Ugrás a fő tartalomra

Kerstin Gier: Zafírkék

Hogy akadtam rá: Sokat áradozott róla mindenki.

Úgy általában az egészről: Gwendolyn Shepherd élete fenekestül felfordult, mikor megtudta, hogy bizony a családjában nem a tökéletes unokatestvére, Charlotte, hanem ő örökölte az időutazásért felelős gént. Ez csak azért is kellemetlen, mert Charlotte-ot készítették fel mindenre, amire szüksége lehet bármelyik időutazás során, így Gwennek nincs éppen könnyű dolga, főleg, hogy senki nem mondd el neki semmit, és valamiért azt hiszik, hogy az egyik kronográfot (időgépet) ellopó párnak ő fog segíteni. Ezt toldjuk még meg azzal, hogy Gideon, Gwen időutazó társa, nem csak helyes és jól csókol, de olyan hangulatingadozásai vannak, amitől bárkinek megfájdulna a feje. Ja, és mellesleg Gwen látja a szellemeket, ami nem egy igazán hasznos tulajdonság, mert egyrészt senki nem hisz neki, másrészt mire lehetne használni egy mindent kommentelő, vidáman éneklő vízköpő démon szellemét? Így Gwennek nem marad sok választása, mikor az egyik kötelező múltba ugrása során titokzatos üzenetet kap saját magától, minthogy saját maga kezdjen el utánajárni a dolgoknak, de hát ahol időutazás van, ott minden különösen kusza.
Az az igazság, hogy erről a könyvről olyan nehéz bármit is írni, és ezt most (végre) jó értelemben gondolom. Maga a könyv lehet, nem lenne olyan sikeres nálam, ha nem lenne Gier páratlan érzéke az íráshoz, ugyanis olyan dolgokat ad el nekem, amit másnak nem igazán sikerült.

Kezdjük azzal, hogy a fejezetek előtt ott vannak az idézetek, amik kivételesen illenek a tartalomhoz (mert hány olyan ifjúsági fantasyt láttunk, ahol csak szószám növelésért van ott), és látunk egy halom feljegyzést az Őrzők könyvéből, emellett pedig ott vannak még a családfák is, amik apró, de igenis fontos információkat adnak az olvasónak, így még többet agyalhatunk, mint szegény Gwen.

A történet összességében annyira nem nagy szám, főleg, ha azt vesszük, hogy ismételten csak pár nap telik el, és úgy éreztem, mintha kiragadtak volna egy részletet a film közepéből, elém tették, és aztán pont az izgalmas résznél elvágták a szalagot. De ez abszolút nem zavart! Azon kívül persze, hogy most majd’ meghalok a Smaragdzöldért, de maradjunk a lényegnél. Amilyen hatást keltett az első rész, olyan volt számomra ez is, kaptunk egy-két információ morzsát, de ezen kívül még mindig nem kaptunk válaszokat, csak a titokzatos kódot, amit az olvasók megfejthetnek. (Ejnye a magyar kiadónak, hogy nem írták át a kódot a magyar könyvhöz, hanem a némethez való található meg benne, így aki nem tudja megfejteni, ne aggódjon, nem benne van a hiba.)

Az időutazás mindig is közel állt a szívemhez, noha nem akad a blogon eddig semmi ilyesféle könyv, (a Once a Witchen kívül) és imádtam, hogy sikerült Giernek úgy megírnia a könyvet, hogy egy kicsit paradox is legyen, hogy kelljen rajta gondolkodni, de mégsem esik át a túlmagyarázásba, hiszen ifjúsági könyvről van szó.

A romantika igazán az, amit úgy tálalt Gier, hogy még én is szerettem, pedig aztán én és az ilyen rózsaszín dolgok nem igazán illünk össze. Noha igen, Gwen és Gideon között, ami kialakul, elég gyorsan történik, alig ismerik egymást egy hete, de hiába mondják, hogy ez most konkrét szerelem, én a magam részéről elkönyveltem amolyan első szerelem féle belehabarodásnak a maga tinédzser túlzásaival. (Ahogy Gwennek is mondja a vízköpő, no meg a barátnője, Leslie is.) A másik, amiért észre se vettem ezt, az a narráció, amivel Gwen közvetít mindent: egyszerűen olyan jó humora van az egész könyvnek, hogy végig mosolyogtam rajta.

Igazából ezt a könyvet egy bizarr hasonlattal tudom leírni, és ezt abszolút nem sértésnek szánom, remélem, egyik rajongó sem veszi annak, mert nem annak szánom. Olyan ez a történet, mintha felültetnének egy szivárványos, lovacskás körhintára. Végig idétlenül vigyorgok, és úgy érzem magam, mintha felvettem volna egy rózsaszín szemüveget, amin keresztül szemlélve minden aranyos és vidám.

Egy igazi, vérbeli ifjúsági könyv ez, ami bár romantikus, a családnak és barátoknak is van szerepe, és nem csak a szerelmes ömlengés teszi ki a lapokat. Fiataloknak kötelező, no meg azoknak, akik visszavágynak a tini korba!

Kedvenc karakter: Gwen, Xemerius

Ami kifejezetten tetszett: a humor, időutazás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám: 358 oldal

Megjegyzések

  1. A könyv végén lévő kód javított verziója:
    151 13 3 10 62 14 1 5 23 19 8 4 313 6 2 1 117 24 2 1 115 7 8 4 326 6 6 5 123 21 3 2 215 15 3 3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon összecsúsztak a számok, még egyszer:
    151 13 3 10 62 14 1 5 23 19 8 4 313 6 2 1 117 24 2 1 115 7 8 4 326 6 6 5 123 21 3 2 215 15 3 3

    VálaszTörlés
  3. Feladtam... hiába raktam több szóközt, összehúzta :/

    VálaszTörlés
  4. De köszönöm szépen a kódot! :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Most olvastam el a könyvet, és elég sok kérdés maradt bennem megválaszolatlanul. Nekem elég kuszák ezek az időutazgatások, és mikor Gideon mindig azt mondogatta, hogy nem tudhatod, a jövőben mit követsz el, az olyan benyomást keltett, mintha minden meg lenne előre határozva, a jövő is, és véletlenek nincsenek, mert el van könyvelve, hogy a jövőben mikor mennek vissza a múltba. Nos, elég rosszul fejeztem ki magam, de most ez tükrözi a zavarodottságom. :D De attól nagyon tetszett a könyv, szerintem jó humorú, de egy kérdést feltétlenül fel kell tennem, és gondoltam, hozzád címezem, ha nem baj: szóval, Lucas, Gwendolyn nagyapja miért nem mondta nekik a jövőben, hogy Gwendolyn a kiválasztott és nem Charlotte?

    VálaszTörlés
  6. Hello ! Nagyon tetszett az amit írtál és szinte teljesen ugyanazon a véleményen vagyunk... A kód megfejtése : KRONOGRÁF !!! elég megdöbbentő nem ??? Ez azt jelenti ,hogy Gwenék házában van egy !!! Amúgy én is pont ezen gondolkodtam és én sem értem ezt a dolgot ,vagyis ,hogy :Lucas, Gwendolyn nagyapja miért nem mondta nekik a jövőben, hogy Gwendolyn a kiválasztott és nem Charlotte? Légyszi aki tudja erre a kérdésre a választ mondja el !!

    VálaszTörlés
  7. Úgy látom, erre nem kapunk választ. :)

    VálaszTörlés
  8. Mert nem olvastam a 3. részt. :) És nem tudom a választ. Ha ott nem lesz megmagyarázva, nyilván logikai hiba.

    VálaszTörlés
  9. @névtelen: Annyira örülök, hogy szeretnél könyvet olvasni, de előbb javaslom, hogy tanulj is meg szöveget értelmezni. Köszi.

    VálaszTörlés
  10. Nem, a harmadikban sincs megmagyarázva konkrétan, de mivel elméletileg a páholy tagjai nem tudnak arról, hogy Lucas és Gwen találkozgatnak

    SPOILER (minimálisan, nem emlékszem már tisztán minden mozzanatára a 2. résznek, ezért írom, hogy spoiler)

    szervezkednek, ezért ha Lucas előáll azzal, hogy Gwen lesz az időutazó és nem Charlotte lebuktak volna, illetve nem véletlen, hogy mindenki Charlotte-ot tartotta az időutazónak, Gwenről el kellett terelni a figyelmet.

    Ana

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige