Avery Williams: The Alchemy of Forever (Az örökkévalóság alkímiája)

2012. február 18., szombat

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Reklámszöveg: Az örökkévalóság csak a kezdet.

Úgy általában az egészről: Seraphine Ames 1349-ben élt boldogan szerelmével, Cyrusszal, amíg meg nem halt. De ugye van olyan szerelem, aminek a halál sem akadály, igaz? Így volt ez Seraphine-nal is, ugyanis Cyrus, a gyógyszerész fia, igazából alkimista volt, és rájött, hogyan lehet örökké élni, ezért a lányt is halhatatlanná változtatta. Így most közel 600 évvel később Sera és Cyrus egy csoport halhatatlannal élnek együtt, a Reinkarnálókkal. A bökkenő? Ahhoz, hogy éljenek tíz évente új gazdatestet kell keresniük, és megszállniuk, persze előtte megölni a test tulajdonosát.
Mivel Serát nyomasztja, hogy 600 éven át más lányokat ölt meg, és Cyrus terrorizálja őket, ezért úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy végre meghaljon. De vajon sikerül meglépnie egykori szerelme, Cyrus karmai közül? Van elég bátorsága, hogy az eddigi elkövetett bűneivel szembenézzen az utóélettel, bármi is vár rá?

Ez egy annyira furcsa könyv! Először is kezdjük azzal, hogy ifjúsági romantikus regénynek van beállítva, és hogy a fülszöveg rengeteg mindent elárul. Mégis, amikor kinyitottam a könyvet, az első, amivel szembetaláltam magam egy olyan főszereplő volt, akinek iszonyatos bűntudata van, és nem akar élni. Nem volt annyira nyomasztó, mint egyes felnőtt könyvek, de mégsem lehet az öngyilkosságot olyan könnyed témának nevezni. Mielőtt bárki itt abbahagyná a poszt olvasását, hogy jujjujj, megint Gigi-féle sötét könyvről van szó, egyáltalán nem! És ettől lesz annyira furcsa ez a könyv, ugyanis sötét témák vannak itt, de nem olyan nyomasztóan, hogy a tini regényt elnyomják. A főhős hatszáz éves, és bár nem különösebben okos (mert Cyrus azért nem tanítatta meg mindenre), mégis érződik rajta, hogy egy komolyabb személlyel van dolgunk, mint egy tizenhat éves. És pont ezért: van utalás droghasználatra, alkoholizmusra, és abuzív kapcsolatokra. Bizony! Míg a prológusban látjuk, hogy Cyrus és Sera mennyire szerették egymást, addig az első fejezetben ott tartunk, hogy ez a boldogan mindörökké állapot átváltott egy igazi, pofonokat is kiosztós, zsarnokoskodó kapcsolatba. Itt Cyrus a főgonosz, de mégis, valahol emberi és esendő ő is, nem, nem mondom, hogy meg lehetett kedvelni, de együtt érzünk annyiban Serával, hogy nem akarjuk, hogy Cyrus meghaljon.

Na és ettől lesz olyan reális a könyv, hogy igenis vannak benne hajléktalanok a háttérben, vannak benne drogfüggők, akik nem gyógyulnak ki a szenvedélyükből. De maga a történet, maga az egész könyv egy nagyon ifjúsági sztori: Igazából Sera kap egy új lehetőséget, új testben, ahol tizenhat évesnek kell lennie, iskolába járnia és a többi. Egyfelől látjuk, hogyan jön rá, hogy talán nem kéne öngyilkosnak lennie, hogy talán megéri mindig élni valamiért, legyenek akár azok valaki másnak a barátai. (Ugyanis ugye egy lány szerepét játssza, akinek a testét véletlen megszállta.)

Annyira nem történik igazán semmi, van egy-két cselekményszál, de olyan érzésem támadt a könyv olvasása közben, hogy ez hasonlít a Rubinvöröshöz: rövid, prológusszerű egy nagyobb történetben. Viszont! Nem olyan vicces, mint az előbb említett könyv, sőt, a fülszövegben kiemelt romantika sincs nagyon benne, maximum az utolsó 50 oldalon, ami egy 256 oldalas könyvnél, nem sok. És ez az, nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy mitől tetszett ez a könyv. Ugyanis nem halad nagyon előre a sztori, de folyamatosan olvastam, teljesen lekötött, és egy nap alatt kiolvasható. Viszont nem különösebben vicces, bár vannak benne mosolyogtató jelenetek, és annyira nem is lehet komornak nevezni, sőt, nem is annyira egyedülálló, hogy én most azt mondjam rá, azért fogott meg.

Van mögöttes tartalom, persze, a fentebb említett öngyilkosságból való kimászás, hogy mindig is a nőnek egy kapcsolatban meg kell őriznie önmagát, így szól az abuzív kapcsolatokról is. De még nagyon erős téma az anya-lánya kötelék, és a család fontossága, ami Seraphinának az eredeti életében nem sok volt, itt pedig a lopott életében egy tökéletes családba csöppen. Valahogy, amíg a főhős megpróbálja egy tini lány szerepét játszani, felnőtt szemmel látjuk, hogy mi az a gondoskodás és szeretet, amit a sok tini a lázadással elveszteget. Seraphina sokkal érettebben látja a lopott lány életét, és próbálja kijavítani a saját és a gazdateste hibáit, és talán ebben rejlik a könyv bája.

Bár nagy cselekmény nincs, amit már említettem, a vége egy igazi ütős függővég, és sokan átkozni fogják, hogy lehet itt valamit abbahagyni. Biztosan állíthatom, hogy jobban járt volna az írónő, ha egyben adja ki a három regényt (már ha ez trilógia lesz egyáltalán), mert jobban örültem volna, ha több cselekmény van ebben, és igazából olyan érzésem támadt, mintha csak egy fejezet végét olvasnám, nem a könyvét. De összességében tetszett ez a kis rövid regény, felüdítő limonádé egy kis kesernyés ízzel, hiszen ilyen a valóság. Nem váltja meg a világot, de egy délutánra tökéletes!



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mögöttes tartalom

Ami nem tetszett: cseppet lassú az eleje

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon & Schuster Books For Young Readers

Kiadás dátuma: 2012. január 30.

Oldalszám: 256 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.