Ugrás a fő tartalomra

Nina Malkin: Swoon (Ájulás)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem.

Úgy általában az egészről: Candice Moskow New Yorkból kénytelen elköltözni a kis, unalmas városkába, Swoonba. Az ok? Candice-nek epilepsziája van, és a család úgy dönt, minél jobb, ha egy kis vidéki helyen laknak, így főhősünk édesanyja felkeresi a húgát, aki Swoon lakosa. Bár Candice-nek, hogy beilleszkedjen fel kell vennie egy ott szokásos egy szótagból álló nevet, így lesz Dice, (vagyis kocka, ezzel sok szópoén van), mégsem illik be a vidékiek közé.

Elkényeztetett, tökéletes unokatestvére az egyetlen, akivel mintha tényleg barátok lennének, ám ez is megváltozik, mikor Pen majdnem meghal, miközben leesik egy fáról. A gond? Arra a fára akasztották fel kétszáz ötven évvel ezelőtt Sinclair Youngblood Powerst, egy ifjú férfit, akit gyilkossággal vádoltak, de nem követte el azt.

Ami a még nagyobb probléma? Sinclaire (Swoonosítva csak Sin (bűn)) úgy dönt, hogy Penbe költözve ideje bosszút állni Swoonon.

A fülszöveg nagyon sokat elárul a történtekből, például, hogy Dice véletlenül testet ad Sinnek, de ez körülbelül csak a könyv negyede és fele között történik meg. Bár így sem unalmas, be kell valljam. Hiába egyszerű a történet, nincs benne nagy csavar, a karakterek feldobják és persze maga az alapszituáció is érdekes. Hiszen Dice beleszeret Sinbe, miközben a LÁNY UNOKATESTVÉRÉBEN van.

A nyelvezete furcsa, annyiban, hogy még nekem is ki kellett szótáraznom szinte az egészet (ennyit az angol nyelvvizsgáról.) Viszont választékosan ír Malkin, és ezért jár neki a pluszpont, mivel Sin az 1700-as években élt, és ahhoz hűen beszél, ami valljuk be ritkaság a tinédzsereknek szánt fantasykban.

Igen, ez tinédzsereknek szánt, mégsem ajánlanám 14 éves kor alatt. Ehhez érett felfogás kell, mivel egy nagyon sötét történetről van szó. Nem radikális annyira, mint Ellen Hopkins, nem akar megrázni minket, egyszerűen csak átlagos tinédzserek a főszereplői. Bár én sosem voltam ilyen tini, igenis létezik ilyen, aki szokott inni mértéktelenül és drogozni is, sőt szexuálisan aktív. Sokan ezt kifogásolták a kötetben, hogy mintha Malkin erre buzdítaná a gyerekeket. Nem. Malkin csak egyfajta tinédzsereket mutat be, és míg én nem tartozom az ilyenféle lányok közé, ugyanúgy együtt tudtam érezni Dice-szal, és bár nem lesz a kedvenc főhősöm, nem is irritált és nem is utáltam. Ugyanis Dice-nak iszonyatosan szórakoztató szarkasztikus humora van. Tudja nagyon jól, hogy Sin gonosz, hogy Sin csak kihasználja, de nem tehet róla, szereti, vonzódik hozzá, mégis megpróbálja megállítani a fiú gonosz tervét.

És ez benne szerintem a csodálatos. Hogy arról a végzetes, ellenállhatatlan vonzódásról szól, amiről hiába tudjuk, hogy rossz, nem tehetünk ellene semmit. Van itt még egy szerelmi háromszög is, és teljesen jól van ábrázolva, hogy milyen az, ha két barátnő ugyanabba a fiúba szerelmesek. Valamilyen szinten szól a barátságról is, hiszen Pen és Dice, amin keresztül mennek elég nagy próbatétel a kapcsolatuknak, és visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a főhősüknek volt egy legjobb barátnője Ruby.

Azért pontozták le ezt a kötetet amazonon, (részben azért), mert állítólag darabosan van megírva, és a főhős hirtelen lesz szerelmes. Való igaz, lehet, hogy hirtelen jelenti ki, de előtte ő is csak gondolkozik, hogy vajon ez-e a szerelem, sőt tudja nagyon jól, hogy nem ismerik annyira egymást, ez csak egyfajta mélyebb vonzódás, de el van az egész magyarázva. (Amúgy meg Sinnek ez a képessége, hogy mindenki belebolondul ok nélkül, most komolyan, akkor a főhős miért lenne kivétel?) A másik panasz ugye a darabos írásmód. Valaki ezt írta „le van részletesen írva, hogyan jut el New Yorkba, majd ott semmi nem történik, és a következő fejezet elején már hopp, otthon van.” Na már most, aki ezt a részt nem értette, az meg is érdemli, hogy ne fogja fel a könyvet. Nem fogom itt elmagyarázni, de a lényeg, hogy azért mert az írónő bizonyos jeleneteket elvág, bizonyos jeleneteket kifejt, még nincs itt hiba, tökéletesen érthető minden.

Összességében egy nagyon sötét és szexuális történet, így a rózsaszín lelkűeknek nem ajánlom. Nagyon nagy cselekmény nincs benne, hiszen tényleg romantikus könyv akar lenni, így akik meglepetésre vágynak, azok ne számítsanak rá. Mellesleg akit zavar a drog használat említése, és a családon belüli erőszak, az is jobb, ha kihagyja. Elvileg ősszel jelenik meg a második része, de szerintem ez a kötet önállóan is elég lezárt. Attól függetlenül várom már nagyon.



Kedvenc karakter: Sin, Ruby

Ami kifejezetten tetszett: a Ruby szál, a vége

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó:
Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2010. május 4.

Oldalszám:
432 oldal

Megjegyzések

  1. Tudnál adni egy linket ahol letölthetem magyarul a könyvet? Vagy el tudnád nekem küldeni, mert és nem találom :(

    VálaszTörlés
  2. @Mónika Bencs: Ez nem illegális tartalmakkal foglalkozó oldal. Köszönöm, hogy megtisztelsz annyival, hogy elolvasod, épp hol jársz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö