David Almond: A vadóc

2012. augusztus 31., péntek

Hogy akadtam rá: Pár Pongrácos könyv után úgy döntöttem, hogy megszerzem mind. :D Ezt pedig születésnapomra kaptam.

Úgy általában az egészről: Blue Baker az apja halála után a tanácsadója hatására egy történetet kezd írni a Vadócról, egy vadon élő fiúról. Ám ahogy halad előre a történet, Blue nem tudja, hogy vajon a képzelete szórakozik vele, vagy tényleg életre kelt az általa írt mese?
Rövid kis mesekönyv ez is, amit születésnapomra kaptam, mert bizony Dave McKean illusztrálta, akiért odavagyok. Nagy és hosszas kritika biztos nem fog erről a könyvről születni, de mégis úgy éreztem, hogy érdemes róla írnom.

Mesekönyv, ráadásul képes is, rövid is, szóval nem számítottam másra, mint pár perc kikapcsolódásra, valami olyan tanulsággal, ami minden gyerekkönyv alapja, és annyira nem ezt kaptam. Blue Bakernek eleve nem könnyű az élete, még apja halála előtt is az iskolai bántalmazással küzd meg, amin jómagam meglepődtem, hogy belekerült egy ilyen könyvbe, noha nem vagyok ellene, sőt! Nem tudom, hány körkarikás a kötet, azt tudom, hogy goodreadsen fiatalok olvasmányai közé van besorolva, mégis szintén meglepett, hogy a nyelvezete nem csak egyszerű (nyilván, mint a meséké), de elég szabad szájú is, ami nem mindenkinek nyerheti el a tetszését, főleg, hogy ez picit véresebb jelenetekkel párosul. Izgalmas volt hangosan felolvasni a könyvet, úgy hogy a szomszédok is hallhatták miközben belezésről beszélnek a könyvben.

Maga a mese történet a történetben, és ettől lesz annyira különleges. Látjuk Blue meséjét, nemcsak az illusztrációk segítségével, de külön ákombákom betűtípussal (és kisgyerekekre jellemző helyesírással), és közben pedig azt is, hogy mi történik Blue-val. Ez a kettő egybefonódik, és nincs is igazán válasz rá, hogy most ez fantasy, párhuzam csak a főhős gondjaira, vagy csak Blue találta ki az egészet, hogy megküzdjön a fájdalmával, és pont ettől lesz kellemesen borzongató.

Az egész könyvnek sötétebb hangulata van, hiszen a gyászt és a halandóságot dolgozza fel, az iskolai bántalmazás mellett, ezért nem éppen egy rózsaszín kis történet. Ezt csak megerősítik Dave Mckean borzongató illusztrációi. Kicsit morbid mese a szeretetről, és arról, hogy a család a fontos, és hogy a negatív dolgokat le kell győzni, és tovább kell élni.



Kedvenc karakter: Blue, Vadóc

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Pongrác

Kiadás dátuma: 2009.

Oldalszám: 80 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.