Ugrás a fő tartalomra

David Almond: A vadóc

Hogy akadtam rá: Pár Pongrácos könyv után úgy döntöttem, hogy megszerzem mind. :D Ezt pedig születésnapomra kaptam.

Úgy általában az egészről: Blue Baker az apja halála után a tanácsadója hatására egy történetet kezd írni a Vadócról, egy vadon élő fiúról. Ám ahogy halad előre a történet, Blue nem tudja, hogy vajon a képzelete szórakozik vele, vagy tényleg életre kelt az általa írt mese?
Rövid kis mesekönyv ez is, amit születésnapomra kaptam, mert bizony Dave McKean illusztrálta, akiért odavagyok. Nagy és hosszas kritika biztos nem fog erről a könyvről születni, de mégis úgy éreztem, hogy érdemes róla írnom.

Mesekönyv, ráadásul képes is, rövid is, szóval nem számítottam másra, mint pár perc kikapcsolódásra, valami olyan tanulsággal, ami minden gyerekkönyv alapja, és annyira nem ezt kaptam. Blue Bakernek eleve nem könnyű az élete, még apja halála előtt is az iskolai bántalmazással küzd meg, amin jómagam meglepődtem, hogy belekerült egy ilyen könyvbe, noha nem vagyok ellene, sőt! Nem tudom, hány körkarikás a kötet, azt tudom, hogy goodreadsen fiatalok olvasmányai közé van besorolva, mégis szintén meglepett, hogy a nyelvezete nem csak egyszerű (nyilván, mint a meséké), de elég szabad szájú is, ami nem mindenkinek nyerheti el a tetszését, főleg, hogy ez picit véresebb jelenetekkel párosul. Izgalmas volt hangosan felolvasni a könyvet, úgy hogy a szomszédok is hallhatták miközben belezésről beszélnek a könyvben.

Maga a mese történet a történetben, és ettől lesz annyira különleges. Látjuk Blue meséjét, nemcsak az illusztrációk segítségével, de külön ákombákom betűtípussal (és kisgyerekekre jellemző helyesírással), és közben pedig azt is, hogy mi történik Blue-val. Ez a kettő egybefonódik, és nincs is igazán válasz rá, hogy most ez fantasy, párhuzam csak a főhős gondjaira, vagy csak Blue találta ki az egészet, hogy megküzdjön a fájdalmával, és pont ettől lesz kellemesen borzongató.

Az egész könyvnek sötétebb hangulata van, hiszen a gyászt és a halandóságot dolgozza fel, az iskolai bántalmazás mellett, ezért nem éppen egy rózsaszín kis történet. Ezt csak megerősítik Dave Mckean borzongató illusztrációi. Kicsit morbid mese a szeretetről, és arról, hogy a család a fontos, és hogy a negatív dolgokat le kell győzni, és tovább kell élni.



Kedvenc karakter: Blue, Vadóc

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Pongrác

Kiadás dátuma: 2009.

Oldalszám: 80 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö