Ugrás a fő tartalomra

Amit a Kaktusz is olvasni akar #17

Lisa Leudeke: Smashed – megjelenés: augusztus 21.

Ha egy évet még kibír minden baj nélkül, akkor Katie Martin végre maga mögött hagyhatja a kisvárosi magányt örökre. Gyeplabda sztár, és nagyon is esélyes ösztöndíjra, de az alkohollal való kapcsolata eléggé megkérdőjelezhető. Aztán bajba keveredik. Alec a legnépszerűbb fiú a suliban, és a legerőszakosabb is – és Katie-re vetette ki a hálóját. Amikor Alec elbűvölően kezd viselkedni, Katie úgy véli, biztos tévedett a fiúval kapcsolatban.
Csak, hogy mégsem. Egy esős, alkoholmámoros estén egy hirtelen döntés Alec adósává teszi Katie-t a lehető legrosszabb módon. Ez a debütáló regény pörgős és magával ragadó történet a függőségről, szívet tépő fájdalomról és a megváltásról.

Gondolatok: Ismét egy komoly regény, amihez túl sok reményt fűzök, és bár a kritikák vegyesek, vannak, akik szerint sötét hangulatú és én pont arra vágyom.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Egyszerre szeretnék reagálni erre és az előző bejegyzésedre.
    Először is, én nem értem, miért nyávog valaki azon, ha pocsék könyveket olvasol és kritizálod. Nálam ez az egyik oka annak, hogy szinte kétnaponta feljárok ide megnézni, van-e új bejegyzés. Persze azt is jó olvasni, hogy vannak még normális könyvek a világon (a Dark Love, Éjszaka háza, Halhatatlanok [Noel] és Vámíprnaplók után ezt nehéz elhinni), de a legjobb az, mikor olvasol valami ostobaságot (pl. Godess Test) és leírod a véleményed. Ritkán röhögök olyan jókat, mint az olyan bejegyzéseiden. Tudom, szomorú, hogy ilyen könyveket egyáltalán hagynak megjelenni, meg az sem egészséges, amilyen példát mutatnak ezzel, de a megfogalmazásod és az egyes sztorik abszurditása egyszerűen nevetséges. Szóval, kérlek, ne hagyj fel ezzel a szokásoddal, az én életemet mindenképpen megszínesíted vele (és a barátaimét is, amikor elmesélem nekik, hogy milyen ostobaságok fordulnak elő egyes könyvekben.)
    Másodszor: Felteszem, rengetegen ajánlgatnak neked könyvet, hogy mit olvass. Most én is csatlakoznék hozzájuk. A mostanihoz azt írtad, hogy valami sötét hangulatúra vágysz, az előző bejegyzésed meg egy gyilkosos sztori volt (részletekbe ne menjünk bele :D). Szerény véleményem szerint tetszene neked Brent Weeks Éjangyal-trilógiája. Vannak benne komoly kérdéseket érintő részek, a romantikus szál az elején nem is igazán van, ami meg későbbi kialakul belőle, az szerintem tetszene neked, mindez egy komor, kilátástalan világban (alternatív univerzumos - nyíltmágiás), ahol a remény ritka vendég, viszont az árulás mindennapos.
    Egyszer mintha már láttam volna az első részt, Az árnyak útján valamelyik listádon. Szerintem ezt a könyvet, ha módod vagy lehetőséged adódik rá, ne hagyd ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @szannya22: Szia!
      Nem fogom abbahagyni a rossz könyvek olvasását, noha azért manapság már szoktam félbehagyni könyvet, ami túl hosszú, vagy magánkiadás és szerkesztőt nem látott, mert azt nehéz olvasni. (Ilyen a Szürke ötven árnyalata pl.) De a sorozataimat, amit elkezdtem, folytatom, és nem fogok arra hallgatni, hogy ugyan, minek írok negatív kritikát. :) Mert azt is kell.
      Az Éjangyal-trilógiát igen, ajánlották nekem, de high fantasy, és azokra extra erő kell, míg ráveszem magam. A Garaboncot is azért kezdtem el, mert nem néztem utána, hogy az. :D De majd meglátom, hogy ez mikor kerül a listámra.

      Törlés
  2. Szia!
    Hát, igen, azt hiszem tudom, mire gondolsz high fantasy alatt... Nekem csak harmadszori újraolvasásnál sikerült észben tartani, melyik ország, ki hol merre mit szokott, stb... Viszont azóta még néha mindig nehezemre esik lerakni ezt a könyvet, imádom annyira, mint a Harry Pottert és Gyűrűk Urát. Hátha ezzel még egy kis kedvet csinálok hozzá: Ha az ember belegondol, akkor minden rész vége keserédes, mindig van valami, ami miatt az ember szomorkodhat, a 3. rész legvége pedig kimondottan szomorú és tragikus - és ha jól olvastam valahol, te szereted az ilyet. A könyv előnyére legyen írva, hogy a nyálas szerelmes jelenetek száma a minimumon van. A Garaboncnál, hozzáteszem, nagyságrendekkel minőségibb és jobb - véleményem szerint. És én itt nem láttam azt, mint ami oly sok trilógiára jellemző - hogy a 2. rész rosszabb az elsőnél. Mert itt szerintem nem az. Az garantált, hogy a legtöbb fontos titokra csak a 3.-ban derül fény. Bár, ha esetleg valamikor úgy döntesz, nekiállsz, nem vagyok biztos benne, hogy az angol vagy a magyar kiadást javasoljam neked, mindkettőnek megvannak a maga előnyei - és hátrányai.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d