Ugrás a fő tartalomra

Benina: A Boszorka démona

Hogy akadtam rá: Nézelődtem a Könyvmolyképző honlapján, és örömmel tapasztaltam, hogy magyar kezdő írókat is felkarolnak. Eldöntöttem, hogy végigrágom magam a magyar kupacon, és Benina története állt a legközelebb hozzám. A Boszorka démonát én és Kelly megkaptuk előre, hogy írhassunk róla recenziót.

A VÁRHATÓ MEGJELENÉS IDÉN OKTÓBER!

Úgy általában az egészről: Miután Claire-ék legyőzték a zsoldosokat és békét kötöttek az Üldözőkkel, a kis csapatunk próbál minél átlagosabb életet élni. Ám a felhőtlen boldogság nem sokáig tart, mert feltűnik egy nem várt ismerős, a Bölcs rejtélyes ajándékot küld Claire-nek, és gyökerestül megváltozik az életük.

Be kell vallanom, mindig tartok a második részektől, főleg, ha trilógiáról van szó (tudomásom szerint ez csak trilógia lesz), mert mindig félek, hogy nem éri el az első szintjét. No meg a középső részeknek vannak olyan gyengeségeik, amiket az írók nehezen tudnak kiküszöbölni, mert általában érződik rajtuk, hogy csak egy átvezető rész a nagy, ütős harmadik kötethez. Ahogy kézbe vettem a kötetet ismét csalódtam, persze pozitívan, mert sikerült Beninának mindezeket kivédenie, és ismét egy nagyon jó könyvet olvashattam tőle.

De kezdjük az elején. A fogalmazás még mindig Pazar, és jólesett olyan történetet olvasni, ahol az író elbűvöl a mondataival. Mindent teljesen jól leír, és emiatt is könnyű vele gyorsan haladni. Egyből beszippant a sztori. A képek szinte filmszerűen jelennek meg az olvasó előtt, és emellől nem hiányzik az érzelmek leírása, ami szintén nagy alappillére a történetnek. Nincs is annál rosszabb, mikor a regény főtémája az érzelmi vívódás és a lelki szenvedés lenne, csak éppen az író nem tudja ezt átadni. Beninánál ettől nem kell tartani, mindent érzékletesen visszaad úgy, hogy sosem esik át a ló túloldalára.

Vagyis hiába szól a kötet lényeges része az érzelmekről, nem csak arról szól, története van, izgalmas és magával sodró a cselekménye. És A Boszorka démona pont ettől nem lett egy átlagos második rész, mert nem esett bele abba a hibába, hogy hagyja ellaposodni, mondván úgy is lesz harmadik nagy, epikus rész. Ráadásul váltott nézőpontok is vannak, ami az írót rákényszerítette, hogy nagyon vigyázzon, hogy sose áruljon el túl sokat, de az egész élvezetes maradjon. Benina ezt is megoldotta; néha két szálon fut a cselekmény, ugyanazt az időtartamot látjuk, egyik, másik szereplő szemszögéből is, de a cselekmények folyama egy percre sem válik ettől unalmassá.

Írtam már az első résznél, hogy mindegyik karakter tökéletesen kidolgozott, és igazából kedvencet nem is tudtam választani közülük. Nos, A Boszorka démonában vannak újonc karaktereink, én pedig annak ellenére, hogy abban a hitben éltem, hogy majd őket nem fogom megszeretni, tévedtem. Mindegyiküket szinte azonnal a szívembe zártam, na jó, talán az egyik főgonoszt nem, de sikerült Beninának elérnie, hogy megint nem tudok konkrét kedvenc karaktert választani, mert a főszereplők közül, vagyis, aki nem csak egy-két percre ugrik be, mindet szeretem valamiért. Ami azért nagy szó, mert hiába van kidolgozva egy jellem, nem feltétlen jelenti azt, hogy kedvelem és tudok vele azonosulni, itt pedig a szereplőgárda nagy részét imádom, és aktívan aggódom is értük.

A világkidolgozás még mindig tökéletes, csodálom, hogy ennyi saját dolgot tudott Benina kitalálni, főleg, hogy most egy picit jobban előtérbe kerül a mágia világa. Volt egy kis disztópiás beütés is a történetben, egy kis negatív jövőkép, ami nekem igazán tetszett, mert szívszerelmem ez a téma. Ez is érdekes Beninában, annyira ráérez a kedvenc témáimra, cselekményelemeimre és azokat csepegteti bele, ezért is tetszik ennyire a könyve. Mindig, ha ülök és őt olvasom, az fordul meg a fejemben, na, ennél jobb már nem lehet, majd megint beletesz az egyik saját kedvenc gondolatomból, epizódomból, én pedig megint ugrándozok örömömben. Mellesleg megismerünk jó pár új dolgot, vagy régieket jobban a mágia világából, és ez is különösen tetszett. Megjegyzés: AKAROK ÉN IS EGY POLOSKÁT!

Az utolsó fejezetek pörögtek és nem lehetett panasz az akció hiányára, emellett pedig végig egy picikét átjárta egy komolyabb hangulat. Szólt arról, hogy mi mindent tennénk meg a szerelmünkért, szerettünkért, mit áldoznánk fel értük, és a gyász feldolgozásának témája még mindig erőteljesen benne van. De jelen van az is, hogy vajon mi tesz valakit gonosszá, mitől lesz valaki jó vagy rossz.

A vége és az epilógus sugallja, hogy mit várhatunk a harmadik részben, hogy bizony lesz itt egy nagy történet, ami nagyot fog szólni, ami ütős lesz, és valószínűleg nem mindenki fogja túlélni. (Aztán lehet, csak én vagyok ennyire negatív.) Az epilógus elérte azt, amit szerintem akart és tűkön ülve várom a harmadik részt.

Benina világa magával ragadott, kikapcsolt, és megint elvarázsolt.

Kedvenc karakter: Mindenki. :D Kivétel egy-két nagyon keveset szereplő. NICE meg főleg nagy kedvenc.

Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a karakterek, a fogalmazás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - A hópelyhek miatt.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. október

Oldalszám: ??? oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige