Ugrás a fő tartalomra

Mike Carey: The Unwritten - Dead Man's Knock (Az Íratlan - A Halott Kopogtat)

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D

Úgy általában az egészről: The Unwritten képregény harmadik kötete, ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Tom visszatért a világháborús Németországból, ám mivel lehet úgy mondani, hogy másik dimenzióban volt, és az idő bizony másképp telt el. Kiderül, hogy három hónapig voltak távol.

Eközben titokzatos valaki eljutotta a kiadónak a várva várt 14. Tommy Taylor könyv kéziratát, és kénytelenek kiadni, hiszen mekkora fogás is ez, akkor is kiadják, miközben tudják (és most idézem), hogy a könyv szar. Mindenki teljesen oda van érte, akkora hisztéria övezi a megjelenést, mint kb. a Harry Potter 7-ét, vagyis sorban állnak az emberek egy nappal a megjelenés előtt a könyves boltok előtt. Emellett persze kérdezgetik, hol van Wilson? Hiszen akkor tényleg nem halt meg, és felbolygatják az összes létező hírt a Taylor családról, megkeresik még Wilson szeretőjét is. Viszont Tomot halottként tartják számon, hiszen a börtönben történt robbanás után, senki sem találta meg, ez előnyére vágyik főhőseinknek.

Ám Tom nem hallgat Lizzie (és mivel ő az apja szószólója a szülője) jó tanácsára sem, és nem fogadja el a titokzatos üzenetet, hogy "járd az utat, és meg tudsz mindent." Ő most akar válaszokat, ezért eltökéli, hogy a könyvmegjelenési partira elmegy, még ha Savoy rejtélyes megbízója szerint ez veszélyes is.

Mindeközben a titokzatos szövetség, akiknek a nevét sosem írták le a történelem során (ha-ha innen a képregény címe, hogy Íratlan) mindenáron elő akarja csalni Wilsont, hiszen ő jelent komoly fenyegetést számukra. Ezért eldöntötték, hogy írnak egy kamu 14. Tommy Taylor regényt, ami igazán pocsék és klisés, ezzel romba döntve a sorozat sikerét. Nem mellesleg pedig, Pullmant beküldik a "Figyelmeztetés" szobába, ahonnan választhat egyetlen egy fegyvert, mellyel mindig sikerül megölni az ellenséget. Ha ez sem lenne elég, visszatér Ambrosio báró is és magához köti Savoy-t.

Az egész sztori pörög, és egy hullámvasútra emlékeztet. Végig kapaszkodik az ember, nehogy kiessen. :D Itt úgy értendő, hogy nehogy leessen a székéről, ahol éppen olvas. Sok minden kiderül a kötetben, és sok mindenre előre utalgatnak, iszonyatosan szövevényes a háttérsztori, amit mi Tommal együtt próbálunk megérteni. Eközben hullanak rendesen a szereplők, tele van az egész nem csak akcióval, de humorral és szívfacsaró jelenetekkel is. Kedvenc főhősünk végre rájön, hogy igazi barátság van közte, Lizzie és Savoy között, bármennyire is mindhárman csak eszközök egy véres háborúban, ami a világ sorsáért folyik.

Mert igen, ennyire drasztikus a helyzet, hiába eddig az olvasót lekötötték a kis puzzle darabkák, amik a rejtély megoldásához vezetnek, végre megismerjük, hogy mire hajtanak a főgonoszok, és végre találkozunk a rejtélyes Wilson Taylorral is.

Amellett, hogy végig pörgős cselekményünk van, persze nem Mike Carey és Peter Gross lenne a két író, ha nem szólna valami mögöttes dologról is az egész. Megint előkerül a híresség, és a divatmajmolás témája, hiszen eddig is erről szólt az egész. Mennyire hisztérikusan rajonganak a tinik egy-egy regényért, mi az egészséges rajongás és mi nem. Ugyanúgy felmutat a képregény fórumokat, weboldalakat és még twitter beszélgetéseket is, hogy bemutassa a hisztéria fokait.

Emellett egy kicsit belemélyül a negatív kritika írás borzalmaiba, amit gondolom a kedves blogtársaim már tapasztaltak, ahogy én is. Örömmel nevettem fel szerencsétlen kritikaíró szenvedésein, ahogy idézem "Ha szarnak nevezem, megölnek a fanok" problémájával küszködött. Szól arról, hogy milyen az, ha valami túl klisés és rosszul megírt, hogy mi a rossz könyv, és hogy amilyen a piac még ezt is eladják, hiszen a könyvszakma is csak egyfajta üzlet, és a pénz számít. Mike Carey és Peter Gross két oldalban akkora jó görbe tükröt mutattak a csak médiahajhász irományoknak, hogy öröm volt nézni. Óva intenek attól, hogy csak ráálljon az ember az éppen aktuális sémára.

Mivel a történetek erejéről szól a könyv, hogy hogyan alakítanak minket az írott szavak, ismét felbukkant jó pár ismert történet, most köztük volt Shakespeare és Merlin legendája is.

Alig várom a következő részt, ez a képregény számomra az irodalom egy csúcspontja, és Carey is eléri ugyanazt képekkel és gondosan válogatott szavakkal, mint Gaiman a Sandmanjében.

Mellesleg a történetben felfedezzük Lizzie Hexam múltját interaktív sztori segítségével. Hasonlít ama kalandozós könyvekhez, ahol mi vagyunk a főhősök, itt viszont Lizzie-t kell irányítanunk. Hadd ne mondjam, hogy vannak negatív, "nem sikerült most elolvasnod a sztorit rendesen" végek. Én kb. két-három lépésből megerőszakoltattam Lizzie-t és gyakorlatilag megöltem. :D De jó szórakozás volt!

Kedvenc karakter: Tom Taylor, Savoy, Lizzie, Callendar

Ami kifejezetten tetszett: Az, hogy írók szerepelnek benne, a fantázia és a valóság határait feszegeti

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból - :D Hát nem lehet rá felkiáltani, hogy TIM HUNTER? Mellesleg az egyik kötet borítólapján Mike Carey előző munkájából is láthatunk egy figurát, igen, LUCIFERT! :)

Kiadó: Vertigo

Kiadás dátuma: 2011. március 29.

Oldalszám:
160 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d