Ugrás a fő tartalomra

Melissa Marr: Sanctuary (Menedék)

Hogy akadtam rá: Melissa Marr Wicked Lovely könyvsorozata után, úgy gondoltam, nosza vegyük meg ezt is.

Úgy általában az egészről: Manga. Sosem voltam manga olvasó. Nincs ellene kifogásom, de nem voltam az a típus, most viszont Melissa Marr és a YA fantasy könyvek népszerűsége képregényesítési szempontból rávettek, hogy olvassak ilyet is.

A történet a Wicked Lovely után játszódik, és ahhoz, hogy megértsük a mangát feltétlen el kell olvasnunk azt a részt. Elvileg fel van vázolva ebben is, hogy mi történt kivel-mivel, hogy mi az alapvilág, de szinte értelmetlen az első könyv nélkül. Ezt lehetne hátránynak nevezni, de nem hiszem, hogy sokan mennének be úgy boltba, hogy véletlenszerűen ezt a mangát választják. Szóval ezt kifejezetten Melissa Marr rajongóinak ajánlom, és szerintem ez csak nekik is készült.

A rajzolás szép, gyönyörű, már ezért is érdemes megvenni. :)

A történetről: Rika egy független tündér, aki a sivatagban él, a többi tündérrel együtt, akik egyik Udvarhoz sem tartoznak. Shy az egyetlen olyan, akivel egyáltalán beszél, és ő is tartja a rendet a sivatagi tündérek között. De Rika nem volt mindig halhatatlan, régebben ember volt, de Keenannak hála, aki a Nyár Király (most már) tündér lett. Ugye itt jön az, hogy az alap történet ismerete fontos. Van a Tél és a Nyár Udvar, a Nyár Udvar erejét megkötötte a Tél Udvar Királynője, így Keenannak muszáj megkeresnie az elveszett Nyár Királynőt, aki majd rendbe hozza az Udvara erejét. Mindig álmodik egy lányról, aki lehet ez a bizonyos Királynő, elmegy, udvarol, magába bolondítja szerencsétlent, és felfedi magát előtte. Ilyenkor vannak bizonyos opciók. Az illető Nyár Tündér lesz és kis csitriként él Keenan árnyékában, az illető elfogadja a kihívást Keenan szerelme miatt. A kihívás? Felemelni a Tél Királynő pálcáját, ha ez sikerül, akkor nyert ügy van, ő az elveszett Királynő. Ha nem, akkor belé költözik a Hideg és a Tél Udvarnak kell szolgálnia, azaz minden egyes újabb emberi jelöltet el kell tántorítania Keenantól. És hogy mikor ér véget eme szolgálat? Ha az emberlány úgy dönt, hogy kiállja a próbát.

Nos kitalálhatjuk, Rika a főhősünk vállalta a kihívást és vesztett, de már megszabadult a Hidegtől, így független tündér lett, és mivel a városban a tündérek nem érzik jól magukat (a fém miatt), ezért a sivatagban éldegél. Ámde találkozik Jayce-szel, illetve a fiú ugyanolyan rajztehetség, mint Rika, ezért főhősünk figyeli őt láthatatlanul.

De persze, hogy legyenek bonyodalmak: feltűnik Keenan is, és persze a többi tündér nem igazán nézi jó szemmel Jayce-t.

A történet rövid, és amolyan bevezetőféle. Mivel én nem vártam sokat, tökéletesen meg vagyok elégedve a kötettel, bár már tűkön ülve várom a második részt, ugyanis pont a legizgalmasabb résznél van elvágva a manga.

Viszont csak azoknak ajánlom, akik minimum a Wicked Lovelyt elolvasták, mert igazán csak azoknak kedveskedik ez a kötet.

Kedvenc karakter: Shy

Ami kifejezetten tetszett: Hogy milyen szép kis mellékszál az eredeti sztorihoz.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség