Ugrás a fő tartalomra

Amit a Kaktusz is olvasni akar #17

Lisa Leudeke: Smashed – megjelenés: augusztus 21.

Ha egy évet még kibír minden baj nélkül, akkor Katie Martin végre maga mögött hagyhatja a kisvárosi magányt örökre. Gyeplabda sztár, és nagyon is esélyes ösztöndíjra, de az alkohollal való kapcsolata eléggé megkérdőjelezhető. Aztán bajba keveredik. Alec a legnépszerűbb fiú a suliban, és a legerőszakosabb is – és Katie-re vetette ki a hálóját. Amikor Alec elbűvölően kezd viselkedni, Katie úgy véli, biztos tévedett a fiúval kapcsolatban.
Csak, hogy mégsem. Egy esős, alkoholmámoros estén egy hirtelen döntés Alec adósává teszi Katie-t a lehető legrosszabb módon. Ez a debütáló regény pörgős és magával ragadó történet a függőségről, szívet tépő fájdalomról és a megváltásról.

Gondolatok: Ismét egy komoly regény, amihez túl sok reményt fűzök, és bár a kritikák vegyesek, vannak, akik szerint sötét hangulatú és én pont arra vágyom.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Egyszerre szeretnék reagálni erre és az előző bejegyzésedre.
    Először is, én nem értem, miért nyávog valaki azon, ha pocsék könyveket olvasol és kritizálod. Nálam ez az egyik oka annak, hogy szinte kétnaponta feljárok ide megnézni, van-e új bejegyzés. Persze azt is jó olvasni, hogy vannak még normális könyvek a világon (a Dark Love, Éjszaka háza, Halhatatlanok [Noel] és Vámíprnaplók után ezt nehéz elhinni), de a legjobb az, mikor olvasol valami ostobaságot (pl. Godess Test) és leírod a véleményed. Ritkán röhögök olyan jókat, mint az olyan bejegyzéseiden. Tudom, szomorú, hogy ilyen könyveket egyáltalán hagynak megjelenni, meg az sem egészséges, amilyen példát mutatnak ezzel, de a megfogalmazásod és az egyes sztorik abszurditása egyszerűen nevetséges. Szóval, kérlek, ne hagyj fel ezzel a szokásoddal, az én életemet mindenképpen megszínesíted vele (és a barátaimét is, amikor elmesélem nekik, hogy milyen ostobaságok fordulnak elő egyes könyvekben.)
    Másodszor: Felteszem, rengetegen ajánlgatnak neked könyvet, hogy mit olvass. Most én is csatlakoznék hozzájuk. A mostanihoz azt írtad, hogy valami sötét hangulatúra vágysz, az előző bejegyzésed meg egy gyilkosos sztori volt (részletekbe ne menjünk bele :D). Szerény véleményem szerint tetszene neked Brent Weeks Éjangyal-trilógiája. Vannak benne komoly kérdéseket érintő részek, a romantikus szál az elején nem is igazán van, ami meg későbbi kialakul belőle, az szerintem tetszene neked, mindez egy komor, kilátástalan világban (alternatív univerzumos - nyíltmágiás), ahol a remény ritka vendég, viszont az árulás mindennapos.
    Egyszer mintha már láttam volna az első részt, Az árnyak útján valamelyik listádon. Szerintem ezt a könyvet, ha módod vagy lehetőséged adódik rá, ne hagyd ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @szannya22: Szia!
      Nem fogom abbahagyni a rossz könyvek olvasását, noha azért manapság már szoktam félbehagyni könyvet, ami túl hosszú, vagy magánkiadás és szerkesztőt nem látott, mert azt nehéz olvasni. (Ilyen a Szürke ötven árnyalata pl.) De a sorozataimat, amit elkezdtem, folytatom, és nem fogok arra hallgatni, hogy ugyan, minek írok negatív kritikát. :) Mert azt is kell.
      Az Éjangyal-trilógiát igen, ajánlották nekem, de high fantasy, és azokra extra erő kell, míg ráveszem magam. A Garaboncot is azért kezdtem el, mert nem néztem utána, hogy az. :D De majd meglátom, hogy ez mikor kerül a listámra.

      Törlés
  2. Szia!
    Hát, igen, azt hiszem tudom, mire gondolsz high fantasy alatt... Nekem csak harmadszori újraolvasásnál sikerült észben tartani, melyik ország, ki hol merre mit szokott, stb... Viszont azóta még néha mindig nehezemre esik lerakni ezt a könyvet, imádom annyira, mint a Harry Pottert és Gyűrűk Urát. Hátha ezzel még egy kis kedvet csinálok hozzá: Ha az ember belegondol, akkor minden rész vége keserédes, mindig van valami, ami miatt az ember szomorkodhat, a 3. rész legvége pedig kimondottan szomorú és tragikus - és ha jól olvastam valahol, te szereted az ilyet. A könyv előnyére legyen írva, hogy a nyálas szerelmes jelenetek száma a minimumon van. A Garaboncnál, hozzáteszem, nagyságrendekkel minőségibb és jobb - véleményem szerint. És én itt nem láttam azt, mint ami oly sok trilógiára jellemző - hogy a 2. rész rosszabb az elsőnél. Mert itt szerintem nem az. Az garantált, hogy a legtöbb fontos titokra csak a 3.-ban derül fény. Bár, ha esetleg valamikor úgy döntesz, nekiállsz, nem vagyok biztos benne, hogy az angol vagy a magyar kiadást javasoljam neked, mindkettőnek megvannak a maga előnyei - és hátrányai.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige