Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Sandman - Az álmok fejedelme - Prelűdök és Noktürnök


Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Mivel nem voltam egy nagy képregény őrült ezért először a tizenéves fiúról szóló Books of Magicet olvastam el, aztán ráharaptam erre a műfajra és jött a Sandman, és boldogságom netovábbja, hogy magyarul is olvashatom.

Úgy általában az egészről: Kezdjük azzal, hogy én, mint képregény szakértő, nem vagyok képesítve. :D Nem tudom értékelni a rajzolást, csak meg tudom mondani, hogy szép vagy sem. Sőt a más képregényekre való utalást sem veszem észre, hiszen mint említettem nem vagyok a műfaj ismerője. De mégis úgy éreztem, hogy feljegyzem a blogomon eme kötetet, mert akkora hatással volt rám.

Az első gyönyörű szép kötetünk 8 képregényt foglal magában. Ez lenne a Sandman bevezetője, hogy megismerjük a karaktereket és az alap világot/történetet. Először nekem egy kicsit szétszórt volt, de hamar elvesztem a történetben és sodort magával.

Alapfelállás, hogy vannak a Végtelenek, akik amolyan istenfélék, és angolban mindegyikük neve "D"-vel kezdődik, ezt magyarban nagy erőlködés nélkül nem lehetett visszaadni, így maradt nekünk: Álom (a főhősünk), Halál, Végzet, Vágy, Pusztítás, Delírium és Kétségbeesés. A történet azzal kezdődik, hogy egy kis szekta eltökélt célja, hogy fogságba ejtsék Halált, hogy többé senki ne haljon meg, vagy legalábbis ők ne. Valami félresikerül, és testvérét, Álmot sikerül csapdába ejteniük. 70 évig fogságban is tartják, aminek persze nyoma van a mi kis világunkban, végigsöpör a világon az úgy nevezett álomkór, és megismerünk egy csomó kis szereplőt (akik ha jól sejtem később fontosak lesznek, mivel még csak a második Sandman kötetnél tartok :D), és engem, mint érzelmes "tinilányt" leginkább ez fogott meg, hogy nemes egyszerűséggel leír pár tragikus sorsot, akiknek az élete az álomkór miatt romokba dől, és nem hogy a történetben ténylegesen számító kis szálak, de számomra iszonyatosan szomorú és megragadó. Mint mondtam, engem mindig az ilyenek kötnek le. :)

Azután Álom fogja magát és kiszabadul, és elindul bosszút állni, és visszaszerezni a mágikus tárgyait, a sisakját, a rubinját és a homokos kis zsákocskáját (ugye a Sandman, álommanó után szabadon :D). Ezt kísérjük figyelemmel, hogy Álom hogyan szerzi vissza régi tulajdonait, és közben leutazunk a pokolba, szemtanúi leszünk egy brutális gyilkolászásnak, és megismerjük Halál igazán szerethető karakterét.

Nem akarok kisregényt írni a történetről, majd mindenki utána jár maga. :) A lényeg, hogy bár semmit nem értettem a DC univerzumos utalásokból, mégis élveztem a történetet. (És van nekünk egy szép kis magyarázó szószedetünk a kötet végén, ami azért sokat segít.) És bónuszban szerepeltek olyan karakterek, akiket imádtam már rövid képregényes pályafutásom miatt: John Constantine és Halál. Különösen Halál karakterét emelném ki, a maga vidám, tini lányos kinézetével, humorával, de mégis bölcsességével. És persze említést teszek Luciferről, aki itt csak egy picit jelenik meg, de mégis imádom. (Talán, mert már elolvastam a Lucifer képregényt.)

Egy szó, mint száz: Örülök, hogy Neil Gaiman rávett arra, hogy képregényt olvassak. Mert hiába csak egy képregény, mégis nívósabb, jobb, kifejezhetetlenül szebb, mint a mai modern kori regények. És azt szeretném, hogy amit egy képregény tudott nekem nyújtani, igenis tessék és a regények is adják meg nekem. :)

Kedvenc karakter: John Constantine, Halál, Káin, Ábel, Lucifer

Ami kifejezetten tetszett: minden :D

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból, elfogult vagyok Halál és Lucifer miatt

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…