Lisa Jane Smith: A visszatérés - Éjfél

2011. július 30., szombat

Hogy akadtam rá: A sorozat miatt kezdtem el olvasni, aztán meg már csak-azért-is-befejezem.

Úgy általában az egészről: Miután hőseink visszatértek a Sötét Dimenzióból, nagy tragédia történt, ugyanis a fekete rózsát, amit Stefan kapott egy kedves kis, bolyhos farkú rókadémontól, Damon szagolta meg, és ezzel megpecsételte a sorsát: EMBER lett. Ami ugye Damonnak nehéz, hiszen arrogáns és megszokta, hogy ő az atyaúristen, ezért az idősebbik Salvatore testvér mindenáron ismét vámpír akar lenni, de nem akármilyen… Mivel Sage-et visszahívták a saját dimenziójába ezért ő kizárva, és valamilyen oknál fogva Stefan sem jöhet szóba. Tehát Damonnak nincs mást tenni, mint ismét belevetnie magát a Sötét Dimenzióba.

Eközben a csipetcsapat a japán démonok, emberevő füvek és fák rémtetteit akarják megállítani Fell’s Churchben, mindezt úgy, hogy Sinichi rejtélyeket hagyott számukra, hogy még jobban összezavarja őket. Kinek van olyan titka, amit egész életében elrejtett? És ki az, aki gyilkos és nem vámpír?

Az az igazság, hogy elolvastam ezt a könyvet és szavakat nem találok rá olyan rossz. Az első négy könyvvel úgy voltam, hogy gyenge kivitelezés, jó ötlet, aztán tíz év távlatából folytatta Smith az írást, főleg a pénz miatt és ez nagyon meglátszik. Látszik, hogy semmi nem tervezett, semmit sem akart, csak megírni azt a fene 560 oldalt és annyi.

Jöjjön egy kis háttér információ: Ennél a résznél döntött úgy a kiadó, hogy L. J. Smith nem igazán tud írni és mellérendeltek egy másik szellemírót, aki majd segíteni fog neki a következő három rész megírásával. Smith erre azt nyilatkozta, hogy a kiadó azt nem szerette, hogy Damon/Elena lett a történet vége. Nyilván tudjuk, hogy nincs is vége még a sorozatnak, tehát ez a kifogás is rossz. Nagyobb gondok vannak itt annál, hogy Elena végül kit is választ.

A fogalmazás azért vicces, mert tele van képzavarokkal még mindig, amúgy egyszerű és olvasmányos, viszont néha átvált ebbe az igazi kezdő író stílusba. Ilyeneket használ nagyon sokszor „kilowattos mosolya” és „úgy csüngött rajta, mint egy koala.” És ha valamit nagyon hangsúlyozni akar, azt így teszi „nagyon, nagyon” magas/szép/okos volt. Ezen felül néha kimutat a szövegből, ami abszolút nem illik oda. ("Ha figyelnek, észreveszik a csuklyás alakot, de nem figyeltek." "Ha Bonnie jobban figyel, akkor hallhatta volna Damon hangjában az önutálatot, de Bonnie nem figyelt.") Emellett pedig, felbontja a történetet, és nem időrendben meséli el, ami azért idegesítő egy dolog, mert 1) elfelejtette eddig megemlíteni, hogy a két dimenzióban másképp telik az idő (ja, bocs kellett gyorsan a cselekményhez), 2) mert elrontja a nagy „tetőpontot” is vele. A vége előtt 9 fejezettel tudjuk, hogy legyőzték a főgonoszt, ja és az utolsó 9 fejezetet úgy kéne végigizgulnunk, mert a másik vonalon nem tudják, hogy már rég megölték a főgonoszt…

