Ugrás a fő tartalomra

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hogy akadtam rá: Barátnőm nyomta a kezembe.

Úgy általában az egészről: Raoul Duke és ügyvédje Las Vegasba utaznak, hogy újságíróként közvetítsenek a Mint 400 motorkrossz versenyről, miközben enyhén bedrogozva keresik az Amerikai Álmot.
Igen, megint úgy érzem, hogy kevés vagyok írni egy könyvről, mégis itt görnyedek a billentyűzet felett vért izzadva. Végül is arra jutottam, mint minden komolyabb könyvnél, hogy leírom, hogy én hogyan olvastam, és mit adott a könyv, hiszen mást úgy se tudnék… Szóval vágjunk bele:

Maga a könyv félig önéletrajzi regény, és gonzó újságírás alkotása, ami részben fikción, részben pedig a tényeken alapszik. Ezért is olyan abszurd ez a történet, mivel az olvasó közben csak találgathatja, hogy mi az, ami ténylegesen megtörtént, és mi az, ami már tényleg túl sok lenne. (Megjegyzem, én kb. az egészről el tudtam képzelni, hogy így ahogy van, megtörtént.) A narrátornak egyetlen józan pillanata sincs, ettől lesz humoros (főleg a különböző hallucinációk képe, és a sok őrültség, amit a tudatmódosító szerek hatására elkövetnek) és könnyed, mégis komoly kérdéseket vet fel, boncolgat, és abszolút nem tudom leírni az érzést, ami hatalmába kerített a könyv olvasása közben. Kicsit én is úgy éreztem magam, mint aki betépett, már csak a sok drog és alkohol említésétől, és a főhősökkel együtt kapott el a paranoia és az őrület, a hangulata ennyire erőteljes.

Őrült regény, ennyit tudok értelmesen leírni róla, meg még pár dolgot, amit elemez. A főtémák egyikét a kezdő idézet remekül összefoglalja: „Megszabadul az ember-lét fájdalmától az, aki elállatiasodik.” Vagyis az önpusztítással, ha elnyomja mindazt, ami emberré teszi, és nem gondolkozik, könnyebb átvészelni a szörnyűségeket, és a komoly gondokat. Abszolút nem pártolom a droghasználatot és az ilyenfajta hozzáállást, azért mert tetszett a könyv, ne ez jöjjön le belőle, viszont ez egy tényleg szomorú felfogás, amikor az emberek inkább a saját maguk lerombolásába fognak, ami itt a főhősre jellemző.

A másik főtéma az Amerikai Álom, amit a főhősök nemcsak, mint fogalmat, de szó szerint vett helyként is keresik, és a leégett épület, amit helyette találnak, képviseli azt a reményvesztettséget, amit a regény végén a narrátor is érez, hogy talán nincs is semmi ideális álomkép. Így a könyv, ami végig szórakoztató és vidám volt, enyhén negatív hangon végződik. Bár aztán az amerikai politikai dolgokban és különböző korok életérzésében nem vagyok otthon, a regény az 1970-es évek elejének korrajza, és bemutatja annak a generációnak az elveszettség érzetét.

A főhősünk a regény eseményei alatt sokszor ránéz a külvilág eseményeire, amikor éppen újságot olvas, és ezzel is bizonygatja magának, hogy ebben az erőszakos világban az, hogy ő kocsikat tör össze, drogozik, és egyéb őrültségeket csinál, még mindig semmi ahhoz képest, ami a nagyvilágban zajlik.

Ezen kívül még Las Vegast mutatja be, hogy mennyire őrült is ez a világ, ami még a drogosoknak is bizarr. „Maga a valóság túlzottan meg van pörgetve.” Persze eközben nem csak a Las Vegasiakra gondol, amikor bemutatja az emberek tudatlanságát és naiv butaságát, ahogy őket kezelik az útjuk során, és mindenféle sületlenséget be tudnak adni a körülöttük lévőknek. Ez persze komikum forrása is, de azért szomorú belegondolni, ha ez a tényleg megtörtént események közé tartozik.

Persze, ennek a könyvnek sem tudok igazságot tenni a véleményemmel, valószínűleg, hogy felnőttebb embereknek többet mond, de egy magamfajta fiatalabb lány is tudja értékelni és élvezni. Abszolút kedvencem lett van annyira abszurd és őrült.

És egy kis kísérőzene:



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az abszurditás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Konkrét könyvek

Kiadás dátuma: 2004.

Oldalszám: 224 oldal

Megjegyzések

  1. Szia!
    A filmet láttam, de a kritikád után biztos, hogy a könyvvel is teszek egy próbát, bár a filmek után a könyvek néha nekem túl furcsák, vagy zavar, hogy a filmben annyit megváltoztattak. :)
    Már olvasgatom egy ideje a blogot és szeretnék köszönetet mondani, hogy megóvtál pár nagyon rossz vételtől. :D
    Nem tudom, hogy olvastad-e, de talán tetszene Laurie Halse Anderson Hadd mondjam el-je, mert láttam, hogy a Jégviráglányokat olvastad.
    Szóval nagyon tetszik a blogod, kicsit függőséget is okoz, úgyhogy csak így tovább. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Dynn: Szia! Én láttam valamennyit a filmből régebben, nem tudtam akkor végignézni (időhiány miatt, mert barátnőmnél kezdtük el), viszont az eleje eléggé hasonlított, már amennyire emlékszem, mert régen láttam. Mondjuk, én a filmet meg a könyvet külön kezelem, persze, összehasonlítom, mert az elkerülhetetlen, de azért tudom külön értékelni a kettőt. :) Pl. az Így neveled a sárkányodból előbb láttam a filmet, és csak aztán olvastam a könyvet, és teljesen más, de szerettem így is.
      Olvastam Laurie Halse Andersontól a Hadd mondjam el-t, de eredetileg máshova került volna ki az írásom róla, oda nem került ki, blogra pedig nem tehetem ki. :) De persze imádtam a könyvet, noha még abból nem láttam a filmet. Félek megnézni Kristen miatt. :D
      És örülök, hogy tetszik a blogom. :)

      Törlés
  2. Már rég szemezek a könyvvel, mert szeretem az ilyen témájú regényeket, de valahogy nem jutottam el hozzá. Túl sok a könyv, nagyon kevés az idő. De ezek után majd szorítok rá ;)
    Mellesleg a film jó volt. Érdemes lesz befejezned. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige