Ugrás a fő tartalomra

John Ney Rieber: The Books of Magic - Bindigs (A Mágia Könyvei - Kötelékek)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Mivel nem voltam egy nagy képregény őrült ezért először a tizenéves fiúról szóló Books of Magicet olvastam el.

Úgy általában az egészről: Először is: ne tessék ezt keverni a Gaiman által írt Books of Magickel. Ezt szokták a Books of Magic 2-nek is hívni, mivel ezt Gaiman után írták, Gaiman karaktereivel, méghozzá egy John Ney Rieber nevű úriember, de ez cseppet se tántorítsa el a Gaiman fanokat, garantáltan megragadó ez a képregény.

Tehát ott folytatódik minden, ahol eddig tartottunk. (Vagyis nem egészen, mivel a Children's Crusade-et kéne előbb elolvasni.) Tim lehetne a legnagyobb varázsló, de ő köszöni szépen visszautasította ezt. Alkoholista, egy kezű apjával él, akit maga alá temet a bánat, mivel egy autóbalesetben vesztette el karját és persze feleségét.

Eközben a Tündeföldön gondok akadnak, mivel kezd kihalni, de a Királynő, mert annyira makacs és önző, ezt elfedi bűbájokkal. Viszont Tamlin, a régi szeretője, egy halandó solymász, akit elcsábított Tündeföldre réges rég, mindenáron szembesíteni akarja. Mit tehet hát? Felkeresi Timet, hogy segítsen neki, de persze a Királynő résen van, és elküldi egy igazán aljas kis alattvalóját, és Tim életével zsarolja meg Tamlint, hogy térjen vissza. Így Tim egyedül marad, de a hajléktalan emberke, akinek segítettek és tud mindent a varázslatról, elszólja magát. "Ne aggódj az apád miatt, Tim." Vagyis Tim apja Tamlin, és itt kezdődnek a bonyodalmak.

Tim mindenáron ki akarja deríteni az igazságot, mi pedig vele tartunk, megküzdünk egy mantikórral, aki mindenáron a tudományban akar hinni, miközben ő emészti el a Tündeföl mágiáját, meg is halunk, találkozunk Halállal és ellátogatunk a békés kis otthonába, ahol teázunk vele, és végül persze egy cseppet sem boldog véggel találjuk szemben magunkat.

Mit lehetne mondani? A történet? Zseniális, szép, és hiába tizenakárhány éves szereplőnk van, nem kicsiknek való, nem hiába 18-as képregény. Elterveztem, hogy majd istenítem és népszerűsítem a képregényt, de nem találok szavakat, tényleg. Tim küzd az erejével, de igazából nem is az van központban, leginkább itt a család és hát, a halál. (Ha már itt van nekünk Gaiman Halála.) Csak egy képregény, szokták mondani, "az ilyen nem az én stílusom," de ez valami más, ez valami több, nem szuperhősökről szól, csak egy gyerekről, aki elveszett és keresi a helyét, a származását és a családját. Sokkal jobb, mint a legtöbb regény: fordulatos, szórakoztató, szomorú, megragadó, elgondolkodtató. És a szereplők... a két kedvencem Gaiman fejéből pattant ki, ezért őt is kell ide megemlíteni: Tim Hunter, aki Gaiman álom-varázsló-sulis karaktere és hát a Sandmanből jól ismert Halál, aki egy vidám, bohókás tinilány, de mindazonáltal mindenkinek osztogatja bölcs tanácsait.

Ez a kötet az első négy részt foglalja magában, és a borítón láthatjuk Halált, Timet és a Tündér Királynőt.

Kedvenc karakter: Tim Hunter, Halál

Ami kifejezetten tetszett: Hogy nem egy vidám történet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból, elfogult vagyok Halál miatt

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige