Ugrás a fő tartalomra

Holly Black: Red Glove (Vörös Kesztyű)


Hogy akadtam rá: Cassandra Clare barátnője Holly Black és folyton egymás könyvére utalgatnak, így jutottam el a Curse Workershez is.

Úgy általában az egészről: Cassel Sharpe élvezi a nyári szünetét Atlantic Cityben édesanyjával. Várjunk csak… Ha az édesanyád most szabadult a börtönből, mert mindig gazdag pasikat forgatott ki a pénzéből illegális érzelem átkokkal, akkor milyen lehet is az a vidám nyaralás? Természetesen teli szélhámosságokkal, csalásokkal és lopásokkal.

Cassel örül, bármennyire is szereti édesanyját, hogy végre visszatérhet Wellingfordba, a bentlakásos iskolába, ahol normálisnak tettetheti magát. Ő is nagyon jól tudja, hogy hiába titkolja, hogy 50 éve kb. ő a legerősebb átok munkás (bárkit átváltoztat bárkivé vagy bármivé) attól még nem lehet szimpla ember, bármennyire is szeretne. Habár ott vannak barátai, Daneca és Sam, mégis Cassel hazudik nekik is, hiszen ő rossz ember. Egy szélhámos. Várományos bérgyilkos. Ez a sorsa. Vagy nem?

Amikor egyik bátyját megölik, és az egyetlen nyom egy videó felvétel a gyilkosról, az FBI felkeresi Casselt, hogy segítsen megoldani az ügyet. A feltehetőleges tettes: egy vörös kesztyűs nő. De ki lehet az?

És kiben bízhat Cassel, hiszen a saját emlékei sem igaziak, ahogyan szívszerelme Lila érzelmei sem. Márpedig, ha az egyik legveszélyesebb maffia főnök lányát megátkozták, hogy az ember fiába szeressen, ott aztán nem lehet egy nyugodt, átlagos tanévet várni.

Először is hadd fejezzem ki: TE ATYAÚR ISTEN! Szóval mindenki tudja, hogy Cassandra Clare és Holly Black barátnők és véletlen csoda folytán mindkettejük új könyve egy napon jött ki, április ötödikén, és ezért mindkét könyvet nagyon vártam. Noha azért bevallom a City of Fallen Angels, a Végzet Ereklyéi 4. része jobban érdekelt. Tudjuk, hogy abban mekkorát csalódtam, míg Holly Black te jó ég, mit tett le az asztalra.

Eddig is tudtam, mit várjak Blacktől, egy csavaros sztorit, sok humorral, eszeveszett csattanókkal, amiket persze én mindig kitaláltam, és nem mindennapi szerelmi sztorikat. Most Black túlteljesített saját magán, és őszintén állíthatom ez a valaha legjobban megírt könyve (bár a gyerekkönyveit nem olvastam).

A történet sok szálon fut, ott van, hogy Cassel megpróbálja túlélni a maffia világában, hiszen ki ne akarná az ő erejét, akkor ott van, hogy Lila bizony szerelmes belé, Cassel is szereti a lányt, de tudja, hogy a lány érzelmei nem valósak. Mégis Cassel emberi és nem mellesleg fiú, ezért bármennyire is tudja, hogy helytelen, néha el-elcsattan egy csók, és azt mindig annyi lelkiszenvedés követ, hogy öröm volt nézni. Ugyanakkor Holly Black tökéletesen hihetően ír E/1-ben fiú szemszögből. Tehát, ha nekem azt mondja még egyszer valaki, hogy a Lenyűgöző Teremtmények jajj, de új, jajj, de szupcsi, hogy férfi szemszögből ír, akkor javaslom, olvassatok Curse Workerst.

Megint kézen fog minket Black és bevezet minket a szélhámosok világába, Cassel nem egy embert vág át, és imádtam nézni az összes ilyen mutatványt. Egyszerűen, mint a bűvészet, úgy le tud kötni. Biztos sokat kutatott a témában az írónő, mert nem csak egy légből kapott, odahányt valami. Az apró kis játszmák teljesen lenyűgöztek, és a végén még Cassel is megjegyzi: „Nem vagyok jó, hiszen mindenkit kijátszottam.”

És ezzel elérkeztünk a másik témához. Cassel maffiózónak született. Ennyi. Tudja, hogy valószínűleg az ölésben a legjobb, és bérgyilkosnak kéne lennie. Tudja, hogy már ölt embert, csak nem emlékszik rá, hiszen kitörölték az emlékeit. Mégis… mégis reménykedik abban, hogy bárcsak ő lehetne a jófiú, bárcsak helyesen tudna cselekedni, és bár nem veszi észre, sikerül is neki, noha ezzel persze átvág pár embert.

A romantika szál szívszorító, az akció és a rejtély szál leleményes, és ha nem ez köt le éppen, akkor az a kiváló szarkasztikus humor, amivel Cassel közvetíti az iskolai életet. Emellett pedig, mivel Cassandra Clare barátnője Black, feltűnik egy alternatív univerzumbeli Jace, aki bár drogos és fél az angyaloktól, igazán édes és szórakoztató.

Míg az első rész lezártnak volt tekinthető, addig Black fogott pár iszonyat apró utalást, és abból kanyarított második részt, mindenféle erőltetés érzete nélkül, viszont ebben a részben, bár teljesen kerek, egész itt is a sztori, nincs függővég, mégis érezzük milyen témák fognak felvetődni a harmadik részben. Legyen már jövő április, és jöjjön a Black Heart!

Kedvenc karakter: Cassel

Ami kifejezetten tetszett: az összes szélhámos meló, JACE!!!!!, a romantikus szál

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó:
Margaret K. McElderry

Kiadás dátuma: 2011. árpilis 5.

Oldalszám:
336 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö