Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Sandman - Az álmok fejedelme - Prelűdök és Noktürnök


Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Mivel nem voltam egy nagy képregény őrült ezért először a tizenéves fiúról szóló Books of Magicet olvastam el, aztán ráharaptam erre a műfajra és jött a Sandman, és boldogságom netovábbja, hogy magyarul is olvashatom.

Úgy általában az egészről: Kezdjük azzal, hogy én, mint képregény szakértő, nem vagyok képesítve. :D Nem tudom értékelni a rajzolást, csak meg tudom mondani, hogy szép vagy sem. Sőt a más képregényekre való utalást sem veszem észre, hiszen mint említettem nem vagyok a műfaj ismerője. De mégis úgy éreztem, hogy feljegyzem a blogomon eme kötetet, mert akkora hatással volt rám.

Az első gyönyörű szép kötetünk 8 képregényt foglal magában. Ez lenne a Sandman bevezetője, hogy megismerjük a karaktereket és az alap világot/történetet. Először nekem egy kicsit szétszórt volt, de hamar elvesztem a történetben és sodort magával.

Alapfelállás, hogy vannak a Végtelenek, akik amolyan istenfélék, és angolban mindegyikük neve "D"-vel kezdődik, ezt magyarban nagy erőlködés nélkül nem lehetett visszaadni, így maradt nekünk: Álom (a főhősünk), Halál, Végzet, Vágy, Pusztítás, Delírium és Kétségbeesés. A történet azzal kezdődik, hogy egy kis szekta eltökélt célja, hogy fogságba ejtsék Halált, hogy többé senki ne haljon meg, vagy legalábbis ők ne. Valami félresikerül, és testvérét, Álmot sikerül csapdába ejteniük. 70 évig fogságban is tartják, aminek persze nyoma van a mi kis világunkban, végigsöpör a világon az úgy nevezett álomkór, és megismerünk egy csomó kis szereplőt (akik ha jól sejtem később fontosak lesznek, mivel még csak a második Sandman kötetnél tartok :D), és engem, mint érzelmes "tinilányt" leginkább ez fogott meg, hogy nemes egyszerűséggel leír pár tragikus sorsot, akiknek az élete az álomkór miatt romokba dől, és nem hogy a történetben ténylegesen számító kis szálak, de számomra iszonyatosan szomorú és megragadó. Mint mondtam, engem mindig az ilyenek kötnek le. :)

Azután Álom fogja magát és kiszabadul, és elindul bosszút állni, és visszaszerezni a mágikus tárgyait, a sisakját, a rubinját és a homokos kis zsákocskáját (ugye a Sandman, álommanó után szabadon :D). Ezt kísérjük figyelemmel, hogy Álom hogyan szerzi vissza régi tulajdonait, és közben leutazunk a pokolba, szemtanúi leszünk egy brutális gyilkolászásnak, és megismerjük Halál igazán szerethető karakterét.

Nem akarok kisregényt írni a történetről, majd mindenki utána jár maga. :) A lényeg, hogy bár semmit nem értettem a DC univerzumos utalásokból, mégis élveztem a történetet. (És van nekünk egy szép kis magyarázó szószedetünk a kötet végén, ami azért sokat segít.) És bónuszban szerepeltek olyan karakterek, akiket imádtam már rövid képregényes pályafutásom miatt: John Constantine és Halál. Különösen Halál karakterét emelném ki, a maga vidám, tini lányos kinézetével, humorával, de mégis bölcsességével. És persze említést teszek Luciferről, aki itt csak egy picit jelenik meg, de mégis imádom. (Talán, mert már elolvastam a Lucifer képregényt.)

Egy szó, mint száz: Örülök, hogy Neil Gaiman rávett arra, hogy képregényt olvassak. Mert hiába csak egy képregény, mégis nívósabb, jobb, kifejezhetetlenül szebb, mint a mai modern kori regények. És azt szeretném, hogy amit egy képregény tudott nekem nyújtani, igenis tessék és a regények is adják meg nekem. :)

Kedvenc karakter: John Constantine, Halál, Káin, Ábel, Lucifer

Ami kifejezetten tetszett: minden :D

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból, elfogult vagyok Halál és Lucifer miatt

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige