Ellen Hopkins: Impulse - Impulzus

2010. április 6., kedd


Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc youtube videó gyártóm feltett egy fan trailert Ellen Hopkins könyvéhez. Utána olvastam, és rájöttem, hogy ez az írónő igazán érdekes témákról alkot.

Úgy általában az egészről: Gyönyörű, tökéletes, szép. Nem tudom másképp szavakba önteni Ellen Hopkins ezen regényét. Hopkinstól eddig egy könyvet olvastam, és az is rettenetesen őszinte és elgondolkodtató volt, és ezzel sincs ez másképp. A megszokott szabad vers stílusban tárul elénk a regény, és hiába nincsenek nagy tájleírások, mégis élvezetes a könyv, hiába nincs nagy, modern akció, fantasy, mégis leköt, nincs nyomozás, nincs nagy történet, csakis a lelki gondok feldolgozása áll a középpontban.

Főhőseink (ezúttal hárman is vannak): Vanessa, a szép, csendes és okos lány, Conner, a gazdag, jóképű, nőcsábász fiú és Tony, a meleg fiú. Így lehetne őket klisésen jellemezni. Két közös dolog van mindhármunkban, mindannyian Aspen Springsbe kénytelen költözni (vagyis egy elmegyógyintézetbe), és mind ugyanazért... mind öngyilkosok próbáltak lenni. A történet javarészt arról szól, hogy a három tinédzser hogyan küzdi le démonait, hogyan ismerik meg a barátság és a szeretet fogalmát, és mi ahogy olvasunk egyre tovább, egyre jobban megismerjük a szereplők múltját.

Először csak annyit tudunk, hogy Vanessa édesanyja is bipoláris és skizofrén volt, és képzelt angyala miatt is bántalmazta Vanessát és testvérét. Mivel a bipolaritás genetikailag öröklődik, mindenki kitalálhatja, mi a baja Vanessának. Ezen felül az érzelmi hullámait úgy tudja kordában tartani, ha vagdossa magát. Ebből adódik, hogy ő késsel próbált végezni magával.

Conner, aki gazdag családból származik, mindene megvan látszólag, pisztollyal próbált végezni magával. De mivel mellkason lőtte magát és elvétette a szívét, "sajnos" még mindig él és virul. Szívesen játszik a női nemmel, és mint kiderül az idősebbeket sem veti meg, és Aspen Springsbe is egy idősebb nő juttatta, történetesen a tanára, akivel együtt járt, Emily.

Tony a tipikus utcán felnőtt fiú, mivel édesanyjának túl sok pasija volt, elzüllött. Ő gyógyszerekkel próbált végezni magával.

A három tinédzser valahogy mégis összebarátkozik, és bár nem egy nyálas könyv, mégis az érzelmek valami kifejezhetetlenül jók lettek. A barátság, a szeretet, bármilyen kötelék ilyen megkínzott lelkeknek még többet jelent. Hopkins rettenetesen jól tud írni. Átéljük, átérezzük az egészet, mindhárom főhősért a szívünk megszakad, és ráébredünk, hogy "hahó, ez a szomszédunk is lehet." Hogy bárki, akire nem figyelünk oda, odabent igenis szörnyű dolgokat élhet át, és igazából egy megértő szó is sokat segíthet. A téma leginkább itt az öngyilkosság, de felmerül Istennek az öngyilkossághoz való viszonya, és persze a családon belüli erőszak is. Emellett pedig megfogalmazódik főhőseinkben, hogy mi is az a szerelem, pedig mindhárman úgy hitték, hogy ez csak mítosz, egy nem létező dolog.

Mint említettem sehol egy nyomozás, sehol egy véres jelenet, sehol semmi izgalom, csak három tinédzser küszködése a kemény élettel és önmagukkal. Briliánsan megírt, nem lehet eléggé dicsérni, és szerintem igenis szükség van ilyen témájú könyvekre is.

És végül mert nem bírtam ki, bár gyatra és hiányos fordítás, mégis egy pöpp ízelítő:

Figyelmeztetés nélkül

Néha mész az úton,
az egyetlen úton,
amit valaha ismertél,
és bumm! Egy kocsi
tűnik fel a semmiből,
és áthajt rajtad.

Néha nem ébredsz fel.
De ha mégis,
tudod, hogy
semmi sem lesz
ugyanaz.

Néha ez nem
olyan rossz.

Néha életutak kereszteződnek,
ritmus és ok nélkül,
kivéve talán,
egy elhaladó autót.
Hármasság

Három külön út,
kereszteződik egy helyen,
ahova egy értelmes ember
sem menne önként.
Három életút, ami
lehetett volna rövid is, ha csak
nem avatkozik bele sietve
egy szeretett személy. Vagy a Sors.


Három ember, akikben semmi
közös sincs,
csak a kor, a közelség,
és a halálvágy.
Három faliszőnyeg, ami rongyos
a szélén és szétfoszlik,
hogy felfedjen
egyetlen közös szálat.


A szál

Kívánod, hogy kikapcsolhasd
a kérdezősködést, ki-
kapcsolhasd a hangokat,
kikapcsolhasd az összes zajt.

Sóvárogsz
, hogy kizárhasd
a rútságot, ki-
zárhasd a mocskot,
kizárhasd a fényt.
Vágyódsz, hogy eldobhasd
a tegnapot, el-
dobhasd az emlékeket,
eldobhasd a veszélyt.
Imádkozol, hogy valahogy megszűnjön
a bizonytalanság, valahogy
megszűnjön a gyűlölet,
valahogy megszűnjön a fájdalom.


Cselekszel, a saját impulzusod alapján,
lenyeled az egész doboz tartalmát,
csak egy kicsit mélyebbre vágsz,
a mellkasodnak szegezed a pisztolyt.

Kedvenc karakter: Vanessa, Tony, Conner

Ami kifejezetten tetszett: A téma, a megvalósítás

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: Maximum 3-mast kap, mert igazából csak egy egyszerű felirat, és ez a szín valami borzalmas.

4 megjegyzés:

Lolle írta...

Szia. Mostanában olvasom a véleményedet a könyvekről, amiket imádok, mert most találtam rád, és olyan jó hogy leírod, milyenek a főszereplők, meg minden. Legalább tudom melyiket nem kell megvenni... Legszívesebben megvenném, de a véleményedet kérném, ebben is :DxD, érdemes egy nagyon alap angol nyelvtudással? Néztem az amazonon nem is olyan drága :D

Gigi írta...

Szia!

Az a baj, hogy erre őszintén nem tudok válaszolni. Pl. egy-két könyvnél, ahol nekem is szótár kell, mert tele van kifejezésekkel, arra tudom mondani, hogy nehéz szöveg. De erre azt mondanám, hogy olyan átlagos, nem is az a túl egyszerű. Nincsenek benne nagyon összetett mondatok, hiszen versekben van írva. Viszont amazonon bele is tudsz olvasni, úgy el tudod dönteni. :)

Mary Alexa Drown írta...

Szia! Én beleolvastam és azt szeretném kérdezni, hogy az egész versben van írva? Akkor ezt még én is érteném.

Gigi írta...

Szia!
Igen, az egész versben van írva. :) Semmi nagy, bonyolult mondat.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.