Ugrás a fő tartalomra

Az olvasás hét hete - Második hét

Elérkezett a második hét, persze, hogy most már vasárnap írom meg a cikket, méghozzá hajnalban. Cseppet sem látszik, mennyire lustulok. A mostani témák:



Könyvtár vagy könyvvásárlás? ÉS E-book vagy könyv?


Megint kukac leszek, és egybeveszek két témát, mert csak így tudom kifejteni. Sokat felmerül a kérdés, hogy én minden könyvet megveszek? HOGYAN?

Sehogy. Ugyanis, bár nem vagyok büszke rá, de nehéz most az anyagi helyzetem, lévén, hogy nem dolgozom. Tehát kiesnek ilyen luxuscikkek, mint a könyv. Meg amúgy is… Elhiszem, hogy 18 év alatt az ember halom ajándékot kap (kb. minden alkalmat megragad az ember gyereke, hogy pénzt/könyvet kapjon), de azért amikor magadnak kell megélni, elgondolkozol, hogy mit és mennyiért vegyél meg.

Az a baj, hogy a könyvek tényleg a mostani gazdasági körülmények között luxuscikknek számítanak. Nagyon átlagembernek kevés pénze van rá. Nem fog napi három könyvet venni, pedig de jó is lenne…

Ilyenkor jön az, hogy de nem baj! OTT A KÖNYVTÁR! Már ha itt lenne… Ahol én lakom, a könyvtár abból áll, amit adományoznak nekik, ergo új könyvet, itt sosem fogok találni, talán még Alkonyat sincsen, na és a heti 3 napos nyitva tartásról ne is beszéljünk. (Ennyire emlékszem, nem biztos ám.) Persze mondhatnánk ott a következő falu, hát el kell keserítsem az embereket, az sincs jobb állapotban. (Persze mérföldekkel nagyobb, mint az itteni, de akkor sincsenek benne újabb könyvek.) És elérkeztünk a főproblémámhoz. Angolul olvasok. Melyik könyvtárban van angol, új könyv? (Új alatt értem, hogy 1-3 hónapja jelent meg.) Sehol.

Tehát önmagában én pártolom a könyvtár dolgot, de számomra nem nyújt semmit, mert előbb tudom kölcsönkérni a barátaimtól a könyvet, minthogy a könyvtárban meglegyen.

Tehát marad a könyvvásárlás és a kölcsönkérés. Olyan könyveket veszek meg, amikről tudom, hogy többször is elolvasom, mert számomra, aki ilyen nagy tételben olvas, mint én (jó, nekem nagy :D), meg kell válogatnom, mit veszek meg. És mit kezdjek egy olyan könyvvel, amit életemben nem fogok többet elolvasni? Persze, eladás, csere, éljen a moly. De így is, a nagyon meg akarom venni listám 100 környékén van. Szerintem nem kell hozzá még több, amiről azt se tudom, hogy tetszeni fog.

Arra akarok kilyukadni, hogy ilyenkor marad a jó öreg e-book. Persze támogatom a legális e-bookot és ha lesz e-olvasóm, meg sem lehet állítani, de így is szinte potom pénzért lehet könyvekhez jutni, ami egy olyan könyvnél jó, amit nem akarok többször olvasni.

Az e-book előnye, hogy kismilliónyit vihetünk magunkkal, és ha én esetleg utazok/nyaralok, és könyvet darálok, akkor nem egy-két könyvre van szükségem. Ugyanakkor én is úgy vagyok vele, mint sokan mások, hogy a könyv akkor jó, ha fogható, lapozható, szagolható és tetszés szerint simizhető. Így nyilván, amit szeretek, az feltétlen kell nyomtatott formában is a polcomra.

Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?

Jajj, a sorozat téma! Hány sorozatot is olvasok? 60-at talán? Oldalt végig lehet ám böngészgetni a sorozat címkéimet, noha van, ami fedi egymást, mert angolul kezdtem el olvasni és címkézni, majd megjelent magyarul.

Na, de vissza a témához. Mostanában sajnos divat a sorozat, ami jó is, meg rossz is. Manapság abban a műfajban, amit én olvasok csak sorozatok vannak. Ha nem sorozat, akkor nyugodjunk meg, akkora sikere lesz az önálló regénynek, hogy a kiadó nyomósan ösztönzi az írót, hogy ÍRJON MÉG RÉSZT!

Nem titok, hogy ifjúsági fantasykat olvasok leginkább, és ez tényleg itt már „népbetegség,” hogy minden sorozat lesz, és már régóta vágytam erre, hogy kifejthessem a véleményem erről a témáról. Hát vágjunk bele!

A sorozat ellen szóló érvek: Jómagam azért tudom utálni a sorozatokat tiszta szívből, mert ettől csak még sablonosabbak lesznek az amúgy sem jó történetek. Ott az egyik nagy úttörő (mindegy mennyire szeretjük, azért hatása volt, azt el kell ismerni), az Alkonyat, amiben gyakorlatilag cselekmény nem volt, csak érzelmek, egy kapcsolat története. És ezek után HÁNY darab ifjúsági fantasy játszotta el UGYANAZT? A második részben szétmennek valami hülye félreértés miatt, a harmadik részben majd a szerelmi háromszögön vívódnak, a negyedikben meg mindenki boldog lesz.

Az a baj, hogy sok kezdő író nagyon nem tud írni és nem tud tovább fejlődni, mert sorozatot kezdett írni. Hiába látja a negatív, esetleg építő jellegű kritikát (már ha olvassa), nem tud már az eladott vázlaton javítani, legalábbis olyan drasztikusan nem, hogy felhozza a színvonalat, MERT a sorozatok alappillére a…

KARAKTEREK!

Mert ha nincs jó karakter (és világ) kidolgozás, akkor kit érdekel, hogy 10 részen át mi történik? Az csak még nagyobb szenvedés, mert a rossz és/vagy átlagos írók, egyszerűen már nem tesznek a karakterekhez semmit hozzá, mert úgy gondolják, hogy az első részben már mindent felvázoltak. Csak az a gond, ha a karakter alapjainak felépítéseihez nem értenek, akkor bizony a karakterfejlődéshez sem fognak és ez a sorozatok kulcsa.

A sorozatok mellett szóló érv: Szeretem, ha egy jól kidolgozott világból nem csak egy kis falatot kapok, ami egy napra elég. Annyira ritka manapság a minőségi (és ez alatt az igazán minőségi, hat pontos könyveket értem) sztori, hogy egyszerűen néha nem érem be 250-300 oldallal egy világból. Ezért is bánatom, hogy Dia Reeves, nagy kedvenc íróm, csak önálló köteteteket ír, bár ő kiküszöböli azzal, hogy egy univerzumban játszódnak a történetek, de hát ez meg ritka eset.

Tehát ugye a sorozat kulcsa a jó felépítés. Mit értek ez alatt? Ha van egy rakat nagyon összetett, zseniálisan kidolgozott karakter, egy logikusan felépített, magával ragadó fantasy világ, és egy nagy küldetés/cél/cselekmény, akkor az ember önkéntelenül is szerelmes lesz a könyvbe, és még többet akar belőle. Imádom, mikor együtt érzek a karakterekkel, mikor izgulok értük, és ezt egy sorozattal lehet csak teljes formában elérni, mivel évekig veled vannak, szinte élő emberekként, jó barátokként tekintesz rájuk. Még szép, hogy még jobban félti őket az ember, amitől a történet csak még izgalmasabb lesz.

Amivel még a jó sorozatot is el lehet rontani: Ha nincs vége. Nem azért jó a sorozat, hogy nosza írjunk 40 könyvet. Az már unalmas lesz és ellaposodik, és főleg azért, mert az író nyilván nem mer a karaktereihez nyúlni, nem hisszük el, hogy bármelyik főhős meghalhat, a 20 részt már túléltek. (Lásd Anita Blake.) És ha nincs tét, akkor nincs izgalom. No meg az ilyen rétes nyújtás effektusnál sajnos előfordul, hogy az írói ihlet kicsit meggyengül, és nem tud mivel előrukkolni (szintén Laurell K. Hamilton a példa).

És akkor ott van a mostanában nagy divat még, amit szerintem nem kéne: a sorozat újrakezdés. Nem arról beszélek, hogy Cassandra Clare úgy döntött ír még egy trilógiát, hiszen ő egy éven belül döntötte el. Nem, én L. J. Smithről és Elizabeth Chandlerről beszélek (utóbbinak majd mostanság jelenik meg a könyve a Dark Egmont kiadásában). Ők ketten ennek a díszpéldányai, hogy 93-95-ben írtak egy sorozatot, lezárták, de uccu neki most is már nagyon menő a tini fantasy, hé, én azt írtam 15 évvel ezelőtt, hozzuk már be megint. ÉS ÍRNAK MEGINT HOZZÁ TRILÓGIÁKAT! NEM! EZT NEM SZABAD! Nyilván ha a 90-es években lezárt volt, akkor nem lehet tovább piszkálni, vagy ha igen, könyörgöm, emlékezzetek rá, mi volt a 90-es években, mert a sztoritok nem utazik időt, ott még mindig annyi van. (Utóbbi komment csak Smithnek szól.)

Szóval összességében én szeretem és pártolom a sorozatokat, amíg van végük, és ha jól írják meg őket.

Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

Konkrétan nem tudom meghatározni mi szerint, de megpróbálom. :D Van egy Harry Potteres polcom, ide megy minden, magyar, angol kötet és bármi, amit a HP-hoz vettem kiegészítő könyvecske, vagy amit róla írtak.

Alatta van a Laurell K. Hamilton polcom, ami sajnos betelt, és nem tudom a Lick of Frost hova fog férni, most ezen gondolkozom.

Van egy polcom, amin a kemény kötéses nagy könyveim (Sárkánytan, Vámpírvadászok kézikönyve), a Wicca könyveimmel együtt van, és melléjük jön a szép nagy alakú Vámpírkrónikák.

Másik szekrényen pedig szerző és kiadó szerint van a sor: Először Gaiman, aki kb. három kiadótól van, egy darab Időutazó felesége és Éjvilág, és valami novelláskötet, amiben Hamilton novella is van. Ezek után jönnek a csodálatos Vörös Pöttyös/Könyvmolyképzős könyveim, és utána az Agavék, majd a Pongrácosok zárják a sort, egy darab Narniával, mert az csak oda fért.

És van egy angol polcom, ahol az angol könyveim vannak külön, ja és a képregényeim!

Szeretem egy helyen tudni az írókat, ha több kiadótól vannak, amúgy kiadó és méret szerint rendezgetem, sosem ABC, hanem megjelenési sorrendben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség