Ugrás a fő tartalomra

Amy Reed: Clean (Tiszta)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem, és Ellen Hopkins is ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Kelly, Olivia, Eva, Christopher és Jason nem is lehetnének különbözőbbek, mégis egy dolog összeköti őket. Mindannyian függők. És mind ugyanabba a rehabilitációs központba kerül, méghozzá egy Csoportba. Kelly a szép lány, akinek csak egy kicsi kokain és alkohol gondja van, emellett épp figyelik, nehogy öngyilkos legyen. Eva, aki fájdalomcsillapító tabletta és füves cigi függő, az épp ügyeletes emó a csapatban. Christopher az otthon tanított gyerek, azaz igazi kocka, de így is metamfetamin függő, Jason pedig a sportos, bunkó pasi, aki csak alkoholista. Mind tizenhat és tizenhét éves kor között vannak, és mindannyiuk élete máris a fenéken van, ennél tovább nem is süllyedhetnének, vagy igen? Ebbe a kis társaságba csöppen bele az újonnan érkezett sznob lány, Olivia, aki állítása szerint nem függő, csak egy kis problémája volt a fogyasztó tablettákkal.

Azért vettem a kezembe ezt a könyvet, mert Simon Pulse-os (kedvenc kiadóm), és Ellen Hopkins (egyik kedvenc íróm) ajánlotta. Nagy elvárásokkal indult, és mindet magasan túl is szárnyalta.

Külföldön nagyon sokat panaszkodtak rá, hogy érthetetlen, követhetetlen a regény felépítése és nem lehet átélni… Nem említem meg, hogy az átlag amerikai lányoknak mekkora értelmi szintet nézek, és nem leszek lenéző, de nagyon sok ilyennel találkoztam már, amikor nem az, hogy nem tetszik valaminek, amit kap, hanem nem tudja értelmezni. Találtam ilyen kritikát is: „Nem értem, abbahagyom. – 1 pont.” Egyáltalán nem nehéz felfogni ezt, nincsenek benne barokk körmondatok, sem olyan választékos szókincs, ami kifogna bárkin is. A tinédzserek nyelvén szól, van benne rendesen „fuckolás,” de persze az életszerűség határai között. Ami miatt mondhatjuk, hogy rendhagyó a formátuma, hogy egyedül a prológusban van mind az öt karakter nézőpontja, onnantól kezdve Kelly és Christopher vezet minket körbe a rehabilitációs központon. Ezt néha váltogatják a házi feladatként a betegnek feladott személyes esszék, ahol a családjukról és a múltjukról kell írni. Látszik, ki hogyan tagadja, hogy a környezete miatt lett függő, hogy bizony ez a saját hibájuk. Vagy éppen azt, hogy nincs is akkora problémájuk, mint ahogy hiszi azt a kedves orvos. Ezek mellett van még az alap kérdőív, amit minden beteg megkap felvételkor, ennek a kérdéseire látjuk a válaszokat, de persze nem egyszerre ömlesztve, hanem éppen, ahogy a történethez aktuális. Ilyen kérdések például: Mikor használtál először drogot/alkoholt, hogyan kerültél ide, mik voltak a negatív következményei a használatnak, hogyan próbáltál leszokni magadtól. Az utóbbi két kérdésre névtelen válaszok születtek, és pont ettől lesz szívbe markoló. Mert nem fejti ki, hogy ki például azt, hogy ki volt az, aki kapott abortuszt, bár lehet sejteni, de azért mégis elég ütős, hogy megszorongassa a szívünket. És még bónuszban a csoportterápia „szalagjait” is megkapjuk néha, vagyis csak azt látjuk ki és mit mond. „A: szöveg, B: szöveg” stílusban.

Nincs nagy cselekmény, ahogy az várható, csak arról, hogy ez az öt egymásra utalt gyerek, hogyan dolgozza fel a problémáit. Mert nem elég, hogy most józanok, annak is kell maradni, és általában csak 10%-nak sikerül ez, a kiengedést követő évben, ami azért elég lelombozó számadat. Sokan azt gondolták, hogy ez nem a függőségről szóló regény, mert mennyi minden más problémájuk van a karaktereknek. De ugyan, könyörögve kérlek titeket, ilyen kommenteket írók, nem valamiért kialakul a függőség? Nem mindenki csak buliból meg menőzésből nyúl droghoz és alkoholhoz és a főhőseinkkel sincs így. Ahogy a tanácsadójuk is mondja, nem elég, hogy most józanok, és nem használnak semmilyen drogot, attól még meg kell tanulniuk, hogy másképp is lehet kezelni a nehéz helyzeteket az életben, mint valamilyen kábítószer.

Így van még egy halom más téma is a könyvben: a túlságos vallásosság, mennyit ér az, ha mindentől óvjuk a gyerekünket és elnyomjuk, milyen az, ha tökéletességet várnak el egy gyerektől, milyen, ha meghal valakinek az egyik szülője, milyen ha a családban halálos betegek vannak, milyen ezekkel mind-mind megküzdeni. Van itt anorexia, kényszerbetegség, depresszió, nemi erőszak, tinédzser terhesség és homoszexualitás is. Lehet, hogy több témáról szól, de őszintén ezek mind a kemény való élethez tartoznak, nem lehet szétválasztani, hogy „na jó, most csak a drogfüggőkről írok.”

Őszinte, szívbe markoló és reményt nyújtó kis könyv ez. Nem váltja meg a világot, csak bemutatja mindenkinek, hogy van ilyen is, kell róla beszélni, kell vele foglalkozni, nem érdemes cenzúrázni, mert ha becsukjuk a szemünket mind ez ugyanúgy ott van. Szól arról, hogy magunknak is meg kell bocsátani, bármit is tettünk a múltban. Együtt sírtam a karakterekkel, és nagyon jól esett, hogy megint találtam egy olyan írót, aki ennyire ért a szavakhoz, és nem csak dísznek használja ezeket a témákat.

Kedvenc karakter: Olivia

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a megvalósítás

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. július 19.

Oldalszám: 288 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d