Nina Malkin: Swoon (Ájulás)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem.

Úgy általában az egészről: Candice Moskow New Yorkból kénytelen elköltözni a kis, unalmas városkába, Swoonba. Az ok? Candice-nek epilepsziája van, és a család úgy dönt, minél jobb, ha egy kis vidéki helyen laknak, így főhősünk édesanyja felkeresi a húgát, aki Swoon lakosa. Bár Candice-nek, hogy beilleszkedjen fel kell vennie egy ott szokásos egy szótagból álló nevet, így lesz Dice, (vagyis kocka, ezzel sok szópoén van), mégsem illik be a vidékiek közé.

Elkényeztetett, tökéletes unokatestvére az egyetlen, akivel mintha tényleg barátok lennének, ám ez is megváltozik, mikor Pen majdnem meghal, miközben leesik egy fáról. A gond? Arra a fára akasztották fel kétszáz ötven évvel ezelőtt Sinclair Youngblood Powerst, egy ifjú férfit, akit gyilkossággal vádoltak, de nem követte el azt.

Ami a még nagyobb probléma? Sinclaire (Swoonosítva csak Sin (bűn)) úgy dönt, hogy Penbe költözve ideje bosszút állni Swoonon.

A fülszöveg nagyon sokat elárul a történtekből, például, hogy Dice véletlenül testet ad Sinnek, de ez körülbelül csak a könyv negyede és fele között történik meg. Bár így sem unalmas, be kell valljam. Hiába egyszerű a történet, nincs benne nagy csavar, a karakterek feldobják és persze maga az alapszituáció is érdekes. Hiszen Dice beleszeret Sinbe, miközben a LÁNY UNOKATESTVÉRÉBEN van.

A nyelvezete furcsa, annyiban, hogy még nekem is ki kellett szótáraznom szinte az egészet (ennyit az angol nyelvvizsgáról.) Viszont választékosan ír Malkin, és ezért jár neki a pluszpont, mivel Sin az 1700-as években élt, és ahhoz hűen beszél, ami valljuk be ritkaság a tinédzsereknek szánt fantasykban.

Igen, ez tinédzsereknek szánt, mégsem ajánlanám 14 éves kor alatt. Ehhez érett felfogás kell, mivel egy nagyon sötét történetről van szó. Nem radikális annyira, mint Ellen Hopkins, nem akar megrázni minket, egyszerűen csak átlagos tinédzserek a főszereplői. Bár én sosem voltam ilyen tini, igenis létezik ilyen, aki szokott inni mértéktelenül és drogozni is, sőt szexuálisan aktív. Sokan ezt kifogásolták a kötetben, hogy mintha Malkin erre buzdítaná a gyerekeket. Nem. Malkin csak egyfajta tinédzsereket mutat be, és míg én nem tartozom az ilyenféle lányok közé, ugyanúgy együtt tudtam érezni Dice-szal, és bár nem lesz a kedvenc főhősöm, nem is irritált és nem is utáltam. Ugyanis Dice-nak iszonyatosan szórakoztató szarkasztikus humora van. Tudja nagyon jól, hogy Sin gonosz, hogy Sin csak kihasználja, de nem tehet róla, szereti, vonzódik hozzá, mégis megpróbálja megállítani a fiú gonosz tervét.

És ez benne szerintem a csodálatos. Hogy arról a végzetes, ellenállhatatlan vonzódásról szól, amiről hiába tudjuk, hogy rossz, nem tehetünk ellene semmit. Van itt még egy szerelmi háromszög is, és teljesen jól van ábrázolva, hogy milyen az, ha két barátnő ugyanabba a fiúba szerelmesek. Valamilyen szinten szól a barátságról is, hiszen Pen és Dice, amin keresztül mennek elég nagy próbatétel a kapcsolatuknak, és visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a főhősüknek volt egy legjobb barátnője Ruby.

Azért pontozták le ezt a kötetet amazonon, (részben azért), mert állítólag darabosan van megírva, és a főhős hirtelen lesz szerelmes. Való igaz, lehet, hogy hirtelen jelenti ki, de előtte ő is csak gondolkozik, hogy vajon ez-e a szerelem, sőt tudja nagyon jól, hogy nem ismerik annyira egymást, ez csak egyfajta mélyebb vonzódás, de el van az egész magyarázva. (Amúgy meg Sinnek ez a képessége, hogy mindenki belebolondul ok nélkül, most komolyan, akkor a főhős miért lenne kivétel?) A másik panasz ugye a darabos írásmód. Valaki ezt írta „le van részletesen írva, hogyan jut el New Yorkba, majd ott semmi nem történik, és a következő fejezet elején már hopp, otthon van.” Na már most, aki ezt a részt nem értette, az meg is érdemli, hogy ne fogja fel a könyvet. Nem fogom itt elmagyarázni, de a lényeg, hogy azért mert az írónő bizonyos jeleneteket elvág, bizonyos jeleneteket kifejt, még nincs itt hiba, tökéletesen érthető minden.

Összességében egy nagyon sötét és szexuális történet, így a rózsaszín lelkűeknek nem ajánlom. Nagyon nagy cselekmény nincs benne, hiszen tényleg romantikus könyv akar lenni, így akik meglepetésre vágynak, azok ne számítsanak rá. Mellesleg akit zavar a drog használat említése, és a családon belüli erőszak, az is jobb, ha kihagyja. Elvileg ősszel jelenik meg a második része, de szerintem ez a kötet önállóan is elég lezárt. Attól függetlenül várom már nagyon.

Kedvenc karakter: Sin, Ruby

Ami kifejezetten tetszett: a Ruby szál, a vége

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. május 4.

Oldalszám: 432 oldal