Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Day of the Dragon (Halálszárny)

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: A dalarani nagy mágus tanács, a Kirin Tor több problémával is küzd. Először is a fekete sárkány, Halálszárny, talán életben van, és ez akár az egész emberiség pusztulását és jelentheti, emellett az emberi királyságok egyike elárulta a Szövetséget, ezért Alterac most felosztásra váró terület. A legkisebb gondjuk talán az, hogy a Horda orkjai elfogták a Sárkánykirálynőt, és arra használják, hogy a sárkányokat is bevessék a háborúban fegyverként. Végül a tanács úgy dönt, Krasus, a rejtélyes mágus nem kis unszolására, hogy küldjék el Rhonint, a számkivetett mágust, hogy derítse fel Khaz Modan területét, ahol a királynőt fogva tartják. Rhonin persze vállalja a küldetést, mivel tisztára akarja mosni nevét, ugyanis előző küldetései egyikén az összes társa odaveszett, amiért magát hibáztatja. Hogy Rhonin persze ne legyen egyedül, hozzácsapják Vereesa-t, a tünde harcos nőt. Ám persze egy ilyen nagy küldetést egyedül nem lehet teljesíteni, találkoznak Lordearon Ezüst Kéz Lovagrendjével és még griffen repülő törpékkel is.

Először is, tudom, hogy a magyar könyvben magyarosított nevek vannak, de nem fogom azt használni. Mivel ki sem adták az összes könyvet itthon, másfelől meg borzongok a magyarosított nevektől.

A történet öt pontos, mert bár persze klisés fantasy, mégiscsak elérte, amire ez a kötet tervezve lett: azaz kikapcsol, ad nekünk pár óra örömöt, kalandozást Azeroth világában. Kezdjük azokkal az apróbb hibákkal, amit mégis megjegyeznék. Egyfelől a klisék… főleg az irritált, hogy Vereesa olyan szép (persze, hogy a nemes tündék szépek értem én), hogy minden, értsd minden férfi szereplő ezt megjegyzi, hogy ő még a fajtájánál is szebb/gyönyörűbb, nem mellesleg hiába forró fejű, attól még tökéletes harcos. Akkor ott volt az a gyenge romantikus szál, amit bőven ki lehetett volna hagyni, ahogy se Rhonin, se Vereesa nem érti, hogy miért akar a másikra vigyázni, hiszen olyan ellenszenves a másik.

Ezek mellett az apró botlások mellett viszont marad nekünk egy nagyon is élvezetes kis kalandozós történet. Mindenki tudja, hogy én javarészt utálom a középkori fantasyt, de valahogy a Warcraft világa lekötött, és jó volt látni az ismerős helyeket (Dalaran, Khaz Modan, Northrend) a főhősök szemével. Amiért piros pontot érdemel az író, hogy több szálon fut a cselekmény, még a főgonoszt is látjuk, és még így is megoldja, hogy érdekes és izgalmas legyen a dolog. Ha mi kitalálunk valamit, ami csavar lenne, akkor az abban a percben leesik a szereplőknek is, vagy ha nem, akkor az olvasót nem akarja becsapni az író, hanem azzal a plusz információval még nagyobb feszültséget kelt. Ezek mellett még Vareesa szarkasztikus humora és Felstad, a törpe beszólásai is feldobták az egészet.

A karakterek részletesen kidolgozottak, és mindegyik tényleg emberi. Halálszárny, a mi kedves kis főgonoszunk bevonult az újabb szívszerelmeim közé, mert egyszerűen annyira jó karakter. Bár én utálom a Szövetséget (szívbeli Hordás vagyok), és fájdalmas volt mindig látni, hogy „jajj az orkok úgy is meghalnak,” vagy „a Horda ilyen vagy olyan hülye,” attól még Knaak magával tudott rántani és átéreztem a törpök vagy akár a tündék helyzetét. Viszont a főhős, Rhonin volt számomra a legkidolgozatlanabb, kicsit esetlen hős, persze, aki senkinek a segítsége nélkül nem menne semmire, de ezen kívül, meg hogy néha olyan sötét volt, mint a vakablak, meg hogy mennyire sajnálja a véletlen meghalt társait nem sok karakter kidolgozás jutott neki.

Bár az elején nagyon töménynek találtam az összes ember király leírását, és hirtelen azt sem tudtam, ki merre, hol lakik, azért pár fejezetet után már bele lehetett rázkódni, és szerintem olyan is érti, aki nem jártas a Warcraft világában (mintha én annyira az lennék.) Amiért nagyon dicsérem az írót, hogy sikerült elhitetnie velem, hogy ez a világ tényleg létezik. Nem csak odahányta-vetette a szavakat, mint például ahogy sok fanfiction szerű könyv (amikor egy sorozathoz, játékhoz, bármihez írnak regényeket), hanem igenis elhitette velünk, hogy dúl a háború, és bár a Szövetségben összefogtak a törpék, a tündék és az emberek, mégis látszódnak a kulturális különbségek és a feszültséget is érezni lehet köztük. Ugyanez vonatkozik a kasztokra is, hogy pl. a mágusokról alkotott véleményt (hiszen minden mágus fekete mágiát használ) milyen jól ábrázolta.

Kikapcsolódásnak teljesen tökéletes könyv, és jó volt látni a Warcraft világ múltjának egy szeletét. Valószínű, hogy tovább olvasom a köteteket, beleértve a képregényeket és a mangákat is, úgyhogy rettegjetek blogolvasók! :D

Kedvenc karakter: Halálszárny

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása

Ami nem tetszett: Vereesa a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Pocket Books

Kiadás dátuma: 2001. február

Oldalszám:
384 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d