Az egész történet ismét két szálon fut, a városban mi történik, és hogy a dimenziókban éppen mit ügyködnek, és bár most az az érzete támad az embernek, hogy történik is valami, mégis… mégis annyira gyerekes megoldás minden, és annyi mindent akart belezsúfolni Smith, hogy azt az érzetet kelti, bizony ez nem más, mint egy fanfiction. A régi kötetek történeteit (Katherine, Klaus, Tyler) átírja úgy, hogy okosnak tűnjön és mindennek a fene japán mitológiához legyen köze, no meg a Warcraftból lopott dimenziókkal. Ami csak azért gond, mert így nem lehet komolyan venni Smith-t, hogy ennyi újítást dobál be, mert kérdem én, miért nem lehetett az első részben megemlíteni Isobelt? HA? MERT AKKOR MÉG ÖTLETE NEM VOLT SMITH-NEK, HOGY A TÖRTÉNET IDE VEZESSEN! És ez főleg a bajom, hogy Smith lenéz minket, olvasókat, csöpögős „szívszerelmem” szövegeket tol elénk, rózsaszín „ÉN SZERETLEK!” „ÉN IS SZERETLEK!” maszlaggal, ezt megfejelve nulla értelemmel és logikai bakik tömkelegével. Bárki, aki nekem azt meri mondani, hogy létezett BlackBerry netes hozzáféréssel 1992-ben, azt nagyon megcsapkodom a blog kabala kaktuszával. Nem írunk ilyen alapvető tényhibákat, és az sem indok, hogy „jujj, nekünk akarta olvashatóbbá tenni.” Nem, nem vagyok képes elhinni, hogy az olvasó egy értelmetlen marha, akinek mindegy milyen abrakot tesznek elé, beszippantja.

A történet nyilván nem zárt, hiába is hirdette ezt a legelső fülszöveg, így majd a főhőseink egyetemista éveivel is megörvendezetnek minket. Elvileg van valami nagy függővég, szerintem egész egyértelmű, mi van oda írva és miért. A végéről még annyi szó essen, hogy az alapmitológiáját barmolja szét Smith, ezért már hihetetlen a világfelépítése. Vannak itt már orkok, istenek, démonok, angyalok (?), vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok. Bonnie-nak természetesen akkor lesz új képessége, mikor az a vége csatához kell, és milyen kis kényelmes, hogy amikor meg kell menteni Fell’s Churchöt hirtelen spontán látomása lesz. Eddig legalább meg volt magyarázva miért, most ez kiesik.

Karakterizálás még mindig nincs, hiába mondják sokan és bizonygatják, hogy Elena a csitriből átvedlett igazi harcoló lánnyá, ez egyszerűen nem igaz. Oké, már nem jár iskolába, de ugyanolyan sekélyes, mint eddig volt. Bonnie szintúgy, aki inkább meghalna, minthogy megváljon a gyémánt ékszereitől, mert azok olyan szépen csillognak. No meg Elena vígan megölne egy ártatlan embert, csakhogy ő visszakapja a saját régi életét. Igen pozitív hősök ezek.

Azt mondják, mekkora romantika van Damon/Elena között, nem tudom, ki az, aki keveri a sorozattal, de a könyvben semmi nem történt eddig kettejük között, csak Damon követte megszállottan Elenát, hogy vámpírt csináljon belőle, aztán hopp, hirtelen Elena rájött, hogy szerelmes belé. Miből? Hogy véletlen „édesemnek” hívta. Na igen…

Mivel ez a könyv nevetséges, nem is regény, nincs semmi, ami összetartaná, valahol még a mondatok sem igen következetesek, ezért feladom, hogy érdemi kritikát írjak róla. Jöjjön a vidám hibalista!

- Írjunk a regényünkbe vidáman olyan dolgokat, amik eddig nem voltak benne, és ne is magyarázzuk meg (itt a Bukottra a gondolok).
- Írjunk fiú-fiú között olyan párbeszédet, ahol egymásnak kínálják fel a vérüket és közben „jóképűnek” hívják egymást, de tagadjuk, hogy ezek homoszexuálisok lennének, ez csak nagyon férfias barátság.
- Ne figyeljünk a saját világunk felépítésre, ha azt mondjuk, hogy a csillaggömbök a kitsunék erejét tároló gömbök plusz emlékeket tároló cuccok, és luxus dolgok, akkor a leglepukkantabb motelben is legyen egy rakat csillaggömb ingyen.
- Ha lehet, akkor ne a legegyszerűbb dolgot válasszuk (idegen dimenzióban az egyetlen ismerősnél szálljanak meg), mert akkor a lényeges cselekményelemet nem tudjuk bevezetni (a csillaggömbökkel ugye, amik elvileg nem is lehetnének abban a lepukkant motelben…) – Nem sikerült cselesnek lenned Smith!
- Ha egy három méteres bot fekszik a fűben, a karakterek ne lássák, mert ők szuper látással rendelkező vámpírok. Ezt játsszuk el minél több tárggyal.
- Ha halottnak nyilvánított főhősünk mászkál a rendőrök előtt, az ne tűnjön fel nekik, esetleg ha később eszünkbe jut, hogy elrontottuk ezt a szálat, véletlen se írjuk át a kéziratot, hanem pár oldallal odébb írjuk bele, hogy eszükbe jutott a rendőrök memóriáját törölni. (Kell a szószám, ugye, Smith?)
- Mivel Stefan tök erős vámpír Elena vérétől, de túl kézenfekvő megoldás lenne Damon problémájára, ezért hagyjuk is a fenébe a magyarázatot, és tegyünk bele egy vámpírhercegnőt, aki amúgy nagyon gyenge, de kellett az írói erőltetés, és hívják így: M. le Princess Jessalyn D’Aubigne (mert ez teljesen normális név).
- Keverjük össze a könyvünket és a filmsorozatot…
- Bonnie olyan szuper, hogy ő filmet olvas. Nem néz.
- Elena nem tudja mi az a bot, (elég szőke lehet szegény), de máris tudja, hogy emberekre nézve az említett botban milyen méreg van. (írói erőltetés?)
- Bonnie, mert ő olyan okos és ügyes, mikor a démonokkal teli dimenzióban van, és azt mondják, hogy maradjon egy helyben, természetesen nem teszi, hiszen hogyan haladna a cselekmény anélkül? Ezért… ELMEGY SHOPPINGONI! Mert az szupcsi és fontos ám.
- A rabszolgaság bemutatása megint álljon annyiból, hogy szuper ruhácskákat, szandálkákat kapnak, és még külön ebédlője is van a szolgáknak. Kérdem én, látott Smith egyáltalán egy szolgasorsról szóló filmet? (Nem, a könyvolvasást ezek után meg sem merem említeni.)
- Ha eddig impotensek voltak a vámpírjaink, rá kell jönnünk, hogy ez bizony a mostani ifjúsági fantasyban nem menő, tehát írjunk bele olyan vonalat, amivel felállíthatjuk a vámpírok nemi szervét. Lehetőleg, ez a vonal a főhős különleges vére legyen.
- A főgonoszról az alábbit feltételezzük: A nyaralókat békén hagyják. (MIÉÉÉÉRT? VAN VALAMI ILYEN ÍRATLAN SZABÁLY, HOGY TURISTÁKAT NEM BÁNTUNK?!)
- Ha megmentettünk egy démonszállta kisgyereket, akkor küldjük vissza a zombik közé, mert nehéz megmagyarázni a kívülálló embereknek, hogy mi őt bizony megmentettük. Biztos jó lesz az úgy a gyereknek.
- A zombi apokalipszis kellős közepén lehetőleg az legyen a legnagyobb gondunk, hogy temessünk el egy döglött tengerimalacot.
- Ha a zombikat nézzük, akkor azok lassabban jönnek felénk. Tanulság: Szeretik a szemkontaktust! Biztos csak magányosak szegények…
- Az, ha a japán család nem tud japánul, nem gyanús.
- Ha kopognak az ajtón, nyilván egy harkály van… bent… a lakásban… (Ezek után mondja valaki, hogy Stefan meg Elena okos.)
- A bírósági ügyintézésről ne legyen fogalmunk, nyugodtan írjuk azt, hogy leszigszalagozzák Mattet.
- A tárgyalóterem a rendőrségen van…
- A kutya megetetésére szánjunk 6 oldalt a könyvből, mert az fontos cselekményelem.
- Ha Bonnie meztelen Stefan előtt, az tök normális.
- Váltogassuk minden logika nélkül a helyszínt, az olvasók úgy sem veszik észre, ha Ian Somerhalder… akarom mondani Damon szemeire koncentrálnak.
- Ha az adott dimenzióban nem lehet semmilyen Erőt használni, arra tegyünk nagy ívben és használjuk továbbra is, hiszen kinek tűnik fel?
- Másoljunk az Alkonyatból jeleneteket, hiszen úgy is, mi előbb kezdtünk el írni, eszük ágába se juthat, hogy másoltunk.
- A zombi apokalipszis közben egy démonok által megszállt házba menjünk be és mentsük ki a nagyon fontos cselekményelemet, ami… A TEA!
- Nem baj, ha a főhősünk kezében előbb kés, aztán hirtelen már íjpuska van, mert Iannek… akarom mondani Damonnek jó teste van és úgy se figyel rá az olvasó.

