Ugrás a fő tartalomra

Rachel Caine: Élőhalottak bálja

Hogy akadtam rá: Régebben nézegettem amazon.com-on, és mire észbe kaptam, kiadták magyarul.

Úgy általában az egészről: A kötet ott kezdődik, ahol az első rész abbamaradt. Michael jelenleg épp holtan fekszik az Üvegház padlóján, és Shane vámpírvadász apja ég a vágytól, hogy kivégezze az összes vámpírt a városban, akik felelősek a családja nem éppen jó sorsáért. És ugyebár a kegyetlen vámpírok és a még kegyetlenebb vámpírvadászok nem éppen jó keverék.

Rachel Caine bemutatta, hogyan lehet jobb második részt írni, mint elsőt. A sorozatoknál mindig félek, hogy milyen lesz a második rész, ez általában nagy mérföldkő. Tartja-e a színvonalat? Nem? Az írónő megtartja-e a karakterek stílusát? A világ ugyanolyan elragadó lesz-e? Nos, nem tudom Caine hányadik megírt regénye volt ez, de aki emlékszik az Üvegház kritikámra, azt tudja, hogy pár dologba belekötöttem. A világban voltak apróbb bakik, van, amit eltúlzott az írónő és Claire, a főhősünk is folyton sírt.

Az utóbbi még mindig előfordul, nem is kicsit, és ezen mosolyogtam is, de ez cseppet sem von le a kötet értékéből. Caine túltett mindenféle várakozásomon, és sikerült elérnie, hogy nagyon megkedveljem a sorozatot és tényleg tűkön ülve várjam a következő részt. De miért is, mit is ad ez a második részt?

Hiába vámpíros könyv, és ifjúsági fantasy, nem akar romantikus lenni. Félreértés ne essék, van benne egy-két romantikus kapcsolat, de nem ez van az előtérben. Morganville elénk tárja az igazi vámpírokat, akik veszélyesek, örökké élnek, és hatalmi háborúkat vívnak. Rachel Caine megmutatja, hogy lehet a vámpírtémából még mást is kihozni, mint rózsaszín is romantikát, ezért senkit ne ijesszen el a könyv elején felvillanó „Ezt a Twilight rajongóknak feltétlen el kell olvasni” felirat. Leginkább arra tudok gondolni, hogy úgy értették, hogy a Twilight rajongók is találkozzanak a félelmetes vámpírokkal.

Lehet, hogy erre a részre az én befogadóképességem lett jobb, hiszen olvastam már más, egy városban vannak csak szörnyek, és az is pont Texasban játszódott. De lehet, hogy most Caine teljesített jobban. Mindenesetre teljesen átéreztem, amit el akart érni, Morganville az a tipikus kis horror kisváros, ahol ha nem vigyázol, bármikor meghalhatsz. Claire, a főhősünk élete cseppet sem könnyű, és hiába a fülszöveg kiemeli, hogy a csajok klikkje meg is ölhet, mégis ez a legkevesebb gondja a mi hősünknek. Valamiért úgy tűnik, hogy mindenki Claire és barátai után van, és ettől lesz az egész történet pörgős, izgalmas és letehetetlen. Morganville-ben minden sarkon veszély leselkedik, és Caine olyan briliáns ügyességgel szövi a történetet, hogy lehetetlen unatkozni közben. Nem egy nagy csavaros történet, persze, nem is akarja megváltani a világot, nem akar elénk tárni egy mindent legyőző romantikus képet. Egyszerűen egy célja van a kötetnek, hogy kikapcsoljon minket és elszórakoztasson és ezt bőven teljesíti is.

Caine a megszokott humorával fűszerezi a történetet, amiért eleve megkedveltem a sorozatot, és itt ez sem változik. A karakterek ugyanolyan kidolgozottak és most megismerkedhetünk Shane és Eve múltjával is. Ugyanakkor lehet, csak én vettem észre, mintha a könyv kicsit sötétebb hangulatot árasztana, mint az előző, lehet, ezért tetszett. Durva témák is említésre kerülnek: példának okáért nemi erőszak kísérlet, de nem eltúlzásnak teszi bele Caine, hanem rendesen bánik a témával. Mindenkinek van valami sötét titka, és Claire-nek is rá kell jönnie, hogy nem minden fekete és fehér, hanem létezik szürke is, és hogy bizony nehéz elkülöníteni ki hova is tartozik.

Rachel Caine teljesen jól teljesített a sorozatírásban, és várom a következő részt, és szemet tudok hunyni a tény felett, hogy lehet, végtelenített sorozat lesz. Egy biztos: kikapcsolódásra tökélete. Ha belépsz Morganville városába, biztosan magával ragad, már ha túléled vámpírokat. :D

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak! :)

Kedvenc karakter: Eve, SAM

Ami kifejezetten tetszett: a pörgős cselekmény, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó:
Agave

Kiadás dátuma: 2011. árpilis 14.

Oldalszám:
272 oldal

Megjegyzések

  1. Én régebben az első kötetet nem akartam elolvasni a : "Twilight rajongóknak kötelező" felirat miatt. Már rettentően elegem volt a hasonmásokból. De mégis elolvastam és tetszett. Ha ez jobb, mint az első, akkor alig várom, hogy a kezembe tarthassam. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség