Dora Craiban: Fénytörés

2011. július 28., csütörtök

Hogy akadtam rá: Szeretnék találni egy jó magyar ifjúsági fantasyt. :D És Benina után eltökélten keresem a következő kedvenc magyar írómat. Az Aba kiadó kínálatában láttam, és Kelly volt olyan kedves, hogy elküldte nekem, miután neki nem tetszett.

Úgy általában az egészről: Helena nem az az átlagos főhős, és igen, ez elcsépelt szófordulat, de ő tényleg nem az! Ő bizony sorozatgyilkos, benne lakozó gyilkolási vágya miatt már hét ártatlan fiú vére szárad a lelkén. Épp az országúton bandukol, amikor Jeremy, egy igen szexi 18 éves, elüti, és a két tinédzser élete sosem lesz ugyanaz. Ugyanis Jeremy azúrkék szemei ráveszik a szociopata Helenát, hogy mindent elmondjon a srácnak, bár maga sem érti miért. És mivel Helena fegyvereit megtalálja a szexi pasink, ezért arra kényszeríti, hogy náluk lakjon, mivel így nem tudják kölcsönösen feljelenteni egymást. Emellett Jeremyt rémálmok gyötrik, amin rejtélyesen csak Helena tengerzöld szemei tudnak segíteni. De sajnos bármikor, mikor egymáshoz érnek elektromos kisülés következik be. Nem, tényleg, komolyan, sokkolják egymást. Vajon a két fiatal így is szerelmes lesz? Vajon mi lapul a Raven testvérek otthonában? És nem, nem a hollók.

Komolyra fordítva a szót, ezt a történetet nem tudom komolyan venni nagyon sajnálom. Nem elég, hogy tele van elgépelésekkel, a neveket rontják el benne, de a fogalmazás és a kivitelezés is borzalmas, és ez volt életem legrosszabb könyve. Hát nézzük az alappontokat:

A fogalmazás szörnyű, és bár nem sok tőmondat van, de akad, mégsem ez a legrosszabb benne. A mostani probléma a kezdő írókkal (mert sok kéziratot kapok), hogy megpróbálnak szépirodalmian fogalmazni, hogy mondjam, megpróbálnak többnek tűnni, mint amik, és ez sosem vezet jóra. Itt hasonló szépségekkel találjuk magunkat szemben:

A kék kristályok belém olvadtak, belém vésődtek.

Úgy éreztem, őszinteségében megolvad a kék kristályszeme.

Azt hiszi, zöld tintával belevésték az igazság kínzó szavait a szemembe?

Tele van az egész ilyen képzavarokkal, és az írónő nagyon nem is ír le semmit, csak a bútorokat, a ruhákat, a szemeket. Ezen kívül a szöveg két részből áll, vagy párbeszéd, vagy monológ, és elárulom egyik sem életszerű és mind unalmas az első betűtől az utolsóig. (Ez az életem első könyve, amin konkrétan elaludtam, jó, a második, az első a töri könyvem volt.) Emellett idegesítően sok szóismétlés van benne, de látszik, hogy direkt a drámai effektusért, csak épp ez nem jön át, iszonyatosan darabos lesz tőle a szöveg. Emellett még nagyon sokszor előfordul a „s” kötőszó, ami engem totálisan tud zavarni egy szlenges, káromkodós könyvben és a másik kedvenc szava Craibannek a „vésődés.” A szereplők szívébe és szemébe mindenhova vésődik minden, még az arcukra az érzelem is vagy annak hiánya.

Nagyon sok gyakori szófordulata is van, ami nem lenne gond, ha jó szófordulatok lennének. Ilyen a „10 másodpercig” – írná inkább azt, hogy pár pillanatig, ki az, aki így számolja az időt, kényszerbetegen kívül? És nem, nem az a főhős. Ezen felül még a főhős gyomrában élő pillangófarm, az ami komoly szerepet kap. Értem én, hogy ott van az a kifejezés, hogy pillangók a gyomorban, de ezt fura ragozott alakban nem jó használni, mert nagyon vicces dolgok jönnek ki belőle.

Második pontunkhoz érkeztünk, ami a cselekményvezetés. *tücsökciripelés* Nincs cselekmény, tehát nyilván vezetni sem kell. Annyit elárulok, minden lényegi dolog a 23. fejezetben történik. Utána és előtte csak ennyi van: „SZERETLEK! DE NEM ÉRDEMELLEK MEG!” „ÚÚÚÚÚÚ, ÉN JOBBAN SZERETLEK! DE VESZÉLYES VAGYOK, MARADJ TÁVOL!” És esetenként 20 oldalakat képesek az esőről vagy a hóról beszélni. Ez nem cselekmény, ez az Alkonyatszövegek átültetése. Szeretném megkérdezni, hogy aki ezen izgult, az most komolyan azért „rágta tövig a körmét,” hogy a főhős vajon pizzát vagy gyümölcssalátát fog enni. Mert nagyobb izgalmakat én nem láttam.

És ez a baj. Ezt egy fantasy romantikus könyvnek reklámozzák, és nem is igazán fantasy. Az Alkonyat ennél jóval fantasysabb a csili-vili vámpírjaival, ugyanis itt a világkidolgozás annyi, hogy van egy hat oldalas levél a könyvben, ami kb. a 13. fejezetben kerül elő, vagyis majdnem a felénél, és ennyi. Semmi mitológia alap, semmi. És az a vicc, hogy ami képet fest a boszorkányokról, azt egy egyszerű képlettel fel tudom írni. Boszorkányok = Meyer!vámpírok. Ergo vér kell nekik, noha nem isszák, csak ontják. Itt Helena lesz Edward Cullen és Jeremy meg (aki meglehetősen hasonlít a TVD-s névrokonsára) Bella Swan és Jasper, Jennifer meg Carlisle Cullen és Rosalie egyben. Jet pedig Alice és Emmett. Sőt a mellékkaraktereket is fel tudom írni, de inkább megkíméllek tőle titeket.

Karakterizálás ezen kívül nagyon nincs, mindenki életszerűtlen és a párbeszédekkel szerintem embereket lehet kínozni és a genfi egyezménynek is tiltania kéne őket. Ott van Helena, aki egy szociopata gyilkos, aki szerelmes lesz. ISTENI ÖTLET! IMÁDOM! De igen, az ötlet szintjén ez csodaszép, kivitelezésben nem. Emlékszünk még a Slice of Cherryre? Ugyanez az alapja, sorozatgyilkos lány, áldozat fiú és örök szerelem. Na az ott ütött. Itt Helena, aki ultra szép és színváltós haja van (hol vörös, hol fekete), ő lenne a hidegvérű gyilkos. Ja, igen, csak ugye, ha vér látványát szereti, akkor esetleg késsel kéne dolgoznia, kínoznia az áldozatait, nem csak bumm, fejbe, aztán jól van.

Teljesen elveszti a hitelességét Craiban ezzel, mert belerak a regénybe egy halom komoly dolgot, amivel azt hiszi menő lesz, vagy nem is tudom. Nem értem sosem, minek kell nagyobbnak feltüntetni egy regényt, mint ami. Nézzük meg Beth Fantaskey-t, tökéletesen ír tini tingli-tanglis vámpíros regényt, nem akar többnek tűnni. Craiban ezzel szemben azt mondja, hogy ő totál eredeti, ami tegyük hozzá nem, mivel egy darab eredeti ötlete sincs, ami nem lenne baj, ha a kivitelezés nem lenne a béka hátsó fele alatt. Szóval bedob egy halom komoly témát: alkoholizmus, nemi erőszak, sorozatgyilkosság, halálos betegség. HA NEM TUDSZ RÓLA SEMMIT, NEM TUDOD ÁBRÁZOLNI, AKKOR HAGYD BÉKÉN! Ezzel leginkább azt az érzetet keli Craiban, hogy ő most nagyot akart szólni, okosnak akart látszani… Hát nem jött össze.

Az egyik főprobléma a már nagyon jól ismert „nem érhetek hozzád” klisé. Vagyis valamilyen oknál fogva (amin röhögni fogtok, hogy miért) nem érhet a két szerelmes egymáshoz, itt elektrosokkolják egymást, ami azért vicces, mert Jeremy azt mondja, hogy megrázta a csaj aközben is, mikor a kocsijába tette be a baleset után Helenát. Ha csak bőr-bőr érintkezésnél ráznak, ki látja a logikai bakit? Hol akarta Jeremy megfogni? Na és a másik vicc a szeretkezés kérdése. Én ezt már Alyson Noel Halhatatlanok könyvében sem értettem, OTT VAN AZ ÓVSZER! NEM BŐR-BŐR DOLOG! Na, tessék. Megoldottam a főkonfliktust.

A másik dolog, ami nevetségessé teszi az egészet, hogy a fülszövegben ellövik, hogy vannak itt Boszorkányok meg Gyógyítók, és ez fantasy. De ezt Helena fel nem fogja a 300. oldalig, és pont ezért elcsapta az egész „izgalmat” az összefoglaló. Oké, nem baj, de azért még így is Craiban a fantasy szálakkal nagyon sután bánik. Jeremy tudja, hogy ha belebokszol a tükörbe, az számára nem egészséges, de megteszi, csak azért, hogy Helena észrevehesse, hogy másnap már nincs sebhelye. (Ezt hívják írói erőltetésnek.) Másfelől ilyen még, mikor egy mellékszereplő apja mágiát lát, de azzal elrendezik, hogy hát úgy se fogja elhinni, illetve hogy Helena elhiszi, hogy betegség miatt rázza Jeremyt. Őszintén, ti nem találjátok picit sem édesen sötétnek Helenát?


Rámutatnék, hogy a két főhősben is már mekkora karakterhibák vannak: Helena a nagy antiszociális sorozatgyilkos négy nap után halálosan szerelmes lesz, és oké, talán van rá magyarázat, de amit utána előad az is lehetetlen. Elvileg fiúkat csábított el a csodás testével, mégis, amikor egy pasi a mellét bámulja, nem érti, hogy vajon leette-e magát. Helena annyira naiv és sötét és gyerekes és sötét, hogy nem tudom, hogy nem kapták el eddig a rendőrök?

Jeremy pedig egy vadparaszt, ezt máshogy nem lehet kifejezni. Eljátssza folyamatosan, hogy ő a jófiú, meg a mártír, mégis néha olyan hangulatingadozásai vannak, amikre magyarázat sincs, hogy az olvasó csak ül és néz, hogy mi a fene történt, esetleg Jeremy menstruál? Aztán folyamatosan elkezd mindenkivel üvöltözni, akiket elvileg szeret, meg hazudik meg ilyesmi, de ez totál rendben van, mert…

Ez megint egy olyan könyv, ami a nők szerepét a konyhába teszi. A nő buta, a nő szép, és csak dísznek jó. Mindenki Helenában azt jegyzi meg, hogy szép, és ezt is jegyzi meg Jeremy, hogy azért sajnálja, hogy majdnem megölte, mert Helena SZÉP. Ja, kérem, öreg nőket elüt minden bűntudat nélkül? Ott repül a nagyi!

Másfelől a nagy önálló Helena, aki mindent túlélt, még a nevelőszülőket is, (és amúgy semmi sanyarú sorsa nem volt ám, csak sajnálnunk kéne, csak nem jöttem rá miért), az semmit nem tud csinálni, ha Jeremy a képben van. Egyszerűen teljesen függ tőle, és nem a beteges módon, mint Alkonyatban Edward és Bella, mert itt nincs érzelemábrázolás. Semmi nincs itt a nagy szeretlekezésen kívül, és emiatt nem romantikus regény.

Akkor mi ez? Mert ez nem fantasy, nem is romantikus és Isten óvjon minket attól, hogy ezt kriminek nevezzük. Mi ez? Ez az újabb terméke az ifjúsági szórakoztató irodalom divathullámának. Amit a kezdő olvasó élvezni fog, mert neki még újdonság, hogy jééé betűk!

És ezek után jöjjön egy vidám hibalista:

- A hulla kezében lévő pisztoly még a hullamerevség beállta előtt a kezében marad és kényelmesen a hulla tarja nekünk a pisztolyt, hogy el tudjuk könnyedén tüntetni a nyomokat.
- Ha egy kisvárosban élünk, és megöljük a barátunkat, nem mi leszünk az első gyanúsított, mert nyilván senki nem tudta, hogy járunk. Megoldás: Illik oda írni, hogy titokban jártak-e.
- Ha sorozatgyilkosok vagyunk és befogadott minket egy hülye, aki elütött, hangoztassuk, hogy mi sorozatgyilkosok vagyunk, hátha elhiszi. Nem, nem fogja.
- Ha éjszaka valaki elmegy a mosdóba, akkor nyilván halálosan rosszul van, és mivel mi sorozatgyilkosok vagyunk, az első dolog, hogy utána rohanunk elsősegélykészlettel.
- Ezek után megbeszéljük, hogy mindig, ha 10 percnél többet tölt a pasi a mosdóban, akkor utána megyünk, hogy ellenőrizhessük, hogy jól van-e. Gigi megjegyzése: Helló, székrekedés! Gigi anyjának megjegyzése: Megfoghatom a kukacodat?
- Nyilván, ha egy ismeretlen csaj megjelenik a házunk küszöbén három fegyverrel, akkor odaadjuk neki a pisztolyait és azért tartjuk ott, hogy rájöjjünk honnan szerezte azokat a hamis irataival együtt, mert hát odakint a társadalomra veszélyes lenne, itt csak a fiatalkorú öcsénkre az. LOGIKUS!
- „Élőlényt kell pusztítatnom.” - Ne fogalmazzunk így, mert ez nem csak emberre utal, nem olyan drasztikus, ha így értelmezzük a mondatot: Gigi édesanyja: „Kiirtom az erdőt, hogy tisztáson lakjunk!”
- Ha orvosi papírokat keresünk, nyilván ne nézzük meg a táska azon zsebét, amiben egy későbbi cselekményelem található.
- Ha a főhős pasinak az izmait kell mutogatni, írjuk, hogy fel van hajtva az ingujja, de ha rázás nélkül meg kell fogni, akkor két másodperc múlva már legyen lent az ingujj.
- Tegyünk minél több születésnapi partit a könyvbe, mert az jó!
- Írjuk bele a szexet cselekményelemnek.

Ezek után megjegyezném, hogy ezt a könyvet olyan reklámszövegekkel adják el, hogy bombasztikusan jobb, mint az Alkonyat, etc, etc, etc. Nos, mint fentebb kifejtettem az egész alapfelállás, a nem látunk bele pont annak a lelkébe/gondolatába dolog, a jajj, ha hozzádérek/szexelek veled, neked bajod lesz cselekményelem, és a karakterek mind mind Alkonyat másolatok. De van még egy-két elem, amit kiemelnék:

- A ház teljes leírása.
- A ház környezete.
- Ahogyan élnek a testvérek. Láthatólag nulla pénz, mind ráadásul sápadt is, mert ez a Gyógyítók ismérve. (Kivétel, amikor elfelejti az írónő.)
- A folyóparti beszélgetős jelenet.
- Nem akarom, hogy barátok legyünk, mert megöllek.
- A RÉT JELENT.

És egy zárógondolat, ami nem engem, hanem édesanyámat illeti meg. A sok Jeremy és Jeremy test hője leírásról ez jutott eszébe:

„Tudod, hogy lehet hővel megállítani egy lovat?”
„???”
„HŐŐŐŐŐŐŐŐ!”

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: Dora Craiban zenei ízlése

Ami nem tetszett: AZ EGÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - Nekem picit fura. Szép a színezése, de nekem túlságosan elüt a tűz.

Kiadó: Aba kiadó

Kiadás dátuma: 2011. július

Oldalszám: 560 oldal

9 megjegyzés:

Kelly írta...

Nagyon élveztem:)) Anyukádat meg puszilom így ismeretlenül:)

Bitola írta...

Nagyon-nagyon-nagyon jó poszt! :) Gratula hozzá!
A könyvet pedig biztos hogy nem fogom elolvasni... :D Anyukád jó arc lehet! :D

(:ClaryHerondale:) írta...

Ritka rossz könyvnek tűnik már a kritikádból is. :D Anyukád meg nagyon aranyos. :)
Puszi : Clary

Zümi írta...

Hűű. Csodálkozom, hogy a borító ennyire tetszik.. :D

Connie21 írta...

Még mindig ráz a röhögőgörcs, de mindjárt abbahagyom... már csak órák kérdése........
Na szóval, él még a nagyi????XD XD

Dora Craiban írta...

Drága Gigi!

"Szóval bedob egy halom komoly témát: alkoholizmus, nemi erőszak, sorozatgyilkosság, halálos betegség. HA NEM TUDSZ RÓLA SEMMIT, NEM TUDOD ÁBRÁZOLNI, AKKOR HAGYD BÉKÉN!"

Először ismerj meg, utána ítélkezz.

lara írta...

hát ez kész xD xD megint egy jót röhögtem egy kritikádon xD Kellynél is elolvastam és röhögtem még egy sort xD
már biztos, hogy nem veszem meg én sem...xd

WildWorld írta...

Ááá, ezt végigröhögtem. Jól esett, köszönöm. XD

Noir írta...

"Ott repül a nagyi!" Ááááá xD Na ezen besírtam. :D Egyébként elkezdtem olvasni,mert kedvet csinált hozzá a kritikád. Most vagyok az első PDF oldalon és...hogy is fogalmazzam meg kulturáltan,ez egy fantasztikus marhaság. Szó szerint :D Egyszerűen odáig vagyok ezekért a csodálatos megfogalmazásokért,mint a "mintegy büntetésként esett az eső",meg a favorit:"őt már meggyilkolták,ugyanolyan hidegen,mint ahogy a hullámok tették volna". Komolyan,ivós játékot lehetne játszani a túlfogalmazásokkal. Bár nekem ezek után inkább orosz ruletthez lenne kedvem. xD
Egyébként anyukád tényleg jópofa lehet :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.