam írogatni, de ez most mellékes. >_>)Ezért milliónyi köszönet! :D

Kérlek, ne szüntesd meg a blogot! *most a lábaid elé borul* Nagyon szeretem olvasgatni, mert általa olyan könyveket találok, amik eddig még nem voltak a kezemben, illetve olyanról is olvashatok, amikkel már én is találkoztam. Jó megtudni másnak a véleményét is, és nem egyszer volt olyan, hogy gondolkodóba estem. Végül ez mindig pozitívan jött ki.
Őszintén bevallom, volt egy pár olyan negatív kritika, amin jót nevettem. Ésszerű, kissé lelketlen, de őszinte véleményt írtál, ami teljesen kerek volt. Nagy elismerés! :) (Ezzel nem szeretnélek sem téged, sem mást megbántani! Remélem, nem esik rosszul, hogy így mondom.)

Remélem, hogy továbbra is folytatod! ^^

Sophie (Igen, tudom, hogy a billentyűzettel nem vagyunk barátok! ><)

Gigi írta...

@Ági: Juhú, névrokon! Másfelől pedig köszi, hogy olvasod a blogot. :) Én is úgy vagyok vele, hogy csak olyanokat olvasok, akik őszinte véleményt mondanak és egyezik valamennyire a ízlésünk, mert persze 100%-osan senkivel sem lesz fedés ízlés terén, és ez nem is baj. :) Még ha valamiről szarkasztikusan is írok, és másnak tetszik, sosem a rajongót akarom megbántani, csak levezetem a feszültséget, amit nekem a könyv okozott. :D

@Nusii: Én se állok le sértegetni másokat. :) Az sosem a legjobb védekezés, hanem a normális hangnemű reakció. Úgy lehet, hogy a másik is meglátja, hogy én mit szeretek a könyvben, vagy legalább megérti. :D

@Sophie1564: Próbálok nem figyelni a negatívkodókra, de most ki kellett írni magamból, mert egyre többen lettek. :) Levezettem a feszültséget. Nem szüntetem meg a blogot, még ha eszembe is jut, mindig leülök, és elszámolok tízig, vagy 110-ig. :) Mert a hirtelen jött döntés, sosem jó döntés.
Amúgy pedig nem veszem sértésnek. :) Tényleg lelketlenek a negatív kritikáim. :D

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.