Dora Craiban: Szabadesés

2012. augusztus 19., vasárnap

Hogy akadtam rá: Magyar ifjúsági irodalom.
Sorozat: A Helena trilógia 2. része.

Úgy általában az egészről: Helena Ferrer Boszorkány (így, nagybetűvel, ha már más tulajdonsága nem igazán boszorkányos) és sorozatgyilkos. Úgy bizony. Mivel nem tanították meg rá, hogy a csuklója ütőeréből tüzet tud lőni, ezért gyilkolásokkal engedte ki a felgyülemlett gőzt. De semmi gond, Jeremy, egy Gyógyító, a boszorkányok ősellensége, elütötte, és, hopsz, egymásba szerettek. Azóta Helena boldogan él, sőt mindenki boldogan él, hiszen Adrianne és Roger (a szegény lány és a hollywoodi sztár) egybekeltek és ajj, gyereket is várnak (igen, ez egy ifjúsági fantasy könyv, még mindig), de Helena életébe egy új, szexi, szépen mosolygó idegen érkezik, aki SZABADSÁGOT ad neki, hiszen főhősnőnk szenved a tökéletes szerelemtől. A másik pasi ágyában alszik, több időt tölt vele, mint bárki mással, szinte csak aludni jár haza, és nem érti Jeremy ezért miért vágta fel az ereit… José Armando vajon színre lép? Vajon Esmeralda megvakul? Vajon Helena az általa elfogyasztott alkoholmennyiség után rehabban köt ki?
Szóval ez a második rész és joggal kérdezhetitek, minek olvastam el, ha már az elsőnél is összetűzésbe kerültem az íróval. Sőt, ha annyira nem tetszett a könyv. Egyrészt, mert magyar és akartam az írónak még egy esélyt adni, mert állítólag ezt már 3 évvel később írta, mint az első részt, tehát számítottam fejlődésre. Másrészt, senkinek nem tartozok magyarázattal, miért olvasok bármit is. És harmadrészt, sorozatot nem hagyok abba, mert nem, ez elv és kész, át lehet ugorni a kritikát, akinek bántja a szemét.

Amiről feltétlen beszélnünk kell (mert nem fogok sok mindent kiemelni, mert nincs mit), az a szöveggondozás. Értem én, hogy emberek dolgoznak rajta, előfordul egy-két hiba, és általában pár vessző hiányért, nem szoktam nyavalyogni, de ebben a könyvben a fele gondolatjel hiányzik, nincs új sorba kezdés, látszik, hogy akart lenni, mert a mondatok között nincs szünet, csak sajnos enter se volt… Így élvezhetetlen, szinte olvashatatlan, mert nem lehet tudni, ki beszél. De ezért nem vontam le pontot a könyvtől, mert ez nem az író hibája.

Ami viszont az övé: a mondatszerkezetek, a szóismétlések, a sok „…” és a sok felkiáltójel. A nagyon gyatra fanficek (rajongói írások) első számú hibája, hogy mindenki extázisban suttog, susog, liheg, lehetőleg három, esetleg hat felkiáltójellel, és minden drámai hatású mondat végén ott az a három pont. Nem emlékszem rá, hogy az első könyv is ennyire lett volna szövegileg, és felmerül bennem a kérdés, hogy hol volt a szerkesztő? Vannak olyan vicces félregépelések is benne, hogy nem „futóversenyt” rendezett a két szereplő, hanem „fotóversenyt.” Mindezt az országúton rohangálva:



A többi elgépelést és helyesírást mellőző példától megkímélem az olvasókat, mert ez is lehet inkább más hibája, mint az íróé, de a mondatszerkezetek! Egy csomó nem magyaros dolog van benne, ami felettébb értelmetlen, nem éreztem azt a három év különbséget a két könyv között, sőt, ha lehet, ez rosszabb volt, mint az első rész fogalmazásilag legalábbis. A szereplők valószerűtlen párbeszédeket váltanak egymással, de ezen kívül más leírószöveg nincs a könyvben. Az egész kb. dialógus, úgy, hogy egy-egy karakter kettő esetleg három oldalakat beszél. Ki az, aki ezek közben nem tesz semmit, csak ül és hallgatja a másikat? Főleg, ha veszekednek. No, de nem elemzem tovább, a lényeg, tele van felesleges infóhalmokkal és annyi szenvedős beszélgetéssel, aminek a fele is elég lett volna. De ez már a történet. Inkább nézzük még a kedvenc kifejezéseimet:

- meglepett lélegzet-elakadást hallottam
- A kristályosan kék szemeivel mélyen a szemembe nézett. –  Állandóan kristályos szeme van. Erről nekem az a rész jutott eszembe Aliasból, amikor megfagynak az emberek és szétrobbannak (Akartam képet beszúrni, de lusta vagyok most előszedni a DVD-imet.)
- hozzáérni a pirossághoz – A jelenetben el van húzva, hogy mi az a piros pötty a földön, és hozzá akarnak érni a pirossághoz, és oldalakon át izgalomban tart, mi az. Persze, hogy… VÖRÖSHANGYÁK! Nem, sajnos, csak vér.
- A belsőm egy görcsbe ugrott össze. – A főszereplő állandóan görcsbe ugrik, javasolnék neki orvost. Lehet, a sok alkohol az oka.
- Belemélyesztette a homlokát a takaróba.
- Átvettem tőle a tárgy stabilan tartásának látszólag igen nehéz feladatát. – :D Ki találja ki, miről van szó?
–  A… a… kicsit feljebb mehetnénk… a dombon… van egy jó ösvény… természet-központú vagyok! – jött ki belőlem. – ez csak egy kis ízelítő a pontok háborújából.
A barna tenger megremegett egyszer-egyszer, mintha a szempilláim rezdüléseit másolná le. – Az ilyen túlfogalmazások miatt nevetséges a regény. Nincs semmi szépirodalmi ebben, mert ez is lett védelmére hozva, ez egyszerűen csak valami zagyvaság.
- ahogy a lélegzete szétterült az arcomon, eggyé váltam az illatával
- belevájta a barna tekintetét a szemembe
- törvénytelen nevetés - erről felvilágosítottak, hogy létezik. :D Akkor csak én nem hallottam még ezt így.
- belé vésődött a döntés
- nemigen tett jót a depressziós dobhártyámnak
- félbeszakítottam egy ujjam felemelésével – tiszta horror
- A hangom elnyelte a vad eső csattogása.
- rubinkék
- Voltál már te már szerelmes?
- Egy apró csókot hintett a hajamra.
- hatalmas üresség lenne a gyomromban – ez arra utal, hogy nagyon szerelmes, és hiányzik a pasija.
- Jeremy kékje frissen köszöntött, amint belém vésődött. – Na, most van még egy mondat, mikor egy fiú mered Jeremy kékjébe. De vajon Jeremy micsodája kék? Értem én, hogy szem akar lenni, de alapvetően nem ez az első, ami az ember eszébe jut.

Melyikük Jeremy? :D A jobb oldali! UGYE?!

 - egy jégkorszakot olvasztott le a szívemről
- Nem kívánok általatok ízekre szedődni.
- vágta el a az szavát – Na most A vagy AZ?
- Újabb sikítás iszonya fagyasztotta meg a levegőt. – Elég nehéz lehetett akkor lélegezni.

Amit megjegyeznék, hogy az írónő nekem azt mondta, hogy ne használjak rövidítéseket (egy közösségi oldalon hozzászólásban, nem a posztomban), mert kizárok egy halom embert, és nem értik, amit írok. Szeretném azt hozzátenni, hogy minden fejezet elején angol szöveg van, ha ez olyan fontos, és fontos, mert mindig szinte szó szerint utal a fejezet tartalmára, akkor fordítsuk le, mert így is kizárunk egy csomó embert. És írjuk helyesen az angol szöveget, ne csak másoljuk ki valahonnan… (Aztán lehet, megint a tördelő ette meg a hiányzó betűket.)

A ROMANTIKA:

Ez külön megérdemel egy pontot, mert a könyvben nem történik semmi, erről majd később, de viszont romantika az van. Az egész nem is akar fantasy lenni, pedig olvastam olyan kritikát, miszerint az összes fantasy író elbújhat e mögött, mert nincs elég fantáziájuk ilyet írni. Hmm… én régen bevallom brazil szappanoperákkal rohasztottam az agyam. Még igen kicsi voltam és Paula és Paulinán meg Esmeraldán nőttem fel, aztán jött a Vad angyal meg a Csacska angyal, meg még egy halom ilyen. Bár Romana füzeteket nem olvastam, Danielle Steelből is elég volt egy bizonyos mennyiség, sejtésem szerint ez is hasonló alapokra épül. Nevetséges fordulatok, amivel talán még nem is lenne baj, ha érzelmesen és hihetően lenne megírva. De hadd foglaljam össze a könyv lényegét spoiler mentesen persze:

Szeretlek-de nem szeretsz-miért mondod?-mert másik pasi ágyában alszol-csak a barátom-de most van az évfordulónk-ajj de sajnálom, de szabad akarok lenni, de szeretlek-de én még jobban, ezért felvágom az ereimet-szeretlek-ő is szeret-nézd ők terhesek-én is akarok gyereket, de nem lehet, mert halálos beteg vagyok-ő az apám-ő a testvérem, te jó ég, és majdnem smárolni akartam vele-ő is halálos beteg-szeretlek-hülye vagy-szakítsunk-oké-megint problémánk van, ezért ellöklek magamtól-cseszd meg, hogy nem küzdesz értem, szeretlek, de itt hagylak-én is szeretlek, de cseszd meg-szexelés-szexelés-szexelés-öngyilkos leszek-szeretlek-én jobban szeretlek…

Az a bajom, hogy említettem érzelem leírás nincs, és olyan banális az egész, hogy ismét elém ült az az érzés, amit brazil szappanopera nézése közben éreztem. És el is képzeltem, hogy ugyanolyan semmit mondóan gesztikulálnak és veszekednek, hála a sok felkiáltójelnek. Igazság szerint Helena és Jeremy kapcsolata egészségtelen, hiszen Jeremy nem akarja a családjához sem elengedni Helenát, mert akkor marok marcsával kell töltenie az estét, és fel is vágja az erét, csak úgy, (erről később), aztán Helena meg úton-útfélen smárol mással, de ismétlem, ez helyes hozzáállás! Legalábbis a könyv szerint. A legjobb barátjuk, Roger, emlékezzünk ő neki van terhes felesége, na ő, leáll majdnem hágni Helenával, hogy észhez térjen, és rájöjjön, hogy Jeremy kell neki. Én azt mondom, hogyha így kell eldönteni, hogy most abba szerelmes vagy, az régen rossz… És a bónusz: hazajön az asszony és ki van akadva… HOGY MIÉRT NEM FEKÜDTEK LE. Később nem tudnak egymáshoz érni, már megint a rohadt villámok miatt, ezért Helena kijelenti, hogy szexeljenek másokkal… Amúgy kb. pár napig tart ez a villámhárítós állapot és ezen sírnak, hogy a kapcsolatuk alapja a szex és a tipi-tapi. Nem tudom, de pl. egy Szerelem a kolera idején után ez annyira nevetséges. Az igazi szerelemnek és a kötődésnek vajmi köze van a szexhez. Mármint persze a kapcsolat része, de mi van, ha műtét miatt nem tudnak, mondjuk, szeretkezni egy hónapig? ELVÁLNAK?

Amúgy persze minden rózsaszín, mindenkit összepárosít Craiban, és mindenhol jön ez az öngyilkos leszek, ha itt hagysz, ajj nem szeret, ajj megcsalt… Kicsit sok volt már nekem a szappandrámából.

José Armando is unja már...

A FANTASY-SZÁL:

A fülszöveg vidáman mondja: mennek Salembe meg van egy ősi jóslat. Akartok egy jót nevetni? Ez talán a 420. oldalon van. Addig partizunk meg szexelünk meg öngyik akarunk lenni. Aztán van egy nagyon gagyi eltűnt valaki, nyomozzunk utána szál, ahol nem képesek még a google-t se használni, csak úgy, hogy elutaznak X várossal odébb egy Boszorkányért. Biztos ő Techno-Boszi vagy nem tudom.

És ez a fura az egészben. Fantasy lenne, de azon kívül, hogy szeretkezés közben lila lángot nyomat a főhős a csukló ütőeréből, és hogy a végén kántálnak egy darab varázsigét, semmi fantasy nincs benne. Pisztollyal hadonászik a főhős, meg késsel, mikor ISTENNŐ MEGAJÁNDÉKOZTA A MINDENEK FELETTI ERŐVEL. Hát aztán jól elpazarolta az Anyatermészet az ajándékát, mert Helena és Jeremy ki is jelentik, hogy nekik nem kell ez az erő, amúgy se használják, mert le se esik nekik vagy csak túl fantasys lett volna akkor a könyv? De ráadásul azt is mondja ez a két lökött, hogy megölnének minden embert, csak ők ketten maradjanak együtt. És ők a békét elhozó pár…

Ja, igen, van két jelenet a könyvben, ami kitesz pár oldalt, és mondhatná az ember, hogy akkor történt valami, csak épp a főcselekményhez nincs köze. Minek odaírni ezt a Salemi dolgot? Meg a jóslatot? Ha amúgy se arról szól a könyv. Van itt egy narkós pisztollyal hadonászik jelenet, és egy pszichopata késsel… Ez aztán a vérbeli urban fantasy! Ezeket bele se kellett volna írni, ahogy kb. 400 többi oldalt se.

A KOMOLY TÉMÁKON VALÓ RÖHÖGÉS:

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, tudják, hogy allergiás vagyok az ilyesmik eljátszására. Mert ezzel tovább szaporítják a sztereotípiákat, hogy pl. az öngyilkosság csak figyelemfelkeltés. EMBER, NEM! Nem azért fordul egy emberi lény öngyilkossághoz, mert azt hiszi, hogy elhagyják, de amúgy ő maga a csodás, vidám férjtípus. Tehát nem azt akarom mondani, hogy aki társfüggő, hogy aki irracionálisan fél attól, hogy elhagyják, az nem nyúl késhez, de itt kidolgozatlan volt az egész, és minden egyes karakter eljátszotta. Ennyi volt az egész, felvágom az ereim, másnap meg minden rendben. És lehet azzal vitatkozni, hogy csak eljátszotta a karakter, hogy minden rendben, de nem, MERT NEM ÚGY VOLT MEGÍRVA.

Az a baj az ilyen témákkal, hogy kell hozzá érzék, és egy alap fogalmazási készség. És mivel itt a romantikus, lágy érzelmek se jöttek át, a depresszió, az öncsonkítás meg még úgy se. Ezekkel a zenékkel párosítva (amik a fejezetek elején vannak), amiket valaki emónak hív (én nem, mert számomra sértő), valaki akár úgy is nézhetné a könyvet, hogy bizony az emó tinik ilyenek, vagdossák magukat poénból, meg sírnak aztán minden jó. Egyáltalán nem ad át a regény semmilyen lelki tépődést, és a terhes-vagyok-nem-vagyok-terhes-szexeljünk-már típusú limonádéba ez az elem olyan felesleges, mint rántottába a májkrém. (Teszteltem, nem finom.) Ráadásul Jeremy ki is röhögi a barátját, lenézi, hogy öngyilkos akar lenni egy lány miatt, amikor édes kékségem, te mit csináltál a könyv elején, úgy, hogy még el se hagytak?

A másik elem az alkoholizmus, amit helyesnek, példának állít be. Nem a karakterek isznak, és ezen látszik, hogy rossz, mert a között és az idealizált életkép között tudok különbséget tenni (lásd Félelem és reszketés Las Vegasban, ahol egy józan pillanatuk sincs, de attól még az olvasó tudja, hogy ez nem helyes.) Helena sokszor alkoholkómázik, és ez pozitívan van beállítva, hogy más ágyában kel fel és nem emlékszik semmire, majd Jeremyt is körberöhögi, hogy miért nem iszik, hisz ez húsz év felett kötelező. Partizni jó dolog! PARTI AZ ÉLET! BE KELL RÚGNOD, KÜLÖNBEN SENKI VAGY!



Apró kiegészítés: Helena felháborodik azon, hogy Jeremy dohányozni mert... Mert az alkohol nem káros?

MINDEN EGYÉB:
– A főhős a csuklójába harap, hogy ne ordítson a fájdalomtól. El nem tudom képzelni, hogy ne harapja át a bőrét vagy valami.
– Azért tartja a főhős önzőnek Jetet, mert elmondja az igazat. Mekkora önzőség már!
– Helena idézem: „Csak azért vagyok Boszorkány, hogy téged szeresselek.” – Nem ám, hogy megállítson egy háborút. Amúgy meg, könyörgöm, ha nem lenne boszi, nem szerethetné?
– Helena egyik legnagyobb problémája, hogy nem akar hazamenni, ezen hisztizik, több tíz oldalon át, megkéri Jeremyt, hogy manipulálja azt, aki haza akarja vinni, nem ám, egyszerűen nemet mondana. DE Ő TÖKÖS! Ő OKOS! Ő ERŐS!
– Egy apa elárulja vadidegeneknek, hol laknak a gyerekei… Csak úgy.
– Egy fegyverrel lőnek, majd megjegyzik, hogy azzal nem tud lőni, mert ki van biztosítva, akkor előtte, hogy lőttek vele két másodperce?

Összességében semmiről sem szólt, de legalább rövidebb volt, mint az első rész, és ha bizonyos kifejezésekre az ember ivós játékot játszik (pl. a mogyoróbarna szem, esetleg a „…”), akkor követheti az olvasó Helena példáját, felszabadul, és jó részeg lesz, és ha mázlija van, egy helyes pasi ágyában ébred!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: José Armando :D

Ami nem tetszett: a romantika, ez nem fantasy, nincs cselekmény, a komoly témák rossz ábrázolása

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból - A borító szebb lett!

Kiadó: Aba kiadó

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám: 468 oldal

Köszönöm Bálintmolynak, hogy felhívta a figyelmem arra, hogy a Hupikék törpikék is kékek! :D

8 megjegyzés:

Beus írta...

Látom a "vésődéstől" még nem szabadult meg az írónő. Meg még sok mástól sem, de mindegy. :D Köszönöm, hogy jobbá tetted a délutánomat. Jól esett ez a röhögőgörcs :D

Connie írta...

depressziós dobhártyaaa??? hogy mik vannak a mai világban... szomorú... ... ...

Luca írta...

Feldobtad a napomat :D bár a lélegzetem meglepetten elakadt a ténytől, hogy létezik törvénytelen nevetés (lehet ez volna az, amit ennek a kritikának hatására művelek?).
P.S.: A pasikat csak rubinkékben forgalmazzák? Én lilát akarok...
...
...

Loki írta...

Egyedül azt sajnálom, hogy nem tettél be a "rubinkékről" egy képet. Én sajnos annyira korlátolt vagyok, hogy eddig nem is tudtam a szín létezéséről és így sajnos, elképzelni sem tudom. XD

Névtelen írta...

Szerintem inkább a középső, mert az félmeztelen :-D

Névtelen írta...

"Csodálatos történet, fantasztikusan megírva! "

Valaki ezt írta az írónő honlapjára. Na az se olvasott még könyvet ezen kívül....

Netti írta...

Party hard-os rész... xD
És aki ilyet ír, az komolyan gondolja? Rubinkék, pirosság, barna tenger stb...
BTW jó kis poszt lett ;)

Bocsi a sok pontért... :'DDD

Noir írta...

Amíg ezt olvastam,végig azon gondolkoztam,hogy mi a rák az a barna tenger. Én vagyok az egyetlen,akinek erről egy latrina jut az eszébe? :D

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.