Ugrás a fő tartalomra

Yngve Froyen: A fiú, aki utálta a decembert

Hogy akadtam rá: A Pongrác kiadó molyos játékán bukkantam rá és nyertem meg. :D Ez életem első nyereménye!

Úgy általában az egészről: Benjamin utálja a decembert. Feltehetőleg ez a címből is kiderült. Szülei meghaltak, ezért rémálmok gyötrik, és nem igazán illeszkedik be iskolatársai közé. Nagybátyja és nagynénje mindent megtesznek, ami tőlük telik, hogy a fiú feldolgozza szülei elvesztését, még az orvos ismerősükhöz is elküldik. Eközben Shohreh az iráni lány, aki szintén nem illeszkedik be és a magányossággal küzd, felfigyel Benjaminra. De hogy ne csak az élet apró-cseprő problémáival legyen gond, gonosz erők szállták meg a várost, és egy biztos: jót nem akarnak. Benjamin pedig valamiért olyan embereket kezd el látni, akit senki más, ami még talán rendben is lenne, ha azok az illetők nem akarnának tőle valamit. Így Benjaminnak és Shohreh-nek halott emberek nyomaira kell támaszkodnia, hogy megmentsék a város lakóinak életét.

Amikor először a kezembe vettem a könyvet, nem is tudtam, mire számítsak. Azt hallottam róla, hogy bizarr és hogy horror. Lehet, hogy velem van a baj (sokak állítása szerint igen :D), de ez nálam nem megy a bizarr kategóriába. Egy viszont biztos: teljesen magával ragadott az egész, és a történet magába szippantott.

A történet tagolása furcsa, mivel több nézőpontos, és nagyon gyorsan vált az Froyen ezek között, így az elején is már figyelni kell, hogy ki kicsoda. De Froyen jól bánik vele, és ahogy halad előre a történet pont ettől lesz izgalmas. Látjuk a gonoszok nézőpontját is, Benjaminét, Shohrehét, majd sok ki szereplőét és még magáét a városét is. Mindenki tudja, hogy utálom a tőmondatokat, nem mondom, hogy itt is túlságosan darabos a fogalmazás, de viszonylag egyszerű és rövid mondatokkal állunk szemben, viszont Froyen ezzel is eléri a kívánt hatást, és mindent ugyanúgy magunk előtt látunk, átérzünk.

A karakterek közül nekem Benjamin először kicsit üresnek tűnt, és nem tudtam azonosulni vele, ritka, hogy egy férfi főszereplővel azonosulni tudok, csak a nagyon kedvenc íróim tudják elérni, de a végén azért megismerhettük az ő karakterét is, és belátom, jó volt, hogy odatette a lényeget Froyen, ahova. Mintha Benjamin is akkor fedezte volna fel a saját lelkében lappangó dolgokat. Másfelől Shrohreh egyből a szívemhez nőtt a kemény, szarkasztikus hozzáállásával, és azért bántam, hogy nincs sokkal többször az ő szemszögéből a könyv.

A történet alapjában véve egy horror kisvárosos sztori, az a tipikus vannak a gonosz erők, akik el akarják foglalni/le akarják rombolni a várost, de ettől ez még nem lesz sablonos vagy unalmas. Mindenre akkor jövünk rá, mikor a főhősök, köszönhetően Froyen fogalmazásának és trükkjeinek, amit igazán díjaztam. Rövid, kis történet, kellemesen borzongató ifjúsági horror sztori vámpírokkal, vérfarkasokkal, szellemekkel és boszorkányokkal.



Kedvenc karakter: Shohreh

Ami kifejezetten tetszett: A kisvárosos horror sztori jelleg, a lények

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - Valahogy nekem az a fiú nem illik oda. :D A többi szép.

Kiadó: Pongrác

Kiadás dátuma: 2011. április 8.

Oldalszám: 298
oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...