Ugrás a fő tartalomra

Richard A. Knaak: Day of the Dragon (Halálszárny)

Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :D

Úgy általában az egészről: A dalarani nagy mágus tanács, a Kirin Tor több problémával is küzd. Először is a fekete sárkány, Halálszárny, talán életben van, és ez akár az egész emberiség pusztulását és jelentheti, emellett az emberi királyságok egyike elárulta a Szövetséget, ezért Alterac most felosztásra váró terület. A legkisebb gondjuk talán az, hogy a Horda orkjai elfogták a Sárkánykirálynőt, és arra használják, hogy a sárkányokat is bevessék a háborúban fegyverként. Végül a tanács úgy dönt, Krasus, a rejtélyes mágus nem kis unszolására, hogy küldjék el Rhonint, a számkivetett mágust, hogy derítse fel Khaz Modan területét, ahol a királynőt fogva tartják. Rhonin persze vállalja a küldetést, mivel tisztára akarja mosni nevét, ugyanis előző küldetései egyikén az összes társa odaveszett, amiért magát hibáztatja. Hogy Rhonin persze ne legyen egyedül, hozzácsapják Vereesa-t, a tünde harcos nőt. Ám persze egy ilyen nagy küldetést egyedül nem lehet teljesíteni, találkoznak Lordearon Ezüst Kéz Lovagrendjével és még griffen repülő törpékkel is.

Először is, tudom, hogy a magyar könyvben magyarosított nevek vannak, de nem fogom azt használni. Mivel ki sem adták az összes könyvet itthon, másfelől meg borzongok a magyarosított nevektől.

A történet öt pontos, mert bár persze klisés fantasy, mégiscsak elérte, amire ez a kötet tervezve lett: azaz kikapcsol, ad nekünk pár óra örömöt, kalandozást Azeroth világában. Kezdjük azokkal az apróbb hibákkal, amit mégis megjegyeznék. Egyfelől a klisék… főleg az irritált, hogy Vereesa olyan szép (persze, hogy a nemes tündék szépek értem én), hogy minden, értsd minden férfi szereplő ezt megjegyzi, hogy ő még a fajtájánál is szebb/gyönyörűbb, nem mellesleg hiába forró fejű, attól még tökéletes harcos. Akkor ott volt az a gyenge romantikus szál, amit bőven ki lehetett volna hagyni, ahogy se Rhonin, se Vereesa nem érti, hogy miért akar a másikra vigyázni, hiszen olyan ellenszenves a másik.

Ezek mellett az apró botlások mellett viszont marad nekünk egy nagyon is élvezetes kis kalandozós történet. Mindenki tudja, hogy én javarészt utálom a középkori fantasyt, de valahogy a Warcraft világa lekötött, és jó volt látni az ismerős helyeket (Dalaran, Khaz Modan, Northrend) a főhősök szemével. Amiért piros pontot érdemel az író, hogy több szálon fut a cselekmény, még a főgonoszt is látjuk, és még így is megoldja, hogy érdekes és izgalmas legyen a dolog. Ha mi kitalálunk valamit, ami csavar lenne, akkor az abban a percben leesik a szereplőknek is, vagy ha nem, akkor az olvasót nem akarja becsapni az író, hanem azzal a plusz információval még nagyobb feszültséget kelt. Ezek mellett még Vareesa szarkasztikus humora és Felstad, a törpe beszólásai is feldobták az egészet.

A karakterek részletesen kidolgozottak, és mindegyik tényleg emberi. Halálszárny, a mi kedves kis főgonoszunk bevonult az újabb szívszerelmeim közé, mert egyszerűen annyira jó karakter. Bár én utálom a Szövetséget (szívbeli Hordás vagyok), és fájdalmas volt mindig látni, hogy „jajj az orkok úgy is meghalnak,” vagy „a Horda ilyen vagy olyan hülye,” attól még Knaak magával tudott rántani és átéreztem a törpök vagy akár a tündék helyzetét. Viszont a főhős, Rhonin volt számomra a legkidolgozatlanabb, kicsit esetlen hős, persze, aki senkinek a segítsége nélkül nem menne semmire, de ezen kívül, meg hogy néha olyan sötét volt, mint a vakablak, meg hogy mennyire sajnálja a véletlen meghalt társait nem sok karakter kidolgozás jutott neki.

Bár az elején nagyon töménynek találtam az összes ember király leírását, és hirtelen azt sem tudtam, ki merre, hol lakik, azért pár fejezetet után már bele lehetett rázkódni, és szerintem olyan is érti, aki nem jártas a Warcraft világában (mintha én annyira az lennék.) Amiért nagyon dicsérem az írót, hogy sikerült elhitetnie velem, hogy ez a világ tényleg létezik. Nem csak odahányta-vetette a szavakat, mint például ahogy sok fanfiction szerű könyv (amikor egy sorozathoz, játékhoz, bármihez írnak regényeket), hanem igenis elhitette velünk, hogy dúl a háború, és bár a Szövetségben összefogtak a törpék, a tündék és az emberek, mégis látszódnak a kulturális különbségek és a feszültséget is érezni lehet köztük. Ugyanez vonatkozik a kasztokra is, hogy pl. a mágusokról alkotott véleményt (hiszen minden mágus fekete mágiát használ) milyen jól ábrázolta.

Kikapcsolódásnak teljesen tökéletes könyv, és jó volt látni a Warcraft világ múltjának egy szeletét. Valószínű, hogy tovább olvasom a köteteket, beleértve a képregényeket és a mangákat is, úgyhogy rettegjetek blogolvasók! :D

Kedvenc karakter: Halálszárny

Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása

Ami nem tetszett: Vereesa a tökéletes Mary-Sue

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Pocket Books

Kiadás dátuma: 2001. február

Oldalszám:
384 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…