Ugrás a fő tartalomra

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hogy akadtam rá: Barátnőm nyomta a kezembe.

Úgy általában az egészről: Raoul Duke és ügyvédje Las Vegasba utaznak, hogy újságíróként közvetítsenek a Mint 400 motorkrossz versenyről, miközben enyhén bedrogozva keresik az Amerikai Álmot.
Igen, megint úgy érzem, hogy kevés vagyok írni egy könyvről, mégis itt görnyedek a billentyűzet felett vért izzadva. Végül is arra jutottam, mint minden komolyabb könyvnél, hogy leírom, hogy én hogyan olvastam, és mit adott a könyv, hiszen mást úgy se tudnék… Szóval vágjunk bele:

Maga a könyv félig önéletrajzi regény, és gonzó újságírás alkotása, ami részben fikción, részben pedig a tényeken alapszik. Ezért is olyan abszurd ez a történet, mivel az olvasó közben csak találgathatja, hogy mi az, ami ténylegesen megtörtént, és mi az, ami már tényleg túl sok lenne. (Megjegyzem, én kb. az egészről el tudtam képzelni, hogy így ahogy van, megtörtént.) A narrátornak egyetlen józan pillanata sincs, ettől lesz humoros (főleg a különböző hallucinációk képe, és a sok őrültség, amit a tudatmódosító szerek hatására elkövetnek) és könnyed, mégis komoly kérdéseket vet fel, boncolgat, és abszolút nem tudom leírni az érzést, ami hatalmába kerített a könyv olvasása közben. Kicsit én is úgy éreztem magam, mint aki betépett, már csak a sok drog és alkohol említésétől, és a főhősökkel együtt kapott el a paranoia és az őrület, a hangulata ennyire erőteljes.

Őrült regény, ennyit tudok értelmesen leírni róla, meg még pár dolgot, amit elemez. A főtémák egyikét a kezdő idézet remekül összefoglalja: „Megszabadul az ember-lét fájdalmától az, aki elállatiasodik.” Vagyis az önpusztítással, ha elnyomja mindazt, ami emberré teszi, és nem gondolkozik, könnyebb átvészelni a szörnyűségeket, és a komoly gondokat. Abszolút nem pártolom a droghasználatot és az ilyenfajta hozzáállást, azért mert tetszett a könyv, ne ez jöjjön le belőle, viszont ez egy tényleg szomorú felfogás, amikor az emberek inkább a saját maguk lerombolásába fognak, ami itt a főhősre jellemző.

A másik főtéma az Amerikai Álom, amit a főhősök nemcsak, mint fogalmat, de szó szerint vett helyként is keresik, és a leégett épület, amit helyette találnak, képviseli azt a reményvesztettséget, amit a regény végén a narrátor is érez, hogy talán nincs is semmi ideális álomkép. Így a könyv, ami végig szórakoztató és vidám volt, enyhén negatív hangon végződik. Bár aztán az amerikai politikai dolgokban és különböző korok életérzésében nem vagyok otthon, a regény az 1970-es évek elejének korrajza, és bemutatja annak a generációnak az elveszettség érzetét.

A főhősünk a regény eseményei alatt sokszor ránéz a külvilág eseményeire, amikor éppen újságot olvas, és ezzel is bizonygatja magának, hogy ebben az erőszakos világban az, hogy ő kocsikat tör össze, drogozik, és egyéb őrültségeket csinál, még mindig semmi ahhoz képest, ami a nagyvilágban zajlik.

Ezen kívül még Las Vegast mutatja be, hogy mennyire őrült is ez a világ, ami még a drogosoknak is bizarr. „Maga a valóság túlzottan meg van pörgetve.” Persze eközben nem csak a Las Vegasiakra gondol, amikor bemutatja az emberek tudatlanságát és naiv butaságát, ahogy őket kezelik az útjuk során, és mindenféle sületlenséget be tudnak adni a körülöttük lévőknek. Ez persze komikum forrása is, de azért szomorú belegondolni, ha ez a tényleg megtörtént események közé tartozik.

Persze, ennek a könyvnek sem tudok igazságot tenni a véleményemmel, valószínűleg, hogy felnőttebb embereknek többet mond, de egy magamfajta fiatalabb lány is tudja értékelni és élvezni. Abszolút kedvencem lett van annyira abszurd és őrült.

És egy kis kísérőzene:



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az abszurditás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Konkrét könyvek

Kiadás dátuma: 2004.

Oldalszám: 224 oldal

Megjegyzések

  1. Szia!
    A filmet láttam, de a kritikád után biztos, hogy a könyvvel is teszek egy próbát, bár a filmek után a könyvek néha nekem túl furcsák, vagy zavar, hogy a filmben annyit megváltoztattak. :)
    Már olvasgatom egy ideje a blogot és szeretnék köszönetet mondani, hogy megóvtál pár nagyon rossz vételtől. :D
    Nem tudom, hogy olvastad-e, de talán tetszene Laurie Halse Anderson Hadd mondjam el-je, mert láttam, hogy a Jégviráglányokat olvastad.
    Szóval nagyon tetszik a blogod, kicsit függőséget is okoz, úgyhogy csak így tovább. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Dynn: Szia! Én láttam valamennyit a filmből régebben, nem tudtam akkor végignézni (időhiány miatt, mert barátnőmnél kezdtük el), viszont az eleje eléggé hasonlított, már amennyire emlékszem, mert régen láttam. Mondjuk, én a filmet meg a könyvet külön kezelem, persze, összehasonlítom, mert az elkerülhetetlen, de azért tudom külön értékelni a kettőt. :) Pl. az Így neveled a sárkányodból előbb láttam a filmet, és csak aztán olvastam a könyvet, és teljesen más, de szerettem így is.
      Olvastam Laurie Halse Andersontól a Hadd mondjam el-t, de eredetileg máshova került volna ki az írásom róla, oda nem került ki, blogra pedig nem tehetem ki. :) De persze imádtam a könyvet, noha még abból nem láttam a filmet. Félek megnézni Kristen miatt. :D
      És örülök, hogy tetszik a blogom. :)

      Törlés
  2. Már rég szemezek a könyvvel, mert szeretem az ilyen témájú regényeket, de valahogy nem jutottam el hozzá. Túl sok a könyv, nagyon kevés az idő. De ezek után majd szorítok rá ;)
    Mellesleg a film jó volt. Érdemes lesz befejezned. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d