Ugrás a fő tartalomra

Mike Carey: The Unwritten - Dead Man's Knock (Az Íratlan - A Halott Kopogtat)

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D

Úgy általában az egészről: The Unwritten képregény harmadik kötete, ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Tom visszatért a világháborús Németországból, ám mivel lehet úgy mondani, hogy másik dimenzióban volt, és az idő bizony másképp telt el. Kiderül, hogy három hónapig voltak távol.

Eközben titokzatos valaki eljutotta a kiadónak a várva várt 14. Tommy Taylor könyv kéziratát, és kénytelenek kiadni, hiszen mekkora fogás is ez, akkor is kiadják, miközben tudják (és most idézem), hogy a könyv szar. Mindenki teljesen oda van érte, akkora hisztéria övezi a megjelenést, mint kb. a Harry Potter 7-ét, vagyis sorban állnak az emberek egy nappal a megjelenés előtt a könyves boltok előtt. Emellett persze kérdezgetik, hol van Wilson? Hiszen akkor tényleg nem halt meg, és felbolygatják az összes létező hírt a Taylor családról, megkeresik még Wilson szeretőjét is. Viszont Tomot halottként tartják számon, hiszen a börtönben történt robbanás után, senki sem találta meg, ez előnyére vágyik főhőseinknek.

Ám Tom nem hallgat Lizzie (és mivel ő az apja szószólója a szülője) jó tanácsára sem, és nem fogadja el a titokzatos üzenetet, hogy "járd az utat, és meg tudsz mindent." Ő most akar válaszokat, ezért eltökéli, hogy a könyvmegjelenési partira elmegy, még ha Savoy rejtélyes megbízója szerint ez veszélyes is.

Mindeközben a titokzatos szövetség, akiknek a nevét sosem írták le a történelem során (ha-ha innen a képregény címe, hogy Íratlan) mindenáron elő akarja csalni Wilsont, hiszen ő jelent komoly fenyegetést számukra. Ezért eldöntötték, hogy írnak egy kamu 14. Tommy Taylor regényt, ami igazán pocsék és klisés, ezzel romba döntve a sorozat sikerét. Nem mellesleg pedig, Pullmant beküldik a "Figyelmeztetés" szobába, ahonnan választhat egyetlen egy fegyvert, mellyel mindig sikerül megölni az ellenséget. Ha ez sem lenne elég, visszatér Ambrosio báró is és magához köti Savoy-t.

Az egész sztori pörög, és egy hullámvasútra emlékeztet. Végig kapaszkodik az ember, nehogy kiessen. :D Itt úgy értendő, hogy nehogy leessen a székéről, ahol éppen olvas. Sok minden kiderül a kötetben, és sok mindenre előre utalgatnak, iszonyatosan szövevényes a háttérsztori, amit mi Tommal együtt próbálunk megérteni. Eközben hullanak rendesen a szereplők, tele van az egész nem csak akcióval, de humorral és szívfacsaró jelenetekkel is. Kedvenc főhősünk végre rájön, hogy igazi barátság van közte, Lizzie és Savoy között, bármennyire is mindhárman csak eszközök egy véres háborúban, ami a világ sorsáért folyik.

Mert igen, ennyire drasztikus a helyzet, hiába eddig az olvasót lekötötték a kis puzzle darabkák, amik a rejtély megoldásához vezetnek, végre megismerjük, hogy mire hajtanak a főgonoszok, és végre találkozunk a rejtélyes Wilson Taylorral is.

Amellett, hogy végig pörgős cselekményünk van, persze nem Mike Carey és Peter Gross lenne a két író, ha nem szólna valami mögöttes dologról is az egész. Megint előkerül a híresség, és a divatmajmolás témája, hiszen eddig is erről szólt az egész. Mennyire hisztérikusan rajonganak a tinik egy-egy regényért, mi az egészséges rajongás és mi nem. Ugyanúgy felmutat a képregény fórumokat, weboldalakat és még twitter beszélgetéseket is, hogy bemutassa a hisztéria fokait.

Emellett egy kicsit belemélyül a negatív kritika írás borzalmaiba, amit gondolom a kedves blogtársaim már tapasztaltak, ahogy én is. Örömmel nevettem fel szerencsétlen kritikaíró szenvedésein, ahogy idézem "Ha szarnak nevezem, megölnek a fanok" problémájával küszködött. Szól arról, hogy milyen az, ha valami túl klisés és rosszul megírt, hogy mi a rossz könyv, és hogy amilyen a piac még ezt is eladják, hiszen a könyvszakma is csak egyfajta üzlet, és a pénz számít. Mike Carey és Peter Gross két oldalban akkora jó görbe tükröt mutattak a csak médiahajhász irományoknak, hogy öröm volt nézni. Óva intenek attól, hogy csak ráálljon az ember az éppen aktuális sémára.

Mivel a történetek erejéről szól a könyv, hogy hogyan alakítanak minket az írott szavak, ismét felbukkant jó pár ismert történet, most köztük volt Shakespeare és Merlin legendája is.

Alig várom a következő részt, ez a képregény számomra az irodalom egy csúcspontja, és Carey is eléri ugyanazt képekkel és gondosan válogatott szavakkal, mint Gaiman a Sandmanjében.

Mellesleg a történetben felfedezzük Lizzie Hexam múltját interaktív sztori segítségével. Hasonlít ama kalandozós könyvekhez, ahol mi vagyunk a főhősök, itt viszont Lizzie-t kell irányítanunk. Hadd ne mondjam, hogy vannak negatív, "nem sikerült most elolvasnod a sztorit rendesen" végek. Én kb. két-három lépésből megerőszakoltattam Lizzie-t és gyakorlatilag megöltem. :D De jó szórakozás volt!

Kedvenc karakter: Tom Taylor, Savoy, Lizzie, Callendar

Ami kifejezetten tetszett: Az, hogy írók szerepelnek benne, a fantázia és a valóság határait feszegeti

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból - :D Hát nem lehet rá felkiáltani, hogy TIM HUNTER? Mellesleg az egyik kötet borítólapján Mike Carey előző munkájából is láthatunk egy figurát, igen, LUCIFERT! :)

Kiadó: Vertigo

Kiadás dátuma: 2011. március 29.

Oldalszám:
160 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…