Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: The Books of Magic (A mágia könyvei)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Mivel nem voltam egy nagy képregény őrült ezért először a tizenéves fiúról szóló Books of Magicet olvastam el.

Úgy általában az egészről: Életem első képregénye. Legalábbis az első, amibe nem csak belelapoztam, hanem tényleg végig is olvastam.

Az alaptörténet, hogy akad nekünk Tim Hunter és a négy másik szereplő (Dr. Occult, Stranger, Mr. E és John Constantine, igen, az a Constatine). Ők négyen arról vitatkoznak, hogy mit csináljanak Timmel, ugyanis főhősünk lenne a legerősebb... bármi. Egyszerűen nagy erő, amit lehet mágia és tudományra is használni, jóra és rosszra is. Mr. E legszívesebben megölné Timet, minek vacakolni vele, bár a többiek leszavazzák, és úgy döntenek, hogy Timet választás elé állítják: akarja-e a mágiát vagy sem.

Így elkapják a mi kis főhősünket és mindenkit elviszi egy-egy tanulságos útra. Gaimant elvileg arra kérték fel, hogy írjon olyan mini-képregényt, ami bemutatja a DC univerzum múltját, jelenét és jövőjét, amire rávágta, hogy hülyeség, de aztán rájött, hogy mégsem az, keresztezte a régi varázslósulis álmával és így lett Tim Hunter. Akkora siker lett, hogy ezt a mini-sorozatot rengeteg másik sorozat is követett.

Szóval a négy út: a múlt, a jelen, a Tündérföld és a jövő. Minden tetszett, nem tudok egy rossz szót sem mondani erre. Nem, nem egy izgalmas valami, nem, nincs olyan nagy hú, de történet itt. Ez csak boncolgatja a mágiát és Tim lehetőségeit. A múltban találkozik Merlinnel, aki bár tudta mi lesz a sorsa, mégis úgy cselekedett, ahogy kellett, mert a mágia nem hagy szabad akaratot. A jelenben is elkeserítő dolgok szemtanúja lesz Tim, nem mellesleg pedig sok szekta akarja őt, leginkább holtan. A tündérek pedig a szokásukhoz híven csak bajt okoznak a maguk módján, a leleményes kis szabályaikkal. A jövő pedig... szomorú, de valamilyen szinten szép. Röviden: ötletes képregény, érdemes megvenni, hiszen ez az eleje egy nagyon jól kidolgozott és izgalmas utazásnak. Nem kell ettől elvárni nagy csavarokat, ez nem azért készült. De még így is: nagyon sokszor elolvasható, én eddig még nem untam meg. :)

Kedvenc karakter: John Constantine, Halál, Tim, Dr. Occult

Ami kifejezetten tetszett: A jövő elképzelése.

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Szia!

    Én csak érdeklődni szeretnék, hogy a képregényt honnan tudtad megszerezni, mert nekem egy ismerősöm említette, hogy érdekelné, és mivel közeledik Karácsony, gondoltam meglepem vele.
    Előre is köszi a választ.
    (sarigyen@gmail.com - ide is válaszolhatsz)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...