Összességében egy nagyon szétszórt saláta ez, mert ez nem regény. Próbálkozik menő témákat beledobni Smith, ilyen a homoszexualitás és a japán mánia (mindkettőt tisztelem, de nem a divatból-írjunk-ilyet kategóriában).

Utoljára még annyit kérnék tőletek, kedves olvasók, hogy üljük körbe a mutáns elefántok kakijából rakott tüzet, fogjuk meg a fény nélkül termett szőlőből készült bort és énekeljünk a kitsunékról…

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: AZ EGÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. június 2.

Oldalszám:
466 oldal

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Annyira kár, hogy így elszúrták a könyveket. Én a 3. könyvig bírtam,a negyediket már félbehagytam. A sorozat sokkal jobb! Kár a könyvekért, mert nagyon szeretem a Vámpírnaplókat. Na mindegy ez van :(

Bitola írta...

Én az első könyv elolvasását tervezem, bár (úgy néz ki, szerencsére) Vámpírnaplók terén még szűz vagyok, se a sorozatból nem láttam semmit, se a könyvekből nem olvastam semmit... Nem is érdemes nekikezdenem? :D

(Mellesleg akartam már kérdezni, a bejegyzéseid végén található értékelési szempontok mintáját ellophatom?:)

(:ClaryHerondale:) írta...

Én nem tudom elhinni, hogy megengedték ennek a nőnek, hogy továbbírja a könyveit. :@ Már a második résznél leragadtam és azóta csak röhögni tudok az egészen. :D
A sorozat szuper, imádom meg minden, de nem tudom ELHINNI, hogy a könyveket ennyire elcseszte. Rúgják ki az írónőt és egy másik emberke írja tovább a történetet álnéven! :) Lehet, hogy úgy minden jobban menne. :)

Gigi írta...

Névtelen: Nekem a negyedik könyv volt az, ami pozitív élményt nyújtott, az volt az egyetlen, ahol nem fájt, hogy olvastam. :D
ClarryHerondale (de jó neved van :D): Igazából felvilágosítottak, hogy már a hetes részt is felesben írták mással, és ez a legborzasztóbb rész az összes közül. Én olvastam a Stefan's Diariest, amiket szellemírók írnak és ... hát... hidd el, az sem olyan jó. Aki nem adja a nevét valamihez, (a szellemírók) nem éppen arról híresek, hogy annyira minőségit írnának, hiszen akkor nem ezt a munkát választanák (legalábbis szerintem). A legjobb megoldás erre az lenne, ha nem folytatnák tovább a sorozatot, de hát amíg fut a tévésorozat, addig az ingyen reklám a könyveknek és úgy is nyomni fogják.

Névtelen írta...

A könyvet nagyon elszúrták. Már az elsőt is félbe hagytam,de az unalom tovább vitt na és talán Ian:D. Ez az egyetlen ok amiért eljutottam az 5.könyvhöz és most gyűjtöm az erőt a többihez. Damon$ karaktere még itt az 5.be jó úgy ahogy,de az egyetlen óriási piros pont az Matt nevével van neki,hogy nem bírja megjegyezni.Az írásmódja mint egy túlerőltett költő a régmúltból. Mág azt is csöpögősen tudja leírni,hogy valaki elesik-.- Fúrcsa ez a kiégés már a 4. könyvnél a True Blood írója legalább kihúzta ezt a kiégést a 9.könyvig. Szóval teljesen egyet értek a kritikáddal, és nem csak ebben a könyvben,de több könyvben is.

Tonn írta...

Húgom szeretné velem naaagyon elolvastatni a részeket, ahol a kitsunék is szerepelnek (szeresse a japán-buzi nővérkéjét :D), de ha tényleg ennyire szét lett barmolva a mitológiájuk, ott vér fog folyni. (Meg szegény falamat kék-lilára csapkodom, bár hogy húgom mit szólna, ha salátaként kapná vissza a könyvecskéjét...)

Gigi írta...

@Tonn: Nem vagyok otthon a japán mitológiában az az igazság, de itt azon kívül, hogy megvan nevezve, hogy ez kitsune, az az egyetlen elem, amit felmutat Smith, hogy van egy gömbjük, ahol az erejük van, és azt hiszem a japán istennek is? (Bár ez már homályos, mert régen olvastam.) Ezek mellett a japán ezeket-azokat post-it cetlikkel tartják távol, és nagyjából ennyi. Velem, mint kívülállóval nem tudta elhitetni, hogy utána nézett bárminek is, és ez tényleg így lenne.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.